Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-20 / 300. szám, péntek

Forradalomban, háborúban Tizenkét portré Törlesztjük az adósságot. A munkásmozgalom — egykor nagyon mostohán kezelt — ese­ményeiről és hőseiről mostaná­ban viszonylag már gyakran jelennek meg irodalmi művek, monográfiák, cikk- és tanul­mánygyűjtemények. E köteteik drámai eseményekkel, nehéz életsorsokkal ismertetnek meg. Mondanivalójuk és tanulsá­guk mégis, vagy éppen ezért, mindenkihez szólnak. A Forradalomba^, háborúban című gyűjtemény, amelyet a minap a Kossuth és a Zrínyi Könyvkiadó közösen jelentetett meg, 12 portrét tartalmaz. A felsorolás’ sorrendjében Feliét váry Miklós, Kis Ferenc, Köb­lös Elek, Mező Imre, dr. M Un­ni eh Ferenc, Pauk Vilmos, dr. Pogány Kálmán, Rajk László, Révay Kálmán, Seidler Ernő, Steinmetz Miklós, és Vági Ist­ván életéről, munkásmozgalmi tevékenységéről nyújt áttekin­tést. A 12 forradalmár közül néhány (dr. Münnich Ferenc, Rujk László, Mező Imre, és Vá­gi István) közismert. A töb­biek nevével eddig még egyál­talán nem, vagy csak ritkán találkoztunk. A kötet így nem­csak tényközlő es ismeretier­jesztő jellegű olvasmány, ha­nem kissé forrásértékű doku­mentum is. Lapjairól megtudjuk, hogy a pozsonyi születésű Fehérváry Miklós, mint ifjúmunkás, a Ta­nácsköztársaságot megelőző években Magyarországon kezd­te meg forradalmi tevékenysé­gét. Később — a fogolycsere- egvezmény keretében — 1922- ben a Szovjetunióba került, ahol katonai szolgálatot telje­sített. A vadászrepülőknél raj- parancsnok, repülőinstruktor, majd berepülő pilóta volt. Fe­hérváry Miklós alezredesi rang­ban 1941. - október 29-én 38 éves korában harc közben — mintegy negyven társával — a volgai Kuznyeck mellett halt hősi halált. Kis Ferenc a háborút meg­előzőleg Cabunán, egy több- nemzetiségű szlavón faluban élt, borbélyként dolgozott. A fasizmus ellen a Jugoszláv Nép- felázabadító Hadsereg oldalán harcolt, ö volt a Petőfi Sán- aor Népfelszabadító Dandár politikai biztosa, és az 1944. december 31-én mintegy 1200 fővel megalakult egyséig pa­rancsnoka. A felszabadulást megelőző napokban 1945. már­cius 22-én hall hősi halált. Köblös Elek a romániai munkásmozgalomban szerzett el­évülhetetlen érdemeket. Számá­ra a magyar és a román dol­gozók egyaránt barátot, a két nép elnyomói viszont egyaránt ellenséget jelentettek. Nyíltan hirdette: „Mi éppen úgy nem szeretjük a magyar mágnást, mint a román bojárt. Mi az egész proletariátus felszabadí­tását akarjuk.. “ Kahana Mó­zes és Jász Dezső mellett 1923 márciusától 1924 derekáig ő is tagja volt a Munkás című ma­gyarul kiadott lap szerkesztő­ségének. Az illegalitásba kény- szerített, és Becsben 1924-ben megtartott III. kongresszuson Köblös Eleket választották a Román Kommunista Párt főtit­kárává. E fontos tisztségben 1928-ig dolgozott. Köblös Elek o húszas évek végén gyakran járt Csehszlovákiában. Részvé­telével — 1927 elején — itt alakult meg a Román Kommu­nista Párt Külföldi Politikai Irodája. Spišská Nová Vesen, az illegális kiadványok nyom­dájában, tartóztatták le. A csehszlovák kormány a nemzet­közi tiltakozás nyomására nem adta ki Romániának, hanem kiutasította a Szovjetunióba. Ott halt meg 1937-ben. A Ro­mán Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának .1968 áprilisi határozata Köblös Eleket is re­habilitálta. Pauk Vilmos (Schmidt mér­nök) a szibériai partizánhar­cok 1919—1920-as küzdelmei­ben szerzett jelentős érdeme­ket. Kruvcsenko partizánvezér szavaival: „Schmidt mérnök volt a megmentőnk. Az ö lő­pora és lőszerei segítségével vertük vissza a számbeli fö­lényben levő, nálunk jobban felfegyverzett ellenséget. Ez az ember felbecsülhetetlen szol­gálatot tett nekünk. Sajnálom, hogy annak idején nem tudtam kellőképpen megköszönni a krasznojarszki kommunista szervezetnek Schmidtet, a gyógyszereket, a salétromot és a csapágy fémet.“ Az egykori szibériai internacionalistát a fasizmus ölte meg, .1944 no­vemberében. A pelsőci születésű dr. Po­gány Kálmán a Tanácsköztár­saságért folytatott harcokban tűnt ki. Egyik beszédében, mint a 31-es vörös gyalogez­red parancsnoka, katonáit így lelkesítette: „Esztendők óta öldöklő háborúban vette­tek részt sorsotok legcseké­lyebb reménye nélkül. Miért ne fognátok fegyvert most, elvtár­sak, saját érdekeitekért, a pro- letárság igazi harcáért, a Ta­nácsköztársaság fennmaradá­sáért. Az ezred parancsnokságát abban a biztos tudatban veszem át, hogy a proletárforraüalom- huz méltón, bátran és Jegyei mezeiten fogjátok megállni he­lyeteket. En pedig ígérem, elv­társak, hogy nemcsak parancs­nokotok leszek, hanem megér tő bajtársatok is.“ Pogány Kál­mán, aki részese volt a Szlo­vák Tanácsköztársaság kikiál­tásának, a felszabadulás után pártmunkát végzett. Budapes­ten halt meg 1951-ben, 69 éves- korában. Révay Kálmán katonatiszt­ként kezdte pályáját," de 1944- ben ő is felismerte, hogy az a politikai vezetés, amelynek szolgálatában állt, hazája vesz­tét okozta. Magáévá tette a Felszabadító Bizottság kiáltvá­nyában megfogalmazott célki­tűzéseket, és feladatot vállalt a Katonai Vezérkar terveinek megvalósításában, Budapest fel­szabadítása tervének kidolgozá­sában. Elvállalta a műszaki csoport irányítását, amelynek az volt a feladata, bogy a fa­siszta hadvezetés által megsem­misítésre kijelölt hidak, mű­emlékek, közüzemek és köz­épületek tervét felderítse, és ennek alapján megszervezze a v ég reha j t á s ni eg akad á l y ozá sá t. A Katonai Vezérkar azzal szá­molt, hogy Malinovszkij mar­sall 1944 december közepén Indítja meg a hadműveletet Budapest felszabadításáért. A magyar ellenállás vezetőinek, akik erre az időpontra tűzték ki a fegyveres felkelés meg­szervezésének befejezését, az volt az elképzelésük, hogy a felszabadítók a fel fegyverzett munkások és a lakosság segít­ségével adott jelre elfoglalják a város legfontosabb katonai irányító központjait és közle­kedési csomópontjait. Az alá­rendelt alakulatok Révay Kál­mán irányításával birtokba ve­szik a dunai hidakat, ártal­matlanná teszik az őrségeket, leszerelik a robbanóanyagot és ily módon megakadályozzák az értékek elpusztítását. Más erők" ezzel egyidőben Budapestről déli Irányban utat nyitnak a harcoló szovjet csapatoknak és a felszabadítókkal egyesülve megsemmisítik a még ellenálló fasisztákat. A Katonai Vezér­kar igyekezett tervét össze­egyeztetni a 2. Ukrán Front parancsnokával. Az összekötte­tés megteremtésére Szent- Györgyi Albert Nobel-díjas tu­dóst (a küldöttség vezetője), Radoányi Imre őrnagyot (a ka­tonai tanácsadó) és Pénzes Gézát (tolmács) kérte fel az­zal a megbízatással, hogy in­formálják Malinovszkij marsallt a belső ellenállás célkitűzései­ről, teremtsék meg' a szovjet csapatokkal az együttműködést és kérjék a Szovjetuniótól a Felszabadító Bizottság elisme­rését. A fegyveres ellenállás terve azonban — árulás miatt — nem valósult meg. Révay Kálmánt a fasizmus elleni szer­vezkedéséért előbb halálra, majd 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. A Gestapo börtönéből nehezen menekült meg. A fel­szabadulás után az üj élet szol­gálatába állt, a személyi kul­tusz azonban őt sem kímélte meg. A Magyar Népköztársa­ság Legfelsőbb Bírósága 1963 júliusában rehabilitálta. Seidler Ernő, a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapító tagja, a Tanácsköztár­saság idején a budapesti Vörös Őrség parancsnoka volt. A Ta­nácsköztársaság leverése után Csehszlovákiában végzett fon­tos pártmunkát. Az 1920-as év végén lezajlott nagy általános sztrájk alkalmából Illés Bélá­val és más ismert forradalmár­ral sokat agitált Bratislava, Košice, Losonc, Munkács és Ungvár munkásai körében. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának az 1921-ben Prágában megtartott egyesítő kongresszu­sán Seidler Ernő egyike volt az ülésen részt vett öl kárpát­ukrán delegátusnak. Őt és Seiden Ármint, a Központi Bi­zottság másik magyar nemzeti­ségű tagját nevezték ki a CSKP nyugat- és kelet-szlovákiai tit­kárává. Seidler Ernő, aki Kár­pátalja párttltkáru is volt, 1930-ban Moszkvába költözött. A személyi kultusz őt is áldo­zatul követelte. Steinmetz Miklós mint p szovjet hadsereg kapitánya á második világháborúban tűnt ki. A 2. Ukrán Front parla­mentereként halt hősi halált 1944. december 29-én. A fa­siszták orvul akkor ölték meg, mikor a szovjet parlamenterek fehér zászlóval a gépkocsijukon ultimátumot szándékoztak átad­ni Budapest megvédése érdeké­ben. Hetvenötödik születésnap­ján olyan embert és művészt köszöntünk, aki egész életét a forradalomnak, a forradal­mi irodalomnak szentelte. A gödöllői cipészgyerek igen ha­mar eljegyezte magát a hala­dó eszmékkel: a gimnázium­ból azért vágták ki, mert Ady forradalmi verseit szavalta. Gyári munkásként még elmé­lyültebbé válik meggyőződése és hite. Ifjú munkásként éri meg a Magyar Tanácsköztár­saságot, s a proletár forrada­lom bukása után emigrálni kényszerül. 1920. nyarán ha­zánkba szökik. Ez az élmény, a forradalom ideiglenes ve­resége érleli őt költővé: a bu­kási sirató versei az Űj Utak hasábjain látnak napvilágot. Megg yőződését hazánkban t sem tágadja meg: részt vesz az első kommunista magyar napilap, a Kassai Munkás szerkesztésében. Szervez, ír, illegális munkát végez — ez a hármasság még hosszú ideig meghatározója marad életének és te v é k e 11 y s ógéne k. Művei ekkoriban tőként álneveken jelennek meg. Rö­vid időre tér vissza Magyar- országra és máris emigrálni kényszerül. 1925-ben megje­lent verses kötete már címével is — Az ellenforradalom földjén - idegesíthette a Horthy-rendszer urait. A le­tartóztatást elkerülvén Be­csen és Berlinen át a Szov­jetunióba vezet az útja. Mun­kásságának első kiteljesedése ebben az Időszakban követke­zik be. Hallatlan energiával és bámulatos erővel kezd hoz­zá az irodalomszervező és al­kotó munkához. Komoly szere­pet vállal a Sarló és Kala­pács évkönyvének, majd a fo­lyóiratnak létrehozásában, ve­zetője és titkára a Magyar Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének, szerkesztője az Inlernacionalnaja Lityeratura című folyóiratnak. De nem­csak szervez és szerkeszt, ha­nem az önálló munkára is jut ideje. 1926-tól kezdve orosz nyelven, később pedig magya­rul is megjelennek verseskö- letei Moszkvában. De nemcsak a költészetben ér el máig ható és őrződő, hi­tet és erőt sugárzó, embersé­get és harcosságot elevenítő eredményeket. Legalább eny- nyire fontos az a tevékeny­sége, amit irodalomszervező­ként a magyar irodalom meg­ismertetésének és megszeret­tetésének érdekében folytat. Ö maga is fordít magyarról oroszra és viszont, jelentősen segítve ezzel elsősorban a magyar irodalom megismerte­tését a Szovjetunióval. Ezekben az években jelentős alkotói tervek is foglalkoztat­ják. Megfogan benne egy triló­gia elképzelése, s ezt a re­gényciklust a huszadik száza­di magyar történelem első két é v t i zed ének megjelenítésére szánja. Hosszú ideig íródik ez a trilógia. Az első kötet, a Ficzek úr, még 1936-ban író­dott, s oroszul jelent meg először, Moszkvában. 1959 ben lát napvilágot a trilógia má­sodik kötete, a Márton és ba­rátai. Szintézisre törekszik a harmadik kötet, amely 1963- ban jelenik meg Más muzsika kell címen. Hidas Antal a korai érés után hamar vált forradalmi költővé: az emigrációban még harcosabbá edződött, s közben alkotóként is egyre értékesebb munkát végzett. Irodalomszer­vezőként is ismerjük és ells merjük őt. A könnyen végig- mondható formulák mögött nagy harc, elismeréssel Is csak nehezen honorálható szervező és alkotó munka rej­tezik, olyan küzdelmes élet, amelyet a mai generáció fel mérni se egykönnyen tud. Ennek az alkotásban soha meg nem nyugodható pályá­nak a további folytatásához kívánunk csehszlovákiai ma­gyar tisztelői nevében is erőt és még sok munkásévet Hi­das Antalnak, s szívből kö szöntjük őt 75. születésnap ján. Ivtegieient a Pártélet 25. száma A Forradalomban, harcokban című kötet szereplői különbö­ző utat Járva kerültek kapcso­latba a munkásmozgalommal, jutottak el a forradalmakig, és az ellenséggel szembeni fegy­veres harcig. Egyesek családi, társadalmi környezetük, mások hosszas vívódás, eszmei-politi­kai fejlődés hatására vállalták a munkásosztály ügyének a szolgálatát. Eltérő a 12 élet egymástól abban is, hogy a munkásmozgalom hősei más­más területen és más-más esz­közzel harcoltak a közös ügyért. Azonos viszont aljban, hogy az említett harcosok éle­tük hosszabb vagy rövidebb időszakában valamennyien ön­zetlenül, nem nézve személyes érdekeiket, küzdöttek az im­perializmus és a fasizmus el­len, az emberi haladásért, a jobb életért, a szocializmusért. A szerzők (Hetés Tibor, Go­dó Ágnes, Gerely es Ede, Áro kay Lajos, dr. Miinnich Ferenc- né, herényi Etelka, Miiéi György, Forgács Béla, Strassen- reiter Erzsébet — Sípos Péter, Nagy Gábor, Szíjj Jolán, Tóth Sándor, Liptai Ervinné) amel­lett, hogy bő életrajzi adato­kat közölnek és megrajzolják hőseik emberi-erkölcsi arcélét, bemutatják a hátteret, a mun­kásmozgalom történetének fon tosabb eseményeit. Az írások elősegítik, hogy a tiszteletre méltó életpályák kapcsán a ha­ladó múltat, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kapcsolatát is jobban megis­merjük. A lap új szúrna közli a CSKP KB november 29 1 és az SZLKP KB de­cember 3-1 plenáris Illéséről szó­ló közleményt, valamint a CSKP KB szóban forgó ülésének határo­zatát. (61 kapcsolódik ezekhez a dokumentumokhoz a Nagyobb igé­nyességei és felelősséget a gazda­ságban c. cikk, mely az ütüdlk ötéves terv záróéve feladatainak teljesítésére hívja fel a pártszer­vezetek figyelmét. Hasonló prob­lémákat taglal Az esztendő utolsó napjai e. cikk Is, melyben a Prá­gai ČKD Félvezetőgyár pártfunk- cionáriusat a következő kérdésre adnak választ: Milyen tapasztala­tokra tettek szert az idei párt­munkában, s közülük melyiket akarják hasznosítani a kővetkező időszakban Is? A CSKP KB Elnökségének hatá­rozata alapján a pártulapszerve- zetek a jövő év első negyedében taggyűléseket tartanak, melyek fő küldetése lesz az 1975-ös felada­tok teljesítésére való szervezési- politikai és eszmei-politikai fel­készülés. A lap új számában ezzel kapcsolatban több útmutató cikk jelent meg. Közülük a figyelmet a Mérlegkészítés és az igényes feladatuk elé, a Fokozódó aktivi­tás és az Emeljük a taggyűlések általános színvonalát és fokozzuk hatásosságukat c. cikkekre hívjuk fel. Igen tanulságos írásokat olvas­hatunk az „Antonín Zápotocký“, valamint a „Kommunista nevelés a főiskolákon“ (két hazai és egy szovjet anyag] c. összeállítások­ban. A Béke és Szocializmus c. fo­lyóirat szerkesztő bizottsága a BKP Központi Bizottságával együtt ez év novemberében Szófiában el­méleti konferenciát rendezett a szocialista demokrácia Időszerű problémáiról és fejlődésének ki­látásairól. Az értekezlet lefolyásá­val olvasóit a Pártélet új száma A szocialista demokrácia problé­máiról és perspektíváiról c. cikk­ben ismerteti meg. Figyelemremél­tó elméleti írás a lapban A kom­munisták és a szocialisták című konzultációs cllck, mely a tőkés- országok kommunistáinak é« szo­cialistáinak egységes akciói szük­ségességével foglalkozik. Idősze­rű külpolitikai kérdéseket világít meg A nemzetközi feszültség eny­hülésének folyamata c.- írás is. A testvérpártok életébe két cikk nyújt a lapban bepillantást. A Figyelmet és támogatást minden újnak é* haladónak c. cikkben az SZKP tapasztalatairól s u Kis új­ságok nagy befolyással c. cikkben pedig Németország Kommunista Pártja üzemi lapjainak tevékeny­ségéről olvashatunk. (kezes) BALÁZS BŔLA A Csehszlovák Autófuvarozási Vállalat komárnói (komáromi) üze­mében egy 34 tagú gépjavító munkaközösség is versenyez a szo­cialista munkabrigád cím elnyeréséért. A munkaközösséget Tóth János vezeti, aki kötelességeinek lelkiismeretes teljesítésén kívül mindenekelőtt az anyagi költségek megtakarításával törődik. A pótalkatrészek felújításával az idén 111 000 koronát takarítottak meg. A pótalkatrészek felújításával jelentős mértékben a pótal katrészhiány kérdését is megoldják. Felvételünkön: Varga Zoltán és Forró László motort javít. (Felvétel: ) Lofoj — ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents