Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó
HAZAI NYERSANYAGBÓL jük meg. így született meg a 14 termelési objektum, s számos további kisegítő létesítmény. Ez mind szükséges a hullámos kartonpapír előállításához. 1974. XII. 22. Hogyan készül a hullámos karlonpapír? Kezdjük az elején. A már említett fafeldolgozó részlegen a faaprítékból lélcellulózt állítanak elő, mely a fluting alapanyagának 80 százalékát képezi. Fluting? Ez az elnevezés magát a hullámpapírt jelenti, amely a két sima fedőkarton között helyezkedik el, mintegy megadva a csomagoló anyagnak a megfelelő szilárdságot, rugalmasságot. A kész áru jellegétől és a követelményektől függően több réteg hullámpapírt is tartalmazhat. Mindez elég egyszerűnek tűnik, de a valóságban korántsem az, hiszen több száz ember munkáját igényli és hatalmas technikai felkészültségei követel. Kevesen tudják, hogy hazánkban eddig kevés flutingot gyártottak, mi vei az ehhez szükséges hazai nyers anyag nem rendelkezett a kívánt pa raméterekkel. Ha jó minőségű flutingot akartunk gyártani, a nyersanya got külföldről kellett beszerezni, annak ellenére, hogy nagy kiterjedésű lombos erdőkkel rendelkezünk. Az új üzemben bevezetett eljárás a lombos fák felhasználásával kitűnő minősé gű, minden igényt kielégítő félcellu- lózt eredményez. A bratislavai Papír és Cellulózkutató Intézet munkáját siker koronázta, kikísérletezték a félcellulóz új alapanyagának legmeg felelőbb összetételét: 52 százalék nyárfa+ 30 százalék bükk+ 18 százalék gyertyánfa. Egyedülálló gépóriás A hatalmas munkacsarnokban gigantikus gépóriás áll: hossza 103 méter, Európában a legnagyobb, mely a félcellulózból percenként 600 méternyi, 6,5 m széles flutingot állít elő. Önkéntelenül is tisztelettel néztem a szerelőkre, a karbantartókra, akik uralkodnak fölötte. Amint Juraj Folk elvtárs tájékozta tott, évente 114 500 tonna félcellulózt és 150 000 tonna flutingot fognak gyártani. A fluting egy része a kartonfeldolgozóba kerül, ahol angol, japán és svájci gépek négyféle színnyomásban tudják előállítani a tetszetős csomagolóanyagot (évente 36 000 tonnát), s külföldre is exportálnak belőle. Még egy érdekes, s a termelés szempontjából fontos üzemegységet tekintettünk meg kísérőimmel: a regenerációs részleget. Tekervényes lépcsőn jutunk fel az emeleti részre. Mintha óriások boszorkánykonyhájába léptünk volna. Aki nem szakember, kissé elfogódottan szemléli a bonyo lult csőrendszert, a titokzatos alakú és küldetésű fémcsodákat. A berendezést a finn METEX cég szállította. A távirányítást ellenőrző műszerfal mellett Kovács Ferenc műszakvezető technikussal beszélgetünk. Mire szolgál mindez? Itt állítják elő a cellulóz főzéséhez használt lúgokat (zöldlúg), majd az elhasznált lúgokat (feketelúg) felújítják. A sűrítő részlegen a feketelúgot 52 százalékos töménységűre képezik, majd regenerációs kazánházban égetik. A szennyező anyagok elégnek, a sók pedig felolvadnak, amit két kifolyónyíláson tartályokba, vízbe vagy gyenge lúgba engednek. Ez még ülepítőtartályok ba kerül, ahol a tiszta zöldlúgot kap ják. Amint megtudtam, ezzel az eljárással az elhasznált anyag döntő részét visszanyerik. Az üzemben tett körút több órát vett igénybe, s amint értesültem, az építési munkálatokkal még korántsem végeztek. Harmincmillió koronás ráfordítással kikötő épül a Dunán. Magyarországi tatabányai szakemberek építik a 100 millió korona beruházást igénylő szennyvíztisztító-állomást, mely 1975-ben készül el teljesen. Szép, modern üzemmel ismerkedhettem meg. Létrehozására társadalmunk több mint 2 míMíárd koronát fordított. Dolgozói értékelik a beléjük vetett bizalmat, s erről minden bizonnyal további jó munkájukkal, a progresszív technológia ésszerű alkalmazásával tesznek majd bizonyságot. Kép és szöveg: MALINAK ISTVÁN Mi teszi ilyen jelentőssé a párkányi papírkombinátot? Az 1 milliárd 375 millió korona beruházást Igénylő második szakasz kilométernyi hosszú új üzemét a legkorszerűbb gépi berendezésekkel, távvezérlő kabinokkal és ipari tévékamerákkal szerelték fel. Nagysága és termelékenysége szempontjából a maga nemében európai viszonylatban is az elsők közé sorolható, gyártmányainak minősége pedig eléri a világszínvonalat. Az új üzemrészleg fő gyárt- •mánya a hullámos kartonpapír, melynek gyártásánál figyelembe vették a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa által kitűzött feladatain nagyobb mértékben kihasználni a lombos fák nyersanyagát. Tehát új technológiát vezettek be. Eddig a papír gyártásához szükséges farostot a tűlevelű fákból nyerték, most pedig nyárfából, blikkből és gyertyánból készítik.\Eddig mellőzött faipari nyersanyagokat dolgoznak fel, s olyan termékeket állítanak elő, melyek iránt nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacon is nagy az érdeklődés. A múlt évi 70 millió koronás exportjukat már a jövő évben 300 millióra növelik. Stúrovóban (Párkányban) 1963-ban rakták le a gyár alapkövét, s az első szakasz, mely 600 millió korona beruházást igényelt, három fő termelési részre osztható. A szürke géplemezt gyártó részleg kapaci tása évi 40 000 tonna. Ennek alapanyaga a hulladékpapír és az asplund (magasnyomású gőz hatására felőrölt faapríték). A géplemez innen a kartongyártó részlegre kerül, ahol sima, vastag kartondobozokat, csomagolóanyagukat készítenek, évente több tízezer tonnát. A nyersfedéllemezt gyártó részleg évi termelése 50 000 tonna. Alapanyagát tekintve a hulladékpapíron és asplun- don kívül 25 százalék rongyot is tartalmaz. Felhasználására a tetőfedő és szigetelőanyagokat gyártó részlegen, a Dechlochemában kerül sor, melynek bemutatása külön fejezetét igényel. Tetőfedő és szigetelöamyagoik E részleg építését később, 1966-ban kezdték nieg, s 1969-ben kezdődött el a termelés a végeláthatatlan gépsorokon. Az építés 267 millió korona ráfordítást igényelt. Kísérőim, dr. Juraj Folk, a tudományos-műszaki-gazdasá- gi információs osztály vezetője és Le- hoczky Imre, az üzemi lap szerkesztője elmondták, hogy 28-féle termék készül itt, főleg az építőipar számára. Tetőfedő és szigetelőanyagok, évente több mint 101 millió négyzetméter terjedelemben. A hagyományos kátránypapír négyzetméterenként 1,80 koronába kerül, míg az alumíniumfóliával bevont teMég csak néhány hét telt el azóta, hogy a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár második Üzemegységét JOZEF LENÁRT elvtársnak, a CSKP KB Elnöksé ge tagjának, az SZLKP KB első titkárának jelenlétében átadták rendeltetésének. Lenárt elvtárs akkor többek között a követke ztiket mondotta: ,,Elvtársak, az új termelés alapvető, népgazda sági jelentőségének hangsúlyozása mellett szeretném azt is kiemelni, hogy ez a termelés vállalatuk további fejlődése és fellendítése számára fontos, jelentős és kulcsfontosságú.“ tőfedőanyag négyzetmétere 20,8 korona. Előnyeit talán hangsúlyozni sem kell: rugalmas, jobban szigetel, tartós, ragasztható, s nem utolsósorban szép — ami az építőiparban ma már szintén nem elhanyagolható szempont. A termékek nagy része több rétegből áll, az alapanyagot más impregnált fedőanyagokkal borítják be. Ilyen hordozó lehet pl. nyersfedélle- mez, üveigtextília, alumtniumfólia stb. Az elmondottak alapján még korántsem lehet képet alkotni erről az üzemről, hiszen számtalan más, a papírgyártáshoz elkerülhetetlenül szükséges mellékrészlegen folyik a termelés. Látogatásunk alkalmával a rongyhulladékot feldolgozó csarnokban éppen munkaszünet volt, ugyanis ez az egyik „legporosabb“ munkaterület, s hetente egyszer tisztításra szorulnak a gépsorok. Folk elvtárs elmondta, hogy a nyersfedéllemez hagyományos előállítása 70—80 százaléknyi rongyalapanyagot igényel. A termelés fokozására nem volt módjuk, mivel kevés a rongyhulladék, ezért új eljárást vezettek be a gyártásnál: csak 20—25 százalék féldolgozott rongyanyagot használnak, s a végtermék, a fedéllemez tulajdonságai (rugalmasság, tartósság) nemhogy csökkentek volna, hanem még javultak is. A hulladékpapírt feldolgozó munkacsarnokban a vagonok a több méter széles szállítószalagok mellett állnak meg. Innen a hulladék süllyesztett tartályokba kerül, ahol az őrlőkések és a felülről alázúduló víz sű rű péppé gyúrják. A fafeldolgozó részleg külön kis gyárnak is beillene. A termelés teljesen gépesített. Először lehántják a kérgét, majd 2 m nagyságúra darabolják a rönköket, amelyek speciális csúszdákon kerülnek az őrlőgépbe. Nemzetközi összefogással Az irodaépülettől nyílegyenes út vezet a papírkombinát legtávolabbi pontjához, melynek két oldalán vannak a hatalmas munkacsarnokok. Bal oldalt a „régi", az első üzem, az új az út jobb oldalán terül el. Magas kémények, tartályok, embervastagságú csillogó acélcsövek tekervényes labirintusa. Füstölnek, gőzölögnek, a gépek zakatolnak, siető teherautók és rakodókocsik verik fel az út porát. Kísérőim nélkül eltévednék eb ben a forgatagban. Ez a második üzemrészleg több mint öt évig készüli, 1968-ban kezd ték el az építési munkálatokat. Létrehozásán több ezer ember fáradozott: szlovákok, csehek, magyarok, de dolgoztak itt német, osztrák, olasz, svéd, finn és svájci szakemberek, szerelők, technikusok is. Csupán a terveken több mint 30 tervezőiroda dolgozói munkálkodtak az ország minden részéből. A berendezések szállítói között a prágai, bratislavai, brnói, plze- ni vállalatokon kívül számos kisebb üzemet, kutatóintézetet is találhatunk, a külföldiek közül pedig elsősorban az olasz BELOIT, az osztrák VÖEST, a finn METEX, a nyugatnémet BHS és a svájci UNIVERSAL cégeket említhetÚriásköszörűnek is nevezhetnénk azt a köszörűgépet, amelyen a papírgyártó berendezés hengereit javítják. Füstölgő kémények és gőzfelhök hirdetik, hogy teljes ütemben folyik a termelés az új részlegen. Megindult a termelés a Dél-szlovákiai Cellulóz és Papírgyár második üzemében
