Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-29 / 306. szám, vasarnap
VILÁGUNK VARÁZSA URBÄN ERNŐ RIPORTJAI Tavasszal járt utoljára nálunk, kevéssel azután, hogy Írott mulaszt című dokumentumfilmje oly kivételesen nagy elismerést aratott. Két további dokumentumfilmjének tervéről tett említést akkor azzal a természetéből fakadó egyszerű tényközlő modorával, amelyben egyetlen szó, egyet- »n jelző sem éreztette, hogy esztendők óta ennek a hatalmas nézősereget vonzó új műfajnak legavatottabb mestere. Az ősz folyamán a Szlovák Nemzeti Felkelésnek magyar partizánjait akarta felkeresni, megszólaltatva azokat is, akiknek emlékezetében még elevenen élnek a hősi tettek. Afel- szabadulás harmincadik évfordulója izgalmasan aktuálissá tette ezt a tervét; amely a nézők és hallgatók millióival megismertette volna a szlovák hegyek magyar partizánjainak önfeláldozó hősiességét. A másik terv szerint Lőrincz Gyulát szándékozta bemutatni, művészi pályája kezdetétől, fő iskolás éveitől a párizsi emig rációján át a legutolsó termékeny esztendőkig, amelyekben legjelentősebb, nagy sikerű al kotásai, a Budapesten és szá mos magyar városban kiáll! tott, monográfiában is megörö kitett sorozatai készültek a ko süti sortűzről és Dózsa kaszás parasztjairól. Ugyanakkor párhuzamosan filmjében megvilá gítanl akarta a forradalom, a haladás eszményeit szolgáló, s elveihez a legsúlyosabb körül mények között következetesen hűen maradt politikust is. S zemtanúi állítása szerint az országjárót, az űj magyar élet legszorgalmasabb ku tatóját munka közben érte a halál; balatonfüredi házának dolgozószobájában az íróaszta Iára borulva találták holtan. Most, hogy örökös szótlanságra kényszerült, beszél helyette utolsó könyve, a Világunk varázsa, amely maga válogatta riportjait tartalmazza. Előző könyve, a Pörben a világgal kitűnő áttekintést adott a novellaíróról, s bár ez a kötete a teljesség igényével készült, az alkotó arculatát csak egyik oldaláról mutatta be. Kiegészítésül hadd jegyezzem fel, hogy az 1918-ban született Urbán Ernő versekkel kezdte meg írói pályáját, majd a neg/venes évek végén a Szabad Föld, majd a Népszabadság munkatársaként az országot és a világot járta. 1951-ben mutatta be a Nemzeti Színház Tűzkeresztség című drámáját, amellyel két esztendővel később a Magyar Területi Színház nyitotta meg kapuit emlékezetesen nagy sikerrel. Okom van hinni, hogy ma, amikor a Tűzkeresztség témája már történelemmé vált, környezetrajzával, társadalmi hátterével és nem utolsósorban vérbő alakjai hi telességével nem vesztette el hatóerejét. Legsikeresebb színpadi alkotása, az Uborkafa, a személyi kultusz idejének nagy hatású szatirikus alkotása, ugyancsak a budapesti Nemzeti Színházban került előadásra. A szatíra közel száz előadást ért el. Urbán Ernő költő volt, novellista, regény- és drámaíró, filmforgatókönyvek szerzője, de mindenekelőtt riporter, sza vajárása szerint a „híres kis Magyarország“ felszabadulás utáni életének krónikása. Közel harminc esztendeig járt az emberek között, vallat va és meghallgatva gondjaikat, szinte megszállottan keresve a megújuló élet megtartó és elő relendítő erőit. Makacsul meg szűllottan tárta fel a közösségi életforma úttörőinek nehézsé geit, tanácsolt és eljárt azok érdekében, akiket méltatlanul gáncs ért, fogékonyan minden baj iránt, és örömre gyúlva, amikor eredményeket, követés re érdemes példákat tudott re gisztrálni. Válogatott riportjainak ez a megszállottsággal határos hivatástudat ad maradandó értéket; aki a falu szocialista életformára való áttérésének, a termelőszövetkezetek megalakulásának, felbomlásának és újjászervezésének hiteles történetét megírja majd, Urbán Ernő riportjaiban a leggazdagabb forrásokra találhat. Az országjáró sohase maradt meg a puszta tényközlésnél, de feltörve a valóság érdes héját, a felület alá nyúlt, a konfliktusok eredőit kereste, és azok felfedésével sokszor a gyó gyulás útját mutatta meg. Móricz Zsigmond tömpe plaj- bászcsonkkal rótta fel jegyze teit kis noteszébe, Urbán Ernő minden jegyzetblokk nélkül kérdez, okos szemében mindig valami ragyogás ül, a meleg érdeklődésnek az a sugárzása, amely megnyitja a kérdezettek szívét, feleletet ad az ajkukra. Szemmel láthatóan a kedvére volt ez a munka, élvezte a val látást, amelyben feloldódott a kérdező és a feleletet adó egy aránt. A BEETHOVENI HUMANIZMUS Az 1974-es haingversenyévad utolsó estje dő, ha az előadás „csak jó“ vagy akár nagyon jó. Méltónak kell lennie a műhöz, tehát egyike a legnagyobb művészi feladatoknak. Az ünnepi est karmestere, Zdenék Košler felülmúlta önmagát. Lényéből ellenállhatatlan szuggesztivitás sugárzott. Vitte a zenekart, a közönséget, és az intellektus fényével világította be előttünk a beetho- veni mélységeket és magassá gokat. Intenzív karmesteri jelenléte kiváltotta a zenekar cselekvő részvételét, vezénylésében erő volt, "szenvedély és szellemi nagyság. A Filharmonikus Énekkar ezúttal is megérdemel minden dicséretet, az Örömóda énekkari megoldása érett, költői produkció volt. A vokális kvartettet Gabriela Beňačková, Véra Soupková, Vilém P'ribyl és Antonín Svorc adta elő a szokott előadói mederben. Az énekművészeket nem érheti gáncs, de már évek óta az a benyomásunk, hogy az örömóda énoknégyese valamiféle előadást „megújhodásra“ vár. A IX. szimfónia előadása, őszinte közönségsikert hozott, és ezen túl átvisszük magunkkal az új évbe Beethoven jövőbe világító üzenetét: „Lángolj fel lelkűnkben szép égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön. Egyesíted szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít, Testvér lészen minden ember ott, hol lengnek szárnyaid.“ HAVAS MÁRTA Első percben talán nem látszott szerencsés műsortervezésnek Beethoven ifjúkori I. zongoraversenyét összekapcsolni a a zeneköltő legmagasabb rendű zenei és emberi megnyilatkozásával: a IX. szimfóniával. De az összeállítás végül is érdekesnek bizonyult. Felvillantotta előttünk a beethoveni életmű felmérhetetlen távolságait. Az est szólista vendége, Rudolf Buchbinder, osztrák zongoraművész színesen, fordulatosán, költői fantáziával adta elő szólamát. Kiművelt, hajlékony billentéssel, derűsen, fiatalosan tolmácsolta a versenymű ha még nem is egészen beethoveni, de megkapóun friss, életvidám gondolatait. A fiatal művész bravúrosan zongorázik, és ami a legfontosabb: játékában megvan az a bizonyos belső kötőanyag, ami a muzsikát élménnyé emeli. Beethoven nemcsak minden idők legnagyobb muzsikusa, hanem költő és filozófus is volt egy személyben, s műveibe pokoljáró és mennyeket ostromló küzdelmes gondolataival lehelt életet. Beethoven a Kilencedikben Szabolcsi Bence szavai val élve: „kilép a zenélők kö zösségéből és invokálja az em beriséget, otthagyja a klasszikus formák évszázados világát és valami példátlant kísérel meg — szónoklat akart lenni, proklamáció és evangélium, mindenek megmozgatója“ A Kilencedik megszólaltatása mindig eseményszámba megy. De távolról sem elegenM iért adta gyűjteményének a Világunk varázsa címet? Mert varázslat valóban, ha az „érdeklődés, a türelem, a bizalom és az odafigyelni tudás a lélek legmakacsabb zárját is fel tudja törni. Ha pedig ez megtörtént, már szabadon szaladhat a golyóstoll, hiszen sajogva lüktető sebéről, repeső öröméről vagy netán világmeg váltó terveiről mindenki szívesen beszél“ — írja gyűjteményének Olvasóimhoz című bevezető soraiban. És szerencsésnek érzi magát, mert úgy véli, hogy olyan pillanatokat tudott írásaiban megragadni, melyek megállják az időt, mert „egy emberközpontú, emberre szabott történelem margójára rovódtak.“ Szerencsének érzi azt is, hogy mint író-riporter Kínától Kubá ig és. Leningrádtól az algériai Tamanrasszelig a világot is bejárhatta, hírt tudott adni távo li tájak embereinek küzdelmei ről és sikereiről. Kár, nagy kár, hogy pályá ja delelőjén esett ki a toll a kezéből. Korai távozásával be tölthctetlen űr támadt azok sorában, akik hiteles tényközlé seikkel, a jövőbe vetett forradalmi hitükkel számot tudnak adni változó, vajúdó világunk varázsáról, gyötrelmes gondjairól és biztató eredményeiről. EGRI VIKTOR Egymüs megértéséért A Vörösmarty Ifjúsági Klub munkájáról Már nyolcadik éve működik Salán (Vágsellyén) a népszerű Vörösmarty Ifjúsági Klub. Rendszerint a bét első napján, hétfőn szokták megrendezni a klubdélutánokat. Érdemes szemügyre venni, hogyan szervezi tevékenységét ez a klub, mert népszerűségének magyarázatát csak így kapjuk meg. A klubvezetőség célja: úgy megszervezni a tevékenységet, hogy a munka utáni szabad időt hasznos szórakozással, önműveléssel töltse a fiatalság. És nemcsak úgy általában, hanem olyan módon, hogy a különféle műveltségű és nemzetiségű fiatalok is jól érezzék magukat, megértsék egymást. A klubdélutánokon elhangzó előadások témaköre is jelzi ezt a szándékot: történelem, irodalom tudomány és technika, egészségügy, filozófia. Érdekes témájú beszélgetéseket, találkozókat szoktuk szervezni, magyar és szlovák nemzetiségű művészekkel, sportolókkal, tudományos dolgozókkal. A különféle vetélkedőket, versenyeket és irodalmi műsorokat is úgy rendezik meg, hogy nyilvánvaló a szándék: egymás megértéséért küzdünk, azt keressük, kutatjuk, ami összeköt, összetart bennünket.. Szép példa erre az irodalmi estek műsora. Magyar, szlovák, cseh irodalmi alkotások előadása, bemutatása, idézése és elemzés se visszhangozza a szándékot ezeken az esteken. Jirí Wolker, Andrej Sládkovič, Janko Kráľ, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre müvei. Érdekes volt Emil Boleslav Lukáé szlovák költő előadása, aki alapos ismerője a magyar irodalomnak és P. O. Hviezdoslav, valamint Ady Endre életművére hivatkozva hangoztatta: „... lehet, kell és szükséges megértenünk egymást.“ Közel 200 tagja van a Vö> rösmarty Ifjúsági Klubnak, közülük többen szlovák nemzetiségű fiatalok. Ez a tény a szándék megvalósításának bizonyítéka. Egyébként a klub érdekessége, hogy a fiatalok szívesen látják körükben az idősebbeket. Sőt, még a nyugdíjasokat is. Részvételük, jelenlétük segítséget jelent a klubvezetőség számára, hiszen élettapasztalatuk szinte megfizethetetlen értékű. Másik érdekessége a klubnak, hogy bőven biztosít kötetlenebb formájú szórakozási, ismerkedési lehetőséget is a fiatalok számára. A nyolc év alatt sokan itt ismerkedtek, barátkoztak meg egymással, s közülük később negyvenen házasságot is kötöttek. És természetesen mind a 20 ifjú házaspár to- vábra is lelkes tagja a klubnak. MILAN ALAKŠA Hányán dolgoznak az egyszereplős színházban? SESZÉLGETÉS WALDEMAR GLUCHOWSZKIVAL Waldemar Gluchocvski, a tizenkilenc éves wroclaiui gimnazista, két éve kapcsolódott be a Lengyelországban oly népszerű „egyszereplős színházi" mozgalomba. Tavaly mutatkozott be először a közönség előtt, Értekezés a manökennel című összeállításával. Az l. Fábry Zoltán Irodalmi Színpadi Seregszemlén, Dunaszerdahelyen, fesztivál programon kívül Zbig- niew Herbert: Lalek című balladisztikus játékával aratott si kert. Ezzel az összeállítással, Lengyelországban az évenként megrendezésre kerülő Egyszereplős Színházak Országos Seregszemléjén októberben nyert díjat. Hazájában reneszánszát éli a költői színháznak ez a formája. • Kedves Waldemar, sze rinted mi kell e mozgalom életre kelésé hez? — Az irodalom, a történelem, társadalmunk pillanatnyi helyzete, önmagunk alapos ismerete és rengeteg olvasás. S ha valamennyi regény, novella, ballada vagy dokumentumdráma megrázó élményt nyújt, máris a bemutatására kell gondolni, hiszen egészséges belső szükséglet tudatni környezetünkkel szellemi megrázkódtatásainkat. Emberek elé kell állnod érzelemvilágod, gondolkodásod, állásfoglalásod kifejtése végett. Éjt nappallá téve kell kutatnod az állásfoglalásodat a leghívebben, a legtömörebben, a legőszintébben tolmácsoló irodalmi művet. És tudnod kell, hogy az egyszereplős színház nem szavalőest, de nem is pódiumbeszéd, hanem egy magasabb szintű előadási forma, ahol elsődleges feladat a közönség bizalmának megszerzésével párhuzamosan az intim kapcsolatteremtés. Itt nem író találkozik olvasóival, színész a közönségével, hanem a kallódó, tehetetlen ember a lebírhatat- lannak tűnő világ szolgáltatta lehetőségekkel. Jobbik esetben az emberrel. Te — Velem. © Egyedül dolgozol? — Szó sincs róla! Nem egyszemélyes színházról beszélünk, hanem egyszereplősről. Van egy rendezőm: Tadeusz Fajdala. Nélküle nem tudnám elkészíteni az előadást. A próbák idején kevésnek bizonyulnának önmagam észrevételei, korrigálásai, bármennyire szigorú is vagyok önmagamhoz. A szem, amellyel önmagamat néWaldemar Gluchowski a Lalehben zeni, mégiscsak a saját szemem: ízlésem, egyéniségem szeme, tehát a részleges elfogultság szeme. És két személy már többet lát. A bemutatott művet is a rendező választja ki, én csak előállók az elolvasott és megszeretett novellákkal, drámákkal közlöm dramaturgiai elképzeléseimet, s várok a rendező döntésére. Tulajdonképpen a színészben halmozódnak a lehetőségek, amiket a rendező szintetizál. Ebből is látható, mi kell az egyszereplős színház megalakításához: két jóbarát, közös akarattal, vágyukkal, tervekkel. Legjobb mindig ugyanazzal a rendezővel dolgozni. Először az előadás technikai formáit kell elsajátítani; a hangszínek, szünetek, pontok, arcjátékok és taglejtések úgyis valami belső folyamat révén maguktól alakulnak ki. Nagyon fontos szerepük van a kellékeknek. A rek- vizitumok kiválasztására legalább olyan gondot kell fordítani, mint a darab megválasztására. — ... az egyszereplős színház tulajdonképpen a valósághoz menekülő formai kísérletezés, mely a színházat, mint kapcsolatteremtő közeget, autentikussá teszi, radikálisan cáfolva meg a színházművészet klasszikus formáit. Meggyőződésem, hogy egy személyre jobban oda figyel a közönség, mint a hangokat, mozgáselemeket térben szétosztó együttesekre. A Lalekban legégetőbb problémáinkról szólok: társadalmi problémáinkról, szellemiségünket, létezésünket összefűző gondjainkról. A közönyre, a nemtörődömségre hívom fel a figyelmet. A Lalekben mint azt láthattad, egy magnetofonnal, péncélsisakkal, éttermi asztalokkal és söröskorsókkal dolgozom. Ezzel az előadással már nagyon sokszor felléptem ifjúsági klubokban, füstös sön- tésekben. A mellékelt felvétel is egy kávéházban készült. A közönség összetételétől függ, milyen hatást érek el. Gondolkodásra kényszerítem nézőimet, s ez annak tulajdonítható, hogy már az irodalmi mű keresésénél is az egyéni és a társadalmi problémák vezérelnek. — Terveim? Sikeresen leérettségizni és bekerülni a krakkói Színművészeti Főiskolára. Úgy érzem, minden előfeltétel adott ehhez, hiszen jelenleg is a profik között játszom. A wroclavi Polsky Teatr- ban, a Hamu és gyémánt színpadi változatában bíztak rám egy kisebb szerepet. • fól érezted magad Dunaszerdahelyen? — Nagyon jól. ürülnék, ha két év múlva is eljöhetnék, és az akkor már megalakult csehszlovákiai magyar egyszereplős színházak képviselőivel kicserélhetném nézeteimet. SZIGETI LÁSZLÓ KULTURÁLIS HÍREK • Riu de Janeiróban átadták az úgynevezett „Gyerek-Nobel- díjat“, melynek hivatalos neve: Nemzetközi Hans Christian An- dersen-díj, és a legjobb gyermekkönyvek jutalmazására alapították. Az idei első díjas: a svéd Maria Gripe. © A Német Demokratikus Köztársaságban — az elmúlt évi statisztikai adatok szerint — a dolgozók 5,5 százaléka rendelkezik egyetemi, illetve főiskolai és 8,7 százaléka középfokú szakiskolai végzettséggel. Az NDK-ban egyébként 54 egyetem, illetve főiskola és 25Ó középfokú szakosítási intézmény működik. 1974. XII. 29.
