Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-29 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. Xli. 29.

7

i

_________

KÍÍ

.ENCEN A TI7. ASSZONY KÖZÜL

■JiiFlil M m PM^uiíu i B

Milyen ruhát is varrassak ebbői az anyagból? — töprengenek sokan, ha a karácsonyfa alatti csomagok egyikében ruhaanyagot találtak, talán éppen olyat, ami a žilinai Slovena gyárban készült, melynek raktáraiból szintén sok ruha-, kabát-, gyerekruha anyag került a karácsonyi piacra. Egy alkalommal ellátogattunk a gyár ba, és megismerkedtünk a kikészítő részleg néhány dolgozójával, akik egy szocialista munkabrigádot alkotnak.

MINŐSÉGI MUNKA

Az ablaktalan helyiségben, ahol az asszonyok dolgoznak, a falakra szerelt neonlámpák helyettesítik a nappa li fényt. A falak mentén és a terem közepén levő keskeny, hosszú asztalok mellett ülnek a brigád tagjai. Előttük másfél méter széles és ötven méter hosszú szürke, sötétkék, barna, fekete színű szövetek. Magnk elé terítenek belőle egy darabot, s alaposan átvizsgálják, csipesszel kiszedegetik belőle a cérnadarabokat, ahol apró lyukacska van az anyagon — amelyet laikus szem észre se venne — finoman bestoppolják. Nyolc óra alatt nyolc ilyen nagyságú anyagot vizsgálnak meg személyenként.

Munkahelyi, otthoni problémáikról faggatom az asszonyokat. Jámborová Mária nem jön közénk, hanem szorgalmasan folytatja munkáját, ezért én megyek oda hozzá.

„Rossz“ anyagot kaptam — bosz- szankodik. Lassan dél lesz, és még csak két göngyöleget vizsgáltam át. Kettőig aligha végzek a hátralevő hattal. Ha csak felületesen nézném át őket, könnyen elkészülnék. Akkor viszont hiba maradhat az anyagon. Annak pedig komoly következményei lennének. Nemcsak azért, mert visszaadhatják, hanem azért is, mert amikor 1971 szeptemberében elkezdtünk a szocialista munkabrigád címért versenyezni, vállaltuk, hogy a minőségi munkatervet minden hónapban 100 százalékra teljesítjük

— így van, ahogy Jámborová eiv- társnő mondja — szól közbe Štachu- rová Mária, a brigád vezetője. S ha valaki valamilyen oknál fogva nyolc óra alatt nem tudja elvégezni a munkáját, inkább tovább marad, minthogy selejtet adjon ki a keze közül.

BRONZÉRMESED

Hogy ez valóban így van, ahogy az asszonyok mondják, kiderült az ellenőrzésnél. 1971 és 1973 között mindig jó minőségű munkát végeztek, és elnyerték a szocialista munkabrigádok bronz fokozatát. De azóta is tartják adott szavukat, úgy néz ki, hogy rövidesen az ezüst fokozat tulajdonosai lesznek.

— S gyakran kell tovább marad- niok? — kérdezem.

— Öh nem, hiszen a többi részlegen is jő munkát végeznek a dolgozók. Csaknem valamennyien tagjai valame lyik szocialista munkabrigádnak, és ez kötelezi őket. »De azért előfordul, hogy géphiba miatt vagy a szövőnő szóra kozottságából hibásabb anyagot ka punk.

S ha ritkán is fordul elő, hogy túl órázniuk kell, ennek mégsem örülnek, még akkor sem, ha valamennyien szeretik munkájukat, hiszen férjezettek, gyerekeik vannak ós háztartást vezetnek.

MUNKA UTÄN

— Ha letelik a munkaidő, ránk is az vár, ami általában minden asszonyra, bevásárlás, vacsorafőzés. De ha tovább maradok a munkaidőnél és hideg va csora kerül az asztalra, a férjem nem haragszik — jegyzi meg Dulovcová Mária. S hozzáteszi, hogy ő Brodnó ból jár be dolgozni a Slovenába.

— Egy kivételével valamennyien vidékiek vagyunk — mondja Kopečná Elena. így nemcsak nyolc órát vagyunk távol hazulról, hanem ettől töb bet. Én reggel fél hatkor ülök autóbuszra, s pont hat órakor érkezem meg a munkahelyemre. Délután kettőig dolgozunk, utána bevásárolok. Megveszem a vacsorára s a gyerekeknek másnapra a tízóraira valót. Csak azután utazom haza

— ön Is Itt Zíllnftn szokott vásárolni — fordulok Mace-ková Vincen- ciához

— igen, én is. Zadubnén, ahol lakom, csak egy élelmiszerbolt van. Itt pedig mindenféle. Prior áruház is épül a városban. Már alig várom, hogy megnyíljon.

— Félkészárúüzlet is van?

— Az is. Válaszol a kérdésre La- decká Mária. Majd hozzá teszi, hogy itt helyben az üzemi konyhán is kapni félkész ételeket. Csak előre meg kell rendelni. S aki csak ezt akar venni, annak nem kell bemennie a városba

— En is gyakran vásárolok félkész ételt vacsorára — mondja Gazdíková Anna. Abból sokkal hamarább kész a vacsora, mint a hentesnél vett nyersanyagból. Naponta öt ember részére főzök, ezért nekem az nagy segítség, hogy már ilyesmit is kapni.

SOK MINIDEN MEGVÁLTOZOTT

Hogy u munka utáni teendőket megvitattuk, témában újra visszatértünk a gyárhoz, ahol Šípulová Mária, a brl

gád egyik tagja már huszonhat éve

dolgozik

— Bizony már huszonhat éve — simítja hátra őszülő haját. Már az összes üzemrészlegen „végigmentem“, így hát odaállhatnék akármelyik gép mellé. Igaz ugyan, hogy azokat idő közben már többször kicserélték. Amelyeket legutoljára állítottak be a szövődébe, azok már nem zúgnak annyira, mint a régiek, amelyeken még én dolgoztam. Sok minden megváltozott az elmúlt huszonhat év alatt. Régebben üzemi konyha sem volt, a tízórait, az ebédet hazulról hoztuk magunkkal. A fizetés jóval alacso nyabb volt, a munkakörülmények vl szont rosszabbak mint most. Ebben a teremben, ahol most dolgozunk, amolyan „intim megvilágítás“ mellett dolgoztak az asszonyok. A neonlámpá kát azóta szerelték fel.

Több mint nyolcvanéves a gyár. Kívülről meg is látszik rajta, de belülről, amit lehetett korszerűsítettek. Oj munkamódszereket vezettek be, mert csak így tudták növelni a termelést, jobb gépekkel szerelték fel a gyárat s így növekedett a munka termeié kenysége Is. Megjavították a munka feltételeket, hogy itt tartsák a dolgo zókat

NÉGY GYERMEKET "NEVELT

Sedliačková Margita szintén huszonhat éve alkalmazottja a ruhaanyagokat gyártó üzemnek. Ez alatt az idó alatt négy gyermeket szült.

— A gyerekeim már nagyok — mondja —, de még nem felejtettem el, mennyi vesződséggel járt a nevelésük. Amikor születtek, akkor még csak 18 hét anyasági szabadság járt és 650 korona szülésié segélyt kaptunk. Én mindjárt az anyasági szabadság le telte után visszajöttem dolgozni. Épít keztiink, kellett a pénz. Ha közülünk valaki anyaszabadságra megy, mondom is neki: milyen jó neked, egész addig a gyerek mellett lehetsz, amíg ki nem „jön“ a pelenkából.

Miután elbúcsúztam a brigád tagjaitól, Zborovská Mária az üzemi szak szervezeti bizottság elnöke elkísért a kapuig. Közben megjegyezte, hogy a brigád tagjai nagyon összetartóak. Mintha egy család lenne a tíz asz- szony. Kultúrrendezvényekre Is közö sen járnak. Kirándulni is voltak már párszor együtt.

Nem csoda, ha az érdeklődési körük is csaknem egyforma, hiszen a munkahelyen és otthon majdnem azonosak a problémáik. Az üzemben fő gondjuk, hogy a mennyiségi ós minőségi tervet mindig teljesítsék, otthon pedig, hogy a feleség és az édesanya hivatását minél jobban betöltsék.

KOVÁCS ELVIRA

ITÉGÄÍ

;

DOLGOZZ AZ EMBEREKÉRT

STACHUROVA maria brigadvezetö

Galbavý Emil felvételei

A kérdés, jóllehet, banálisan hangzik — mit, mennyit bír eigy ember? ... Mit, mennyit képes tenni a közösségért, embertársaiért? . ..

Kati Lajos elvtárs, a Hajnáčkái (AJ- nácskőj Helyi Nemzeti Bizottság, a Rí mavská Sobota i (Rimaszombati) Járási Nemzeti Bizottság képviselője, a já rási tervbizottság tagja, a Népi Fogyasztási Szövetkezet ellenőrző bizottságának és járási plénumának tagja, az ajnácskői ifjúsági labdarúgócsapat edzője és a helyi szolgáltatási üzem vezetője — úgy is mondhatnék — „dupla tüdejű“ funkcionárius. Hétköz napjai szorgos munkában telnek, ezer nyi tennivalója, gondja pontos, szigorú „menetrendet“ diktál. Mégis, mikor pihen? ...

— Mikor pihenek? — ismétli meg önkéntelenül is a kérdést — hát, amikor látom, hogy munkámnak eredmé nye van, ha tudom: ismét tettem va lamit a fala fejlődéséért, épüléséért.

Kati elvtárs 1900 óta tagja a párt nak. Szakmája szerint asztalos. Füle ken dolgozott huszonnégy esztendeig különböző cégeknél. Hatvankilencben „haza jött“ — pontosabban: élete teljesen öszefonódott faluja, Ajnácskő életével. A helyi szolgáltatási üzem vezetésével bízták meg, ismerték őt, hiszen már jóval korábban, az ötvenes évek elején és derekán is a heJyi nemzeti bizottság képviselője volt. Majd 1964-től járási szinten képviseli faluját. Feltesszük a kérdést: mennyit fejlődött a falu az elmúlt három évtized alatt?

Kati elvtárs elgondolkodik, fontolgatja a szavakat:

— Nehéz lenne mindezt csak úgy „egy szuszra“ elmondani. Mindenekelőtt az emberek gondol kodásmód já ban, tudatában végbement fejlődés feltérképezése a leglényegesebb. Változtak, sokat, rengeteget változtak az emberek. Ma már tudják, értik: min- denekfelett a köz javát kell szolgálniuk. És állítom büszkék falujukra. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy még szebb, gazdagabb legyen.

Kati elvtárs irányítása mellett évről évre bővült a szolgáltatási üzem. A faluban különböző javítóműhelyek, szabóság, fodrászat stb. működik, azonban problémát okoz, hogy mind a mai napig nem épült fel a szolgáltatások háza, ahol mindezt összpontosítani lehetne. Persze, ami késik, nem múlik! A múlt esztendőben jelentős beruházással új étterem, eszpresszó épült. Nagy szükség volt rá a mintegy másfél ezer lakost számláló községben A sportpálya is szépül, egy esztendőn belül készült el az egymillió 300 ezer koronát érő lelátó. A község szabadtéri színpaddal is rendelkezik, bár mindeddig nem fejezték be teljesen. A választási programban művelődési otthon építését tűzték ki célul. „Ha minden jól megy“ a jövő esztendőben hozzá látnak az építésé hez. Épül az új tűzoltószertár, ám ennek ellenére is akadnak gondok. Például problémák merülnek fel a mosoda, ha úgy tetszik vegytisztító üzem körül. A községben nincsen begyűjtő hely, ahonnan a ruhát — tisztítás céljából — a járási központba szállí tanák. így azután jelentősen megdrágul a „termelés“, hiszen a járási szék helyre induló autóbusz viteldíja esetenként kiienr korona (!) Tömören ez annyit jelent, liogy (négy utat számít va — beszállítás, haza szállítás] harminchat koronával — tehát többszörösével - drágul meg a tisztítás árai . ..

— Természetesen ezt a kérdést, és sok más kérdést is megoldunk a közel jovőljen. Mint ahogyan eddig is igye keztiink kiküszöbölni a problémákat. Elmondhatom, hogy választóim, a köz ség lakossága türelmes. Türelmes pe dig azért, mert látja, hogy a falu ve zetői, a pártszervezet mindent megtesznek a község felvirágoztatása érdekében.

íme egy ember, képviselő, funkció nárfus, .iki hétköznapjait, szabad ide jét mind mind a köz, a falu javára for dítja. Miért teszi? Mert megértette az idő szavát, korunk parancsoló követelményeit: tégy, dolgozz »7. emberekért — erőd és képességeid szerint.

fbpi,