Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-18 / 298. szám, szerda

^Tpolitikai kom m eh tá r GYŐZÖTT AZ EMBER Voltak évek, amikor mezőgazdasági dolgozóink a terve­zett időben elkészültek az őszi munkákkal, de voltak olya­nok is, amikor a pihenésre csak hetekkel később gondol­hattak. Mint például az idén. A rendkívüli időjárási vi­szonyok és a szűnni nem akaró esőzések „jóvoltából“ a mezőgazdaságban dolgozóknak az utóbbi évtizedek legne­hezebb őszében volt részük. Olyanban, amelyre emberem­lékezet óta nem volt példa. A betakarítás, a szántás és ve­tés végzésére szinte lopni kellett az órákat. Nem lehetett tudni, mikor indulhatnak a gépek, mikor állhatnak mun­kába az emberek. Ha az ősz folyamán mezőgazdasági dolgozóink körében időközönként mutatkozott is nyugtalanság és idegesség, azt még véletlenül sem n bizonytalanság, hanem az állan­dó készenlét, s nem utolsósorban a termés féltése váltot­ta ki. Az őszi érésű növények az előző esztendeihez ha­sonlóan jó, vagy annál is jobb termést ígértek, s mezőgazda­ságunk dolgozói a termékeket a nehéz körülmények között is minőség'leg k'fogáslalanul akarták betakarítani, s ami még lényegesebb, be is takarították. Ha a befagyott talajon még valahol dolgoznak is a kombájnok, törik a ku­koricát, ezek már \alóban az utulsó hektárok. Eredménye­sen befejeződött a burgonya betakarítása, felszedték a cu­korrépát es lényegében a kukorica is biztos helyen van. Ládákba került a gyümölcsösök termése, s betakarították a zöldségnövényeket. A jövő esztendei kenyérgabona mag­ja is a földben van, s a termésük nélkül maradt táblák csaknem kivétel nélkül felszántva várják a tavaszt. Az ele­meken tehát sikerüli úrrá lenni, győzött az ember. Néhány termék betakarítása és szárítása azonban súlyos gondokat okozott, és az időjárás miatt veszteségek is voltak. Ez el­sősorban a szőlőre vonatkozik, amiben sok kárt tett a nap nélküli esős idő. Az eredmények szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink erejét igazolják. A munkára alkalmas órákban szinte ki­vétel nélkül mindenütt szervezetten és nagy erővel dol­goztak az emberek. Megfelelően és hozzáértéssel rangso­rolták a tennivalókat, a munkát a lehetőségek s a fontos­ság szerint. A jó szervezés megfelelő feltétet volt ahhoz, hogy érvé­nyesülhessen az akaraterő és a munkakedv. A mezőgazda- sági üzemek dulgozni tudták, érezték, hogy e nehéz hetek­ben elsősorban nekik kell helytállniuk. A mezőgazdaság­ban kialakult nehéz helyzet azonban valamennyiünk témá­ja és gondja is volt. ismét megmutatkozott a munkásosz­tály és parasztság szövetségének jelentősége, összefogott a város és falu. A földeken a mezőgazdasági dolgozók, családtagjaik és a helyi lakosság oldalán az ipari üzemek munkásai, az intézmények dolgozói, a diákok, a katonák és a munkát vállalni tudó nyugdíjasok ezrei szorgoskod­tak — önkéntesen. E széles körű társadalmi összefogás szintén számottevően hozzájárult ahhoz, hogy eredménye­sen zárulhatott a betakarítás. Az elmorduttakon túl az idei ősz fontos tanulsággal is szolgált. Igazolódott, hogy mennyire fontos és helyes a mezőgazdasági termelés gyorsütemű gépesítése. Az erősen gépesített egységes földművesszovetkezetek és állami gaz­daságok előbb végeztek az őszi munkákkal, inivel a talaj megszikkadása után azonnal erőteljesen foghatlak munká­hoz. Ez különösen a vetési munkákra érvényes, mivel itt a félnapokat és az órákat kellett maximálisan kihasználni. Az aratást követően az. ősz folyamán az is bebizonyosodott, mennyire fontos és időszerű a szárító kapacitások bővítése. A nyugat-szlovákiai kerületben ez a hiány jelentősen hátrál­tatta a kukorica betakarításának ütemét, bár e kerület szá­mára az ország más járásaiból is biztosítottak szárítókat. Nehéz volt az idei ősz, ezt mindannyian tapasztaltuk. Hogy egyben gazdag is vuít a betakarítás, az a rövidesen elkészülő végleges számvetésekből bizonyára kiderül. A ta­nulságokat pedig okvetlenül szükséges levonni, hiszen leg­közelebb csak így lehet az ideihez hasonlóan nehéz feltét- lek közepette is még jobb eredményeket elérni. EGRI FERENC Látogatáseíí 2Sr,el dohánygyárban A Csehszlovák Dohányipar komárnói üzemében befejezték az 1974-es évi dohánytermés felvásárlását. Az üzem körze­tében országos viszonylatban is csúcseredmény született. A ter­vezett 14 mázsa átlagos hektár hozam helyett 19,6 mázsát ér­tek el szárított állapotban. Az idei forró nyár, majd a szep­temberi szép, napsütéses napok jó hatással voltak az idei do­hánytermesztésre. A dohánynak a kiszárítás után nagyszerű a színe, minősége és kiváló az aromája. E nagyszerű eredmények hal­latára felkértem az igazgatót, František Radzo elvtársat, tá jákoztasson részletesebben az idei eredményekről, s a do hánygyári munkákról. — Az elmúlt évekhez hason­lóan, az idén is kb. 70U heklá ron termeltek dohánygyárunk számára dohányt a termelők, s ezúttal több mint 1450 tonnát gyűjtöttek be. A legszebb ered ménnyel a Gabčíkovoi (bősi) Állami Gazdaság dohányter­mesztői büszkélkedhetnek, ahol 30 mázsás átlagos hektárhoza­mot értek el szárított állapot­ban. A dohánytermesztés tör­ténetében hazánkban még sehol sem értek el hasonló ered­ményt. Ha egész év folyamán nem kísértem volna figyelem mel munkájukat, el sem hin­ném. Ebben az állami gazda­ságban a dohánytermesztők új módszerrel kísérleteztek, amely ezúttal nagyszerűen bevált. Ez az új módszer az ún. csomagolt palánták kiültetése volt, ami több mint hét mázsával növelte az átlaghozamot. Az idei nagyszerű dohányter­mesztéssel a dohánygyár gond­jai is megnövekedtek. A kapa­citás ugyanis nem változott, így bizony sok gondot okoz az el­raktározás. A dohánygyári dol­gozók a megnövekedett felada­toknak a tudományos-műszaki fejlődés adta lehetőségek ész­szerű kihasználásával tesznek eleget. Az év folyamán tíz új gépsort szereltek fel, s a dol­gozók egy egész sor ésszerűsí­tési javaslatot nyújtónak he, amelyek közül néhányat már realizáltak is. A nemzetközi együttműködés is hozzájárult a nagyszerű eredményekhez. Na­gyon jól beváltak a magyaror­szági PD—60 típusú dohányszá- rító berendezések, amelyek kö­zül hármat a Bajéi Állami Gaz­daságban. egyet pedig a Marce- lovái Efsz-ben szereltek fel. E szárítóberendezések a dohány- termés' 90 százalékából első osztályú dohányt szárítanak ki. Egy-egy ilyen szárító évi kapa­citása 110—120 q dohány. En­nek is köszönhető, hogy a do­hány fel vásárlás tervét már no­vember közepén teljesítették. Ami a dohány további fel­dolgozását illeti, itt az elért eredményeket nagyban elősegí­tette a gyárban kibontakozott szocialista munkaverseny és a szocialista munkabrigádok moz­galma. Hogy csak egy példát említsek: Jolana Slezáková 20 tagú szocialista munkabrigádja ebben az évben is példásan gondoskodott arról, hogy a ki­váló minőségű dohánytermés semmit se veszítsen az értéké­ből. F. nagyszerű kollektíva tag­jai már évekkel ezelőtt elnyer­ték a szocialista munkabrigád címet és e cím viselőihez mél­tóan álltak a kezdeményezés élére a Szlovák Nemzeti Fel­kelés és hazánk felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesí­tésében. Ez nem volt kis dolog, hiszen a dohánygyári dolgozók szocialista felajánlásának érté­ke meghaladta az 1 millió ko­ronát. Az 1974-es esztendő a filterek kártolt viszkóza alapanyagának előállítóit és a füstszűrők készítőit is nagy erőpróba elé állította. Az üzem évi terve 400 tonnával több alapanyag előál­lítását irányozta elő, mint az el­múlt esztendőben, és ugyancsak mégnövekedett feladatokat tel­jesítettek a füstszűrők készítői is. A tervek növelésére azért volt szükség, mert az itt készült betétek iránt oly nagy a ke­reslet Szlovákiában, hogy a ko­márnói gyár alig-alig tud ele­get tenni a megrendeléseknek. A dohányipar szakemberei ezt azzal magyarázzák, hogy egyre több dohányzó győződik meg arról, hogy a füstszűrös ciga­retták csökkentik a dohányzás káros hatását. Ma már Szlová­kiában a cigaretták 85 százalé­ka készül füstszűrös betéttel és ha a fejlődés legalább ilyen ütemben halad tovább, két év múlva az arány eléri a 93 szá­zalékot. Ha csak a dolgozókon múlna, tudnának még többet is gyártani, de e téren is nagy a kapacitáshiány, főleg a raktá­rozás okoz komoly gondot. KDLOZSI ERNŐ Fejlődő, terebélyesedő város Bratislava a felszabadulás óta eltelt közel harminc év alatt szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. Fejlődik, terebé­lyesedik Szlovákia fővárosa. A belvárosban új üzletházak, hi­vatalok, középületek, a város szélén nagy kiterjedésű lakóte­lepek épültek. 1945-ben Bratis­lava 6800 hektár területen fe küdt és 143 ezer lakosa volt. Területe azóta ötszörösére, la­kossága két és félszeresére nőtt. Lakótelepeket először a kele­ti és az északkeleti részén építették. A terjeszkedést ebben az irányban megakadályozta a repülőtér. Ezután Karlová Vés, Dúbravka térségében kezdtek építkezni. Az itt levő területe­ket is csaknem teljesen beépí­tették. De Bratislava fejlesztése ezzel még nem fejeződött be. Sőtl Jelenleg Petržalka (Ligetfalu) kiépítésének tervezésére fektet­nek nagy súlyt az építészek. A tervek szerint nemcsak lakóte­lepeket épilenek itt, hanem úgy oldják meg az építkezést, hogy áthoznak ide több központi hi­vatalt, üzletel. Az Incheba nemzetközi vegyipari kiállítás­nak is itt lesz az állandó szék­helye. Erre a célra nagy pavi­lonokat építenek Petržalkám A későbbiek folyamán három fő irányba tervezik a város ter­jesztését. Záhorie felé, Stupa- ván és Lozornón keresztül. A tervek szerint ebben a város­részben 18 000 ember fog lakni. Többek között itt épül fel a bratislavai autógyár és ide te­lepítik a belvárosból a Kábel­gyárat, mivel ott már nem tud­ják bővíteni. Itt építik fel az atom-hőerőművet, amely egész Nyugat-Bratislavát ellátja majd hőenergiával. A város tovább nyújtózkodik a Kis-Kárpátok leié, Limbách, Pezinok, Módra irányába is. Itt olyan területeket építenek be, amelyek mezőgazdasági meg­művelésre nem alkalmasak. A harmadik irány Bernolákovo és Senec. Mindamellett nagy gondot fordítanak a városközpont át­építésére is. Az elkövetkező években szanálják az Obchodná utcát, amely újjáépítése után Bratislava bevásárló központja lesz. Továbbá lebontják és új­jáépítik a Martanovič és a Mýt­na utcát. Az említetteken kívül új egyetemi kórházat építenek, és új épületbe költöztetik a Szlo­vák Tudományos Akadémiát. Ezekkel az építkezésekkel egyidőben új kutakat kell fúrni, bővíteni a csatornahálózatot, s meg kell oldani az áramszol­gáltatást és a központi fűtést. Átszervezik a közlekedési is, a követelményeknek megfelelő úthálózatot építenek. Változá­sokra kerül sor a személyszál­lításban is. További sportcsar­nokok épülnek, így a sporto­lásra az eddiginél nagyobb le­hetőségeket teremtenek. —kv— Egészségügyi ellátás a poprádi járásban lauul a vonat. Mát i s Pavel felvétele A második világháború után a poprádi járásban egy ideig nagy hiányosságok mutatkoz­tak az egészségügyi ellátásban. A hadirokkanlak ápolásán kí­vül problémái okozott a fertő­ző betegségek elterjedése is. Ebben az időben a járás lakos­ságának egészségügyi ellátásá­ról hét orvos gondoskodott. Csehszlovákia dolgozó népének 1948-as februári győzelme azon­ban az egészségügyben is figye lemre méltó változásokat ho zott. 1953-ban a poprádi járás­ban már húsz egészségügyi kör zet és három egészségügyi köz­pont létesült. Később, 1956-ban Spišská Nová Vesen egy új poliklinikát építettek. 1958-ban üzemi egészségügyi központot építettek Sviten is. Ebben az időben adták ál rendeltetésé­nek a poprádi poliklinikát. 1960-ban Starý Smokoveéen, 1962-ben pedig Kezmarkon nyi­totta meg kapuit az új egész ségügyi központ. A poprádi járás lényegében a Magas-Tátra kapuja. E hegység természeti szépsége hazánk ál­lampolgárain kívül számtalan külföldi turistát is idecsalogat. A Magas-Tátra a téli sportok kedvelőinek kedvenc helye. Egy-egy hét folyamán néha több nemzetközi versenyt is rendeznek itt. Nos, e lenti konkrétumokból adódott, hogy a járás és a kerület vezetői úgy döntöttek, hogy az egészség- ügyi ellátást is tovább kell tö­kéletesíteni, olyanná kell fej­leszteni, hogy a jelen igényei­nek megfeleljenek. Košicén a Kelet-szlovákiai Tervrajzkészítő Intézetben 1961- ben tervezték a Poprádon fel­építésre kerülő új állami kór­házat. A 690 ágyas, 78 millió korona anyagi beruházással ter­vezett kórház építését a kerü­leti nemzeti bizottság tanácsa még ebben az évben jóváhagy­ta. 1965-ben az új kórház építé sere még további 11 millió ko­rona anyagi ráfordítást engedé­lyeztek, s az építéssel a pop­rádi Magasépítő Vállalatot bíz­ták meg. Az építést 1970-re kel­lett vola befejezniük. Sajnos, az átadási határidő négy évet el­tolódott. Az ok lényegében a munkaerő hiánya. A poprádi Magasépítő Vállalat dolgozóira ebben az időben sok fontos fel adat hárult. A sívilágbajnokság megkezdéséig több reprezentá­ciós épületet kellett felépíte­niük a Csorba-tó környékén, s tübb szanatóriumon is sürgős javításokat kellett végezniük. Ha néhány év késéssel is, de a poprádi állami kórházat is fel­építették. Mos) utólag azt is el­mondhatjuk* hogy a néhány éves eltolódásból még pozitívu­mok is adódtak, ugyanis 1973- ban az SZSZK kormánya az új kórház költségvetését 189 mil­lió koronára emelte fel az 1961-ben meghatározott 78 mil­lió koronáról. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1974. augusztus 31-én Poprád, s ezáltal a Ma­gas-Tátra is egy korszerű, jól felszerelt 1089 ágyas kórházzal lett gazdagabb. A poprádi új ál­lami kórházat a Szlovák Nem­zeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából adták át rendelteté­sének. Amint ottjártünkkor doktor Pavol Michalovič, a kórház igaz­gatója elmondotta, nagy figyel­met szentelnek annak, hogy a korszerűen felszerelt kórházuk­ban politikailag is fejlett orvo­sok dolgozzanak. Ezen törekvé­süket mi sem bizonyítja job­ban, mint az. hogy a kórház orvosai közül csaknem vala­mennyien hallgatói a marxiz mus—leninizmus esti egyete mének. Szólnunk kell még a szakközépkáderek neveléséről is, mert ebben a járásban erről is messzemenően gondoskod nak. A magas színvonalú egész­ségügyi szakközépiskolájukban kiváló egészségügyi nővéreket nevelnek. (szászát) éjszó 1974. XII. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents