Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-29 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

p|ii

•"'ľ':*' M ■ f-l B I k. Ki f'. ■ k

ň a»;

Lidice nevét és tragédiáját világszerte Ismerik. A Hatínyban elkövetett fasiszta vandalizmust sokkal kevésbé. Pedig e Minszk közelében levő bclo- russzial falunak és lakóinak pusztulása legalább oly megrázó erővel vádolja a fasizmus rémtetteit, mint Lidire. 1943. március 22-én reggel a német fasiszták áJJtg fel fegyverzett rohamosztaga körülzárta és kímélet nélkül lemészárolta Hatiny 488 lnkóját: főleg öregeket, asszonyokat, gyermekeket, csecsemőket. Az ok: „megtorlás“ a belorusz partizánok sikeres harci akcióiért. A pusztítást és mészárlást egyetlen ember élte KM: foszip Joszi- fovics Kaminszkif, e lengyel származású belorusz- sziai, aki órákkal a fasiszták távozása után, több »ebtől vérezve tért magához. Eszméletlennek vélt, de már halott tizenegy éves fiával a karján indult el a közeli erdőségbe, hogv a partizánokra lelve, oltalmat találjon.

Hatiny helyén emlékmű kertet emeltek. Bejáratánál Kaminszklj bronzszobra, karján halott gyermekével. És mittden valamikori hatlnyi ház helyén a családi tűzhelyet jelképező, betonból emelt kémény — egy-egy kicsiny bronzharanggal. A harangok tízpercenként egyszerre megszólalnak. A kéményeken márványtáblákba vésve azoknak a hati- nyiaknaik a neve — egész családok névsora — akiket a fasiszták a hajdan ott álló házban agyonlőnek vagy elevenen elégettek.

Hatinyból alig egyórányi autóút vezet a szovjet hadsereg legközelebbi helyőrségébe. Budapesti újságíró kollégámmal együtt Alekszandr Ovcsennyi- kov alezredes, a helyőrségben állomásozó gárda magasabbegység politikai osztályának vezetője fogadott, s elsőként a csapatmúzeumba kalauzolt bennünket. Az ott látható igen gazdag kiállítási anvag fő mondanivalója: „A fegyvert a szovjet nép adta a kezedbe, tehát a nép érdekeit kell védelmezned vele!“ így történt ez akkor is, amikor a fasiszta ármádia megindította orvtámadását a Szovjetunió ellen. Egymás után hozták létre akkor n hátországlwm a Vörös Hadsereg újabb és újabb egységeit, magasabbegységeit. Ez a magasabbegy- ség 1942 februárjában alakult meg a szibériai Omszkban. Tisztjei javarészt az omszki lövésztiszti Iskola növendékei közül kerültek ki. A múzeumban korabeli dokumentumok ábrázolják, hogyan történt a magasabbegység katonáinak kiképzése 1942 nyarán. Az egyik már sárguló fényképfelvételen Kliment jefremovics Vorosilov, a Szovjelunió marsall- fa beszél a katonákhoz: ő ellenőrizte a parancsnokok és a katonák felkészültségét. A magasabb egységet rövidesen a Volgográdtól hatvan kilom liternyire északra levő Kotlibany városába irányítót ták; egy hét múlva, 1942. szeptember 10-én katonái átestek a tűzkeresztségen. Első hősi halottalk egyi

ke Mihail Belügyin őrnagy, a politikai osztály vezetőle volt.

A magasabbegység rövidesen a legendás 62. bad sereg állományába került, amelynek Csujkov tábornok (később marsall) volt a parancsnoka. Itt

küzdött egészen 1943. február 2 ig, Paulus hadseregének teljes szétveréséig. Ezren és ezren tüntették ki magukat az oly sok véráldozatot követelő ütközetek sorén, különösen a „Barrikád“ és a „Szili- kát“ nevű gyárak védelmekor. A magasabbegység katonái hősiesen állták három hi ti er ista hadosztály elkeseredett rohamait: előfordult, hogy egyetlen

napon huszonhárom rohamot vertek vissza. Csupán ők több mint ötezer fasisztát semmisítettek meg a volgográdi csatában.

Az események viharos gyorsasággal követték egymást. A magasabbegység katonái részt vettek Orel felszabadításában, ahol több száz beosztottjával együtt a parancsnok, Leontyin Gurtyev vezérőrnagy Is elesett. Ezután Rogacsov, majd a lengyelországi Belosztok felszabadítása következett. A fasiszta Németország területén részt vettek Frankfurt és Magdeburg elfoglalásában, s az Elba partján ünnepelték a győzelmet.

A Nagy Honvédő Háborúban tanúsított hősi helytállásért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Vörös Zászló Érdemrenddel, a Kutuzov és a Szuvorov Érdemrenddel tüntette ki a magasabbegységet. Ugyanakkor ekkor érdemelték ki a gárda elnevezést. A magasabbegység katonái közül heten kapták meg a Szovjetunió Hőse kitünlelést, köztük Leontyin Gurtyev vezérőrnagy, az Őreinél elesett parancsnok is.

A múzeumból a laktanya közelében levő gyakorlótérre vezetett utunk. Itt Anatolij Ribak őrnagy harckocsizol éppen éles lőgyakorlatot hajtottak végre. A foglalkozást a tatár származású Nail Mir- szaitovics Ahunov vezérőrnagy, a magasabbegység parancsnoka ellenőrizte. A tábornok — beosztott tisztjeivel együtt — már a háború utáni fiatalabb parancsnoki generáció tagja. 1973 tavaszán került jelenlegi beosztásába, hat hónappal később kinevezték vezérőrnaggyá. Harmincnyolc éves. Néhány évvel ezelőtt az egyik Magyarországon, majd később egy Csehszlovákiában állomásozó szovjet alakulatnál szolgált: őrnagyként alegységparan*snok volt. Édesapja, Mirszaitov Ahunov tizedes, lövegparanes- nokként részt vett Kelet-Szlovákia felszabadításában. A családtagok úgy tudják, hogy valahol Košice környékén esett el. Sírhelyét nem ismerik.

— Milyenek a lőeredmények? — érdeklődtünk a tábornoknál.

— Minden tíz lövő közül heten kiválóan lőttek — hangzott a felelet. — A fennmaradó három ts legalább megfelelő eredménnyel végzett.

Vaszilij Kuprejev úrvezető éppen ekkor tért viszy sza a lőállásből. Egy évvel ezelőtt, Minszkből vonult be katonai szolgálatra. A híres „Belaz“ autógyár munkása. Bevonulása előtt nősült, felesége nemrégiben fiúgyermekkel örvendeztette meg. Kuprejev eddig minden harcászati és lőfeladafát kiváló eredménnyel hajtotta végre. Hónapokig harc* kocsiirányzó volt, néhány hete harckocsinarancs- nok

A lövészet folytatódott. A lövészetveze tőhöz befutó jelentések igen biztató eredményekről adtak hírt: „Nyikita Kuznyecov őrvezető eredménue: kiváló . . .“ „Tér Gagarja<r> tizedes eredménye kiváló ..Borisz Vasziljev őrvezetö eredménye: jó . "

Fél óra múlva Ahunov vezérőrnagy felsorakoztatta Anatolij Ribak őrnagy alegységének tagjait:

— A harckocsi lövészet kiemelkedő végrehajtásáért valamennyinket megdicsérem>

— Szovjet hazámat szolgálom! — harsogtak egy emberként az alegység katonái.

Megkérdeztük a felsorakozott katonáktól, kinek a hozzátartozója vett részt a Nagy Honvédő Háborúban, s ezen belül Csehszlovákia felszabadításában. Egy kivétellel valamennyiüknek egy vagy több hozzátartozója harcolt a fasizmus ellen. Mihail Knyazev őrvezető és Nyikolaj Tartunov harcos nagyapja pedig Csehszlovákia felszabadításának is részese volt. Knyazev nagypapa nyugdíjas kolhoz- brigádvezető Minszk közelében, Tartunov nagypapa két éve meghalt.

— Lidicéről hallottak?

— Igen — feleli társai nevében Kuprejev őrve- zető. Hatinvhoz hasonlóan ott is szörnyű gaztettet követtek el a fasiszták. Sok ártatlan embert megöltek.

Másnap jutottam hozzá három belorusz író, Aiest Adamovics, Janka Brill és Vlagyimir Kolesznyikm frissiben megjelent dokumentumgyűjteményéhez, a „Felgyújtott faluból származom“ című könyvhöz, amely a nácik belorussziai rémtetteiről szól. „1970 és 1973 között beutaztuk Belorusszia mind a 35 járását — kezdik a szerzők a könyv bevezetőjében —, s 147 faluban jártunk, amelyek mir'd Hatiny tragikus sorsában osztoztak, és sok-sok kilométernyi magnetofonszalagot hoztunk magunkkal. Csak azoknak az emlékeit jegyeztük fel, akik osztoztak a falubelijeiek borzalmas osztályrészében — a megölésre, az elevenen való elégetésre kijelöli, mégis életben maradt emberekét “

Belorusszia minden negyedik lakóját meggyilkolták a fasiszták. A három belorusz író az ő emléküket állította mementóul az utókor elé. Memeu- tóul mindenkinek, aki nem akar többé háborút.

""TALAN ISTVÁN

K jehéz, különös illatú levegő üli /X/ meg a Gemerská Horka i (go ' mörhorkai) Cellulóz- és Papír gyár környékét. Ezt azonban csak az idegen oeszi észre, az itt dolgozók, a közelben lakók már megszokták, így van ezzel Mogyoródi 1 s t - oán Is, a gyár papírrészlegének ve zetöje. Itt született a községben, édesapja 49 évet dolgozott le a gyár ban, jóval nehezebb körülmények között, mint a fia.

— Tizenhét éves koromban, 1949 ben kerültem a gyárba a paptrgép mellé. Egy évvel később kétéves szakiskolába küldtek. Szakmunkás lettem — mondja. — A tényleges katonai szolgálat letöltését 1953-ban kezdtem meg Bratislavában. Amikor leszerel tem, különböző helyen dolgoztam. A papírrészleg élére 1956 ban kerültem.

Ez btzony már régen volt. Maga is mosolyogva gondol vissza arra az Időre, amikor még alig volt valamilyen tapasztalata. Ma már egészen más a helyzet. Az üzem 17 éve rendszeresen teljesíti a tervet, ebben pedig mindig érdeme volt a papírgyártó részlegnek is. Az itt dolgozó 34 munkás a Gagarin, a Fučík, a Nálepka és a Februári Győzelem nevet viselő kollektívákban a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért versenyez. A négy kollektíva vezetőjükkel együtt már december 11-én arról adott számot, hogy teljesítették az éol tervfeladataikat. Az év végéig méa 160 tonna hullám- és csomagolópapírt gyártanak, amelynek pénzbeli értéke mintegy félmillió koronát tesz kt. Nem a véletlen dolga ez. Ez a részleg már tavaly is az üzemen belüli versenyben az első helyen végzett. A Slovcepa szakágazati igazgatóság által meghirdetett versenyben pedig az első félévben a második helyen végeztek.

— Az eredmények elérésében minden egyes dolgozónak érdeme van — mondja. — Három műszakban dolgozunk, én általában a reggeli műszakKOLLEKTÍV

ban vagyok a gyárban. Így tehát a brigádvezetők vállára nehezedik a felelősség, amikor nem vagyok itt. Dicséretükre legyen mondva, megbirkóznak a feladatokkal. Nagy ritkán fordul elő, hogy az éjszakai műszak ra behívnak engem is. S ami a kollektívát tovább dicséri, balesetmente sen dolgoznak.

A részlegvezető elégedett beosztottjaival. Minden bizonnyal kisebb fogyatékosságok itt is előfordulnak, de ezeket menet közben orvosolják. A részlegvezető arról nem beszélt, hogy ó jó előre műszakokra szétírta a feladatokat, s így minden műszak után tudja, hogy hol tartanak. A papír gyártó teremben saját maga elképze lése alapján egy táblát szereltek fel, amelyen figyelemmel kísérik a napi, a dekád és az évi terv teljesítését. A piros betűk messziről tudatják az itt dolgozókkal, de az ide vetődő idegennel is, hogy feladataikat hogyan teljesítik.

— Ha valamilyen rendkívüli dolog közbe nem jön, az ötéves tervidőszak feladatait már 1975 november végére teljesíteni fogjuk — mondja. Ennek mindnyájan, akik itt dolgozunk, igen örülünk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy terven felül az év végéig még mintegy 2. millió korona értékű árut gyártunk.

Mogyoródi Istvánról nemcsak az mondható el, hogy jó vezető, hogy tud a gondjaira bízott dolgozókkal foglalkozni, hanem hogy aktív újító ts. Amióta a részlegen dolgozik, vagy 15 javaslatot nyújtott be, amelyből több mint tizet el is fogadtak. Nézzük közülük a legutóbbit. Bármily furcsán hangzik, vízről van szó, mert bizony ez ts pénzbe kerül. Míg tavaly egy tonna papír gyártásához 74 köbméter ipari vízre volt szükség, az újítást javaslat alapján ma viszont csak 28 köbméterre. Tonnánként te hát 27,32 koronát takarítanak meg, ami évi viszonylatban meghaladja a *80 000 koronát

1111 'UHUI Hl HP I

— A papírgyártó részleg hulladék papírból és cellulózból dolgozik mondja. — A gyártási technológia és a minőség szigorú betartása mellett egy tonnánál sikerült 4—5 kiló „nyersanyagot" megtakarítani, ami évi összesítésben 92 000 koronát kép visel.

Az említett kél tényező egymaga tehát 172 000 korona megtakarítást jelent. Sok vagy kevés? A viszonyok hoz mérten dicséretre méltó! Ezért is kapták meg a „Szakszervezeti mii lióku mozgalom becsületbeli jelvé nyél. Az eredményes munkáért a részleg már a múltban is több elismerő oklevelet kapott. A részleg ne zetője a szakágazat legjobb dolgozója jelvény viselője. A CSKP megalakuló sának 50. évfordulója emlélcplakett, valamint a CSKP XIV. kongresszusa díszoklevelének a tulajdonosa.

A részlegvezető, Mogyoródi István élete, tevékenysége összenőtt a gyár ral. Az ifjúsági szervezet egykori alapító tagja a műhelybizottság elnöke a CSEMADOK helyi szervezetének ve zetőségi tagja, a tűzoltásiervezet tit kára, a népi milícia rajparancsnoka, hét évig volt az üzemi pártbizottság vezetőségi tagja, négy évig pedig az elnöke. Bárhol állt is, bármilyen funkciót tölt is be, igyekezett becsülettel, lelkiismeretesen helytállni. Ezért és emberségéért beosztottjai előtt példakép lett, s talán ez az oka annak, hogy egyre jobb termelési eredményeket érnek el.

— Szeretném megérni, hogy részlegünk úf helyiségbe költözzön át, és az eddigieknél korszerűbb gépeket kapjon — mondja. — Ez lehetőséget adna még szebb munkasikerek elérésére. Az itt dolgozókra az tízem vezetősége mtfnt(*nkor számíthat. Együl tes erővel, a demokratikus centralfz mus elveit betartva továbbra is arra törekszünk, hogy egyre többet, job bat és olcsóbban termeljünk.

NÉMETH JÁNOS

1974. XII 29.

lo