Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-29 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó
XVI. századi erőd Madeira szigetén. N ovember 20-án Algírban a portugál kormány — a hadsereg hazafias mozgalmának képviselői és egy kis portugál gyarmat (hivatalosan tengeren túli terület, Sao Tome és Principe szigetek Felszabadítást Mozgalma (régebben Bizottsága) vezetői megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a 964 négyzetkilométer területű szigetország 76 ezer főnyi lakosa függetlenséget kap, amelyet jövőre Július 12-én ünnepélyesen kiáltanak ki. Bissau-Guinea ôs Mozambik után Sao Tome és Principe sziget lesz a harmadik volt portugál gyarmat, amely a salazari-ceatanói rendszer bukása után elnyeri függetlenségét. Még az év végéig megalakul a szigetország ideiglenes kormánya, amelyben a felszabadítási mozgalmat (MLSTP) a miniszterelnök és négy miniszter, Portugáliát pedig a fökormányzó és egy miniszter fogja képviselni. A RABSÄG TÖRTÉN ETE A haladó tisztek hazafias mozgalmának a Cae tan o - ren d s zer bukását előidéző győzelme után egyre több szó esik a dekolonizáciős lépések során a fő gyarmatokról — Bissau- Guineáról, Mozambikról, Angoláról. Kisebb Jelentőségük miatt ritkábban történik említés az ázsiai portugál gyarmatokról — Timorról és Makaóról, valamint a kisebb afrikai gyarmatokról — Cabinda enklávéról, az anyaországhoz csatolt Madeira szigetről, továbbá San Tome és Principe szigetekről. A múltban, az imperializmus gyarmati rendszere felbomlásának kezdeti szakaszában India 1961- ben a maga módján oldotta meg Goa, Diu és Damao ázsiai portugál gyarmatok sorsát: fegyveres erejével egyszerűen felszabadította történelmi területeit. Az anyaországhoz jóval közelebb eső Afrikában sokkal nehezebb volt a portugáJ gyarmatok helyzete. A nemzeti felszabadító harc 1961-ben Angolában vette kezdetét és terjedt el a többi portugál gyarmaton. Az Imperializmus megosztó taktikája azonban ma Is érezteti hatását: ez a körülmény hátráltatja Angola és a Zöldfoki-szigetek helyzetének mielőb bi rendezését. Most a Gulneal-öbölben, Gabontól 200 kilométerre fekvő kis szigetország, a 836 négyzetkilométer területű San Tome és a 128 négyzetkilométer területű Principe helyzetének a rend- dezésére kerül sor. ... Humberto Delgado tábornok, a portugál ellenzék vezéralakja, akit a fasiszta PIDE ügynökei a spanyol— portugál határ közelében meggyilkoltak, egy, a harmincas években az említett szigeteken tett kőrútjára emlékezve' a következőket írta emlékirataiban: JAadárljesztökre hasonlító, rongyokba burkolódzó emberek a halálra készülnek, miután elvesztettek Borzasztó emlék a gyarmati háború múltjából. minden kapcsolatot településeikkel — a törzsi államokban a bennszülöttek egyetlen igazi „hazájával". Ezek a szerencsétlenek a valóságban rabszolgák voltak, kényszermunkások, akiket Angolából, Mozambikból, a Zöldfoki-szigetekről erőszakkal, csábítgatással vagy „szerződéssel“ telepítettek át San Tome és Principe szigetekre, a „halál szigeteire“. A „contr ados"-oknak, azaz „szerződtetett munkásoknak“ nevezett szérenJelent annak emlékére, hogy a Guineai-öbölben 1811-ben megszűnt a rabszolgaság. A valóságban hivatalosan csak 1876-ban törölték el a portugál gyarmaton, akkor is csak jelképesen, mert más formákban tovább folytatódott. FELLÁNGOL A HARC A szigetek lakosságának zömét a nyugati bantu törzsekhez tartozó némenekülni. A portugál fegyveres erők vérbe fojtották a lázadást, mintegy ötezer embert öltek meg. Sok helyütt elűzték a lakosságot otthonából, a viskókat felperzselték Nagyon sok településen hajlékaikba terelték az embereket és rájuk gyújtották az épületeket. Ilyen előzmények után alakult meg a szigetek bennszülött lakosssága mozgalmának egyetlen vezető ereje: Sao Tome és Principe Sizgetek Felszabadító Bizottsága, amely később Mozgalommá változtatta nevét. Ezzel egyidőben a függetlenségét más afrikai országokkal elnyerő Dahomey saját kezdeményezésére felszabadította a Sao Tome ós Principe szigetekhez hasonlóan portugál fennhatóság alatt álló San Juan Baptista de Aju- dd enklávét. 1963-ban már hatalmas sztrájkmozgalom terjedt el Szent Tamás szigetén ... Mi KIÉ VOLT A HASZON? Amcidor utódai kivívják szabadságukat • Felszabadulnak a „halál szigetének7' lakói • Sacr Tome és Principe — a függetlenné váló harrticsdik gyarmat ^ Következetesen a dekolonizáció * * • * utján csétleneknek semmi kilátásuk nem volt arra, hogy egykor visszatérhessenek otthonaikba. Sao Tómét Princlpével együtt 1471- ben fedezték fel a portugálok. 1522- ben már megjelentek az első fehér telepesek, akik Portugáliából száműzött zsidókat és afrikai rabszolgákat hurcoltak a szigetekre ós velük vetették meg az ültetvényes gazdálkodás alapjait. Principe sziget 1558- tól — mint neve is utal rá — portugál hercegek koronabirtoka lett. Sao Tóméban 1570-ben felkeltek a rabszolgák és hatalmukba kerítve a sziget egy részét sokáig tartották magukat. A déli részen néger állam alakult és maradt fenn a XIX. század elejéig. A XVI. századi rabszolgalázadások vezetője bizonyos Amador nevű, legendás alakká magasztosult népi hős volt, akit a hosszú harcok után a portugáloknak mégis sikerült elfogniuk és látványos kivégzést rendeztek a rabszolgák elrettentésére. A portugálok még sokáig tartottak a rabszolgalázadás megismétlődésétől s ezért 1604-ben erődöket emeltek Ilyen meglepetések elhárítására. A szigetlakok büszkén viselik a „forros" nevet, amely szabad embert gerek alkotják, akik a portugál-bantu keveréknyelvet, a „lingua de Sao Tome“-t beszélik, mint a fangok, ba- kongók, csongok stb. A portugál adminisztráció minden igyekezetével arra törekedett, hogy megbontsa a lakosság 91 százalékát alkotó négerek egységét. így különbséget tett teljesen elmaradottak, rabszolgasorra kárhoztatottak és „rissimiliados, civi- lidados" között, akikből felsőbb kasztot akart kialakítani a többiek uralására. A lakosság körében 7 százalékban vannak képviselve a mulattok s a portugál európaiak arányszáma mindösszet 2 százalék. A második világháború után megkésve ugyan, de itt is kibontakozott a nemzeti felszabadító mozgalom. 1953-ban fellázadtak az ültetvények dolgozói s mozgalmuk nagy méreteket öltött. A bennszülöttek megmozdulására közvetlenül az adott okot, hogy Gorgulho kormányzó elrendelte, a felnőtt lakosság kivétel nélkül vetesse magát nyilvántartásba abból a célból, hogy besorozzák közmunkára, ahogyan az ültetvényeken való kényszermunkát szépítette. A lakosság látta, hogy kilátástalan kényszerhelyzetbe kerül s ettől lázadással próbált A vulkáni szigeteken ültetvényes gazdálkodás folyik. Fő terménye a kakaó és a kávé, ezenkívül termelnek még koprát, kókuszdiót, bizonyos fűszerfajtákat, vaníliát. A lakosság ellátására kukoricát és zöldségféléket is termesztenek. Sao Tome szigetén az utóbbi időben guanót is kitermelnek, s ez iránt a nyugati tőkés világban nagy az érdeklődés. Az ültetvényes mezőgazdaságon kívül a halászat nyújt megélhetési lehetőséget a lakosság nagy részének, amely a gyakori esőzések és áradások miatt cölöpházakban él. A szigetek gazdasági életét egyébként idegen érdekekhez idomítják. Kincseinek fő élvezője Portugália, Hollandia, az NSZK, Franciaország; és az Egyesült Államok. A Banco Nációnál Ultramarino, a Sao Tome Társaság, a Principe Társaság, a Tengerentúli Agrártársaság, valamint az Union Fabril tartja kezében a sziget- ország gazdasági és kereskedelmi életét, amely a leplezett rabszolgamunka kihasználására épült. így aztán érthető, miért tudott oly sokáig fennmaradni a portugál fasizmus és gyarmatrendszere, hisz az egész tőkés világ támogatását érezte maga mellett. A szigetek nemzeti felszabadító szervezete mindvégig a felszabadult arfikai országok támogatását élvezte. Az MLSTP a Caetano-rendszer bukását követően a gaboni Libreville-ben megtartott tavaly júliusi ülésén nyilatkozatban követelte a függetlenség megadását, amelyre, mint említettük, az algíri megállapodás értelmében 1975. július 12-én kerül sor. Fokozatosan lemosódik a gyarmati szégyenfolt Afrika térképéről. L. t. 1974. XII. 29. jf Sao Tome és Principe húsz elemi iskolája közül csak tízet látogathatnak a bennszülöttek gyermekei. Bissau-Guinea felszabadított területein még a gyarmati háború idején megkezdődött az oktatás az erdei iskolákban. Bazáréiat Bissau-Guineában
