Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám, péntek

A város felszubadilásának 30. évfordulóid alkalmából ma adják át rendeltetésének Kóficén a Csehszlovák—Szovjet Barátság Há­zát. (A. HasCák — CSTK felvétel) JUBILÁLÓ KOSÁRKÖTÖK A trebišovl (tőketerebesi) já­rás keleti csücskében fekszik Drahftov (Deregnyő), ahol 1974 december utolsó munkanapján a michalovcei (nagymihályi) Ipari Szövetkezet fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte. Hu­szonöt éve ebben a községben rakták le a michalovcei ipari szövetkezet alapjait. Svarinszky elvtárs a micha­lovcei Ipari Szövetkezet jelen­legi elnöke, a deregnyői kosár­kötő műhely alapító tagja szá­molt be az üzem múltjáról, je­lenéről és jövőjéről. 1949-et írtunk, mondta — ami­kor Hrinyo Sándor deregnyői lakos ďemizsonok kötésével kezdett foglalkozni. Egyedül azonban nem akart nagyobb vállalkozásba bocsátkozni, ezért, másokat is bevont a tervébe. Hat személy társulásából még abban az évben megalakult a kosárkötő részvénytársaság. Napról napra több volt a megrendelés, de az újonnan alakult részvénytársaságnak nem volt elegendő tőkéje. El­határozták tehát, hogy csatla­koznak a szlovákiai ipari szö­vetkezetekhez. A társulás pozi­tívan hatott a deregnyői kosár­kötők további működésére. Mint a gomba, úgy nőttek a fiók­üzemek egész Zemplén terü­letén. A szövetkezet a termé­szetes nyersanyagbázist hasz­nálta ki. Nyírfavesszőkből és cirokból seprűket készítettek, demizsonokat és kosarakat kö töttek az ipar, a mezőgazda­ság és a lakosság részére. 1953- ban a szövetkezet székhelye Michalovce lett. Ettől az évtől kezdve a drahííovi kosárkötők a michalovcei Ipari Szövetke­zethez tartoznak. A szövetkezet rövidesen vi­rágzásnak indult. A természe­tes nyersanyagbázis nem tud­ta kielégíteni a követelménye­ket, bár az új központ lépése­ket lett nyírfatelepftmények létesítésére. 1960 tói sikeresen használják korunk nagy vívmá­nyát, a műanyagokat. A szövet­kezet termelési profilja közben új termékkel bővült. így ma gombokat készítenek és cserép­edényeket is gyártanak. Nagy segítséget jelent a háztartások­nak, hogy a szövetkezet vállal­ja a gáztűzhelyek szerelését, a gázpalackok házhoz szállítását, bútort készít és sok más hasz­nos tevékenységet fejt ki. Ma a michalovcei központnak 14 üzemegysége van, termelésének értéke évente 150 millió koro­na, ebből 13 százalék a lakos­ság közvetlen ellátását szolgál­ja, 34 százalék a belföldi pi­acra kerül. Gyártmányainak 33 százalékát exportálja. A hato­dik ötéves tervidőszakban még többet akarnak gyártani. A szövetkezet ma 1500 személyt foglalkoztat. Térjünk vissza Drahiíovra. 1949-ben Hrinyó ülvtárs istál­lójában kezdték meg a kosár­kötést. Tíz év múlva 2,5 mil­lió korona beruházással fel­épült az új üzem, amelyben öl­töző, étterem, zuhanyozó és ülésterem is van. Az ünnep­ség résztvevői nagy tapssal ün­nepelték a jelenlevő alapító tagokat Barabics Sándort, Ka­csó Bélát, Szűcs Ferencet, Bod­nár Jánost, Hrinyó Sándort és Svarinszky Dezsőt. Stellmachovics Sándor a he­lyi nemzeti bizottság elnöke ünnepi beszédében elismerően nyilatkozott az üzemről és meg­említette, hogy a közeljövőben új termékeket, többek között bútort is kezdenek gyártani. VERES SÁNDOR KÖZÖS MUNKÁVAL Feladatoimk a falu- és városszépítési akcióban # Tanuljunk a hibákból A városi és helyi nemzeti bi­zottságok a napokban tartják plenáris üléseiket, amelyeken feldolgozzák a nemzeti bizottsá­gok járási konferenciáinak ha­tározatait, értékelik a Nemzeti Front választási programjainak eddigi teljesítéséi és rögzítik az egyes akciók tervét. Ez kitűnő alkalom, hogy alaposan elemez­zék a nemzeti bizottságok ver­senyének eredményeit, hogy ér­tékeljék, milyen sikerrel teljesí­tették a nemzeti bizottságok hatáskörében a falu- és város- szépítési akciók tavalyi célki­tűzéseit. Reálisan fel kell mér­ni, hogy az akció keretében nem akarnak-e olyan építkezé­seket kezdeni, amelyek pillanat nyilag hiányzó építőanyagokat igényelnek, és nem terveztek-e olyan építkezéseket, amelyek-' nek költsége erejükét felülmúl­ja. A falu- és városszépítési ak ció hasznosságát senki sem von ja kétségbe. Erről tanúskodik, hogy Szlovákiában már ebben a választási időszakban is a polgárok segítségével, az üze­mek és az efsz-ek részvételével csaknem 130 óvodát, több mint 400 gyermekjátszóterei, 50 is­kolát, 180 hnb-épületet, csak­nem 100 ravatalozót, több mint 220 kultúrházal és további 250 népművelési Intézményt, több mint ezer kilométer vízvezeté­ket és csatornát adtak át. Eze­ket a tervezett beruházásokon kívül építették, gazdagabbá léve ezzel az emberek életkörnyeze­tét- A létesítmények felépítése elmélyíti az emberek szocialis­ta öntudatát, és az emberek közötti elvtársi kapcsolatokat. Természetesen a falu- és vá­rosszépítés! akcióban az utóbbi években fogyatékosságok is elő­fordultak, amelyekről nyíltan kell beszélnünk, amelyeket kö­vetkezetesen meg kell olda­nunk. Így például aránytalanul emelkedett a faluszépítési ak­cióhoz sorolt egyes beruházá­sok összege, és előfordult, hogy olyan beruházási akciókat akar­tak ezen a területen megvaló­sítani, amelyeket nem sikerült a normális beruházási tervbe foglalniuk. 1974 második felé­ben Szlovákiában 400 létesít­ményt kezdtek építeni, ame­lyeknek költségvetése 1,5—5 millió korona és 89 olyan ak­ciót, amelyeknek értéke meg­haladja az ötmillió koronát, így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a faluszépítési ak­cióban meg nem valósított be­ruházásokból 5 milliárd korona maradt, ami több mint a nem­zeti bizottságok tervezett épít­kezéseinél. A faluszépítési ak ció beruházási részének előze­tes eredményei azt mutatják, hogy a tervet azért nem telje­sítették, mert túlságosan sok olyan létesítmény építését ter­vezték, amelyeknek felépítésé­hez nagyon sok hiánycikknek számító anyag kell — cement, mésíi, előregyártóit elemek. Továbbá előfordulnak olyan esetek. hogv túlbecsülték az A tlmacei Szlovákiai Energetikai Gépgyár igényes feladatra ké szül. Szeparátorokat fognuk itt készíteni az atomerőmüvek szá mára. Felvételünkön az egyik műhely berendezését szerelik. (Felvétel: J. Lofaj — ÖSTK) 1 Vendégeknek is, vendéglátóknak is két Y/ csoportja ismeretes. Létezik ugyanis w jó vendég és jó vendéglátó, mint amiképp a rossz vendég és a rossz ven déglátó sem megy ritkaságszámba. Ná- mármosty vajon miért tartottuk szükséges­nek mindezt elmondani? Nyilvánvalóan azért, hogy közelebbről is szemügyre ve hessük az ún. „konfliktusos helyzetek“ kialakulását, esetleg néhány gyakorlati tanáccsal szolgáljunk megelőzésükre, el kerülésükre. Kétségtelen, hogy jó vendég és jó vendéglátó esetében „simán folyik a termelés“. Ám mi történik, ha példának okáért jó vendég és rossz vendéglátó, il­letve rossz vendég és jó vendéglátó ke rülnek egymással kapcsolatba. A követ kezők történhetnek: A jó vendég betér az étterembe és tü­relmesen vár reggelijére, bár még halvány elképzelése sincs, vajon mit reggelizik majd, hiszen széles e vidéken nem lel ét­lapra. Mint ahogyan pincérre se... Ez utóbbi a végén előkerül, de újfent árván hagyja a vendégét, suhanva távozik ... étlapért. Ám úgy tűnik, hogy ő sem talál ja, hiszen már vagy húsz perce keresi valahol. Aztán ismét az asztal mellé áll és életúnt arckifejezéssel bejelenti: étlap nincs, még nem gépelték le. Rendben, gondolja a jó vendég, és előzékenyen el­hiszi, mekkora gonddal, pontosabban gon dokkal jár egy étlap megalkotása, majd óvatosan megkérdi: mit kaphatnék reg­gelire? A felszolgáló most már kimondott undorral tekint rá. Ismét távozik, hogy a konyhában megtudakolja, mit dughat en nek a nyavalyás, kákabélű ipsének az or­ra alá. Tojásrántotta, szalámi, zsemle, tea — így, ilyen lakonikus tömörségű kifeje zésmóddal adja a jó vendég tudtára, mit. ehet. Es ekkor a jó vendég tisztelettudó­an felemelkedik asztalától, wszi a kabát ját, kissé szomorkás arccch és egyre job­ban korgó gyomorral hagyja el a másod- osztályú éttermet, hogy az alig pár lé­pésnyire levő negyedik osztályú önkiszol­gáló falatozóban kedvére válogathasson a különböző ételekből, S amíg jóízűen szürcsölgeti kakaóját és majszolgatja a szendvicseket, tán fel sem ötlik benne: vajon ez a büfé miért negyedosztályú és az előbbi „étterem“ miért tartozik a má sodikba? ... Persze, a rossz vendég is megéhezik. Ő is szeret reggelizni, ő is betér az élte rémbe, ahol a megterített asztalokon ét lapot is talál. És az étlapon ötleteket, hogyan, miképp állíthatja össze reggeli jét? A pincér türelmesen álldogál mellet te, amíg árgus szemmel tanulmányozza az étlapot (bár a pincérre mások is várnak, akik szintén szeretnének reggelizni!}, az tán egyszer csak: Csabai kolbász, az nincs? — Nem, az ma nincsen kérem, de na gyón finom prágai sonkával, szárazszalá mival, esetleg kocsonyával, kaviáros szendviccsel szolgálhatunk. Es természe lesen sonkás tojással, lágytojással, tükör tojással, rántottával, sajttal, vajjal, virsli vei, mézzel, dzsemmel, tejjel, teával, ka kaóval, ahogy parancsolni tetszik. Így a jó vendéglátó!... Felsorolja a reggeli étlapot, amelyet a „kedves“ ven dég ugyebár már vagy tíz perce tanul mányoz. A rossz. vendég legyint és rendel: — Akkor hozzon lágytojást, teát... de nem értem, miért nincs csabai kolbász? Bármelyik boltban kapható!... A pincér bocsánatot kér, amiért pont ma nincsen csabai kolbász és sietős lép tekkel távozik. Aztán jön a lágytojás, a tea, a zsemle, a kenyér, a kifli és minden, ami hozzá jár. Persze a „kedvesm vendég elereszti a füle mellett, hogy „Jó étvágyat!" kíván­tak neki, most ezekben a pillanatokban a lágytojás költ le a figyelmét. Két perc múlva: Pincér!... Pincér!... — Óhajt valamit? - hangzik el máris a füle mellett. — Ez magának lágytojás! Ez egy ke mény tojás. Egy lágytgjásl két percig szok­tak főzni... A pincér nézi a tojást. A tojás csurog, csöpög, folyik, egészen képlékeny álla­potban van. Nem két, hanem háromper ces, dönti el gyakorlott szemével, de hát a legtöbb vendég így szereti. — Nem tetszett szólni, szívesen kétper­cesre főztük volna — kísérel meg véde kezni. — Még magának áll feljebb! Még maga szemlelen? Panaszkönyvel, No, mozduljon, a panaszkönyvet! — Visszavihetem, és hozhatok kétper­ces lágyloiást, egy pillanat — hebegi a pincér. — Ne vitatkozzon velem! A panasz- könyvet! Es a „kedves“ vendég írni kezd felhá borodolt, haragos sorokat a panaszkönyv be, mérgesen az asztalra csapja és tó vozik. — Botrány! — mondja még köszönés képpen. Mi tehát a leendő? Nos, egy megoldás kínálkozik, hisz fejtegetésünk elején ki hagytunk egy kombinációt. Ugyanis lég jobb lenne, ha a rossz vendéglátó mindig csak rossz vendéggel kerülne kapcsolat ba. Az ilyen „kiválasztás" azonban szinte lehetetlen, bár gyakorta előfordul. Ám a legjobb mégis az lenne, ha a „kedves“ vendég is tudomásul venné, hogy „csak" emberek teljesíthetik óhajaikat, és a rossz vendéglátó is belátná, hogy „csak“ emberek kívánságait teljesíti. S ez „csak" rajtunk múlik. De sok függ a rendszeres és következetes ellenőrzéstől is! ilyen építkezések értékét. így akartak eleget tenni annak a követelménynek, hogv az értek­nek legalább 30 százalékát té­EKT“ munkóval ke]i élő­méi « *8yes építkezéseket hpfl-o - Vezesi e,őkészületek befejezése előtt kezdték meg Ez fordult elő például Topofeí nyban .ahol a Nemzeti Front keXfrZíaíf1V épületét 973 bán kezdték építeni, annak ellene­ié, hogy a tervezést még evvel később sem fejezték be Gyakran az építkezés folyamán megváltoztatják az építkí^E oSScl6íáf oldását, ami rendszerint felen­.na 3 községeket. lHy a Dolny Kubín-i járásban Bob a VbCt^tÓdér lBtt drágább l rhaz ePftése, a vwktf Krtíg-i járásban Daíf Lomban a líer2T!í1^niJ,Hö ko^ he lyett 2,3 millió koronába került % K.T íáríislw" N«S: gát* százalékkal letf drá­Az SZSZK kormánya több íj ben toShUtozol, ezekkel a fa. gyatékossagokkal, és 1974 in. Sírni*161- érvényes az SZSZK fe/e JSmitZtérÍUmának **endfi- ctati^ m2etl kizottságok szo­fista versenyének szerveze­tve! kapcsolatban, amely a fa­lu es városszépítési akciót -i beruházási részben elsősorban OVOdík fe ,,alcsfííl.k ■ tások és kereskedel­mi halózat fejlesztésére, a netn­hpiI Uságok 'étesítményei- nek es az úthálózat építésére irányítja, mivel ezek kisebb kel *nlSe|kV amelyek,lez nem kell sok hiánycikknek számító építőanyag es átadásuk határ­ideje nem hosszabb három év­iiéi. Le kell mondani az igényes epitkezesekről, így például ar­ról, hogy Popi*ádon ötvenmé- teies fedett uszodát, Humennéii jégstadiont és több más város­ban 10 millió korona értékű sportlétesítményeket építsenek. Az ilyen irányzat, vagyis a fa* lu- és városszépítési akció be­ruházási részének további nö­velése, zavarólag hatna a sza­bályozott építkezési beruházá­sok területén és ellentétben áll a szépítési akciók eredetk cél jával. A CSKP KB novemberi plénu mának határozataival kapcsolat­ban tudatosítanunk kell ezeket a tényeket, a falu- és város­szépítési akciók területén csök­kenteni kell a megkezdett épít­kezések számát, s növelni kell az egész akció hatékonyságát, éppen a kevésbé igényes, rövi­debb idő alatt megvalósíthat» akciók révén. A falu- és városszépítési ak­ció nem beruházási jellegű ré­szében a fő feladat a közterek gondozása, parkok létesítése, a középületek, üzemek, egységes földművesszövetkezelek, állami gazdaságok, vendéglők környé­kének rendezése, a családi há­zak gondozása, a lakótelepek tisztaságának megőrzése. A ki­mutatott eredményekben pedig elsősorban az elvégzett munka értékét kell előnybe helyezni a ledolgozott munkaórákkal szem­ben. Ezeknek a szempontoknak érvényesülniük kell már az idei város- és * faluszépítési tervek kidolgozásában. JARÜSLAV MESKU BALOGH F, IMRE Barátság A plesiveci Kilencéves Alapfokú Iskola inár évek óta jú kapcsola­tokat tart fenn a Kostelec-Stípa-I iskolával. Hogy ez a barátság mély gyökeret eresztett, bizo­nyítja az is, hogy a kapcsolatok ma már a két szövetkezetre és a helyi nemzeti bizottságokra is ki­terjednek. A kölcsönös tapnszta latcsere már eddig is gazdagon kamatozott. A bajban ismered meg a bará tódat, tartja a közmondás. Hogy ez így van, erről a plesiveciek is meggyőződtek. Amikor a múlt év októberében az árvíz hatalmas pusztítást okozott az egyesített Vörös Csillag Szövetkezetnek — természetesen az egész községnek — a csehországi Kostelec-Stipa-i szövetkezet és a pártszervezet el­nöke váratlanul Plesivecre érke zett. Az igazi barátság, a segitenl akarás hozta őket oda. Szakem­bert és fizikai segítséget ajánlot­tak lel, valamint 50 U0Q korona értékű vetőmagot és más egyéb szükséges anyagot. Szavukat áll­ták, amiért a plesiveciek igen há­lásak és az igaz barátság tettben valú megnyilvánulásának tekintik. —nj— Vendégek és vendéglátók

Next

/
Thumbnails
Contents