Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-05 / 287. szám, csütörtök

A szocializmus iránti alkotó viszony A társadalom fejlődésének összes fokán a társadalmi mozgás törvényei objektív jellegűek, de az osztálykizsákmányoló rend­szerekben egész más hatást gyakorolnak, mint a szocializmus­ban. Az osztálykizsákmányoló társadalmi rendszerben a társa­dalmi fejlődés törvényeit a nép nem ismeri, ezért ezek ösztö­nösen hatnak. Ezzel szemben a szocializmusban az objektív feltételek lehetővé teszik, hogy a társadalmi fejlődés szubjektu­mai a társadalmi fejlődés törvényei ismeretének alapján csele­kedjenek, az emberek eligazodjanak az adott társadalmi hely­zetben, előre lássák saját tetteik társadalmi következményeit. 1974. XII. 5. A világnézeti nevelés küldetése A szocialista társadalmi vi­szonyok között a világnézeti nevelésnek elsősorban az a fel­adata, hogy közvetítse az álta­lános elméleti alapelvek isme­retét, amelyek alapján az em­ber kialakítja a szocializmus Iránti aktív viszonyát. A világ­nézeti nevelés ezért magába foglalja az elméleti Ismeretek magyarázatát. A világnézeti ne­velés célja a dolgozók szocia­lista aktivitásának ösztönzése és fejlesztése. Társadalmunk­ban az emberek fokozatosan el­sajátítják a marxista—leninista elméletet. Ennek ismerete nél­kül nem létezhet szocialista öntudat. A világnézeti nevelés része a szocialista intézmények és szer­vezetek ideológiai politikai ha­tásának; a marxizmus—leniniz­mus elméletének magyarázása mindig összefügg az adott tör­ténelmi helyzetben való érvé­nyesítésével. A politika közve­títi a társadalmi valóság egyes területeinek kölcsönös hatását, így tehát nem volt véletlen, hogy az „emberarcú szocializ­mus“ képviselői és a technok­rata koncepciók hirdetői egyet­értettek a kommunista politika elvetésében. A marxista—leninista világ­nézet fokozatos elsajátítása le­hetővé teszi, hogy a dolgozók megértsék a párt politikájának céljait, felismerjék, hogy a párt célkitűzéseinek megvalósítása és a szocialista társadalom to­vábbi fejlődése megteremti az újabb feltételeket saját fejlő­désükhöz. A pártpolitika egyes céljainak ismerete nem öncélú; segítséget nyújt az egyes dol­gozóknak, hogy meghatározzák szerepüket a társadalomban, megfogalmazzák társadalmi ér­vényesülésük személyes pers­pektíváját. A társadalmi fejlődés törvé­nyeinek ismerete fontos része a szocialista öntudatnak. Az ember gyakorlati tevékenysé­gével megváltoztatja a valósá­got. A társadalmi fejlődés törté­nelmének tanulmányozása ezért nem öncélú visszatérés a múlt­hoz, hanem törekvést jelent a társadalmi fejlődés logikájának megértésére. Csakis a társadal­mi fejlődés objektív logikájá­nak ismerete alapján ismerhet­jük fel az adott történelmi helyzetben a régi és az új har­cát. A társadalom elmélete és a társadalmi fejlődés történelmé­nek ismerete kiindulópontot je­lent az ember gyakorlati tevé­kenysége pusztító és alkotó momentumainak meghatározá­sához. Tehát nem fogadhatjuk el a jobboldali opportunisták és revizionisták negativizmusát, hiszen éppen a reális szocia­lizmus felületes megítélése jut­tatta őket az ellenforradalmár pozíciókra. A viszonyok kölcsönössége A történelmi materializmus és a kommunista távlatok ösz- szekapcsolása a szocialista tár­sadalom marxista—leninista el­méletében lehetővé teszi azok­nak a konkrét feladatoknak a meghatározását, amelyek szük­ségesek a társadalom további haladó fejlődéséhez. A társa­dalompolitikai tevékenységben nem konzerválhatjuk a társa­dalmi élet elévült formáit, de nem ugorhatjuk át a társadal­mi fejlődés objektíven szüksé­ges szakaszait sem. Az adott időszakban a társadalmi vi­szonyok érettségi fokának meghatározása a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek ismeretéből indul ki. A szocialista ember világné­zetének magva a marxizmus— leninizmus elmélete, egyes ré­szeinek: a filozófiának, a poli­tikai közgazdaságtannak és tu­dományos kommunizmusnak egysége. A társadalom sokolda­lú és komplex megismerése ma­gúba foglalja az egész társada­lom, valamint egyes részleges rendszereinek és a köztük lé­vő viszonynak megismerését. A szocializmus viszonyai között a gazdaság, a politika és az ideo­lógia harmonikus fejlődése jel­lemvonása a szocialista társa­dalom fejlődésének és objektív alapja a szubjektív tényezők össztársadalmi hatásának. A világnézet a társadalmi valóság, valamint az ember gyakorlati tevékenysége által fejlesztett értékek ismeretét jelenti. Az értékek az objektív társadalmi viszonyok tulajdon­ságai, valamint az emberek szubjektív tevékenységének céljai. A szocialista életérté­kek sajátossága abban rejlik, hogy megvalósítják az egyéni, a részleges és az össztársadal­mi érdekek dialektikus egysé­gét. A szocializmusban a tár­sadalom fejlődése a személyi­ség sokoldalú fejlődését felté­telezi. A kommunista világnézet fejlődése állandó harcot felté­telez a burzsoá ideológiák és a revizionista koncepciók el­len. A dolgozókat félrevezető burzsoá ideológia és revizionis­ta koncepciók a kapitalista osztályok ideológiai eszközét jelentik. Addig, amíg a dolgo­zók egyes csoportjai a burzsoá ideológia hatása alatt állnak, nem harcolhatnak következete­sen a burzsoázia ellen. A szo­cialista öntudat hiánya bizo­nyos konkrét helyzetekben még a szocializmusban is a burzsoá ideológia hatásának megerősö­déséhez vezethet. A szocialista öntudat megerősítése Á szocializmusban a burzsoá ideológia hatása ideiglenes megszilárdulásának alapja a szocialista forradalom előtt terjesztett különböző irányza­tok. Csehszlovákia viszonylatá­ban elsősorban a masarykiz­musról, a szociáldemokratiz- musról és a politikai klerika­lizmus különböző válfajairól van szó. Társadalmunk fejlődé­sének válságós időszakában ezért az ellenforradalmi erők az ilyen nézetek felélesztésére törekedtek. A hagyományos burzsoá nézetekkel fokozatosan azonosultak a revizionisták koncepciói is. A burzsoá Ideológia és a re­vizionista koncepciók elleni harc nem merülhet ki az egyes nézetek és eszmék ismerteté­sével. Az ideológiai múltat sem küzdhetjük le a történe­lemhez való visszatéréssel. A szocialistaellenes nézetek le­küzdésével egyidőben bírálni kell a hagyományos Ideológia forrásait, valamint mai válto­zataikat is. A nem tudományos, osztályszempontból idegen ideo­lógiák elleni harc hatékonysá­ga az elméleti elvhűségtől, va­lamint attól függ, hogy az egyes ideológiák konkrét meg­nyilvánulási formáit bíráljuk. A burzsoá ideológia és a re­vizionista koncepciók elleni harc módszere szempontjából nagy jelentőségű az a felisme­rés, hogy a valótlan, nem szo­cialista koncepciók bírálata a szocialista öntudat rendszeres és sokoldalú megerősödéséhez vezet, amennyiben egyúttal a pozitív marxista álláspontot is megmagyarázzuk. Ez az ideo­lógiai szükséglet összhangban áll a marxista—leninista elmé let fejlődésével. A nem mar­xista eszmék bírálata a mar­xista koncepciók ismeretét és feldolgozását feltételezi. A bí­rálat és a pozitív fejlődés ösz- szekapcsolásának lebecsülése a kommunista szellemű világné­zeti hatás gyengítését jelenti. A valótlan és az osztályszem pontból idegen ideológiák el leni harc elválaszthatatlan ré­sze az egyes koncepciók el­méleti alapjának inagyarázása és ideológiai funkciójuk lelep iezése. Az egyes koncepciók társadalmi-ideológiai funkciója nem ismerhető fel az első pil­lantásra. A sokoldalú elméleti elemzéshez és ideológiai harc­hoz mindig választ kell adni az egyes eszmék osztályszármazá­sára és funkciójára vonatkozó kérdésekre. Az ember világnézete a tár­sadalom iránti viszonyának ideológiai kifejezése. A szocia­lista ember világnézete nem redukálható csak az egyes té­nyezőkre, nem abszolutizálhat­juk a társadalom fejlődésének és struktúrájának egyes ré- szeit^ A világnézet az ember­nek az egész valóság iránti vi­szonyát fejezi ki. A kiinduló pontot tehát a természet és a társadalom ismerete jelenti. A kommunista világnézet propa­gálásánál tehát egyúttal a mar­xista—leninista filozófiát is magyarázzuk, amely tudomány a társadalom, a természet és a gondolkodás fejlődésének álta­lános törvényszerűségeiről. A szocialista társadalom viszo nyai között, ahol a természet és a társadalom ismerete tudo­mányos alapon fejlődik, kiala­kulnak a feltételek ahhoz, hogy a dolgozók dialektikus materialista egységben sajátít sák el a kommunista világné­zetet. A világnézet része a társa dalmi tudatnak, valamint az egyéni tudatnak is. A világáé zeti nevelés hatást gyakorol az emberre, tudatára és érzelmei­re. A világnézeti nevelés tehát befolyásolja a személyiség struktúrájának valamennyi elemét. A szocialista társadalom fej­lődése az emberek öntudatos tevékenységére támaszkodik. A dolgozók szocialista öntudatá­hoz hozzájárul a marxizmus— leninizmus szellemében meg­valósított világnézeti nevelés is. VLADIMÍR RUML Mongólia lakos­ságának csak­nem a fele gye­rekekből áll. Az iskolák, a böl­csődék ás az óvodák száma állandóan nő. Felvételüuk egy ulánbátori alap­iskola földrajz­óráján készült. (Felvétel: Telefoto — ČSTK) A TELEVÍZIÓ AZ ISKOLÁK SZÓI GALATÁBAN Az iwieznái (varsói vajdaság) Unitra Üzem az ország egyetlen tévéképernyőket gyártó vállalata. A gyárat jelenleg korszerűsí­tik. Az átépítés befejezése után — 1977 — a termelés lényegesen növekedik. A gyár szakemberei csehszlovák és NDK-beli szaktár­saikkal folytatnak tapasztalatcserét. Felvételünkön: A képernyők alkatrészeinek szerelése. (Felvétel: ČSTK — CAF) A párt májusi plenáris ülésé­nek határozata a tudományos- műszaki fejlesztéssel kapcso­latban többek közt hangsúlyoz­ta, hogy a jövőben a tudomá­nyos-technikai haladást még jobban össze kell kapcsolni a dolgozók általános aktivitásá­val, alkotóerejével, képessé­geivel és kezdeményező kész­ségével. A határozat megálla­pítja, hogy a tudomány és a technika jelentősen hozzájárul az ember alkotóképességeinek kibontakoztatásához, s egyide­jűleg új igényeket és követel­ményeket is támaszt az egyén­nel szemben. A párthatároza tok értelmében az Iskolarádió és Iskolatévé arra törekszik, hogy műsoraiban a tudomány és a technika jelentősége kel­lőképpen kidomborodjon. Az oktató-nevelő munka in tenzívebbé és hatékonyabbá tétele érdekében az SZSZK Ok­tatásügyi Minisztériuma jelen­tős anyagi eszközöket fordít az iskola lévé és rádió műso­raira. Az oktatás eme korsze­rű módszerére fordított anyagi eszközök ugyan célszerűek, ám ez ideig még nem térültek meg; ennek elsősorban az ok taló-nevelő munka jobb ered­ményeiben kellene megmutat­kozniuk. Az SZSZK Oktatásügyi Mi­nisztériuma tanfelügyelők be­vonásával a közelmúltban el­lenőrizte a tanítási segédesz­közök kihasználását. Nemcsak arra voltak kíváncsiak, hogy egy-egy iskola hogyan haszno­sítja a hagyományos segédesz­közöket, hanem arra is, ho­gyan használják ki az iskola­rádió és tévé műsorait az ok­tató nevelő munkában. A 120 alapiskolában végzett felmérés eredménye azt mutat­ja, liogy az iskolatévé adásait 447 osztály tanulói rendszere­sen figyelik, 436 osztály diák jai csak szórványosan, 754 osztály pedig egyáltalán nem, ami a kiválasztott iskoláknak a 39 százalékát teszi ki. A felmérés során mindössze két iskolában nem volt tévékészü­lék. A felmérésből az is kiderült, hogy a kiválasztott iskolákban az iskola rádió műsorait rend­szeresen egy intézmény sem figyeli. Szórványosan 573 osz­tály tanulói hallgatják a rádió iskolai adásait, 524 osztály diákjai egyáltalán nem, ami 36 százalékot tesz ki. Szükséges viszont megjegyeznünk, hogy Szlovákia valamennyi iskolája rendelkezik rádiókészülékkel. Az emberi tevékenység egyéb területeihez képest a technikai vívmányoknak az oktató-nevelő munkában való alkalmazása késlekedik. A műszaki vívmá­nyoknak és technikai eszkö­zöknek az oktatómunkában va­ló szervezett kihasználása ná­lunk csak az 1950-es években kezdődött, holott a szovjet pe­dagógusok és a többi szociá­lis la ország tanítói ebben az időben már rendszeresen al­kalmazták ezeket, így például a vetítőgépeket, a rádiókészü­lékeket, a lemezjátszókat, a tv- készülékeket stb. Napjainkban csaknem vala­mennyi tantárgyban alkalmaz­hatók' a legújabb technikai vív­mányok. Az oktató-nevelő mun­kában háromféleképpen hasz­nosíthatók: elsősorban az ok­tatásban, az ismeretek elsajátí­tása során, valamint a tan­anyag visszakérdözésénél. A technikai vívmányok tömegmé­retű alkalmazása az oktatásban az iskolák életében és munká­jában új korszuk kezdetét je- , lenti. A korszerű műszaki vívmá­nyoknak az alkalmazása során szerzett tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a technika jelen­tősen hozzájárulhat az oktatás hatékonyságának növeléséhez és racionálizálásához. Megvál­tozik az oktatás hagyományos módszere, a tanítási órán új lehetőségek alkaulnak ki. En­nek ellenére a pedagógus to­vábbra is az oktatómunka köz­ponti alakja marad. Az oktatási-nevelési felada­tokkal összhangban a tanulók számára lehetővé válik, hogy a rádió és a tévé segítségével új ismereteket és képességeket sajátítsanak el, megismerkedje­nek a természet és a társada­lom törvényszerűségeivel, s így formálódjon tudományos világnézetük, felkészülhesse­nek a természet és a társada­lom átalakítására. A rádió és a tévé ismeret- terjesztő műsorai a szórakoz­tató és egyéb műsoroktól elté­rően bizonyos mennyiségű is­meretet nyújtanak a hallgatók­nak, illetve a nézőknek. Ezek a műsorok az oktató-nevelő mun­kába Iktatva növelik a tanítási órák hatékonyságát. Kétségte­len azonban, hogy olyan isme­reteket kell nyújtaniuk, me­lyek leginkább csak így köze­líthetők meg, a hallgatókat és nézőket olyan helyekre kell kalauzolniuk, amelyekre sze­mélyesen nem jutnának el, olyan dolgokat kell mutatniuk, melyeket életközeiben nem lát­hatnak. A lassított vagy gyorsított kép tulajdonképpen időmeg- hosszabbítást jelent. Vannak folyamatok, melyek a valóság­ban oly gyorsan játszódnak le, hogy szabad szemmel nincs le­hetőségünk megfigyelni, ha azonban speciális kamerákkal rögzítjük, s az ilyen képet las­sítva visszapergetjük, a részle­teket is láthatjuk. Másrészt vannak jelenségek, melyek a valóságban olyan lassúak, szin­te az az érzésünk, hogy válto­zatlanok. A speciális fényké­pezés és a képek gyorsított reprodukálása lehetővé teszi, hogy ezeket a változásokat Is megfigyelhessük, például a nö­vények növekedését, vagy vi­rágzását. Az ilyen adások bekapcsolják a hallgatókat és a nézőket a világ mozgásába, s a pedagó­gusok számára lehetővé teszik az együttműködést a legjobb szakemberekkel, tudományos dolgozókkal, írókkal, művé­szekkel, kutatókkal. A műsorok azáltal, hogy a nézőket és a hallgatókat távoli világrészek­kel vagy eseményekkel kap­csolják össze, élményszerflvé válnak, így lesz a rádió és a tévé jelentős nevelési tényező­vé. A rádió- és a tévé-műsorok nemcsak befolyásolhatják, ha­nem fontos is, hogy hassanak a tanulókra. A rádió- és a té­vé-adások vezetője, a pedagó­gus, aki az egyes műsorokat a tanulókkal közösen figyeli, majd elemzi, azt az elvet köve­ti, hogy az oktatás, vagyis a tömegtájékoztatási eszközök segítségével végzett tanítás el­sősorban a tanulók értelmére hat, ám fejleszti érzelmi éle­tüket is. Megállapíthatjuk, hogy a rá­dió és a televízió a pedagógu­sok iskolai munkáját megújí­totta, a hagyományos módsze­reket újabbak váltották fel, s ezáltal lehetővé vált a telje­sebb és behatóbb megismerés. A rádió- és a tévéműsor al­kalmazása az * oktató-nevelő munkában új módszertani kér­déseket vet fel. Az egyes adá­sok az oktató-nevelő munka ki­egészítéséül is szolgálhatnak, de a tanítási órába közvetle­nül is beiktathatok. ĽUDOVÍT SZABÓ

Next

/
Thumbnails
Contents