Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-20 / 300. szám, péntek

Majoros R ’ sen nem az én érdemem. A küzös munka eredménye. Töb­ben .vannak, akik segítenek, akik nem sajnálják a fáradsá­got. Egyetértésben dolgozunk a CSEMADOK-kal, a SZISZ szel és a többi tömegszervezettel. A CSEMADOK határomtagú csa­pata a „Ki tud többet a Szlo­vák Nemzeti Felkelésről“, or szágos versenyben a harmadik helyen végzett. Ennek a klub vezetősége, de személyesen magam is igen örülök. Ez érthető is. Gömörhorka kis község. A gyárban a falu beliek, vagy a környékbeliek dolgoznak. Az utóbbiak beuta zók. így leginkább a helybelié két lehet jobban bevonni az üzemi klub munkájába. Ám az énekkaruk már négy községből integrálódik. A helybelieken kívül ott vannak a paškovceiek (páskaháziak) a plešiveciek (pelsőciek) és a Kunova Tép licai-ek (kúntapolcaiak) is. — Az ének- és a zenekarnak egyenruhát vettünk — mondja, jól festenek benne. Igyekszünk az igényeket minden téren ki­elégíteni, és arra törekszünk, hogy minél több fiatal járjon a klubba. Töbl) szakkört is létre lehetne még hozni, ha tapasz­talt idősebb vezetőkkel rendel­keznénk. A tömegpolitikai mun­kát is szorgalmaznunk kell. Ami késik, nem múlik tartja a közmondás. Az üzemi klub szerény tevékenysége ma már járásszerte jól ismert. Gyakran tartanak itt kultúrér tekezleleket és hivatásos mü vészkollektívák is többször el­látogatnak ide. — „Kényszerpihenőn“ va- _________ gy ök, a szó jó értelmében — mondja búcsúzóul. — Ha a Bŕf Ba&ÍJ hathónapi szülési szabadság le telik, azon nyomban visszame- |q^ gyek dolgozni. A házimunkát majd megosztjuk a családban, xil. 20. Nem is tudom, hogy lennék meg az üzemi kiül) nélkül. NÉMETH JÁNOS ^ "■ V '■ állampolgár ' A nemzeti bizottságok járási konferenciái véget értek, és ezekben a napokban tartják meg a városokban és a közsé­gekben a városi és a helyi nemzett bizottságok teljes ülé­séi. Ezek célja, hogy a járási konferenciák döntéseit lebont­sák a helyi feltételekre, meg­vitassák a fejlődés adott lehe tőségeit, valamint azt, hogyan elégíthetik ki nagyobb mérték­ben a lakosság igényeit, és pontosan rögzítsék a választási programok jövő évben megva­lósítandó feladatait. Ezért a já­rási konferenciák, valamint a városi és a helyi nemzeti bizottságok teljes ülésének döntéseit széleskörűen meg kell vitatni a polgári bizottsá­gok gyűlésein, a lakosság be­vonásával rendezett nyilvános gyűléseken és a képviselői be­számolókon. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy a nemzeti bizottságok az állam­polgárok közigazgatási szervei, az állampolgárok érdekeit szol­gálják. Ha szembesítjük mun­kájuk tartalmát és terjedelmét, feladatuk céljait, és e feladatok teljesítését módját, akkor iga­zolva látjuk, hogy ez valóban így van. Ha azt akarjuk, hogy az állampolgárok alkotó mó­don együttműködjenek a nem­zeti bizottságokkal és a nem­zeti bizottságok képviselőivel lakóhelyük fejlesztése érdeké­ben, akkor ismerniük kell a nemzeti bizottságok szándéka­it, a nemzeti bizottságoknak pedig ismerniük kell a lakos­ság igényeit, észrevételeit, és velük együtt felül kell bírálni­uk a követelmények realitását és sürgősségét. Márpedig ilyen jelentős kérdéseket csak a köl­csönös találkozókon lehet meg­vitatni és megválaszolni. A nemzeti bizottságok és a képviselők részéről viszont az szükséges, hogy ezeken a gyű­léseken — a helyi szükségletek ismeretében — a legidősze­rűbb problémákat vessék fel, javasolják ezek megoldását, és­pedig úgy, hogy ezekbe bekap­csolódhassanak az állampolgá­rok is. A CSKP KB novemberi ülése hangsúlyozta, hogy a dolgozók nemcsak a kijelölt célok és a sikereinket ismertető globális adatok alapján értéke­lik a szocializmust. Mert bár ezeket örömmel nyugtázzák, de az értékelés további jelentős tényezője az, hogy hogyan si­került megoldani a problémá­kat és teljesíteni a feladatokat ott, ahol dolgoznak és élnek. Nem mindenki ismeri fel, hogy az életet megkeserítő rendet­lenség — a szolgáltatás, a ke­reskedelem, a közlekedés, vagy az egészségügy fogyatékossá­gai, — nem rendszerünkből ered, hanem többnyire néhány egyén felelőtlen munkájának a következménye. Az állampolgárok felhívják a figyelmet a fogyatékosságokra és segítenek azok felszámolá­sában, és éppen az ilyen konk­rét figyelmeztetés bizonyítja, hogy részt vesznek az irányí­tásban úgy, hogy a figyelmez­tetés mellett a javítás módját is indítványozzák az irányító szervnek. Az ilyen indítvány nem kevés. Bizonyításként em­líthetjük, hogy csupán a múlt esztendőben az állampolgárok több mint 20 000 panaszt nyúj­tottak be a nemzeti bizottsá­gokhoz. Míg a nemzeti bizott­ságokhoz benyújtott panaszok száma évről évre kb. 3000-rel nőtt, ugyanilyen arányban csök­ken a központi szervekhez el­juttatott beadványok száma. Ez pozitív jelenség, mivel azt bi­zonyítja, liogy az emberek pa­naszaikkal azokhoz a szervek­hez fordulnak, amelyek a prob­lémáikat közvetlenül megold­hatják, tehát megbíznak ezek­ben a szervekben, de ugyan­akkor megkövetelik, hogy az egyes szakaszok egyre tökéle­tesebben működjenek. A pa­naszok ügyében megindult vizs­gálatok bebizonyították, hogy az eseteknek több mint két­harmadában indokoltan kifogá­solták a kereskedelem és a szolgáltatás munkáját, különö­sen a hús, a hústermékek, a cukrászati termékek minőségét, a nem megfelelő nyitvatartási időt, a kereskedelmi dolgozók vevőket megkárosító manipu­lációit, továbbá a javítások hosszadalmas időtartamát, a tisztítók és mosodák munkájá­nak a minőségét stb. A benyúj­tott panaszoknak több mint a kétharmada u szocialista em­beri kapcsolatok megsértését kifogásolta, a közlekedés és a posta fogyatékosságait nehez­ményezte. Átlag minden máso­dik panasz leszögezi, hogy jog talan előnyöket nyújtottak a családi házak építéséhez, vagy nem számlázták pontosan a távfűtésért fizetett illetéket, vagy a vízdíjat. Mindez azt je­lenti, hogy a nemzeti bizottsá­goknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk ezekre a területek­re, értékelniük kell a vezető dolgozók munkáját, és szemé­lyesen kell őket felelőssé ten ni a fogyatékosságokért. A nemzeti bizottságok járási konferenciáit követő megnöve­kedett aktivitás kétségkívül megnyilvánul majd az állampol­gárok részéről érkező indítva nyok növekedésében. A CSKP KB novemberi ülése hangsú­lyozta, liogy nagy felelősségűi dattal kell intézni az állampol gárok észrevételeit, ezeket na­gyon gondosan és haladéktala nul ki kell vizsgálni és gondos kodni kell arról, hogy az ál lampolgár mielőbb értesüljön a panaszával kapcsolatos hivata­los álláspontról. Ezeket a szempontokat külö nősen hangsúlyozni kell most, amikor a nyilvános gyűléseken rögzítik a Nemzeti Front vá­lasztási programjából eredő jö vő évi feladatokat, és kiértéke ük, hogy a nemzeti bizottságok ebben az évben hogyan foglal­koztak az állampolgárok észre­vételeivel, indítványaival és pa­naszaival. JAROSLAV MEŠKO Téli ö. öntök Miroslav Vodéra felvétele Gyümölcsöző befektetés „KÉNYSZERPIHENŐN” 1500 személy számára gondos kodtak ellátásról — zökkenő mentesen. Tavaly már az efsz évzárón is ők voltak a „ven­déglátók“, aratás idején pedig a szövetkezet aratói számára biztosították az étkezést. S nem kis dolog, hogy egy új szokás is kialakulóban van a faluban: néhányan már itt is felfedez­ték, hogy a családi ünnepségek lebonyolítására is kiválóan al­kalmas az étterem. Eddig hat esküvői lakomát rendeztek meg itt. A hétköznapokon is akad ép­pen elég tennivaló, illetve főz nivalő. Naponta 80 állandó ven­dégre főznek, s természetesen mindennap jócskán van átuta­zó vendég, illetve „alkalmi koszlos“ is. A faluból 30 nyug díjas is a vendéglátóipari üzemegységből hordja az ebéd jét. Az ő számukra külön été leket főznek. Az étlapon mindig legkeve­sebb három készétel és lég alább hatféle megrendelésre ké szülő étel szerepel. A magyar konyha hete alatt naponta ál­lag 30—40 vendéggel több ült az ízlésesen megtérített, tiszta asztalokhoz. Mindennap öt ma gyár ételkülönlegesség közül választhattak a kitűzött céllal érkező, vagy véletlenül „oda csöppenő“ vendégek. Legna gyobb érdeklődés a halászié iránt volt, mely ezentúl az ét terem állandó élelkülönlégessé ge lesz. A Jednota járási bizottságán elégedettek a kollektíva mun­kájával, csupa dicsérő szót hal lőttünk róluk. Nem csoda, hisz tervfeladatai kai maradék lala nul teljesíi ik. A sönléssel együtt naponta átlag 5000 ko­rona a bevételük. Elgész évi tér vük 1 700 000 korona (1 millió koronával nagyobb forgalpiat bonyolítanak le, mint a régi italbolt), s ezt az év végéig nemcsak teljesítik, de túl is szárnyalják. S ez elsősorban az üzemegy ség fiatal vezetőjének ügyessé­gét, a kollektíva tagjainak szór galmál és készségét dicséri. vloriAnné w. marta Tizenhét évvel ezelőtt gyak ran találkoztunk az akkori if­júsági szövetség járási bizott­ságán. Aktivistaként tevékeny­kedeti. Vezetéknevét nem je­gyeztem meg, hiszen mindenki csak Zsuskának szólította. A já­rási nemzeti bizottság statiszti­kai részlegén dolgozott. így maradt meg emlékezetemben. S amikor a közelmúltban u gö- mörhorkai Cellulóz és Papír­gyár üzemi klubjában régi is­merősként találkoztunk, egy pillanatra kétségem támadt. Az iroda ajtajára ugyanis Majoros Rőzsika volt kiírva. — Igen, ez a hivatalos ne­vem, de a községben gyermek korom óta Zsuskának szólíta­nak. Megszoktam... Felelevenítjük a múltat, köl­csönösen érdeklődünk a közös ismerősök után, hiszen, ahogy mondani szokás, azóta már sok víz lefolyt a £njón. — A területi átszervezés után a rožňavai {rozsnyói} JNB-n dolgoztam, közben 1961-ben férjhez mentem — mondja. — A szüleimnél laktunk. Kél év­vel később — akkor már meg­volt a kisfiúnk — a gyárban vállaltam munkát. Iskolaügyi és kultúrpolitikai előadó vol­tam. Ebben az időben épült fel az üzemi klubunk. S amikor 1967-ben átadták rendeltetésé­nek, én lettem a vezetője. La­kást is itt kaptunk. Kezdetben egyedül dolgoztam, de mivel olt laktunk, mindig kéznél vol­tom. Ez előnnyel, és bizonyos hátránnyal is járt. Azokról a kezdeti időkről nem mondható el, hogy lelke­sedett új beosztásáért. A kez­dett nehézségek, a kis költség- vetés, a tapasztalatlanság is hozzájárult ehhez. A későbbiek során azonban nemcsak hogy megszokta, hanem meg is sze­rette. — Jelenleg szülési szabad­ságon vagyok — mondja. S bár már nem az üzemi klubban la­kmik, ha csak tehetem és aY időm engedi, benézek. Vala­hogy a második otthonom leli . . . Pedig az üzemi klub vezeté­se nem kis erőfeszítést igényel. Reggeltől eslig sok ember for­dul meg a vezetőség irodájá­ban. Az egyik hoz valamit, a másik kérni jön, a harmadik valamiért elégedetlen. Míg az egyiket meg lehel győzni, a másikkal vitatkozni kell. Min­denkihez alkalmazkodni — ezt kívánja meg a közös érdek — hogy az üzemi klub jól dolgoz­zon. • — Tevékenységünk ma már igen sokrétű — mondja. A szín­játszó csoporton kívül van ze­nekarunk, énekkarunk, népmű­velési és népművészeti szakkö­rünk, irodalmi és más egyéb klubtevékenység is. Természete­Halajová Irenu, Szántó László, Galambos Anna, Ferenc Júlia, Petik János, Básti Márta — a kollektíva törzsgárdája. Nyár óta Mag Gizella szakácsnő is társult hozzájuk. más városba utazni. Az elen­gedhetetlen élelmiszerüzleten kívül ugyanis a Jednota E'o- gyasztási Szövetkezet hús- és hentesáru-, tej- és kenyér , va­lamint vegyesáruboltot (textil és darabáruval, élelmiszer- és háztartási cikkekkel felszerel ve) is üzemeltet a faluban. 1973. júniusa óta pedig — ugyancsak a Jednota jóvoltából — éttermük is van a jánosiak nak. Egy új létesítmény két másik számára ia teret bizto­lebonyolítását: a magyar kony­ha hetének megrendezését. A választás nem véletlenül esett erre a kollektívára, mely az idei év első felében elért gaz­dasági és szervezési eredmé­nyek alapján benevezett a szo­cialista munkaversenybe. Szá­mos rájuk bízott feladatot tel­jesítettek már rövid közös te­vékenységük alatt is sikeresen. A Szlovák Nemzeti Felkelés év­fordulóján Hnúštán megrende­zett emlékünnepségen például Néhány évvel ezelőtt még bi­zonyára kinevettek volna Ri­mavské janovcén (Jánosiban) a Rimaszombat tőszomszédsága bán meghúzódó 180Ü lakosú kézségben, ha azt jósoltuk vol­na, hogy hamarosan egy étte­remmel gazdagodik a falu. S akkor talán feleslegesnek Is tartották volna, mondván, hogy úgyis főznek a faluban minden házban. Az évek előrehaladásá­val azonban községeink szinte felmérhetetlent fejlődtek, s a város és a falu közti különb­ség jópár „mérfölddel“ kurtább lett. Markáns példa erre Jánosi fejlődése is. Ebből a faluból nem kell már minden kicsisé- ségért Rimaszombatba vagy sított. Ugyanis a „Z“-akció ke­retében új kultúrház épült. A régi átépítésével — összesen 70U 000 koronás befektetéssel — született meg a vendéglátó­ipari üzemegység, elkülönített sőntéssel. így a régi kocsma át­költözött, a felszabadult épü­letben pedig egy presszó ka­pott helyet, ahol nemcsak fi­nom kávét, de süteményfélesé­geket is kapni. Az étterem üzemeltetéséről Petik jános vezetésével egy héttagú kollektíva gondosko­dik. S hogy példásan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Jednota járási bizottsá­ga rájuk bízta egy meghonosí­tásra váró akció főpróbájának

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents