Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

SZÖVETSÉG A HALADÁS ELLEN A Római Klub (Club of Rome) Ismét hallat magáról, jelentkezése ismét hangos vitát váltott ki a nyugati világban, csakúgy mint 1972-ben, amikor ez az úgynevezett klub — harminc kü­lönböző nemzetiségű vállalkozó, tudós és szo­ciológus tömörülése — kiadta „A növekedés ha­tárai“ című első tanulmányát. Ebben az első ta­nulmányban részletesen kifejtették, hogy az em­beriség jövője érdekében haladéktalanul le kell mondani a nemzeti termelés növekedéséről* mert a gazdasági növekedéssel együtt jár a kör­nyezet — teljes pusztulásig fokozódó — szeny- nyezése és a nyersanyag-források kimerülése. A jelen parancsa, a jövő követelménye tehát az ún. „zéró-növekedés“, az ipari államok mondja­nak le gazdaságuk, iparuk fejlesztéséről. Köztudomású, hogy az emberiség jelentős ré *ze még ma is éhesen hajtja álomra a fejét, hogy a tőkésországokban a társadalmi igaz­ságtalanságokból eredő nyomor egyre nagyobb méretű, de mindezzel a Római Klub tagjai nem törődtek. A haladó szellemű nyugati sajtó meg­adta a kellő választ erre a társadalom- és ha­ladásellenes elméletre, és az „emberiség meg- mentői“ két éven át alig hallattak magukról. A közelmúltban azonban megjelent az új ta­nulmányuk. Cím«: „Fordulóponton az emberi­ség“ Míg az első könyvben a gazdasági életben követeltek zéró-növekedést, a második tanulmá­nyukban ezt a népszaporodásra alkalmazzák. Abból indulnak ki, hogy minél több ember szü­letik, annál több élelmiszerre, energiára és nyersanyagra van szükség, ezt elkerülendő te­hát, törvényekkel kell szabályozni a születések számát. Az elmélet nem új. Az első ilyen reakciós népesedési elmélet kidolgozója Thomas Robert Malthus vulgáris angol közgazdász (1766—1834) volt, aki a társadalmi nyomor elsődleges okát abban látta, hogy míg az emberiség mértani ha ladvány szerint addig az élelmiszerek termelé­se csak számtani haladvány szerint gyarapodik, tovább a neomalthusianusok (Vogt, Huxley), akik azt hirdetik, hogy a világ túlnépesedett, és ha a népesség szaporodását nem korlátozzák, elkerülhetetlen a katasztrófa. Ez a „modern“ öneomalthusianizmus rokon az élettértelmélettel, a fajelmélettel és a legreakciósabb, agresszív im­perialista körök érdekeit védi. Marx megállapította, hogy nincs örök érvényű népesedési törvény, hanem minden társadalom­nak megvan a termelési viszonyok jellegének megfelelő saját népesedési törvénye. A szocialista jelen teljes mértékben igazolta Marx elméletét. A Szovjetunió vezette közösség országai nem félnek a túlnépesedéstől, és nem félnek attól sem, hogy a gazdasági fejlődés fel­borítja az ökológiai egyensúlyt. Ezekben az or­szágokban ugyanis jelentős anyagi és szellemi rálordítással igyekeznek minél tökéletesebben védeni a környezetet! Természetesen a tőkés­országokban, ahol csak a nyereség a cél, ahol a vállalkozó, a monopólium csak harácsolni akar, ahol csak a nagytőkések érdeke a mérv­adó és a közösség érdekei teljesen háttérbe szorulnak, ott valóban számíthatnak a kataszt­rófára. Az egészséges, céltudatos családtervezést mi is helyesnek tartjuk, de ennek alkalmazása mindenkor az egyén, az állampolgár magánügye, és a mi törvényeink nem korlátozzák, hanem tiszteletben tartják, fejlesztik és erősítik az em­beri szabadságjogokat. Mi a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa békeprogramjának megvalósításá­ban látjuk az emberiség szebb és gazdagabb jö­vőjének a szavatosságát! Ne ágyúkat gyártsunk, hanem traktorokat, tegyük termővé a sivatagot, tárjuk fel bolygónk ásványi kincseit, állítsuk az emberiség szolgálatába az atomenergiátl Vessük el a magot, jó ez a Föld: kenyérrel fizet érte! Nem a Római Klub zavaros és ember­telen tézisei, hanem Marx, Engels és Lenin gya­korlatilag igazolt tételei jelentik az emberiség számára a jövőt! (—erf—) ILYEN NAGY SZERELEM A puritán, vallásos, jól nevelt angol „úr“ számára na­gyon kínos, ha férjezett lánya válni akar, és a bíróság előtt kénytelen kiteregetni gondosan leplezett magánéletét. Te­hát ha úgy látja, hogy lánya nem óhajt együttélni a férjével, akkor a puritán, vallásos, jól nevelt angol „úr“ valami fi­nomabb, diszkrétebb megoldást keres. Ez történt Alan Lord birminghami könyvelő esetében is, amikor 31 éves felesége és a feleség gondos apja meg­unták a családfő személyét. A kedves papa tanácsára a szubtilis lelkű asszonyka elő­ször különösen finom levest főzött a férjének — légyölő ga lócából. De a férj — ez is mutatja makacs, gonosz természe tét — csak rosszul lett a csemegétől. Apa és lánya napokig bolyongtak az erdőben, hogy valami biztosabb hatású gomba fajtára bukkanjanak, de csak nadragulyát találtak. Úgy lát­szik, az angol könyvelőknek erős természetük van, mert a férj a nadragulyából készült remeket is befalatozta, és továbbra is életben maradt, nem is sejtve, hogy ezzel mennyire elszo­morítja a feleségét és az apósát. A kedves papa látta, hogy ezek a gyengéd eszközök nem hozzák meg a kívánt eredményt, ezért elhatározta, hogy két áramvezetéket szorít szeretett veje fejéhez. Vastag gumikesz­tyűi húzott, és várta a drága vejét, aki azonban olyan későn ért haza, hogy közben a papa elaludt, másnapra pedig el­szállt a mersze. Ezt követően kiadós mennyiségű altatót kevertek a férj teájába, de a családfő továbbra is makacsul életben ma­radt, ugyanis kihányta a keserű teát. A duó talán még a templomba is elment könyörögni, hogy az églek valami jó ötletet sugalmazzanak. Nem akarjuk azt állítani, hogy valóban az történt, de tény, hogy a kedves papa és a szerető hitves az első kedvező alkalommal éter­rel altatta el a férjet és gyengéden, tapintatosan egy — plasztikzsákot húzott a fejére, remélve, hogy majd csak meg­fullad. Persze megint tévedtek, mert áldozatuk felébredt, letépte a zsákot, kiabálni kezdett... Aztán )ött a rendőrség, megindult a nyomozás, és néhány nappal ezelőtt a kedves papa és a szerető hitves már a vád- lottak padján foglaltak helyet. A szubtilis lelkű menyecske azzal védekezett, hogy apukája gyűlölte a férjet, és őt tu­lajdonképpen az apukája beszélte rá a csintalankodásra, mert Ő mindig engedelmes gyermeke volt az édesapjának. A bíró kijelentette, hogy életében ilyen kétbalkezes merény­lőket még nem látott, majd apát és lányát egyenként hétévi börtönbüntetésre Ítélte. Alan Lordról azonban azóta a meghatottságtól szipákolva beszélnek az angol asszonyok. Ugyanis kijelentette, hogy fe­lesége szabadulása után visszatérhet hozzá, mert mindent tisztáztak egymást között, csak éppen gombát, altatót és apóst nem hozhat be a házába. A nyugatnémet kisember tragédiája PÁRTSAJTÓ DÁNIÁBAN 23 A Német Szövetségi Köztársaságban gyara­podnak a gazdasági válság jelei. A lakossá­got már hónaj>ok óta arra szólítják fel, hogy a következő 2—3 évben csökkentse a sze­mélyi fogyasztást, ne is álmodozzon haladó reformokról, a gondokat, enyhítő népjóléti intézkedésekről. Vagyis a válság minden kö­vetkezményét — a tőkés társadalmi rend tör­vényszerűségeinek megfelelően, — a dolgozó nép viseli. A létbizonytalanság egyre na­gyobb, a munkanélküliek és a munkaidő­csökkentéstől érintettek száma már október­ben az 1 millió körül volt. Ez így megfogalmazva kissé általános, nem eléggé szemléltető. Azonban alkalmunk van egy konkrét nyugatnémet család életét is­mertetni, éspedig nem baloldali lflp, hanem a kimondottan polgári Stem című folyóirat beszámolója alapján. A konkrét család: Günther Schanzmann 39 éves kereskedelmi dolgozó, nős, 2 gyer­mek apja, majna-frankfurti lakos. A nyugatnémet folyóirat ezzel kezdi a be­számolót: „Schanzmannéknál (Majna-Frankfurt, Eich- waldstrasse 43.) a gyermekek már üres csip­kebogyóteát reggeliznek, kenyér nélkül. Sza­lámi és sajt helyett paradicsomszelet kerül az asztalra. Günter Schanzmann, a négytagú család eltartója ugyanis munkanélküli.“ Schanzmann kitanult kereskedő, 3966 óta dolgozott a Ruhm und Co cégnél, amely mos­dókat, kádakat, vízvezetéket szerelt fel az új épületekben. Az ütfet hosszabb időn át virágzott, az alkalmazottak száma 30-ról 60-ra emelkedett. A múlt év nyaráig tehát Schanzmann abban a tudatban élt, hogy léte biztosítva van, és szerényen ugyan, de gondoskodhat a családjáról. De 1973. őszén megkezdődött az NSZK-ban a gazdasági föld­csuszamlás. Első hulláma éppen a lakásépít­kezést érte. A vállalkozók fizetési nehézsé­gekkel küzdöttek, és Schanzmann, aki tud számolni — kiszámította, hogy a katasztró­fa rövid időn belül elsodorja az ó munkahe­lyét is. Életében először érezte a üétbízony- talanságot. Otthonában minden ok nélkül kia­bált a gyerekekkel. Az addig békés családi fészek megtelt ideges feszültséggel. A cég egyre rosszabb anyagi helyzete miatt aludni sem tudott, és ha éjfél után nehezen elaludt, még álmában is számokat mormolt. Az idei nyár kezdetén a cég néhány meg­rendelője fizetésképtelenséget jelentett és a Ruhm und Co. rövidesen már nem kapott hi­telt, mert nem volt rá fedezet. Ekkor tör­tént, bogy Dieter Christ, a cég társtulajdono­sa és üzletvezetője szabályosan „megpumpol- ta“ Schanzmann!: „Nem tudnál néhány nap­ra 300Ü márkát kölcsönadni?“. És Schanz- mann felvett 3000 márkát a Bethmann Banktól — 14 %-os kamatra(l) —, és a pénzt odaadta a főnökének. Dehát az ilyen akciók nem sokat segítet­tek. Júliusban már nem tudták kifizetni a dol­gozókat, és augusztus 30-án közölték, hogy a cég — 20 évi fennállás után — tönkrement. A szerencsétlen ember szégyentől piros arccaíl jelentkeeetj a munkaközvetítőben, ki­töltötte a munkanélküli segély folyósításá­hoz szükséges nyomtatványokat és a nyilván­tartási lapot. Azóta a család munkanélküli segélyből él, de ez a segély havonta 300 márkával kevesebb, mint amennyi a vegeta­tív létfenntartáshoz szükséges. Hús alig ke­rül az asztalra, a családfő a közelmúltban egy közeli faluban az egyik gyengélkedő kis parasztnak segített az őszi munkában, és ezért „természetbeni“ fizetést kapott, az asz- szony lemondott a fodrászról és a drága mo­sószerekről. Schanzmannék és a hozzájuk hasonló száz­ezrek szomorúan várják a karácsonyt és a semmi Jóval nem biztató jövő escetendőt. 1974. XII. 8. Az arany istenszobor Amikor néhány évtizeddel ezelőtt bővítették és korszerűsí­tették a bangkoki kikötőt, egy öreg templom romjait is eltá­volították. Előbb azonban Ideiglenesen raktárba szállítot­tak egy törmelékektől szürke, piszkos, öt méter magas és 5.5 tonna súlyú Buddha-szobrot. A szoborról megfeledkeztek, és csak húsz évvel később, 1955. május 25-én került végleges helyére, Thaiföld 25 ezer ko­lostorának, templomának egyi­kébe. Szállítás közbon azonban kü­lönös dodog történt. Az emelő­daru egyik hevedere kissé meg­lazuld, és a szobor — két te­nyérnyi magasságból a földre esett. A nwjgköveswlett törmelék lepattogzott, és felcsillant — az arany. A szakemberek megtisz­tították az egész szobrot, és azóta már százezrek csodálták meg az ősi thaiföldi kultúra valóban egyedülálló és felbe­csülhetetlen értékű műkincsét. Az ülő figura ölében dobozt is találtak, kulcsokkal és két igazgyönggyel. A két gyöngy­szem azóta már az istenszobor szemét jelképezi, a kulcsok se­gítségével pedig a figura ki­lenc részre bontható. A tudó­sok szerint a szobor a korai feudáli» Szukhotai Birodalom­ból származik (1233—1270), te­hát 600—700 éves, és Ramam- haeng király parancsára ké­szült. A Burma, Thaiföld és Laosz által képzett ún. arany három­szögben, ahol ma virágzik a kábítószer- és a fegyvercsempé­szés, valamikor véres harcokat vívtak a feudális hatalmassá­gok. Amikor Ajuthiát — amely 1350-től 400 éven át az első egységes sziámi állam fővárosa volt — 1767-ben a burmaiBk megszállták, a város lakói a műkincset a betolakodók ellen megvédendő, „malterba burkol­ták“, majd dzsunkán az ország déli részébe szállították, ahol a bangkoki rom-templomban úgy­szólván teljes biztonságban volt. Pénteken este és szombaton délelőtt a dániai dolgozók az üzleteket járják, hogy elvégez­zek bevásárlásaikat. Ilyenkor száguldanak végig a zsúfolt ut­cákon a „Land og Folk“ című kommunista napilap eladói, nem törődve az időjárással, szíve­sen áldozva szabad óráikat, mert a pártsajtó terjesztését az osztályharc szerves részének tartják. Ezzel a módszerrel je lentősen nőtt az olvasók szá ma. Az országban naponta 1,8 millió a megjelenő lapok pél­dányszáma, és a lapok döntő többségét konszernek adják ki. Az utóbbi 20 évben a sajtó­monopóliumok egyre erőseb­bek, de ennek ellenére szün­telenül panaszkodnak, mert a polgári sajtót egyre keveseb­ben olvassák, az előállítási költségek gyors ütemben emel­kednek. Az újságírókat és a nyomdászokat azzal fenyegetik, hogy korlátozzák a terjedelmet, vagy teljesen beszüntetik több napilap megjelenését. A Szociál­demokrata Párt vidéiki lapja már megszűnt, és a koppenhá­gai „Aktuelt“ jelentős anyagi támogatást kap a szakszerveze­tektől, jóllehet csak ötödrendú- nek tartja a szakszervezeti ér­dekek védelmét. A „Land og Folk“ nem kap szubvenciót, és a hirdetésekből sincs olyan jelentős bevétele, mint a polgári lapoknak, ha­nem kizárólag ez olvasókra tá­maszkodik, akik havonta 60 eeer dán koronáért vásárolják a párt napilapját. Emellett minden évben gyűj­tést rendeznek a lap számára. Az idén ősszel a dán proletariá­tus — nem törődve a létfenn­tartási költségek és a munka­nélküliség emelkedésével — azt a célt tűzte ki, hogy 800 000 koronát gyűjtsön össze. Az üzemekben, szakipari tan­intézetekben é« a szakszervezeti létesítményekben kifüggesztet­ték a gyűjtőíveket, és a mun­kások, amikor átvették a fize­tésüket, először a lapnak aján­dékoztak egy összeget. Emellett a kommunista párt utcabizott­ságai az 5 hetes kampány alatt rendezvényeket szerveztek, és ezek bevételét ajándékozták a lapnak, színészek léptek fel, és lemondtak a tiszteletdíjról a lap javára, festők, grafikusok és szobrászok alkotásaik elár­verezésével járultak hozzá a közös feladat teljesítéséhez. A kommunista fiatalok — ipari tanulók csakúgy, mint a diá­kok — mint gyümölcsszürete- lők, vagy favágók dolgoztak, és keresetüket adták a pártsajté­nak. Az eredmény: nem 800 000, hanem 1,5 millió koronát gyű}- t ötnek! Tudjuk, hogy ez csupán egy kis epizód a dániai osztályhurc történetéből, de bizonyítja» hogy a dolgozók egyre jobban bíznak a kommunista párt po* Unkájában. APRÓHIRDETÉS ■ A bratislavai Kerületi Nép­egészségügyi Intését azonnali be­lépésre keres középnyomású ka­zánok kezelésére feljogosító iga­zolvánnyal rendelkező fűtőt. Tájékoztatást az intézet káder- és személyzeti osztálya nyójt: KONZ, MÜczkiewiczova 13. OF 164 ■ A Dunaszerdahelyi Felvásárló és Ellátó tizem eladásra kínál ke­veset használt, szétszedhető wt­kendházat. Felhasználható aport* pályáknál Is Öltözőnek. Érdeklőd­ni az igazgatóságon lehet. ÜF lfll ■ Azonnal eladó csendes helyen épült (közvetlenül a Duna mel­lett) kisebb családi ház melléik- épületekkel, mezőgazdasági felsze­reléssel, villanymotorokkal és nagy gyümölcsöskerttel. Ltbárdy Ignácné, 930 21 Dunajský Klátov, Dunajská Streda ! járás. Ú 1297 ■ Eladó családi Mz + kert (800 négyzetméter) . ivecfovón, a Duna mellett, a Dunajská Stre­da-! Járásban — 40 (XX).— körö­néért. Jelig* Kedvezően. 0 19M

Next

/
Thumbnails
Contents