Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-29 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

— Hol az ellenség? — kérdezte a hadvezér. — A kislőcel síkon vár bennün­ket — Jelelte a helyettese. — Ha nagyon sietünk, holnap pitymallat ra ott lehetünk ... — A kislőcei síkon? Az ne­kem nem jó. Nem találkozhatnánk holnapután a kapornaki mezön? — Lehetetlen, nagyuramt Az el­len ragaszkodik a kislőcei síkhoz. De ha ez nem megy.. — Akkor mit javasolnak? — Azt javasolják, hogy a két sereg találkozzon három nap múl­va a kevermesi dombokon. — Ez sajnos, nem megy. Három nap múlva egy másik sereggel kell összecsapnom a Cili patak mellett. Nem jöhetnének esetleg ök Is oda? — Nem lehet ezekkel beszélni, nagyuram. Fafejűek. — Van egy ötletem! Találkoz­zunk holnapután, a csiingöst pusz­tán. Az pontosan fél úton van a két sereg között. — Ez az ellennek nem jó. Hol­napután nagy csatái vívnak a dön- göldi szorosnál ... — Hát, ami nem megy, az nem megy... — Mitévők legyünk, nagyuram? — kérdezte a helyettes. — Hagyjuk az egészet — legyin­tett a hadvezér. — Mondja meg nekik, hogy majd a jövő hónap ele­jén találkozunk. De akkor aztán az Isten legyen Irgalmas hozzájuk! M Gy. SZILVESZTER EjSZAKAN Nagy égi Nekem a szomszéd lakásban kellett vulna az asztal «Ifi Innom magam) Sajdik Ferenc ratza­gpjr^:- - r;#?-:, Ste.: 'Vl® ' i . V^jjjjtrAl11 Kacsmarek ügyvédhez lordul Jogi tanácsért. — Tegnap a szomszédom töb­bek füle hallatára vén szamár­nak nevezett — panaszolja. — Perelhetem én öt ezért becsű létsértés címén? — Nehéz ügy — vakarja a fejet az ügyvéd —, mert ön oa lóban nem valami fiatal márt Egy nagy kalifor­niai étterem teraszán két amerikai tereferél: — Ez 3 Dave tény­leg olyan gazdag, mint ahogy mondják? — Természetesen. Van neki egy Rem­brandtja, egy van Goghja, egy Rubense a egy vadonatúj Merre dese. — Most mar elhi­szem. Nagyon gazdag­nak kell lennie, ha négy autója is van! SZILVESZTERI HAJNALON — Nem tudom, ml lenne, ha legalább évente egyszer működne ez a ltftl Lehoczky István rajza Ernőké azt mondja vacsora trtán a mamájának: — Kérek egy narancsot... — Kisfiam, a narancsok már elmentek aludni — próbálja le­beszélni a mamája. — Tudom. Azok « kicsinyek. De én nagyot kérek! A cirkiiszigazgatót egy me­nedzser keresi fel, s azt kérde­zi: — Nem érdekelné véletlenül egy óriás? A magassága kél méter és negyven centiméter. — Mik a feltételei? — ér­deklődik az igazgató. — Métere ezer dollár! ANEKDOTÁK S1r Lewts Morris egyszer panaszko dott Oscar Wildenek, hogy a sajté teljesen mellőzi a költeményeit: — Ez kész összeesküvés. Alattom ban összeesküdtek ellenem! MH te­gyek, Oscar? — Csatlakozzon hozzájuk! — felel­te Wilde Albérlő Moravia olasz író mondta egy könyvvásáron az olvasókról: — Sok olyan ember van, aki csak azért olvas, mert a születésnapjára olvasólámpát kapott ajándékba. Maurice Chevalier, <i vilóghlrfi színművész már nem volt éppen fia­tal ember, mikor egy társaságban a középkorú háziasszony kicsit gúnyo­san ekképp vigasztalta a művészt: — Bizony, kedve« Maurice, egyszer mindnyájan kikopunk a szerelemből! Chevalier bosszúsan nézett körül n zsúfolt szalonban: — Talán panaszkodott valaki rám a Jelenlevő np®vvpnhrt hölgy kö znr ■ Amikor Shaw UunüiOa című darab New Yorkban bemutatták, a szer •at táviratot küldött Cornelia Sklnner- nek, a címszereplőnek: „KITŰNŐ, FELÜLMOLHATATLANI" Miss Skinner szerényen így köszön te meg választáviratában: „A DICSÉRET TÚLZOTT!“ Shaw en’e újabb táviratot küldött: „A DAR APÓMRA ÉRTETTEM!* Mire Miss Skinner így válaszolt rö­viden: „ÉN IS’“ Kálmán Imrét a bécsi szlnészkávé- házbau megkérdezték, hogy mit sző] egy vidékről jött operett csillaghoz. — Hát kérem — tűnődött Kálmán —, nem Jó táncosnő . . nem jó éne­kesnő ..., nem jó színésznő .. de Jó ötvenes Két hajóskapitány beszélget « kikölAi cwap székben: — Hallottad, hogy Michaelsen kapitányt elbo­csátották? — Miért? — Kiderült róla, hogy szfnvak. — S ezért bocsátották el?. — Igen. A Fekete-tenger belvett a Vörfta ten­gerbe hajózott ... SZABADALOM — SZILVESZTERRE Gábriel Levh-k# rajtt — Beszélgessünk, vagy táncoljunk, KlárikaV *— Inkább táncoljunk. Nagyon fáradt vagyok. Két amerikai üzletember beszélget: — Mivel foglalkozol mostanában? — Pástétomot gyártok fenyőrigóbői. Dobozon­ként egy dollárért hozom forgalomba. — Egy dollárért? Az lehetetlen. Akkor ltthOssai kevered! — Igen, de nem mértéktelent!!. FeJe fele arány­ban. egy fenyőrigó, egy ló ... rar? 9. ni. 29. Szilveszter előtt az or­vosi rendelő folyósóján Pláne Jenő barátom elő­vette új, 1974. évi zseb­naptárát, és az újév nap­jához egy nagy E betűt írt be. — Látom, hogy január elsején te is új életet akarsz kezdeni — mond­tam mosolyogva. — Nem kezdek új éle tét, mert nem vált be. Többször megpróbáltam, de rájöttem, hogy nem érdemes. — Mert nem tudsz új életet kezdeni. — Sajnos tudok, mert ötvenöt éves elmúltam, és tíz éve már, hogy min­den évben áj életet kez­dek. Egyre újabbat, de nekem ebből elegem van. Most, az új évben végre régi életet szeret­nék kezdeni, mert az újat, amelyet tíz éve kezdtem el, már nagyon unom. Az első évben a fű­szeres ételekről mondtam le, a másodikban a ciga­rettáról, a harmadikban Mancikáról, a negyedik­ben az alkoholról és így tovább. Fél órával ezelőtt a cukortól tiltott el az orvos, jövőre cukor nél­kül Ihatom csak a szimp­lámat. — Állandó orvosi fel­ügyelet alatt állsz? — Sajnos igen, mert itt fáj, ott szúr, amott ég, emltt zsibbad. A régi életemben erről szó sem volt. Éhgyomorra hideg töltött káposztát ettem, két csomag cigarettát szívtam, annyit ittam, amennyi jól esett, és Mancika is jól érezte ma­gát mellettem. Mi van ma helyettük? Labdacsok. Reggeli előtt két zöld, utána három rózsaszínű, délelőtt egy fehér és egy sárga, ebéd után újra bá­rom rózsaszín, vacsora és lefekvés előtt három piros pöttyös. Hát ezért fogok én január 1-től ré­gi életet kezdeni — mondta Pláne lenő, és felállt, mert gyomor- röntgenre szólították. Tudtam, hogy nem mond Igazat, és nemso­kára meg is győződhet­tem róla. Ojév reggelén, tök józanul, cukor nélkül itta a hosszú szimpláját a kávéházban. ö volt az egyetlen em­ber az egész városban, aki — új életet kezdett. M. 0. A mama korholja a lány ál: — Százszor megmondtam már, ha nem vagyunk Itthon, nem hívhatod meg Karcsit a lakásunkra! Féltelek! — Ogyan, mama, fölöslegesen aggódszt Tegnap Karcsi szü­lei moziba mentek, teljesen egyedül hagytak bennünket, s az ű mamája egy cseppet sem félt! — Ma éjfáikor kivételesen ébresztőt kérek . .. Elek Tibor rajza

Next

/
Thumbnails
Contents