Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-29 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

JADWIGA RUTKPWSKA: — Tiszteletem, igazgatú úri A személyzeti osztály vezetője komor rna>sollyal ült le az igazga­tó asztala előtt. — Mi újság? — Csak "égi. Megint Bedron- kenics. Az igaztfutó dühösen vágta a pa­pírkosárba az összegyúrt körlevelet, amelynek nem ilyen halált szántak. — Megint? — sóhajtotta keserve­sen. — Igen, igazgató úr. Gyarló az ember. — Gyarló, vagy nem gyarló, Bed­ronkevies becsületszavát adta leg­utóbb .. — Nemtsak legutóbb. Most is. — De maga személyes felelőssé­get vállalt érte! — Ön tapasztalt ember, igazga­tó úr, és megérti, hogy az em­bernek még saját magáért is koc­kázatos kezeskednie. — A fene vinné elI Hittünk ben­ne, eltussoltuk a dolgot, megtérí­tettük a ktirt! És ő . — ö épp hogy dolgozik. Szeren­csére c ~ak keveset dolgozik — álla­pította meg elégtétellel a sze­mélyzetis, de aztán hozzátette: — Rppen ezért. A hiány viszont jelen tós. ' — Nem tűröm további — üvöl­tött fel az gazgató. — A hiány, ha szabad azt mon dánom, természeti jelenség, igaz­gató úr. — De nem minden hónapbant Most mit csináljunk? — iizt akartam kérdezni én is, igazgató úr . . . — A saját zsebemből nem fogom fedezni a hiányt, az állam pénzé­ből pedig már eleget pazaroltunk erre a célra. Ideje, hogy elnyerje méltó büntetésétI Bíróság elé vele! — Családja van — csuklóit el a személyzetis hangja. — Két gyere ke, felesége őket npm lehet bűn tetni. — Felesége? érdeklődött az igazgató. — Az, akt karácsonykor itt járt, az a nagy, fekete szemű, szőke nő, anyajeggyel a nya­kán? ... — Igevi, ô az, anyajeggyel a nya kán. — Hogy egy ilyen hétköznapi eladónak ilyen szép felesége le­gyen! Kár ér'eI sóhajtotta az tgaagató. — Csak gondoljon bele, igazgató úri Két gyerek. Feleség. Anyajegy- gyeit Meghasad az ember szível — Tahin lassacskán megfizethet né a hiányt a fizetéséből... — Ilyen összeget? Ilyen fizetés- btMTt P.gg emberöltő is kevés len­M. — Akkor nincs más hátra, mint hogtr felemeljük a fizetését. Fordította: BARABÁS PÉTER SZILVESZTER ELÜTI — Doktor úr, az ünnep után feltétlenül számíthat ram. Vagy ételmérgezéssel, vagy alkoholmérgezéssel. Barát József rajaa Egy ©piles akut auo N*:w iuik i loihő- karcoló negyvenedik emeletén két szerető dolgozik. Az utca mélyéből mentőautó éles szirónabúgása hallatszik fel, mire az egyi* kök megszólal: — Ez aztán a gyorsaság! Nincs két perc« sem, hoigy ^leejtettem a kalapácsomat... Egy fiatal amerikai lány azt mondja a ba­rátnőjének: — Te tényleg nem voltál még soha pszi­chiáternél?! Te nem vagy normális! Két barat beszélget. Az egyik szemrehányó hangon azt mondja: — Te mindig okosabb akarsz lenni, mint ón. Mire a másik: — No, hallod, ez igazán szerény kíván­ság .. . — Vádlott, óha/tia, hogy védőt rendeljünk az ügyéhez? — Köszönöm, nem. De nagyon leköteleznének, ha helyette néhány jó mentő tanút állítanának nekem! Hivatali kollégák be szélgetnek: — liredj gratulálni Ha ty apai gálának, apa lett I — Ne monddI Bs mi­je van? — Sligooicáfa" * -•-Y V i -v-r * — Mondja, kedves pft>fessior úr, hol van a határ a félbolond és a teljesen örült között? — kérdezte egy páciens uram Ha egyedül, ott­hon elmeséli a kutyá­jának mindentit kát, ak­kor csak félbolond. De ha a kutya válaszol is, úgy ön teljesen örült! SZIL VESZTE REST — Látjátok, soha nem szórakoztunk rnőg ilyen jól televízió mellett, mint most. Baue rajza EV VfiGI HAJRA —• Tartsd még egy kicsítl Be kell fejeznem az elszá­molást. Jozef Varga raj%á Aki meg akarja valósí­tani az álmait, annak nem szabad aludnia. m m Egyetlen viszony sem tartott nála három hó­napnál tovább — még a munkaviszony seni • » m Nem érjük be a bol­dogsággal — azt szeret nénk, ha mások ugyan­akkor boldogtalanok len »ének « • Némely nő ugyanabból az okból flörtöl, amiért a sportoló edz: hogy a kel­lő pillanatban a legjobb formában Jegyen. • © • A fegyver számtalan alkatrészből áll. Kár, hogy ezeket összeszerel­ték! X. elvesztette a tekin­télyét, s meglepődve konstatálta, hogy milyen terhére volt ® • » A nőknek kivételes rendezői képességeik vannak. A megszokott jeleneteket is úgy rende­zik, hogy azok mindig újszerűen hassanak. 9 $ m Az apák manapság azért fogadják barátjuk­nak a fiaikat, mert nem tudnak apákként visel­kedni • ® • A lakájöltözék nem szükségszerűen mérték szerinti — lehet kon fék ciós is. & • * Saját ostobaságunkat gyakran nevezzük ta­pasztalatoknak A fantáziátlan emberek olyan dolgokat eszelnek ki, amelyeket nehéz elképzelni. Nem kell kutatnod őt. Ta­lálkozáskor felismerhető arról, hogy kézfogásra előrenyújtott karokkal közeledik: — Szerbusz, hogy vagy? — és utána tüstént u füledhez hajol, és belesúgja: — Én, őre gém, röhögök az egészen> ö az, a röhögő. Semmi kü­lönös sincs rajta, csupán az, hogy mindezt olyan ábrázattal mondja, mintha citromot nyal na közben. Pár pillanatig szót lanul nézed, fogalmad sincs, mit mondj neki. Én általában így szoktam: — Köszönöm, megvagyok. Sok a gondom. — Röhögnöm kell, kikkel? — Főnökökkel, munkatársak kai. — Te még mindig itt tar­tasz? Én csak röhögöm őket. — Nálatok mi van? — Röhej, öregem, kész ro­hej. Megpróbálok valami komo lyabb témát keresni: — Hogy van a gyomrod? — Röhögnöm kell. Képzeld, megoperálnak. — Ne monddI — Röhögnöd kell, fekélyem van. — Megpróbálok röhögni: — Höhöhö hehehe hahaha .. — Mit csinálsz? — mered rám megbotránkozva. — Röhögök, r Te mondtad. — De ennyire ízléstelenül és brutálisan? Nem gondoltam, hogy ilyen tahó vagy. Egészen elfanyaroáik, és ke zet sem nyújtva, megindul. Két lépésre megáll, visszanéz, és csalódott arccal, síri hangon csak ennyit mond: — Röhögnöm kellI {SZIGONY)

Next

/
Thumbnails
Contents