Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-20 / 300. szám, péntek
HETVENNÉGYBEN SZŐTTÉK A VOX HUMANA SZELLEMÉBEN Jegyzetek az irodalmi színpadok seregszemléjéről D ecember 13—15 között első ízben került megrendezésre Dunajská Stre- dán (Dunaszerdahelyen) a Fábry Zoltán Irodalmi Színpadi Fesztivál, amelyen a hazai cseh, szlovák és magyar irodalmi színpadokon kívül részt vetlek élenjáró lengyelországi és magyarországi amatőr együttesek is. A fesztivált életre hívó gondolat szépen fogalmazódott meg a rendező szerv, a Dunaszerdahelyi Járási Népmű vetési Központ által kiadott műsorfüzet köszöntőjében“ „Az I. Fábry Zoltán Irodalmi Színpadi Seregszemle megrendezését a felkelés és a felszabadulás harcos, forradalmi hagyatéka továbbvitelének és kidomborítá- sanak igénye teszi időszerűvé. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának idevonatkozó határozatai értei méhen népeink szocialista ha zafiságának és proletár inter nacionalista meggyőződésének elmélyítésére nagy lehetőséget látunk abban, hogy ilyen formában is közelebb hozzuk egymáshoz hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek, valamint a szocialista országok népeinek kultúráját (ez esetben irodalmi színpadi törekvéseit). ... Bí zunk abban, hogy seregszem lénk — névadója, Fábry Zoltán harcos, antifasiszta szellemiségéhez hűen — valóban az elkötelezett irodalmi és öntevékeny művészeti törekvések szemléjévé válik.“ Nos, néhány nappal a seregszemle után, bátran leírhatjuk, hogy a népművelési központ dolgozóinak célja, Tóth László Jarábik Imre és mások ötlete megvalósult. Igyekezetük, lelkes, áldozatkész munkájuk nem volt hiábavaló. Izgalmas, érdekes előadásoknak lehettünk tanúi; résztvevői baráti találkozóknak, tapasztalatcseréknek; és csodálói az ifjúságból áradó erőnek, lendületnek. Mielőtt azonban ezekről lejegyzőnk néhány észrevételt, gondolatot, szólnunk kell a Fábry Zoltán emlékkiállításról, amelyet a Csallóközi Múzeumban a fesztivállal egyidejűleg nyitottak meg. Fábry halála óta először kerültek közönség elé az író személyi tárgyai, jegyzetei, dedikált könyvei; levelei, amelyeket küldött és kapott. A két kis teremben a hozzáértőn elrendezett emléktárgyak, a kiállított könyvek címei közénk varázsolták az író szellemét. És a jelenlevők, a csehek, szlovákok, lengyelek, magyarok együtt voltak élő jelképei szellemiségének. A jól megválogatott, összegyűjtött anyagból egyébként hasznos lenne vándorkiállítást szervezni. A seregszemle első napján három együttes, a búcsi Lant, a legnicai Zaulek Színházi Stú dió és az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad lépett fel. Valljuk be őszintén, hogy a három bemutató között nagy volt a színvonal- és tudásbeli különbség a lengyel együttes javára. A Lant A börtön fája és az asszonyok című Ritszosz- összeállítást hozta a fesztivál ra. A hetvenkettes Jókai-napo- kon különdíjjal jutalmazott és akkor az újszerűség erejével ható műsort felújították, új elemekkel gazdagították. Sajnos azonban, ezek nem tették kifejezőbbé az előadást, legfeljebb összetettebbé, olykor zavarossá. Felesleges pátosz és romantika keveredett így az plő adásba. Az irodalmi színpadi forma hagyományos változatában mutatta he Ember, vigyázz! című Radnóti-versckből összeállított műsorát a József Attila Irodalmi Színpad. A műsor ugyan csak ismerős volt. Az előadást a szebbnél szebb versek tartották össze, olykor nehezen, mert a költői képek — egyet értünk a zsűri véleményével — gyakran jóval erősebbnek bizo nyúltak a színpadon látható képeknél, amelyek közül néhány a túlkomponáltság miatt nem hagyta élni a motiváló verset. Szándékosan hagytuk utoljára a Zaulek Színházi Stúdió Izsák jeláldozása című műso rát. Mint később kiderült, a seregszemle legjobb előadása volt. A szó szoros értelmében erőtől duzzadó. Igényes koreog ráfiai kompozíció, kevés szó. de annál több expresszív mimika, gesztus, mozgás jellemezte a műsort. A misztikumot a valósággal ötvöző nagyfeszültsé gű képek, metaforák sorozatát láthattuk, amelynek segítségé vei egyén és társadalom viszonyának néhány részletét, és a kispolgár viselkedési formált próbálta megeleveníteni a „Zaulek“. A tnűsor egyébként Lengyelország felszabadulása nak 30. évfordulójára készült. Másnap a miskolci Manézs Színház bemutatója, a Sámán ének aratott nagy sikert. A szavak hatásos fény-, zenei- és táncelemek kíséretében szintén misztikus világba vezettek, amelyben különböző töltésű emberi szándékok feszülnek egymásnak a vezér, vagyis a Sámán, a közösség, vagyis a Nemzetség és az ősök determináló szellemeinek viszonylatában. A trnavai Plastické divadlo is bebizonyította, hogy az irodalmi színpad adta szűk keretekből érdemes kilépni tágasabb teret biztosító formák, illetve forma-variációk felé. A puska abszolutóriuma háborúellenes műsor. Korunk háborúiról, az általa okozott borzalmakról mondanak ítéletet a szereplők, akik a nézőtér több pontján helyezkednek el, hogy így avassák be még mélyebben a közönséget — a szenvedésekbe, a zűrzavarba, a katonafőszereplő kegyetlen élményeibe és a megérkező békébe. Hogy mennyire elavult már az irodalmi színpadi elnevezés és az általa jelölt forma, azt különösen a pécsi Amatör Színpad által bemutatott Pillanatkép egy bolygóról című Düren- matt-darab bemutatóján éreztük. A rendező kisszínpadra ültette át a művet, amely kissé abszurd, kissé fantasztikus, de korunk és a várható jövő ellentmondásait mindenképpen kifejezi. Természetesen az ember szempontjából, aki a túl- technizált civilizáció prőinek destruktív hatása alá kényszerül. Feszültséget fokozó ötletek egész sorát építette be a rendező az előadásba úgy, hogy a stílus közben tiszta maradt. A kosztümök nemcsak jellemeztek, de még színesebbé tették az amúgyis színes előadást. Kellemes meglepetéssel szolgált a dunaszerdahelyi Fókusz, Három irodalmi színpadunk közül ez közelítette meg legjobban a többi előadás színvonalát. Köszönheti ezt merészen kísérletező hajlamának, mely ről rövid fennállása alatt több szőr is bizonyságot tett. Fülszö vég című műsorukban különbö ző jellemű és „rangú“ emberek találkoztak a színen, akik a maguk módján, de legtöbbször egyetértésben mondanak ítéletet áligazságokat hirdetők fe lett. Színpadjainkon eddig ritka kellékek és kosztümök, va lamint a mozdulatok jól egészítették ki a szavak síkjában születő képeket. Hibátlan, tiszta előadást lát hattunk a prágai Divadlo na okraji tói. Julián Tuwtn verseiből készült összeállításuk három szereplővel is hatásos volt. Igaz, közrejátszott ebben a színpadkép, a tükrök és egyéb elemek, amelyek lassan eltűn tek a színről, hogy maradjon ott csupán a tiszta emberi hang. Helyszűke miatt, sajnos, nem szólhatunk bővebben az előadó sokról, a wroclawi Egyszemé lyes Színház bemutatójáról és azokról az egyéni teljesítmé nyékről, amelyek nálunk csak ritkán tapasztalhatók. Megállít píthatjuk azonban, a fentiek alapján is, hogy hasznos, ta nulságos volt valamennyi rész vevő számára ez a seregszem le. Bebizonyította, hogy az iro dalmi színpadi forma, vagy ne vezzíik inkább kisszínpadnak korlátlan lehetőségeket biztosít az ifjúság önkifejezésére. Bizo nyitotta továbbá azt is, hogy az ifjúságtól nem idegenek a tár sadalmi problémák. Hívei a haladó eszméknek, elítélik a há borút. Emberi hangon szólnak, a vox humana hangján, mint a különböző nemzetiségű fiatalok seregszemléjének névadója. Fábry Zoltán. A Karol Wla chowský szlovák kritikus vezette nemzetközt zsűri ilyen szempontból is nagyra értékelte a fesztivált. Dicséret illeti a Dunaszerda- helyi Járási Népművelési Központ dolgozóit, Héger Károly igazgatóval az élén és a Csallóköz szerkesztőit, akik kisebb hibáktól eltekintve jól megszervezték a seregszemlét. Mindhárom napon tájékoztató jellegű újságot is adtak ki Vox humana címmel. Köszönet illeti a védnökségi üzemeket, akik részvételi díjjal jutalmaztak — a fesztivál díját, a Fábry Zoltán- plakettet elnyerő Zauleken kívül — valamenyi együttest. Nyári István elvtárs, a járási pártbizottság ideológiai titkára is elismerését fejezte ki a kezdeményezéssel kapcsolatban. Reméljük mindannyian, két év múlva ismét találkozunk. bodnár gyula A CSEMADOK KB Szőttes Népművészeti Csoportja az el múlt hét végén mutatta be „74- ben szőttük“ című új műsorát a bratislavai Üj Színpadon. Az SZNF 30 és a CSEMADOK megalakításának 25. évfordulója tiszteletére bemutatott műsor ismét igazolta, hogy a lelkes fiatal csoport népdalaink, népi táncaink kincsestárából merített és merít. Ezt bizonyítja Quittner János nak, a Szőttes művészeti veze tőjének és koreográfusának a Szlovák Nemzeti Felkelés törté nelmi eseményeit felelevenítő. Egy a sok közül című időszerű koreográfiája is, amely a korszaknak megfelelő eredeti népi anyagra épült. Az Egy a sok közül című koreográfia, művészi atmoszférát teremtő alkotás. A külön bőző hangulatú jelenetek végül- is igazi drámai feszültséget te rémivé formálódnak kerek egésszé, őszinte elismerést érdemel Diniek Ferenc, Vizent Olga és Varga Ervin szólótáncosok teljesítménye. Az ünnepi bemutató másik érdekes műsorszáma volt a Változatok egy bodrogközi motívumra című szólótánc, amelyet Quittner János koreográfus saját gyűjtése alapján dolgozott fel. Érdekessége és egyben értéke is abban rejlik, bogy alkotója mindössze tánc motívum-kötést variál. Ez az önmagában talán túlságosan egyszerű motívum-kötés tánccá építve jól példázza azt a tényt, hogy egyetlen progresszív eredeti „táncmagból“ is lehet, sőt érdemes alkotni. A tánc zeneszerzője Ág Tibor hasonlóképpen azt igyekezett bizonyítani, hogy egyetlen, de variálható dallam ritmusainak és hangjegyértékeinek változtatásával szintén lehet új, színes zenét létrehozni. A tánc szólistái Mé- ry Gabriella és Varga Ervin tudásuk legjavát nyújtották. A Katonakíséró című koreográfia szintén hordoz magában új törekvést. Quittner János, a tánc alkotója igyekezett kike rülni a verbuválások, a regruta búcsúztatások hagyományának sablonba merevülő szemléletét A koreográfia első részében, a gyermekkor felhőtlen kedves korszakát idézi a mnrtosi eredeti anyagra épített tánc. Ezt a szinte idillikus hangulatot zavarja meg a második tétel képletes ijesztő dobszava, s az elszegődés, a hosszú háborúskodás nehézségeit kifejező tánc. A harmadik tételben az értelmetlen háború feletti kiábrándító csömör jut kifejezésre, amikor a férfiak rádöbbennek az elvesztett időre, amelyet családjuk, szeretteik nélkül töltöttek el. Ebből a koreográfiából, a szokványos regruta búcsúztatásoktól eltérően hiányzik a megszokott gradá- ció is. Komoly értéket képvisel a Gömöri hangulatok című húsz perces koreográfia is (Kle- bercz—Ág—Quittner), mert e tájegység összes tipikus paraszt táncát feleleveníti. Magában foglalja a borzovai Botost, Szilice, Borzova, Kőrös és Meliete vidékének Vasvári verbunk hagyományát és az Asszonykarajt, a családot egyedül ellátó pásztorfeleségek magányos jelzésszerű táncát. Egyedülálló és bravúros a szólistának, Siposs Károlynak botosszólója. összegezve a fentiekben elemzett három színpadi táncalkotást, elmondhatjuk, hogy alkotója, Quittner János a hazai magyar népi tánc kimagasló koreográfusa. A további táncokat vendégkoreográfusok alkották. Ilyen volt Takács András Mátyusföldi tánc című koreográfiája, amely a szakmai vélemény szerint is a szerző egyik legjelesebb alkotása. S valószínű, hogy a kamara jelleg is nagyon megfelelt a koreográfus elképzeléseinek. A tánc hosszúsága ellenére sem válik unalmassá, mert részleteiben újat tud nyújtani. S ez annak köszönhető, hogy magúba öleli szinte az egész Mátyusföld jellegzetes tánchagyományát: a Szinalát, a Váskatáncot, a Magyar kettőst, a Verbunkot, valamint a Csárdás és friss című táncszokást. Ezeket a népi tánchagyományokat variálja a koreográfus merészen és színesen. Igen ötletes a tánc zárórésze Is. A tánc zenéjét Németh-Samorins- ký István komponálta. A tánc szólistái Méry Gabriella és Szo- kolay Imre színvonalasan váltották valóra a koreográfus elképzeléseit. Ág Tibor és Horváth Rudolf Üveges lassú és friss című koreográfiája, a már ismert hagyományra épült, igen eredeti változatban és jól színesítette a műsort. A szlovák nép gazdag tánc- hagyományából is ízelítőt kapott a közönség, Farkaš—Zima My javai táncok (Tance od Myjavy) című koreográfia által. A nemrég elhunyt, világszerte elismert magyarországi koreográfus, Rábai Miklós, kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész ajándéka a György falvi legényes című koreográfiája. E kimagasló, technikailag bravúros férfitánc emelte a bemutató színvonalát. Az énekszámok közül sikert aratott Ág Tibor Ipolyvidéki népdalok című feldolgozása, a vidám, eredeti felelgetős duó, Horkai Mária és Oros Gyula előadásában. Továbbá a Farkas —Ág szerzőpár Három magyar népdal című feldolgozása, a Zobor-aljal, a Gömöri, a Kra- kovanyi népdalcsokrok, valamint Ma tej Farkas cimbalom- szólója, Pedics Rudolf előadásában. A szólóénekesek közül különösen Pereszlényi Irén érdemel elismerést. Az ünnepi bemutatót szakmai vita követte, amely feltárta a Szőttes továbbfejlődését gátló körülményeket is. E gátló körülmények ellenére elmondhatjuk, hogy a bemutató az eredeti népművészeti színpadi alkotássá érlelésének pozitív törekvéseit tükrözte. Meggyőződésünk, hogy 1975-ben hazánk felszabadulásának 30. jubileumi esztendejében a Szőttes lelkes fiatal gárdája, tartalmas és színvonalas műsorával meleg fogadtatásban részesül szerte az országban. T. KASZA IDA • Lengyelországban az utóbbi években több új színházat adtak át. A színházépítés a következő években is folytatódik, amikor főleg az egyes vajdaságok központjai kapnak új színházépületet. jelenleg Opoleban építenek új színházat és 1976- ban Gdanskban és Szczeczin- ben játszhatnak majd új épületben a színművészek • Josephine Baker, a 68 éves amerikai néger énekesnő ebben az évadban ünnepli művészi pályafutásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból a jubileumi gálaesten legnépszerűbb 34 dalát énekli el a közönségnek. Jelenei a lengyelországi Zaulek Izsák feláldozása című műsorából. Kanovits György felvétele Az együttes táncosai többször ragadtatták tapsra a közönséget. (Kontár Gyula felvétele] OHH 1974 XII. 20. 6
