Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-29 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. XII. 29. n A SZÉPSÉG ÉS AZ . ÉRTELEM HANGJÁN VÁZLAT EGY IRODALMI SZÍNPADRÓL Évekkel ezelőtti Jókai napok, komárnói (komáromi) járási irodalmi színpadi fesztiválok műsorfüzeteit nézegetem, újságkivágások között böngészgetek, ezekkel kapcsolatos személyes emlékeimet, élményeimet rendezgetem, s próbálom kijelölni a csehszlovákiai magyar irodalmi színpadi mozgalom legjellemzőbb pontjait, legmeghatározóbb és alakító tényezőit. És ha eljön az Ideje, s valaki egyszer megírja a mozgalom közel másfél évtizedes történetét, akkor minden bizonnyal az egyik legrangosabb hely jut majd a búči (búcsi) Lant Irodalmi Színpadnak. Annak az együttesnek, amelynek neve már nyolcadik esztendeje ott szerepel Irodalmi színpadi mozgalmunk dokumentumai, az összeállításaik, tevékenységük által felszínre hozott értékek pedfg ma már kulturális életünk kincsei Talán elegendő lenne az évek során esetleg puszta számokká. statisztikai adatokká szürkült, bár a maguk idejében minden apró vonatkozásában óriási lelkesedést és hatalmas munkát, tájékozottságot igénylő eredményeikkel érvelnem. Elegendő lenne, hiszen ha jól számolom, az együttest rendező házaspár, Szobiné Kerekes Eszter és Szobi Kálmán, a nyolc esztendő alatt közel húsz összeállításnak és ki tudja, hány- fajta elképzelésnek adott végső formát, megfellebbezhetetlen vagy megfellebbezhető érvényt. A komáromi Jókai-napoljon eddig ötször szerepeltek: 1968-ban „Oj szélkiáltó“ című műsorukkal a zsűri különdíját, 1969-ben Illyés Gyulától az „Éden elvesztéséivel az írószövetség díját, 1972-ben a „Börtön fája és az asszonyok“ című Ritszosz-összeállítással ugyancsak a zsűri különdíját, 1973-ban az „Íme, az ember“ című Madách-műsorral a legjobb rendezés díját, az telén pedig az „Egy, megérett a meggy ..című népköltészeti összeállítással a legjobb rendezés és a legszebb színpadi beszéd díját nyerték el. 1972-ben sikerrel léptek fel a magyarországi irodalmi színpadok országos seregszemléjén, Balassagyarmaton, ahonnét a legszebb színpadi beszéd díjával és a Népművelési Propaganda Iroda különdíjával a tarsolyukban tértek haza. Műsoraikban a nyolc esztendő alatt a világirodalom és a magyar Irodalom jó néhány jelentős állomását, költőjét érintették már, és egyik emlékezetes összeállításukkal, az „Üj szélkiáltóival kísérletet tettek a csehszlovákiai magyar költészet mozdulásainak, állomásainak föltérképezésére is. A búcsi Irodalmi színpad munkájában az öntevékeny művészeti mozgalmunk felfrissítésére, a modern kor és bonyolult problémákkal küzdő embere kulturális igényeinek teljesebb kielégítésére tett törekvéseket is látnunk kell. Körülbelül ide vezethetők vissza a Lant Irodalmi Színpad kezdeti, sokszor inkább ösztönös, homályban tapogatózó, mint tudatos lépései is. És ez derült ki a Szobi-házaspár szavaiból, amikor a csoport munkájáról beszélgettünk. Nyolc esztendővel ezelőtt kezdődött tehát. A községben hellyel-közzel addig is rendeztek ugyan irodalmi esteket, de a továbblépés és a közönség fokozatosabb aktivizálásának- nevelésének igénye megkövetelte, hogy a fiatalabbak bátrabb bekapcsolásával és új, nagy lehetőséget nyújtó, fiatalosabb kifejezési formák, megújult tartalmak keresésével kísérletezzenek. Körülbelül innét, ennek az igénynek a felismerésétől szá mítható Szoibi Kálmán és Szobiné Kerekes Eszter rendezői-szervezői tevékenysége. Az idő őket igazolta: a Lant fejlődése a kezdeti zökkenők' után egyre töretlenebbé és lendületesebbé vált. öt-hat, a saját lényegi jegyek és saját arculat keresésének jegyében sokszor fáradságos munkával eltelt esztendő után az Í972-es év, a „Börtön fája és az asszonyok“ című Ritszosz-összeállítősuk nyitott új korszakot, hozta meg a továbblépést, _az első jelentősebb sikert az együttes életében. Ezzel az összeállítással tették ugyanis az első sikeresebb lépést az egyszerűbb, oratorikus kifejezési formától a merészebb és korszerűbb elemekkel-eszközökkel dolgozó produkciók felé. Szooi Kálmán, aki egyben a helyi művelődési otthon vezetője és felesége az irodalmi színpad munkájában a leglényegesebbnek tartják, hogy emberi kapcsolatokat keressenek és teremtsenek a közönséggel. A közönségformálás eszközeivel teremtsenek hidat a legértelmesebb emberi beszéd, tehát az igazi költészet és az emberek között És valahol ebben rejlik az ilyen kultúrcsoportok küldetése, szerep- és felelősség- vállalása is. Somlyó Györgynek, az irodalmi színpadjaink tevékenységére is vonatkoztatható szavai pontosan fedik célkitűzéseiket: „A költeményből (tehát egy irodalmi színpadi előadásból is — T. L. megj.) elsősorban nem azt tudjuk meg, milyen a költő. Hanem azt, hogy mi milyenek vag5runk. És milyenek lehetnénk. A költészetnek tehát elsősorban nem a kiiltő bírálatára kell minket indítania, bánéin a magunk bírálatára.“ A politikusság (márpedig mindén jó és kiérlelt produkció épp az idézettek miatt eleve politikus), a közönségformálás ugyanis olyan folyamat, amely nem tűr lazítást: állandó, rendszeres és kitartó munkát igényel: De irodalmi színpadjaink tevékenységének van egy másik vonatkozása is: nemcsak közönséget nevelnek, de közösséget is teremtenek-formálnak. Tulajdonképpen ennek a lehetőségnek a helyes megragadásával, kiaknázásával magyarázható egyrészt, hogy Búcson, ebben az alig ezerliétszaz lakosú községben a rendező házaspárnak, természetesen a helyi szervek megfelelő támogatásával, nyolc esztendőn keresztül sikerült egy állandó jelleggel és rendszeresen működő kultúrcsopor- tot fenntartania. A közös munkában összeszoknak, egymásra találnak az emberek. Akik fiatalabbak, még inkább. Hiszen a színpadban nemcsak a szabad idejük aktív, hasznos eltöltésére nyílik lehetőségük, de közössé válnak örömeik és problémáik is. így vannak ezzel azok, Nagy Edit, Szigeti Irén, Varga Lajos és a többiek is, akiket az együttesből ismerek, de így azok is, akik egyéb okoknál fogva időközben már kiváltak az irodalmi színpadból, de még most is eljárnak a próbákra és az előadásra, s az elsők között vannak, akik egy-egy új műsor után gratulálni jönnek a csoport jelenlegi tagjainak ... Bízom abban, hogy a fenti sorokkal sikerült legalább vázlatos képet adnom egyik legérettebb irodalmi színpadunk életéről, tevékenységéről. Az egyik legérettebbéről, mert akárcsak a névadó hangszer húrjai, a búcsi Lant Irodalmi Színpad szava is a szépség és az értelem hangján csendül. Pavol Haško: TÉLI HANGULAT Wi lliam Shakespeare -• De komor tél volt tőled távol élnem, ki a futó év boldogsága vagy! Hogy dideregtem, nappal is sötétben, a vén December tar ege alatti Pedig nyár volt ez a szakadék idő: a terhes ősz nehéz kincsgarmadát, Május kéjét hordozta, mint a nő özvegy méhe a holt férj magzatát: e dús özön mégis szinte apátlan gyümölcs és csak árvák reménye volt, hisz minden csak veled örül a nyárban, s ahol nem vagy, ott a madár se szól; vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb sápad, telet sejt és borzongva bólong. Szabó Lőrinc fordítása Zolle) 72 > Figyelmeztetlek, mint a téli reggel, egemen annyi csak, ha főikéi is, a nap, amennyi sugarat tőled ha kap s: vigyázzad lépteid, ha mellettem, velem, a percek ónosesője zizeg, megfagy a köveken és: kapaszkodni nincs se fal, se ág én be nem csaplak, a közhely szavát mondom, ha érteni csak az segít. - Tél van. Korán esteledik. Télen majd utazunk, rózsás kis fülke ringat égszínkék vánkosán. Jó lesz. Minden zugon bolondos csókjainknak fészke pihen puhán. A szemed behunyod, mert kinn az ablakon túl képedbe fintorog a sok esteli árny, setét dzsinnek csürhéje mozdul s fekete bundás ordasok S úgy érzed, arcodon motoz valami titkos, ciróka, nyakadon egy fürge puszi futkos, mint egy kis buta pók. És rám kacagsz: „Keresd!* - lehajtod szép fejecskéd, s bizony mi jó soká hajszoljuk majd a bestét, a makács utazót. Kardos László fordítása Eső szemereg, fut a szél, borzong a ködös tavi sík. Az élet a télbe alél, nem ébred a kert tavaszig. Zord villa Társtalan élet. Festek Sír a szél, besötétlett. Itt jártál tegnap, igen. Láttam: szemeden unalom. De társnak hitt a szívem a csapzott alkonyon. Eh, menj háti Istenem áldjonl Majd tűröm téli magányom. Még tegnapi köd gomolyog, ma is csupa sár a mező. Tornácom előtt a nyomod elmosta az őszi eső. Csak nézek a ködbe Hiányzol e puszta, a szürke világból. Lehetne kiáltani még: „Jőljj vissza, nehéz egyedüli* De a múlt neki már nem elég, elhágy, ha a szíve kihűl. Iszom. Tüze húny a parázsnak . .. Egy hű kutya kellene társnak. RAB ZSUZSA fordítása TÓTH LÁSZLÓ Arthur Uimbáuci: Jván Sunyin ■
