Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
de keserves Igen, sokan azt vallják, hogy a torna a világ legszebb és legcsodálatosabb sportja. Persze, nem kevesen vannak, akik csak legyintenek: egyszerű akrobatika, cirkuszi mutatvány az egész, ahol kockázatos, meghökkentő mozdulatokkal, szaltókkal és átfordulásokkal borzolják a néző idegeit. Hát, a nézőpont mikéntjén sok minden múlik. Például az, hogy ne csak akrobatikát lássunk a tornában, mert a tonna ssztétikai jellegű sportág, az akrobatika csak egyik alkotó eleme, fontos eleme, amely azonban önmagában semmit sem jelent. Hogy akadnak olyan versenyzők, akik csak erre építettek és építenek? Az ő dolguk. A tornasport Jövőjéért nagymértékben felelős pontozók dolga viszont, hogy véget vesse nek az ilyen Irányzatnak, és a harmóniát, a biztonsagot, a pontosságot értékeljék, ne pedig az akrobatikus teljesítményt. Úgy, ahogy ezt nem régen tették a pontozók a várnai világbajnokságon. Ne mutasd a kínt! Gondolnak-e a nézők arm, hogy mi rejtőzik a tornászcsillagok mosolygós arca mögött, amikor szépen és gondosan, még a legnagyobb erőkifejtést Igénylő elemieket is játszi könnyedséggel mutatják be? Tudják-e, hogy a dupla szálló, az átfordulás, a csavart- ugrások hosszú hónapok gyötrelmes, kemény aiunkáját igényli a tornászok tói? A torna az önfegyelem sportága, amely nemcsak tehetséget és sport- szeretetet, hanem elsősorban kitartást és következetességet igényel; tanulni és megtanulni mindent, kibírni a külső hatásokat, összpontosítani, mert semmit sem szabad kihagyni abból, amit száz és ezer órán át gyakorolt a versenyző. Akárcsak a műkor* csolyázásban.* Mert mit lát a dilettáns szemlélő egy tornaedzésen? Sok-sok szenvedést, nem ritkán könnyeket is. És fás- lit minden mennyiségben! Bekötött csuklók, bokák, bebugyolált derekak gümiharisnyás térdek, foltok a combokon, a karokon. Ne mutasd a kint — mondja a tornász tízparancsolat, és valahogyan így folytathatnánk: le- gyeif rezzenéstelen az arcod akkor is, ha nyilall a vállad, roppan a derekad I A néző, a pontozó a látványosságot, a szépséget, a lendületet, a sportot értékeli, s felszisszen, ha látja szenvedésedet. A gyötrődést hagyd az izzadságszagú tornatermeknek! A tornasport és a fájdalom elválaszthatatlan útitársak. Aki ezt nem tudj<a elfogadni, sőt elviselni, az jobb, ha abbahagyja, úgy sem vinné semmire. Hát í^v állunk a tornával, fis mit mondanak minderre azok, akik a tor- nasporton belül élnek, a versenyzők? Természetesen azt, hogy a torna nem kegyetlen, sőt a legszebb sport a világon. Ha újra kezdenék, újra a tornát választanák. Igen, ez a sportszeretet. Sokunk örömére. Mert mi, né zők úgy vagyunk a sporttal, a tornával is, mint a kenyérrel: nem nagyon érdekel, hogyan készítik, csak jó legyen. Nők kontra férfiak És milyen napjaink tornasportjaV Hogy a kenyér példájánál maradjunk: „ennivaló“. Mind a férfi, nnnd a női torna szinte kozmikus sebességgel változott az elmúlt esztendőkben, és ez a sebesség a jelek szeriint nem csökken, hanem növekszik. A tehet séges tornászok pályafutása az élvo naiba jutásig és az élvonalban furcsán átalakult. Régebben egy optimális fel készül ň si időszak után a tehetség a leg job bak közé került, és ha energiájából, lelkesedéséből futotta, ott szerepel hetett akár egy évtizedig, vagy még tovább. A felkészülési idő most meg hosszabbodott, amellett Intenzitása hallatlanul megnőtt; de ha valaki az élre kerül, ott szinte csak pillanatai vannak. (Kivétei is akad. Például Turiscseva.) Egy-két villanás, egy-két világversenyen megtanulják a nevét, csodálják, megtapsolják, és már ott van az úiabb nemzedék. Ez olyat tud, amit az éppen tündöklők már képtelenek lennének megtanulni — és eltűnnek. Ez a jelenség csak most van kibontakozóban, de a jövőben egyre inkább számolni kell vele. Fő leg a lányoknál. így vom ez a műkor csolyázásban-is. Natasa Kucsímszká mondotta annak idején: „A világ minden kincséért sum lennék tornász, ha férfinak szü lettem volna. A férfi tornászok amolyan robotgépek. Gyakorlataikban nincs semmi művészi, merő technika az egész . ..“ Elgondolkoztató nyilatkozat. Még akkor is, ha a mai sport tendenciája a nehézség, az iram, az atletizmus, s ebben a női tornának is múlhatatlanul követnie kell a férfit. Követi is. Méghozzá bizonyos többlettel, amit úgy hívunk, hogy teljesség. És valóban, a nőknél, a kombiná ciók valahogyan harmonikusabb egy séget alkotnak, mint a férfiaknál, s nem részelemekből összeállított gyakorlat benyomását keltik. Igaz, a ne hézségi fokot tekintve egyben másban elmaradnak a férfiak mögött, de a nézők. és szerencsére a pontozók is, sohasem csak a technikai bravúrokat fogják értékelni, hanem elsősorban a torna esztétikai oldalát. A két irányzat, a művészi jelleg és a virtuozitás versenyében hasznos tényező is van: ttJSZÚ Kiadja Silovókla Kommunista Pá/l|0 Központi BuoiUóyo Szerkeszt' a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő; Lfirlnw Gyula. 8z«rfcesctöség: 893 38 Bratislava, Oortcf utca 10. Telefon: 188, 312 52. 323 01, fotzeik«*/tö 532-20 titkárság. 550 18. sportrovat 505-29, gazdaság« tigyefc: 508-38. TáWri: 002308. Pravda Kiadd vállalat. Bratislava, Volgogradská 8. Nyerni, u a Pravda Nyomduvállalat OratUlavai tizem«, Bratislava, Štúrova 4. Hlrdetöiroda: Vajanefcáfie nábrefte 13/A. II. emelet, tel*» fon: 5*1-8*. M4-ÍI, EMflMtM <W| hevonta 14,70 koron«, • Vasárnapi Oj Szá negyedévre 1),— korona. Terjeszti « Poeta tKrlapecolgátat. előfizetéseket elfogod wMm PmM MAmMÍ IMNM Msgrswtfsléeeét HM — fMredné ewp»#«te Mai«, Br«tM«v«, Oottw«Mo*« námestí« 4S/VM. már régen nem lehet „klugrani“ csupán a mozdulatok bájával, a tündéri mosollyal ... Műszabadgyakorlatban a nők pillanatnyilag legalább egy fejjel kima- gaslanak a férfiak közül. A női akrobatika természetesen valamivel alacsonyabb, de a „gyengéb nem“ a bonyolult elemek gyakoriságát tekintve egyáltalán nem marad el a férfiak mögött. A kifejező erő terén pedig a női gyakorlatok sokkal érdekesebbek, mint a néha unalmas, szabványeler mokkel teli férfigyakorlatok. A torna igazi szépségét az adja meg, ha az egész gyakorlatot áthatja a korszerű eszközökkel kifejezett, friss gimnasztikái elgondolás, amikor a tizenéves uők belső világukat, egyéniségüket igyekeznek kifejezésre juttatni. így érkeztünk el napjaink tornasportjáuak két kiemelkedő egyéniségéhez... Ljudmiia és Olga Gyakran hasonlítják őket össze, állítják szembe egymással. Melyik a nagyobb? Ljudmiia Turiscseva vagy Olga Korbut? Mindkettőnek hatalmas szurkolótábora van már évek óta. Különösen Olgát kedvelik sokam, hiszen ö esztendők óta változatlanul a tizenéves sportkedvelők bálványa. (Az elmúlt napokban is óriási sikert aratott a szovjet válogatott amerikai portyáján. I Oiga született színésznő, vékony, csupa ideg, kis teste, mozdulatainak ló értelemben vett vagánysága, akara- tóssága, ahogy egész idő alatt, amíg « küzdőtéren van, megragadja a nézők figyelmét, és valósággal kikényszeríti belőlük a csodálatot. Szinte sugárzik belőle az elet, a fiatalság. Sokan abban látják a 3ö kilogramm súlyú és 154 centiméter magas Olga Korbut népszerűségét és sikerét, hogy kockázatos elemekből áll a gyakorlata.. Van valami a dologban, de korántsem ez az Igazság, mert például műszabadgyakorLatának is nagy sikere van a nézők körében. Hogy koket- tál a nézőkkel és a pontozókkal? Ez Bgy kicsit sértésnek is tűnik, mert Olga tud, és művészetét el is tudja fogadtatni a nézőkkel és a pontozókkal. Ráadásul Olga az életben is csibésze- sen jópofa, tehát az életet, önmagát adja a küzdőtéren is. Ha Olga Korbut kitűnő tornász, akkor Ljudmiia Turiscseva az ő testi és szellemi harmóniájával, finomságával, gyengéd nőiességével, a nagy anyagerősségű gyakorlatok előadásával még Olgánál is jobb. Ljudmiia teljesen ellentéte Olgának. 0 komolyságával, fegyelmével, hallatlan összpontosító képességével vívja ki nézőinek elismerését és rokonszenvét. így volt ez nem régen a várnai VB n is, ahol Ljudmiia három egyéni bajnokságot szerzett. Pedig huszonkét évével már szinte „nagymamának“ számít a tizenévesek között. Erről jut eszünkbe. Az 19t>4 es olimpiai játékokon még hat harminc éven felüli hölgy tornászott... És most, a várnai világbajnokságon? Talán csak ketten hárman voltak húsz éven felüliek; és ott volt a 12 éves (II) román Nadia Comaneciu is. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a 16—20 esztendős tornásznőké a jövő. A tornában is úgy van, mint a műkorcsiolyázásban: korán visszavonulnak a női versenyzők, „öregnek“ érzik magukat. És ez egy kicsit furcsa dolog. Mert ugyan ki meri azt állítani, hogy egy 22—23 éves lány yreg?l Hol van az megírva, hoigy a ményt az embernek. Habar nézőpont kérdése minden ... / . A férfiak élcsoportjára a kockázat vállalás volt a legjellemzőbb a várnai világbajnokságon. Úgy tűnik, hogy az utóbbi esztendőben a férfi- tornában aránytalanul nagy volt a fejlődés, és mintha most éppen a rizikós gyakorlatokkal akarnának lendíteni a fejlődés kerekén. Csakhogy ez nem megy egyik napról a másikra. A legtöbbel a szovjet Adrianov kockáztatott, de nem „jött be“ minden nagy mozdulata, ezért nem tudta összetettben megelőzni a japánokat. Pedig nagyon közel állt hozzá. Éppen Adrianov mutatta meg gyakorlataival, hogy milyen lesz a jövő tornája. Az erőt talán már nem lehet fokozni, de a lendületet, az ügyességet, az ugráskomblnációkat igen. így jut egyre nagyobb szerep az akrobatikának, amely a gimnasztikái elemekkel párosulva meghökkentő újdonságokat tud produkálni. A torna nehézségi fokának fejlődését nem lehet megállítani, hiszen az élet minden területén nap nap után magasabbra tesszük a mércét, a képzeletbeli magasugró lécet. Csak arra kell vigyázni, hogy a gimnasztika és az akrobatika mindig egységes, harmonikus egységet képezzen, mert az öncélú akrobatika veszélyeztetné a torna esztétikai és sportjel legét. Dicséretükre legyen mondva a nézők által oly sokat szidalmazott pontozóknak, hogy ellene vannak minden olyan akrobatikus mozgásnak, kockázatos elemnek, amely nem épül be harmonikusan a gyakorlatba. A torna jövője tehát: gimnasztika -fák roba ti ka. Nagyon valószínű, hogy Andrianov és a hozzá hasonló felfogásban tornászók játsszák majd a főszerepet a montreáli olimpián. A jelen azonban még a japánoké. Igaz, gyakorlatukra már nem annyira a precizitás, a „vasaltság“, a kiegyensúlyozottság jellemző, hanem az óriási mozgásterjiodelem, a nagy anyagerősség, míg a biztonság kissé háttérbe szorul. TOMI VINCE 18—20 születésnapon csengetnek, akkor már vissza kell vonulni, el kell oltani a reflektort, és tornamez helyett civil ruhát kell felölteni? Akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés: milyen tornász válhatna ezekből a nagy tudású, tizenéves nádszál lánykákból, ha rátennék még azt a néhány esztendőt, ha -— legalább a 24. születésnapjukig — szakadatlanul tovább dolgoznának, vállalnák a tornatermi kínszenvedést? A világ ugyanis szereti a szépet. És mert szereti, klnvácsi is, milyen irányban fog fejlődni ez az esztétikai jellegű sportág. Kockázatvállalás A női tornát már említettük: egyre nehezebb és nehezebb elemeket „vetnek be“, és a legjobbaknál ez a momentum nem megy a nőiesség rovására. Ilogy ez mindenkinél így legyen (persze hogy nem lesz így mindenkinél), ahhoz tehetségre és nagy művészetre van szükség, hogy még a legnehezebb elemet Ls könnyedén és természetesen adják elő. Úgy, mint mondjuk Turiscseva. Természetesen a férfiaknál is erre törekednek, itt azonban mégsem nyilvánul meg annyira a torna esztétikai jellege, mint a nőknél. Mert ugyebár mégiscsak a „gyengébb nem“ torná- szása nyújtja az igazi művészi él-
