Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-17 / 14. szám, péntek
„ROSSZ HÍREIM VANNAK, NEM VÁROK TAPSRA" Ford amerikai elnök kongresszusi üzenete • Huszonöt milliárd dollár a költségvetési deficit # A szocialista országokkal való kapcsolat a világhelyzet alapvető tényezője FELELŐTLEN AZ AMERIKAI KONGRESSZUS DÖNTÉSE 1975. I. 17. Washington — „Kereken meg kell mondanom Önöknek: az Unió helyzete nem jó" — jelentette ki szerdán az amerikai törvényhozás két házának együttes ülésén Ford elnök „Az Unió helyzetéről“ szóló első kongresszusi üzenetében, amely tartalmilag nagyjából azonos volt a demokrata párti ellenzék gazdasági szükségprogramjának *ftl éhe vágni igyekező hétfő esti tv-beszédével. A novemberben újjáválasztott kongresszus túlnyomó többségű demokrata párti ellenzékével szembenéző republikánus elnök, aki öt hónappal ezelőtt rendkívüli körülmények között, népi meghatalmazás nélkül foglalta el lemondásra kényszerült elődje helyét, az országos tv-háló- zatok által élő adásban közvetített beszédet így vezette be: „Rossz híreim vannak, nem várok tapsra.“ A „rossz hírek" között említette, hogy, mint mondotta „az amerikaiak millióinak nincs munkája és még további milliók pénzét marja szét a gazdasági hanyatlás és az infláció. Az árak túlságosan magasak és az áruértékesítés túlságosan lassúa — hangoztatta az elnök, majd az államháztartás helyzetéről szólva közölte, hogy ebben az évben legalább 30 milliárd dollár, a következő költség- vetési évben pedig „valószínűleg“ 45 milliárd dollár lesz az állami költségvetési deficit, s ezzel az államadósság összege túllépi a 000 milliárd dollárt. Az elnök a továbbiakban a kongresszus elé terjesztette hétfő esti tv-beszédében körvonalazott szükségrendszabályait. Ezek értelmében 1974-re vissza menőleg összesen 16 milliárd dollárra csökkentenék az egyéni és korporációs jövedelmi adókat, hogy ezzel a „dollár-injekcióval“ élénkítsék fel a szédítő áremelkedés és a reáljövedelmek csökkenése miatt lelohadt „vásárlókedvet“, illetve, hogy a nagytőkének biztosított adókedvezményekkel ösztönözzék a beruházásokat, s így új munkaalkalmak teremtésével el lensúlyozzák az immár 7 százalékot meghaladó munkanélküliség rohamos növekedését. Az elnök részletezte az USA „energiafüggetlenségének“ megteremtésére irányuló programját, amelynek első lépcsőjében három egymást követő hónapon át barrelenként 1—1 dollárral emelkedő büntetővámot vetnének ki a külföldről behozott kőolajra, ugyanakkor megszüntetve a hazai termelésű kőolaj árellenőrzését. „Büszkék lehetünk az utóbbi években elért eredményeinkre a problémák és válságok megoldásában“ — fejtegette a továbbiakban. Ennek alátámasztáséra a Nyugat-Berlinről létrejött megállapodást, a Szovjetunióval kötött SAÍ.T-egyezmé- nyeket, a Kínával kialakított új kapcsolatokat és a közel keleti válság kapcsolatos „pártatlan erőfeszítéseket“ említette. „Mindez bátorító, de a világ továbbra sem mentes a válságoktól“ — mondotta és óvta az amerikai népet a „befelé fordulástól“. A nemzetközi kapcsolatokat csupán röviden érintve az elnök kijelentette: „A kommunista országokkal való kapcsolataink a világhelyzet egyik alapvető tényezőjét alkotják. Törekednünk kell az egymás mellett élés tartós alapjainak kiépítésére Kitartunk elveink és érdekeink mellett és szilárdan cselekszünk, ha kihívással kerülünk szembe. Olyan világot szeretnénk, amely az önmérsékletre és együttműködésre irányuló kölcsönös ösztönzések átfogó politikáján nyugszik“ — hangsúlyozta Ford, rmijd ennek egyik „biztosítékaként“ kilátásba helyezte a katonai költség- vetés növelését. „A katonai erő azonban önmagában nem elegendő — fűzte hozzá — folytatnunk kell a diplomáciai erőfeszítéseket a konfliktusok megoldására, a megértés előmozdítására. A vla- gyivosztoki tárgyalás fontos lépést jelentett a stratégiai fegyverkezési versengés mérsékelésé'ben“ — hangsúlyozta az elnök. Moszkva — A szovjet fővárosban tartózkodó amerikai üzletemberek az 1972 es szovjet— amerikai kereskedelmi megállapodás elleni akciónak minősítik az amerikai kongresszusnak azt a határozatát, hogy csak különféle kikötésekkel terjeszti ki a Szovjetunióra a legnagyobb kedvezmény elvét a kereskedelem ben. John Connor, az amerikai- szovjet kereskedelmi gazdasági tanács moszkvai képviseletének vezetője a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésében többi között elmondotta: — A kereskedelmi megállapodás véget vetett volna a 25 esztendő óta tartó rendellenes kapcsolatoknak. A kongresszus a semmivel tette egyenlővé Dobrinyin és Palolicsev, Alhl- mov és Kendall, Shultz és Simon óriási fáradozásait. A kongresszus döntése felelőtlen. Üdvözlöm a szovjet kormány reagálását és szilárd álláspontját. Remélem, hogy az amerikai kongresszus tagjai nem tekintik véglegesen eldöntöttnek a kérdést. Hamarosan ismét foglalkozniuk kell vele. Ahhoz, hogy az amerikai- szovjet kereskedelem eredmé nyesem fejlődjék, meg kell szüntetni az amerikai export- import bank hitelkorlátozásait is. A 300 milliós dolláros ösz- szeg csekély. Az említett bank hitele a Szovjetuniónak — a korlátok megszüntetése után — elérheti a másfélmilliárd dollárt. TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ OKMÁNY Alvor — A szerdán este alá írt megállapodásban Portugália az angolai nép törvényes képviselőinek ismerte el a tárgyalóasztalnál helyet foglaló három felszabadító mozgalmat és leszögezte, hogy semmilyen más csoportosulás nem tarthat igényt erre a státuszra. A fel szabadító mozgalmak kötelezettséget vállaltak arra vonatkozólag, hogy mindenfajta megkülönböztetéstől mentes politikát folytatnak az országban és elismerik minden Angolában született vagy ott élő személy jogait. A dokumentum előírja, hogy a három felszabadító mozgalom harcosai fokozatosan beépülnek az újonnan létrehozandó angolai nemzeti hadseregbe, amelyben az átmeneti időszakban portugál katonák is részt vesznek. Portugália október elején kezdi kivonni csapatait a nyugat-afrikai országból; az utolsó portugál katona azonban csak 1970. február 29-én, azaz három és fél hónappal a függetlenség elnyerése után hagyja el Angolát. A hadsereget tíztagú védelmi tanács irányítja majd; ebben a három mozgalom képviselőin kívül a portugálok is helyet kapnak. KuH Waldheim ENSZ-főtit- kár nyilatkozatban üdvözölte a történelmi jelentőségű dokumentum aláírását. CSÖKKENT A HARCOK HEVESSÉGE Moszkva — A Pravda csütörtöki számában Jurij Zsukov az indokínai helyzetet elemezve megállapítja, hogy a saigoni hatóságok agresszív tevékenysége a dél-vietnami ideiglenes kormány által ellenőrzött felszabadított területek ellen „lehetetlen lenne, ha az Egyesült Államok a párizsi egyezmény rendelkezéseit betartaná. A Pravda szemleírója hangoztatja, hogy a Pentagon 1973 januárjától 1100 tankot és páncélozott csapatszállító járművet, 800 löveget, több mint 700 repülőgépet és 200 hadihajót szállított a Thieu-rezsimnek. Az 1974-es évben Saigon 100 F-5E típusú harci repülőgépet kapott. Dél-Vie ínamban még mindig mintegy 25 000 amerikai szakértő, katonai tanácsadó tartózkodik, és a saigoni légierő pilótáit az Egyesült Államokban képezik ki. Saigon — Az elmúlt 24 órában Dél-Vietnam egész területén újabb harcokról érkeztek jelentések. Az első jelzések szerint azonban az összecsapások hevessége és gyakorisága csökkent. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány szabadságharcosai szerdáról csütörtökre virradó éjjel sikeres rakétatámadást hajtottak végre egy Saigontól 15 kilométerre levő katonai kiképzőtábor ellen. közelmúltban új fordulatnak számított, hogy a görög katonai junta puccs-kísérlete, majd ezt követően a török invázió után Makariosz érsek-elnök több mint egy hónapja visszatért Nicosiába. Éspedig annak ellenére, hogy egyes körök — beleértve a NATO-érdekeltséÚj képlet get is — ármán ylyidtak az alkotmányos rend helyreállítása ellen. Nekik egy kettéosztott sziget is kapóra jött volna (támaszpontként). Csakhogy a nemzetközi közvélemény nyomására lehetőleg palástolni kellett cinkosságukat a ciprusi kalandba belebukott görög „fekete ezredesekkel“. Nem is beszélve arról, az új görög kormány nemcsak azzal okozott gondot a NATO hatalmaknak, hogy tiltakozásként kilépett a katonai szervezetből, hanem azzal is, hogy ellenezte a sziget megosztottságát. Makariosz visszatérte a könyörtelen realitások mellett az ailkotmányos jogon esett csorba orvoslását Is jelentette. S ahogy megérkezése mutatta, tekintélye, népszerűsége nem csökkent. Kétszázezer ember fogadta őt visszatérésekor, s már ez a tény is aláhúzta azt a korábbi megállapítását melyet Kissinger- nek tett: „Nem tehetek semmit az ellen, hogy önök nélkülünk kreáljanak valamilyen megoldást Ciprus számára. De ahhoz van erőm, hogy azt megtorpedózzam ...“ Az események, persze, Maka- riosznak is feladták a leckét. Nemcsak a másik közösség bizalmatlansága miatt, hanem azért is, mert az ország területének 40 százalékát a török csapatok tartják megszállva. Ezért a mai napig nem térhetett vissza otthonába az a 180 ezer görög menekült, akik az Invázió miatt kényszerültek lakóhelyük elhagyására, s helyükbe 33 ezer török települt át északra. Az ország etnográfiai térképe ily módon jócskán átrajzolódott (jelenleg mindössze kb. 28 ezer török él délen), és stagnál Ciprus gazdasági élete Is. Ebből a helyzetből csakis a gyors megegyezés jelentheti a kivezető utat. Jelenleg kedvezőnek mondható az is, hogy a fekete ezredesek szövetségese, az EOKA B nevű terrorszervezet egyelőre keveset hallat magáról. Es bár a ciprusiak reménye Makariosz visszatértével megnövekedett, az érsek-elnök annál óvatosabb. Hat hónap kálváriáját ugyanis, nem könnyű „ledolgozni“, s még nehezebb a kapcsolatok olyan romlását egyenesbe hozni, mint amelyre Cipruson került sor. Nem kötelezte el eddig magát egyik rendezési forma mellett sem, szembeötlő viszont, hogy a „török kisebbség“ szóhasználatot szótárában a két egyenrangú közösség meghatározás foglalta el. Egyes kijelentéseiből arra is lehet következtetni, hogy visszatérte után rugalmasabban kezeli az ország földrajzi megosztásán alapuló szövetségi államrendezés ügyét, mely tulajdonképpen a most újra megindult tárgyalások súlyponti kérdése. Az elmúlt napok eseményei alapján valószínűnek látszott, hogy a belső politikai helyzettel való ismerkedés után Makariosz kísérletet tesz egy nemzeti egységkormány megalakítására. A belső helyzet összetettségére utal azonban, hogy a most hivatalba lépő átszervezett kormány nem tükrözi ezt a szándékot. Maga az érsek-elnök sajnálattal állapította meg, hogy ez a törekvése sikertelen maradt, s maximális erőfeszítéseket követelt ,/j ciprust hellenizmus fizikai és nemzeti fennmaradásáért vívott harcban“ a kormány tagjaitól. Bejelentette egyebek között azt is, tanácsadó szervként Nemzeti Tanács megalakítására törekszik, melynek tagja lesz a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, az AKEL is. Jellemző egyébként, hogy minden NATO-manőver ellenére, mely „családi ügyként" próbálta kezelni a ciprusi problémát, az ENSZ-küzgyűlés novemberi vitája is igazolta, a világ döntő többsége másként ítéli meg az ügyet, s a rendezés feltételét nem utolsósorban az idegen csapatok kivonásában látja. A Profil című osztrák lapnak adott nyilatkozatában Makariosz elnök is leszögezte: „A külföldi támaszpontok és idegen csapatok Cipruson való jelenléte nem alkalmas arra, hogy elősegítse a tartós béke kialakítását a szigeten“. K ár volna, persze, illúziókban ringatni magukat a gyors rendezést illetően, egy dolog azonban nyilvánvaló: a válság megoldása, s az ország belső ügyeinek rendezése elsősorban a ciprusi közösségek ügye. Ezért a felújított tanácskozások csak segíthetik a sokáig nagyon is meg. Vryatko- zott bizallmat. FONOD ZOLTÁN 25 ÉVES A BOLÍVIAI TESTVÉRPÁRT Mély Illegalitásban emlékezik meg megalakulásának negyed- százados évfordulójáról a Bolíviai Kommunista Párt. 1950. január 17-én valójában átszervezték a pártot, melynek létrehozására az első kísérlet már 1920-ban történt. A Bolíviai KP sorsa összeforrott a tömegek sorsával. A párt mindenkor a tömegek erejére támaszkodva vívta forradalmi harcát az ónbirodalom dolgozóinak felszabadításáért. A fő ellenség akkor is az észak-amerikai imperializmus és annak monopóliumai voltak. Az akkori polgári kormány a tömegek nyomására kénytelen volt szembefordulni az amerikai imperializmussal, s mint egyes vezetői hangoztatták: „vissza kell hódítaniuk az ország nemzeti méltóságát." (Barrlentos, Paz Estens- soro.) A nemzeti burzsoázia kormánya azonban csakhamar elárulta a tömegek mozgalmát és fékezni igyekezett a bányászok, parasztok, diákság, értelmisá* giek haladó mozgalmának kibontakozását. A párt nem egy felkelés ólén állott, küldetéséhez híven vezette, szervezte a tömegek harcát. A bonyolult bolíviai fejlődés hosszú korszaka alatt illegalitásból irányította a párt a nép- tömegek harcát, miután tömegbázissal rendelkezett a nagy befolyást gyakorló szakszervezetekben. Derűs fejlődési távlatok nyíltak Juan Jósé Torres juntájának hatalomra jutásakor, amikor fokozatosan haladó reformokat kezdtek megvalósítani az őnbirodalomban és balra tolódott az ország vezetése. 1971- ben azonban Hugó Banzer reakciós juntája megdöntötte a Toiv res-rendszert és azóta ismét sötétség uralkodik Bolíviában. Banzer elnök, akinek rendszerét állandó jobboldali összeesküvés is fenyegeti, az idén a politikai pártok után a szak- szervezeteket is betiltotta, de a nép erejét nem tudja megtörnL A bányavidékeken gyakoriak a sztrájkok, az erdőkben gerillák nyugtalanítják a kormánycsapatokat, a hadseregben Is erősödik az ellenzéki szellem. A latin-amerikai földrész testvérpárjaival szolidáris, a világ kommunista és munkáspártjainak támogatását élvező bolíviai testvérpárt az illegalitás körülményei között szervezi a bolíviai dolgozók harcát azzal a határozott meggyőződéssel, hogy a győzelem a dolgozóké lesz és a jelenlegi diktatúra átmeneti jellegű. (L) NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap fogadta Gough Whitlan ausztráliai miniszterelnököt. A ta* lálkozón a szovjet—ausztráliai kapcsolatok további fejlesztését érintő kérdésekről folytattak véleménycserét. MIJAZAVA KIICSI japán külügyminiszter és szovjet kollégája Andrej Gromiko Moszkvában csütörtökön baráti légkörben megvitatták a két ország közötti kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit. RUDOLF KIRSCHLÁGER osztrák államelnök Bécsben fogadta Karol Komárekot, hazánk eddigi bécsi követét, aki rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté történt kinevezése alkalmából átnyújtotta új megbízólevelét. NICOLAE CEAUSESCU, az RKP főtitkára, fogadta a Romániában hivatalos látogatáson tartózkodó Benjámin Dimsicet, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét. GERALD FORD amerikai elnök hivatalos jugoszláviai látogatásra szóló meghívást fogadott el. GEORGES MARCHAISNAK, az FKP Központi Bizottsága főtitkárának, akit január 14-én szívinfarktussal kórházba szállítottak, orvosi jelentések szerint az egészségi állapotában javulás állt be. Kommentárunk E ^rdemi tárgyalások kezdődtek a ciprusi közösségek vezetői között, — s már magában a tény is nagy jelentőségű, hisz az elmúlt hónapok eseményei alapján aligha lehetett számítani a gyors rendezésre. A tárgyalásokat megelőzően folyt még ugyan némi csatározás, ez azonban inkább a jobb tárgyalási pozíció megszerzésére irányult. Talán mondani sem kell, hogy a csatározást kezdeményező Ecevit volt török miniszter- elnök kijelentésére, miszerint az elnöki intézménynek nincs létjogosultsága Cipruson, hamarosan visszavágott Karaman- lisz görög miniszterelnök, amikor kijelentette: „az eféle támadó hangnem veszélyezteti azokat a kísérleteket, amelyek a tárgyalások megindítására irányulnak és nem szolgálja a görög—török kaocsolatok megjavítását“. Ha ezt követően u két közösség vezetője mégis megállapodhatott abban, hogy január 14-én, az ENSZ főtitkára képviselőjének jelenlétében érdemi tárgyalásokat kezdenek, ez egyben arra is vall, hogy a po- zíció-harc után a realitásokat tekintetbe vevő politikai rendezés ideje is elérkezett. „Ciprusi politikai körökben az a meggyőződés — írja a TASZSZ —, hogy a szigetország két közösségének kapcsolataiban gyökeres fordulatnak kell bekövetkeznie“. Az a tény, hogy az érdemi tárgyalások első hivatalos ülésén az ügyrendi kérdések mellett „egy szövetségi állam központi kormányának jogkörével és funkciójával“ is foglalkoztak, jelzi az „elmozdulás“ irányát is ... A szigetország életében a
