Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-15 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
MAKRAI MIKLÓS RIPORTSOROZATA A SZOVJETUNIÓBÓL 1974. XII. 15. Voronyezs vendégei: Mihail Mihaiíovics Harlainov, a Novosztyi sajtóiroda moszkvai dolgozója, a szerző, Diedrich Krahiner, a schverini Volkszeitung munkatársa, Hrisztof Marinov, a széf iái Tehnyicseszko gyelo főszerkesztője, Pavol Dinka, a bratislavai Hlas ľudu rovatvezetője és Axel Schornburg, a berlini Der Morgen rovatvezetője. NEHA A LEHETETLEN IS 1EHETSEGE! Esteledett már, amikor Kurszktól és kurszki vendéglátóinktól az autóbusz-pályaudvaron elbúcsúztunk. Utaztunk már repülőgépen, hálókocsiban, ezúttal autóbuszon tettük meg a Kurszk és Voronyezs közötti, mintegy 300 kilométeres távolságot. Ezen a távolsági vonalon szintén kényelmes Ikarusz autóbuszok közlekednek, s néhány órás utazás után feltűntek a láthatáron a város fényei. Voronyezs modern ipari nagyváros. Az új lakótelepek rendezett utcáin villamosok, trolibuszok bonyolítják le a forgalmat, neonfényes feliratok és reklámok világítanak az áruházak és üzletek kirakatai felett. Igazi „szovremennij górod“, ahogy azt errefelé mondják. Az állomáson már várt ránk Nyikolaj Szergeje- vics Gamov, a Novosztyi sajtóiroda voronyezsi kirendeltségének vezetője, aki a Rosszija szállodába kalauzolt minket. Itt az egyik szobában bekapcsoltuk a villanyszamovárt, s megkértük Nyikolaj Szergejeyicset, hogy amíg az illatos teát elfogyasztjuk, mondjon el egyet-mást a város történelméről és jelenéről. Csodálkozva vettük tudomásul, hogy ezt a tekintélyes nagyvárost alig 400 éve alapították. Voronyezs- nek erdős környéke volt akkoriban, „Rettegett“ Iván, majd Borisz Godunov korszakában az orosz állam délkeleti határa, azon túl már csak a Don menti „vad mezők“ terültek el. A tatárok betörései ellen védelmi rendszert építettek, melynek egyik legjelentősebb végvárát, a voronyezsi erődítményt 1586-ban építették fel a környező tölgyfaerdők faanyagából. Voronyezs igazi történelme azonban csak egy évszázaddal később, I Péter cár 1685-ös sikertelen azov, hadjárata után kezdődött. A cár belátta, hogy a krími kán török hely őrsége által megszállt azovi várai csak erős hadiflotta támogatásává foglalhatja el, amely távol tartar^ a vár védőitől a törökök hajóit. A cár a szó szoros értelmében „nagy fába vágta a fejszéjét“, úgy döntött, hogy ezt a hajóhadat Voronyezsnél, a Donba ömlő Voronyezs folyó partján építi fel, ahol jó minőségű tölgy-, hárs- és fenyőerdők terültek el a hajók építéséhez. Egy évvel később a Voronyezsben épített orosz gályáktól annyira megijedtek a török hajósok, hogy nem is mertek harcba bocsátkozni, s így a cár a várat is elfoglalhatta. Ezt követően Voronyezs fejlődését már nem a hajóépítés, hanem a déli irányban megélénkülő és a Moszkva felé közvetítő kereskedelem segítette elő. Voronyezs végvári jellege a későbbi időkben is megmaradt. Az intervenciós háborúk idején súlyos harcok folytak a város birtoklásáért. 1919 őszén az Antant által támogatott Gyenyikin egységeinek sikerült a várost elfoglalni, de Bugyonnij és Vorosilov első lovas hadserege rövid időn belül véglegesen kiűzte a fehérgárdistákat a városból. A szocialista építés éveiben Voronyezs gyors fejlődésnek indult. Főleg gépipari és finommechanikai üzemeket létesítettek, bővült a szakiskolák száma. 1926-ban a városnak 121 ezer lakosa volt, ez 1939-ben már 327 ezerre, jelenleg pedig 780 ezerre nőtt. A Nagy Honvédő Háborúban a német fasiszták már 1941 októberében megközelítették a várost, de elfoglalni csak 1942 októberében tudták, s ekkor is csak a Voronyezs folyó jobb partján elterülő nagyobbik felét. A front 200 napig itt húzódott a folyó mentén, s a németek a város Jobb parti részét sem vették teljesen a birtokukba, a vasútállomás és a mezőgazdasági inštitút környjéke a védők kezén maradt. A fasiszta hadvezetés innen szeretett volna 1942 nyarán előrenyomulni, hátulról bekeríteni és megtámadni Moszkvát. A védők azonban nem hátráltak. Kiadták a jelszót: eddig, és nem tovább! Vendéglátónk, Nyikolaj Szergejevics Gamov repülőtisztként vett részt ezekben a harcokban, az eseményekre személyes élményként emlékezik vissza. Amikor 1943 januárjában a szovjet hadsereg Sztálingrádban körülkerítette Paulus hadseregét, és Voro- nyezstől délre Is áttörte a frontot, megkezdődött Voronyezs felszabadítása. A németek 1943. január 25-én a város helyén csak füstölgő romokat hagytak maguk után. A szovjet városok közül Sztálingrád és Sze- vasztopol után Voronyezs pusztult el a legnagyobb mértékben. Goebbels annak idején kijelentette, hogy az oroszok harminc év alatt sem lennének képesek felújítani a várost. Nagy Péter cár a hajók felépítése után emlékérmet adott ki, melyre a következő feliratot vésette: „Bivájet i nyebivájemoje“. Magyarul: néha a lehetetlen is megvalósítható. Ez Voronyezsben a város felszabadítása után is megtörtént. A 130 ipari üzem közül 122-ben már 1947-ben teljes mértékben felújították a termelést, s egy évvel később az ipari termelés szintje meghaladta a háború előtti teljesítményt. Éjfélig tartott, amíg felidéztük Voronyezs 400 éves történelmét. A város jelenével és jövőjével másnap az arra legilletékesebb helyen, a városházán ismerkedtünk meg. Viktor Vlagyimirovics Poszpejev elvtársat, a városi tanács elnökét munkahelyén kerestük fel. Szombat lévén, csaknem egész napját nekünk szentelhette, s legközelebbi munkatársaival együtt nemcsak az irodában ismertette a város fejlődését, hanem egy város körüli sétára is meghívott. Bevezetőben elmondta, hogy a gyorsan fejlődő város legfontosabb ipari ágazatai a gépgyártás, a gumiabroncsgyártás, a repülőgép- gyártás és a televíziőgyártás. Az Elekt- roszignál üzemben gyártják a kiváló Rekord tévékészülékeket, amelyekkel már a szállodaszobákban is megismerkedhettünk. A gépgyártás számos ágazata közül legjelentősebb a nehéz alakítógépek a mezőgazda- sági tisztítógépek és a hídelemek országos méretekben szakosított gyártása. A repülőgépgyárban jelenleg a TU 144-es gépeket gyártják. A városban 12 főiskola működik, összesen 53 ezer hallgatóval. Az építőipar 28 ezer dolgozója az ipari építkezéseken kívül évente 8500 lakást ad át. Négyemeletesnél kisebb lakóházakat helyszűke miatt nem építenek, jelenleg a 12 szintes házak építése van túlsúlyban, de előkészítették már a 16 és 20 szintes lakóházak építési technológiáját is. A város gyors fejlődése természetesen számtalan gonddal jár együtt a közművesítés, a gáz- és vízellátás szempontjából. Komoly problémákat okoz a közlekedés is, a város ugyanis a Voronyezs folyó két partján terül el, ami már nem is folyó, hanem 1972 óta tenger, melynek több mint 200 millió m3 vize nemcsak a várost, hanem a lipecki kohászati iparvidéket is ellátja. A tanácselnök később átvezetett minket a szomszédos helyiségbe, ahol elénk tárult az egész város kicsinyített mása. Pálcával a kezében elmagyarázta a város fejlesztési programját, a meglevő és a tervezett lakónegyedek elhelyezkedését. Az építkezés most a folyó bal partján elterülő városrészre terjed át, ahol a strandolásra is alkalmas homokos vízpart mentén modern házsorokat építenek. Ha ezek a házsorok elkészülnek, Voronyezs bármelyik világhírű tengerparti várossal felveheti a versenyt a környezet szépsége és a nyaralási lehetőségek szempontjából. Erről egyébként a városban tett sétánk alkalmával is meggyőződhettünk. A tanácselnök vezetésével megtekintettük az október végén már elhagyatott „tengerparti“ homokos napozót, aztán gyorsjáratú szárnyas- hajóba ültünk, s megkerültük a víztároló közepén emlékként elhelyezett Péter korabeli gályát, azoknak a hajóknak a kicsinyített mását, amelyeken e népszerű uralkodó harcba indult a törökök ellen. A hajózás után ismét autókba ültünk, s megtekintettük a kultúra és pihenés parkjában rendezett mező- gazdasági kiállítást. A tanácselnök elmagyarázta, hogy ez az első ilyen rendezvény ebben a tágas parkban. A pavilonok építését csak a nyáron kezdték, azzal az elgondolással, hogy az évente megismétlődő mezőgazda- sági kiállításokon kívül közszükségleti ipari bemutatókat, bútor- és ruhaipari kiállításokat is rendeznek itt. A mezőgazdasági kiállítások rendezését az teszi indokolttá, hogy Voronyezs képezi a termékeny cserno- zjom ipari és kulturális központját, s e terület népgazdasági jelentősége állandóan növekszik. Sajnos, nem sok időt tölthettünk a pavilonokban, mert az idő gyorsan haladt, és vendéglátóink még sok mindent meg akartak mutatni a városból. Éppen hogy csak megkóstoltuk a gyümölcspavilonban kiállított piros almákat, máris mentünk tovább, s megtekintettük a város nyugati részén kiépült új lakónegyedeket. Az egyik legcsi- nosabb utcát Brnói útnak nevezték el, aminek az a magyarázata, hogy Voronyezs szoros baráti kapcsolatot tart fenn Brnóval. Több közös akciót valósítottak meg, az együttműködésről már több könyvet is kiadtak. Távlati tervük egy közvetlen légijárat megteremtése a két város között. Az új lakónegyed szomszédságában van a gyermekek paradicsoma, a „le- szopark“. A fák még fiatalok, alig magasabbak a körben futó kisvasúinál, hintáknál és játékházikóknál. Legérdekesebb itt azonban az óriási AN 10-es repülőgép, amelyben mesefilmeket vetítenek a gyerekeknek. A filmek apró látogatóit igazi „sztyuardessz“ fogadja, s olyan élményben van részük, mintha valóban repülnének. A repülőgép vezetőfülkéjében űrhajósklub tevékenykedik. Városi körsétánk során a leghevesebb védelmi harcok színhelyét és az elesett hősök emlékművét is megtekintettük. A voronyezsiek mélyen emlékezetükbe vésték a háború borzalmait, s a fiatal házasok első útja is ide vezet, az emlékműhöz, egyenesen az esketési teremből. Amikor az emlékműnél jártunk, éppen Nyikolaj Krasznyakov 24 éves gépkocsivezető és 22 éves felesége, Galina Raganova helyezett fehér őszirózsacsokrot a haldokló hőst ábrázoló bronzszobor talapzatára. Az emlékmű mellett különleges alakú apró borókafenyők kis csoportja látható. Ezeket néhány éve ültették el a várost védő szibériai harcosok veteránjai. A hősi halált halt harcosok egy csoportja levelet hagyott az utókor számára. A borítékra felírták, hogy tartalmát csak ötven év múlva hozzák nyilvánosságra. Ezt a levelet is itt őrzik, egy emlékműbe épített kazettában. A vi lág alig húsz év múlva megismerheti a szibériai harcosok üzenetét. Addig titok fedi. A fiatal nemzedék azonban sejti, hogy mit tartalmaz ez a levél, ezért úgy él és dolgozik, hogy húsz év múlva is méltók legyenek az üzenet átvételéhez. Részlet a Voronyezs védőinek emlékére felállított hősi emlékműből A védelmi harcok színhelyén. Balról a második Viktor Vlagyimirovics Poszpejev, a voronyezsi városi tanács elnöke. A szerző és A. M. Kosztyin felvételei
