Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-09 / 265. szám, szombat
Illllllllllllllll Illllllllllllllllllllllllll Ünnepek lendületével Tajga az ajtó előtt Habarovszk, a szocialista város • Ipartelepek és őserdők az Amur mentén • Hogyan él egy szovjet szakmunkás? Aki nyáron repülőgéppel érkezik Habarovszkba, a szovjet Távol-Kelet legnagyobb repülőterére, meghökken, amikor 36 fokos párás hőség fogadja. A téli látogató még jobban meghökken, mert bizony a téli időszakban jeges szél cibálja és 35 fokos hideget kell megszoknia szervezetének. A város legforgalmasabb útvonala és üzleti központja a Marx kőrút. Legkeresettebb pihenőhelye az Amur purtju, ahol nemcsak aranysárga, homokos strand várja az üdülőket, hanem számtalan sportcsarnok, klub, szabadtéri és zárt tánc- heivteév. ahol múiaanki me" találja azt, amit keres, ami a feghatékonyabban pihenteti és Szórakoztatja. Az épüietóriások között fasorok és parkok húzódnak, a nyári hőségben Szinte minden utcában fa lombok nyújtanak enyhet adó árnyékot és díszbokrokkal övezett padokon pihenhet az elfáradt ember. A várost a 17. század közepén alapította Jerofei Habarovszk orosz utazó, Szibéria egyik felfedezője, az Amur távol-keleti vízhálózatának feltérképezője. Habarovszknak 1922-ben 30 ezer lakosa volt, 1957-ben 300 ezer, 1970-ben 437 ézer, jelenleg pedig már kb. 500 ezer ember él ebben a városban. ZÜLDELLO BIRODALOM A habanovszki terület túlzás nélkül nevezhető zöldelő birodalomnak. A 824 600 négyzetkilométer kiterjedésű területnek több mint a felét erdők borítják. Itt terül el a világ erdő- állományának mintegy három és a Szovjetunió erdőállományának a tizenhat százaléka. A famennyiséget 5,1 milliárd köbméterre becsülik és a kiterme- íők évente 20 millió köbméter faanyagot szállítanak az építő-, éellulóz- ős bútoriparnak, valamint a japán kereskedelmi partnereknek. Azonban a maradványerdőben, ami a jégkorszak óta érintetlenül maradt, igen sok képviselője van a har madkort (tercier) megelőző időszak növényvilágának is. Ma is érvényes, amit Vlagyimir Ar- szenyev, szovjet utazó a század- forduló után állapított meg: „az Ússzuri-tajga érintetlen őserdő, ahol megtalálható a cirbolyafenyő, a fekete nyírfa, az amuri fenyő, a szilfa, a nyárfa, a lucfenyő, a mandzsuriat hársfa, a kőrisfa, a mongolóliai tölgy és a pálmához hasonló angilakfa.“ A habarovszki Erdészeti Kutató Intézetben kialakították a tajga kicsinyített mását. Egyik különlegessége a több mint 40 méter magas koreai fenyő. Egyetlen ilyen óriásból 12 köbméter faanyagot nyernek. Az úgynevezett korai, vagy rózsafenyő kiváló minőségű, ugyanis soha nem korhad el, tehát elsőrendű építkezési anyag. Habarovszkban egész éven át sok japán turista látható, hiszen a szovjet Távol-Kelet határos a felkelő nap országával. Az utóbbi öt év alatt 150 ezer külföldi érkezett a városba és ezek 80 (százaléka Japánból. A szovjet városból hetenként kétszer indul repülőgép a japán Niigatá- ba. Az utazás időtartama csupán három óra, Habarovszktól Moszkváig viszont nyolc óra ulutt teszik meg a 700Ö kilométeres utat. RIB1NSZKBÓL HABAROVSZKBA jelenleg két új lakónegyed épül a városban — 35 ezer ember számára. Ma egy év alatt több lakást építenek, mint amennyi félévszázaddal ezelőtt a város egész lakásállománya volt. A múlt évben például 6569 család költözött új otthonba. Több mint 30 ezer diák tanul a szakiskolákban és a főiskolákon és a lakónegyedekkel azonos ütemben épülnek a klubok, színházak, kórházak és új tanintézetek, a szolgáltató- és üzlethálózatok és Habarovszkban már kirajzolódik a kommunista város arculata! Emellett hatalmas ipari központ, több mint 100 iparvállalattal. A Szahalin-szigetekről vezetéken át érkezik a kőolaj a finomítókba. A városban folyami hajókat, Diesel-motorokat gyártanak, kohászati gépsorok, turbinák, kompresszorok, elektromos gépek öregbítik a habarovszki ipar jóhírét, de a legfontosabb ipar a kábelgyártás. Az Energomas után az Amurka- bel a legnagyobb üzem. Az Amur egyik mellékfolyójának partján sok száz méter hosszúságban emelkednek a kábelgyár üzemcsarnokai. Nyikolaj Lo- gasz, főmérnök nem alaptalanul büszke az elért erdeményekre, hiszen ez az üzem^ szállítja a vezetékek minden fajtáját a szovjet Távol Kelet, Szibéria és az Ural számúra. Az üzem 2500 alkalmazottja elsősorban a KGST tagállamaiban gyártott gépsorokon dolgozik, egyre újabb üzemrészek épülnek, de a fejlesztés még korántsem ért véget. Ami azonban figyelemreméltó: az alkalmazottak száma 1965 óta nem emelkedett. Vagyis korszerűsítik a gépeket és a technológiákat, maradéktalanul kihasználják a szocialista racionalizálást tis a tudományos-műszaki fejlesztés és kutatás eredményeit. Évente 3 millió rubelt fordítanak beruházásokra és a munkások — nők és férfiak egyaránt — az üzemi szakiskolában növelik elméleti és gyakorlati tudásukat. A 40 esztendős Alekszander Kisszelevszki például egy olyan „különlegesen okos“ gépen dolgozik, ami 960 mé:er hosszú telefonvezetéket egy perc alatt von be polietildnréteggel. — Hogy „távolkeleti“ vagyok-e? Nem. Én tulajdonképpen betelepültem, de úgy érzem magam, mintha rrár évtizedek óta itt élnék!“ Kisszelevszki egy 15 és egy 17 éves lány apja, 1963-ban érkezett Habarovszkba. A Moszkva melletti Ribinszkből származik és a Muszkabel üzem leányvállalatánál dolgozott. A hatvanas évek elején habarovszki technikusok és mérnökök látogatták mag az üzemet és a szakmai megbeszéléseket baráti eszmecserék követték. És akkor valami különös érzés lobbant Alekszander Kisszelev- szkiben — a nosztalgia, a honvágy. Gyermekkori emlékek rohanták meg. Ugyanis a második világháború idején édesanyjával együtt az Amur vidékére evakuálták és a zord, de csodálato san szép táj feledhetetlenül vésődött be leikébe és tudatába. Tanácskozott a feleségével, aztán — megírta a levelet az Amurkabel személyzeti osztályú nak., Alekszander Kisszelevszki otthonából sem hiányzik a színes televízió, de ezt csak az őszi és a téli időszakban kapcsolja be. Nyáron ugyanis a kábelgyár dolgozói az Amur partján horgásznak, vagy az üzem saját uszodájában keresik a felüdü lést. A hét végén pedig beül az autójába és kiutazik a hegy lábánál épült dácsájába. Az üzem minden dolgozójának in gyen adja az építőanyagot az ilyen hétvégi házak építéséhez és a bérleti díj szinte nevetsége sen csekély. A tajga az ajtó előtt van! Nyáron gombát és erdei gyümölcsöket gyűjt, télen feleségével és munkatársaival élvezi a sízés és a szánkózás örömeit. — Ribinszk messze van — mondja mosolyogva. A feleségem mérnöknő, ő is itt dolgozik az üzemben, évente 27 nap szabadságunk van. Olyankor meglátogatjuk a szüléimét és a testvéreimet Ribinszkben és az anyósomat Moszkva melletl. De az én igazi otthonom: ez a város, Habarovszk, az Amur ntel lett. AZ ERDÉSZ FIA Nyikolaj Logasz főmérnök bennszülött, vérbeli „távolkeleti“. A tajgán nőtt fel, ahol édesapja erdész volt. Habarovszk tói 800 kilométer távolságban. A technika már gyermekkorában ugyanolyan vonzó csodavilág volt számára, mint az Amur menti őserdők egzotikuma. A tomszki egyetemen szerezte meg gépészmérnöki diplomáját. Minden szabad percét az Amur mellett, vagy az erdőben tői ti, hiszen szenvedélyes horgász és vadász, de igen gyakran látogatja meg az édesapját is, aki 80 éves múlt, de a legjobb egészségnek örvend. — Nem lett volna jobb, ha az erdészetet választja? — Nem hiszem. Ez az egyre bővülő üzem tele van bonyolult problémákkal. Ezeket a problémákat meg kell oldani. Nekünk kell megoldani, nekünk — szovjet embereknek és értünk — szovjet emberekért! Mert úgy van az valahogy, hogy a szocia lizmus: korparancs, a törvény- szerű fejlődés megmásíthatatlan iránya, a kommunizmus az óhaj, a vágy, a cél! De a cél eléré séhez szükség van a szahalini kőolajra csakúgy, mint az Amur menti erdők fáira és erre a habarovszki kábelgyárra is. Minden mindennel összefügg, elsősorban a termelés szakaszán. Ha mi kifogástalan vezetéket szállítunk, akkor nem állnak le a gyárakban a gépek áramhiány miatt, folyamatosan termelnek, a termékeknek mi is a haszonélvezői vagyunk, a nemzeti jö védelemből mi is részesülünk. Persze nem lehet mindig tel jes sebességgel száguldani, úgy ahogy szeretnénk, néha akadályokat kell leküzdeni. Például néhány évvel ezelőtt az üzeni még erősen szennyezte az Amurnak ezt az elágazását. A kör nyezetvédelmi ellenőrök szinte naponta meglátogattak. Ma már a szennyvizet egy bújtatócső szállítja a szemközt lévő parton épített szennyvízderítőbe és a víz olyan tiszta, hogy közvei lenül az üzem mellett építhet tünk strandot. „Mi, távolkeletiek“ — mond ják büszkén Habarovszk lakói és okuk van a büszkeségre. A városi Honismereti Múzeumban — amit a már említett V. Arsze nyev geológus, geográfus és író alapított és 1902-től 1910-ig vezetett és fejlesztett,— számos ki állítási tárgy láttatja, honnan indult és hová ért el ez a város. Honnan hová? A cárizmusból a szocializmus la! P. GY. Ünnepek jegyében telnek napjaink. Ünnepek jegyében telt a tavasz és nyár, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső harcaira emlékeztünk, de ünnepek jegyében telik az ősz, amikor a partizánok hősies küzdelmét elevenítjük fel. A napokban emlékeztünk meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról — s tulajdonképpen minden nap ünnep, ha nem is országos jelentőségű, hanem mindössze egy-egy kisebb közösség, falu, város, tanya ünnepe, mégis láncszeme annak az ünnepség-sorozatnak, amely hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján csúcsosodik ki. Szocialista hazánk dolgozói, immár hagyományosan, fokozott munkaaktivitással emlékeznek meg az ünnepekről. Tán nem túlzás, ha kijelentjük, hogy a szocialista országépítés során ilyen szintű és ilyen arányú kötelezettségvállalási mozgalomra, minit napjainkban, még nem került sor. Nem milliókról, millárdokról van sző. Persze, a szóban forgó kötelezettségvállalások értékét nem is a számok fejezik ki a legjobban. Értékük másutt mutatkozik meg. Másutt, mégpedig erkölcsi vonatkozásban. Ügyan- is, ha az egyes kollektívák vállalásait tüzetesebben megvizsgáljuk, észrevehetjük, ezek a vállalások valóban konkrétak egy nagyon komoly szándék vezérli őket: az ötéves terv feladatainak sikeres teljesítése, túlteljesítése. Falvaimkat, városainkat járva feltétlenül fel kell figyelni egy jelenségre, amely szorosan ösz- szefügg a szocialista életforma kialakításával. Gombamódra szaporodnak a parkok, füvesített területek, megfiatalodnak a házak, új ruhába öltöznek a középületek, nyomtalanul eltűnnek a sáros utaik, óvodák, bölcsődék, művelődési otthonok, sportpályák épülnek, szinte a „semmiből“. Persze, így szokták mondani, hogy a „semmiből“. Pedig a felsorolt létesítmények egy nagyon is konkrét „valamiből“ születnek, amit egyébként társadalmi ösz- szefogásnák szoktunk nevezni. És éppen ez a társadalmi öszA Belgiumban élő magyar származású Gertler Endre nemzetközi rangot vívott ki magának az európai zeneéletben és lőleg a modern muzsika in- terpretátoraként aratott világszerte elismerést. Mostani vendégszereplésével ismételten bebizonyította, hogy valóban a kortárs zene hivatott tolmácso- ló ja. Előadását kifogástalan technikai felkészültség, kultúra, ízlés, világos fogalmazás és az árnyalatok gondos kimunkálása jellemzi, mindezt egységbe fogva és magas művészi szintre emelve ellenőrzi az érlelem, ami nélkül az új zene újszerű előadói feladatainak m e g o 1 dós a elképzelhetetlen. Gertler ezúttal egy fiatal cseh komponista művét mutatta be a bratislavai bajigversenykö- zönségnek. Oldrich Flosman 2. hegedűversenyét Gertler felkérésére komponálta 1972-ben. Mind elgondolásban, mind megvalósításban sikerült alkotás. A kifejező szándék súlya egyen- súlyban van a mű hatóerejével, a hallgatónak első hallásra sincs az a benyomása, hogy elvesz valami áttekinthetetlen térben. Igaz; hogy Gertler intenzív, kifejező előadásmódjával kitűnő cicerone volt, az intellektus fényével világította be az utat, és ml szívesen követtük a Flosman muzsika számunkra még ismeretlen, de érdekes világába. Dr. Václav Smetáček szuverén dirigálásmódja élő és közvetlen, minden fellépése vonzó zenei eseményt jelent. De az szefogás domborodik ki markánsan ezekben a napokban, hetekben, hónapokban. Az ünnepek lendülete magával ragadta az embereket, érzik, tudják, mit miért tesznek. Ez any- nyit is jelent, hogy a harminc szabad esztendő egyik leglényegesebb eredménye a kollektív szellem elmélyítése az emberekben. Mert nyilvánvaló, hogy egy óvoda felépítéséhez, amelyre az állami tervben nem jutott keret, mindenképpen kollektív szellemre van szükség. Méghozzá a szó szélesebb ősz szefüggéseiben. Hiszen éppen ennek a példának a kapcsán bizonyítható a legjobban a munkás—paraszt összefogás mélysége és értelme. Hány és hány olyan községet sorolhatnánk fel, ahol a közeli, avagy éppen távoli nagyüzem szakemberei, gépei biztosították a rég megálmodott iskola, vagy bölcsőde felépítését. S a többi? A többi az embereken múlik. A faluközösségen, a helyi funkcionáriusok szervezőképességén. Ezek után nem véletlen, hogy városaink, községeink jelentős hányadában „immár kimerült“ a választási program, bővíteni, módosítani kell. Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy a nemzeti bizottságok mozgósítani tudták az embereket, érdekeltté tették őket a választási programok teljesítésében. Természetesen ehhez még hozzá tehetjük azt is, hogy ezeket a programokat végeredményben maguk a választók alkották, tehát felelősséget is éreznek, s amint a példák bizonyít ják, vállalnak teljesítésükért. Szocialista társadalmunk valamennyi tagjától megköveteli, hogy becsületes munkát végezzen. Viszont tanúi lehetünk annak, hogy dolgozóink nem csupán becsületes, hanem önfeláldozó munkát végeznek s ez utóbbit éppenséggel nem lehet követelményként senkivel szemben sem támasztani. Nem vitás, hogy ez az a pozitívum, amely a legszebb ajándék az ünnepi asztalra, s amely egyúttal biztosítéka és záloga annak, hogy szocialista országépítésünk zökkenőmentesen halad majd tovább győzelmes, békét erősítő útján. (plk) előadóművészet megnyilvánulásai kiszámíthatatlanok. Az örömmel várt műsornyitó Mozart szimfónia (D-dúr, K. 504.) az est legkevésbé sikerült számának bizonyult. Smetáček koncepciójában követte ugyan a késői Mozart mű belső érzelmi vonalát, de a zenekar nem „ment“ eléggé a karmesterrel, produkciójukat valami furcsa kedvetlenség árnyékolta. Befejezésül Arnold Schönberg „Megdicsőiilt éj“ című opusz 4- es számot viselő műve hangzott el. Ebben a kompozícióban á későbbi Schönberg még nem érezhető, első alkotó periódusában — ahogy találóan jegyezték meg róla — még „szép*4 muzsikát írt, egyben a zenekari széphangzás mesterének iá bizonyult. Érzékeny, hevülő lírai hangon, a zenekari hangszínek viliódzó fényeivel követi Richard Dehmel költeményének váltakozó hangulatait. lEgy holdfényes éjszakai sétán a férfi megbocsátja a szeretett nőnek, hogy megcsalta őt.) A zenekarban már az első hangoknál eltűnt az a bizonyos fent említett árnyék, karmester és zenekar teljes megértésben „átálltak“ a költőien szép korai Schönberg mű hullámhosszára, tolmácsolásuk elérte a zenekari költemény intenzitásának hőfokát. A mű első ízben hangzott el nálunk a hangversenypódiumon és így a hallgatóságnak érdekes és értékes élményt nyújtott. HAVAS MARTA Habarovszk főutcája, a Marx körút SZÁZADUNK ZENÉJE A HANGVERSENYTEREMBEN Gertler Endre és Vóckľv Smetáček hangversenye
