Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

„A pártvezetésnek, a pártszervek és -szervezetek eljárásának és döntésének legfőbb elve a kollektivitás, kezdve a közpointi bizottságtól egészein az alapszervezetekig. A kollektív vezetés elvének érvényesítése a határozatok helyességéinek, a káderek helyes nevelésének és beosztásának elengedhetetlen feltétele. Ez biztosítja pártunk széles körű kezdeményezését, amely a párt politikája szellemében egységes célra irányul. A kollektív vezetés elve semmiképpen sem csökkenti a személyes felelősséget a feladatok teljesítésében."

(A CSKP ALAPSZABÁLYZATÁBÓL)

A kollektív vezetés elvét először Marx és Engels a Kommunisták Szövetségének alapszabályzatában fogalmazták meg. Ez az elv még jobban érvényesült az I. Internacionálé alapszabályzatában és gyakorlati tevékenységében. A pártvezetés kollektivitásának elméleti alapja a néptömegeknek a történelmi folyamatban be töltött döntő szerepére vonatkozó marxista - leninista tanítás.

Az alapelv szükségességét a proletariátus objektív helyzete és érdekei határozzák meg. A munkásosztálynak a társadalmi termelésben betöltött szerepéből adódik szerves tulajdonsága - a kollektivitás. Nagyon fontos az a tény is, hogy a kommunizmus, amelyhez a párt vezeti a dolgozókat, a kollektivizmus legfelsőbb fokát jelenti az emberek közti viszonyokban.

A pártvezetés kollektív jellege a kommunista párt lényegéből ered, mivel a demokratikus centralizmus elve alapján épül, amely a centralizmus és a párton belüli demokrácia dialektikus egységét jelenti. A munkás- osztály pártja e nélkül nem teljesíthetné nagy történelmi feladatát - nem lehetne az összes dolgozó kollektív politikai vezére, szervezője, nevelője és tanítója

A kollektív pártvezetés a vezetés olyan módja, amely keretében a pártélet és a pártmunka minden alapvető kérdéséről a kollektív pártszerv és nem az egyének döntenek. A kollektivitás azt jelenti, hogy a fontos problémák megtárgyalása és a határozatok elfogadása előtt figyelembe kell venni a párttagok és pár- tonkívüliek széles tömegének tapasztalatait, nézeteit és tanácsait. Ez az elv megköveteli a párttagok széles körű részvételét a pártpolitika kidolgozásában és konkrét megvalósításában.

Ä kollektív vezetés elvének lényege tehát nemcsak a választott szervek kollektív vezetését jelenti, hanem a párttagok részvételét is a vezetésben, a pártpolitika előkészítésében, a döntésekben, valamint a pártpolitika megvalósításában.

Mit jelent a kollektív vezetés elvének betartása? Elsősorban megteremti az optimális feltételeket a párt helyes, tudományosan alátámasztott politikai irányvonalának kidolgozásához, amely megfelel a munkásosztály és a dolgozók érdekeinek. Lehetővé teszi, hogy a lehető legtöbbet merítsünk a párttagok tapasztalataiból, támaszkodjunk a néptömegek kollektív bölcsességére, tapasztalataira és forradalmi gyakorlatára.

A kollektív vezetés megteremti a legkedvezőbb feltételeket és lehetőségeket ahhoz, hogy a pártszervekben és -szervezetekben a XIV. pártkongresszus által kitűzött célok teljesítését biztosító helyes határozatokat és gyakorlati politikai-szervezési intézkedéseket dolgozzanak ki. A kollektivitás szavatolja, hogy a párttagok és a néptömegek alkotó energiáját és képességeit a leghatékonyabban használják ki.

A kollektív vezetés a párt káderei nevelésének, felkészítésének és megszilárdításának legjobb iskolája. A kollektivitás légköre megteremti a feltételeket a kommunisták legjobb tulajdonságainak megszilárdításához, fejleszti szervezői tehetségüket, arra tanítja őket, hogy helyesen viszonyuljanak a bírálathoz és önbírálathoz, megvédi őket a merevségtől, az önelégültségtől, a közömbösségtől, a szerénytelenségtől és a nagyzolástól. Arra tanítja a vezetőket, hogy állandó kapcsolatban álljanak a pártaktívával, a kommunisták és a pártonkívü- liek széles tömegeivel.

A kommunista pártok gyakorlata azt bizonyítja, hogy a kollektív vezetés elősegíti a pártegység, a párt felzárkózottságának és akcióképességének megszilárdítását. Csakis a kollektív vezetés teremti meg a feltételeket az összes párttag és tagjelölt, valamint az áliami, gazdasági és társadalmi szervezetek alkotó, aktív és céltudatos tevékenységéhez, az egész társadalom normális életéhez.

A KOLLEKTÍV VEZETÉS FELTÉTELEI

A mindennapi gyakorlatból tudjuk, hogy a kollektív pártvezetés nem valósul meg automatikusan. Számos feltételt kell kialakítanunk gyakorlati megvalósításához. Említsünk meg néhányat.

Elsősorban biztosítanunk kell, hogy a vezető pártszerveket demokratikus alapon a párt alapszabályzatának értelmében alakítsák ki. A szervek összetételének minden szempontból, tehát mennyiségi és minőségi, valamint osztály-szociális és korszempontból is megfelelőnek kell lennie. E feltételek betartása lehetővé teszi az általános és a specifikus érdekek és szükségletek respektálását a programcélok és a pártszervek határozatainak kidolgozásánál, valamint az ezek teljesítésére irányuló gyakorlati tevékenység szervezésénél. Lehetővé teszi, hogy szakképzetten és osztályszempontból döntsünk.

A kollektív vezetés további fontos feltétele a választott irányító szervek rendszeres tevékenysége. Biztosítanunk kell, hogy az alapszabályzot értelmében dolgozzanak, rendszeresen ülésezzenek, tárgyilagosan oldják meg a fő problémákat és munkájuk tervszerű, céltudatos legyen.

A kollektív vezetés hatékonyságának nagyon fontos feltétele a pártszerveknek és minden párttagnak az a képessége, hogy a döntéseknél és a munka szervezésénél mindig a tudományos világnézetből - a marxizmus - leninizmusból induljanak ki. A tudományos hozzáállás összefügg a kollektív vezetés további feltételével, a megoldandó problémára vonatkozó teljes, pontos adatok és tények összegyűjtésével. A kollektív vezetés csak akkor lehet sikeres, ha elegendő ténnyel, tapasztalattal és ismerettel rendelkezünk, ha jól működik a tájékoztatási rendszer. A kollektív vezetés és a tudományos hozzáállás elvét a szerves kölcsönös feltételezett- ség szerint kell értelmeznünk.

A felsorolt feltételekkel szorosan összefügg az is, hogy a pártszervek hogyan támaszkodnak a tömegek kollektív tapasztalataira, a kollektív bölcsességre és a társadalom forradalmi gyakorlatára. Ehhez az kell, hogy a választott szervek a párttagok és a pártonkívüliek tömegeire támaszkodjanak. A tömegekkel való kapcsolat formái különbözőek - a munkahelyi kapcsolatoktól, a taggyűléseken, a nyilvános pártgyűléseken, a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok összejövetelein, a termelési tanácskozásokon keresztül egészen az ideológiai és gazdasági konferenciákig stb. Lenin hangsúlyozta ,,ahhoz, hogy ne csők szavakban legyünk a tömegek pártja, egyre nagyobb tömegeket kell bevonnunk a pártügyekbe való részvételbe..." (Lenin Művei, 7. kötet, 110. oldal)

A kollektív vezetés szükséges feltétele - amint Lenin is rámutatott - az, hogy minden irányító szerv kellő teret biztosítson a szabc ;l véleménycseréhez, hogy egy párttag se kényszeríthesse saját nézeteit a többi elvtársra és saját véleményét a kollektíva nézetei fölé ne emelhesse.

A kollektivitás azt jelenti, és azt feltételezi, hogy minden irányító pártszerv bírálóan és önbírálóan értékelni tudja intézkedéseit és döntéseit, az eredményeket, a következményeket, a pozitívumokat és negatívumokat. A munka eredményeinek, a sikereknek és kudarcoknak bíráló értékelése elválaszthatatlan feltétele a tudományos irányításnak és vezetésnek.

A sikeres kollektív vezetés további fontos feltétele, hogy helyesen válasszuk ki azokat .a kérdéseket és problémákat, amelyeket megtárgyalás és döntés végett a felsőbb szervek elé terjesztünk. Az egész eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a kollektív pártszerveknek kell mérlegelniük és dönteniük a fontos időszerű kérdésekbe v

Nem terhelhetjük őket túl az olyan jelentéktelen problémákkal, amelyeket a párton kívüli szerveknek és egyéneknek kell megoldaniuk. Ezen a téren példát mutat a központi bizottság, amely fokozatosan, fontossági sorrendben kollektiven kidolgozza, megtárgyalja vagy jóváhagyja a döntéseket és megszervezi a megvalósításukat is.

A kollektív vezetés sikerének egyik legfontosabb feltétele a magas fokú öntudatos fegyelem és az egyének személyes felelőssége a rájuk bízott munkaszakaszért. A kollektivitás senkit sem foszt meg a személyes felelősségtől.

Ezek a kollektív pártvezetés legfontosabb feltételei, amelyek rámutatnak, hogy milyen összetett kapcsolatokról van sző, amelyek szorosan összefüggnek a lenini munkastílus érvényesítésének egész komplexumával.

A KOLLEKTÍV VEZETÉS LENINI GONDOLATAINAK GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSA

A CSKP XIV. kongresszusának határozata újból kiemeli a kollektív vezetés elvének jelentőségét. Az elvigyakorlati érvényesítésben jelentős eredményeket értünk el. Előrehaladást jelentett már az is, hogy a pártszervekbe a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, a különböző szakemberek, a nők és a fiatalok legjobb képviselőit választották. Ez lehetővé teszi, hogy az élet valamennyi területét befolyásoljuk és szakképzetten oldjuk meg az egész társadalom problémáit.

Pozitívumot jelent, hogy a kollektív szervek rendszeresen tanácskoznak és üléseiket a legtöbb esetben gondos előkészületek előzik meg. A választott szervek tagjai, a széles pártaktíva és elsősorban a párt apparátusa egyre nagyobb mértékben vesz részt a plénumok, az elnökségek, valamint a taggyűlések és a bizottsági gyűlések előkészítésében. A pártszervek ügyelnek arra, hogy a problémákat szakképzetten mérlegeljék. Ehhez felhasználják a politikai aktívát, az állami, gazdasági és tudományos intézményeket, a legjobb technikusokat, újítókat, mestereket, a szocialista brigádok vezetőit, az élenjáró munkásokat stb. Az aktíva bevonásával a pártirányítás valamennyi fokán elmélyül a párt határozatai és irányelvei teljesítésének ellenőrzése. Egyúttal elmélyül az alacsonyabb pártszerveknek nyújtott segítség és a felső pártszervek tájékozottsága, ami viszont lehetővé teszi a társadalmi gyakorlat alaposabb megismerését. Mindez kedvezően tükröződik vissza a szervek döntéseiben és a határozatokban.

Nem lenne helyes, ha azt állítanánk, hogy a plénumok, elnökségek üléseinek, valamint az összüzemi bizottságok és az alapszervezetek gyűléseinek előkészítésében már nincsenek hibák és fogyatékosságok. A gyo korlat azt mutatja, hogy a szervek egyforma összetétel esetében is a régi, elévült módszerek és munkaformák hatása következtében különböző eredményeket érnek el.

A szervek tagjai nem vesznek részt mindenütt a tárgyalások alapanyagainak kidolgozásában, az elfogadott határozatok magyarázásóban, teljesítésében és főleg ellenőrzésében. Ezt többek között az okozza, hogy korlátozottan ismerjük csak a társadalmi gyakorlatot, mint a döntések helyességének és realitásának kritériumát. A szervek tagjainak fel kell ismerniük a különböző problémákat, tolmácsolniuk kell az emberek nézeteit, a párt szervező nevelői munkájának élére kell állniuk.

A pártapparátus munkájának vitathatatlan javulása ellenére helyenként még lebecsülik az aktívával végzett munka jelentőségét, nem használják ki tapasztalatait és képességeit. Az aktívával végzett munka nehéz és ösz- szetett. Ezért egyesek azt mondják, hogy ,,míg a funkcionáriusokkal, az aktivistákkal, vagy a különböző bizottságok tagjaival foglalkozom, összegyűjtöm ismereteiket és tapasztalataikat, addig a munkát magam is elvégezhetem". Az ilyen nézeteket és az ilyen gyakorlatot el kell utasítani, mivel ellentétben áll a párt felépítésének és tevékenységének alapelveivel, a kollektív vezetés elvével.

A legtapasztaltabb és legműveltebb egyén sem pótolhatja a gyakorlatból összegyűjtött tapasztalatokat. Pártunk hosszú éves tapasztalata arra tanít bennünket, hogy a kollektíva ismeretei és képességei óriási erőt képviselnek. A közelmúlt tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az egyének által előkészített javaslatok és az ilyen elfogadott határozatok gyakran magukon viselték az egyoldalúság és a szubjektivizmus jeleit. Ez abból adódik, hogy az egyén nem ismerhet mindent, nem tudhat mindenről. A legtapasztaltabb funkcionárius vagy vezető dolgozó sem helyettesítheti a kollektíva tapasztalatait, tehetség és alkotó kezdeményezését.

Következetesebben kell elemeznünk a gyakorlatban annak okát, hogy a plénumok tárgyalásait és a szakszervezetek gyűléseit miért nem jellemzi minden esetben a jelenlevők magas fokú aktivitása, a bíráló szellem és a nyílt eszmecsere. Nyilván arról van szó, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a kollektív előkészítésnek, az alapanyagok, a beszámolók, a határozati javaslatok előkészítésének és a gyűléseket későn hívják össze, nem tájékoztatják a tagokat időben a programról.

Néha tanúi lehetünk annak, hogy a felületes, üres beszámolót az élénk alkotó vita helyett tartalmatlan eszmecsere követi. Az ilyen esetekben az elfogadott határozatok semmitmondók, semmire sem köteleznek. Az ilyen gyűlések nem nevelnek, nem adnak tapasztalatokat, nem teszik lehetővé a kommunisták kollektív gondolkozásának és egységes akaratának megismerését, a kollektiven elfogadott határozatok teljesítését.

A kollektivitás nem mentesít senkit a személyes felelősségtől. Ezért ma fokozódik a választott szervek tagjainak felelőssége a helyes munkamegosztásért, a határozatok teljesítéséért és ellenőrzéséért, a párt irányvonalainak megvalósításáért. A pártalapszabályzat értelmében ügyelnünk kell arra. hogy mindenki, az egyének és a pártszervek egyoránt, számot adjanak munkájukról. Sajnos, sok helyen ez az ellenőrzés csak nagyon felületes.

A tapasztalatokból kiindulva harcolnunk kell az olyan egyének ellen, akik a kollektivitást ma is a személyes döntésekkel, parancsolgatással szeretnék helyettesíteni, akik mindenáron saját nézeteiket akarják rákényszeríteni a kollektív szervekre. Kommunista pártunk mindig értékelte és értékeli a funkcionárius küldetését és szerepét. Mindig hangsúlyozza azonban, hogy a kollektív vezetés elvének nincsen semmi köze a liberalizmushoz és az elvtelenséghez. Pártunk nem tűrheti meg az olyan egyéneket, akik a kollektív felelősséggel próbálják elkendőzni saját tehetetlenségüket.

Lenin harcolt a kollektív vezetés elvének szigorú betartásáért, de hangsúlyozta, hogy „minden esetben ... együtt kell járnia azzal, hogy pontoson megállapítjuk minden egyes személy egyéni felelősségét valamely pontosan meghatározott munkáért. A testületi vezetésre való hivatkozással leplezett felelőtlenség a legveszedelmesebb baj.“ (Lenin Művei, 29. kötet. 447. old.)

A fejlett szocialista társadalom építésének egyre ösz- szetettebb és igényesebb feladatai megkövetelik, hogy minden pártszervben tökéletesítsék a munka formáit és módszereit. Egyre következetesebben kell teljesítenünk a pártépítés, a pártmunka és a pártélet lenini alapelveit és normáit. A történelmi tapasztalat azt bizonyítja, hogy minél összetettebbek és igényesebbek a társadalmi fejlődés feladatai, annál szélesebb tömegeket kell mozgósítanunk, szerveznünk és meggyőznünk. Ezzel összefüggésben törvényszerűen fokozódik a kommunista párt és kollektív vezetésének a szerepe.

Dr. JÄN MACHYNIAK