Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-26 / 279. szám, kedd

Ú) szó MEGKEZDŐDÖTT A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT XI. KONGRESSZUSA Az SZKP üdvözlő távirata a kongresszus résztvevőihez NÉHÁNY kf»i:liWI Rukarest — Hétfőn délelőtt 2500 küldölt és 99 országból érkezett 133 pártküldöttség je­lenlétében megnyílt a Román Kommunista Párt XI. kongresz- szusa. A külföldi vendégek között helyet foglalt többek között a Szovjetunió Kommunista Párt­jának küldöttsége, melyet And­rej Kirilenko, az SZKP KB tit­kára, a Politikai Bizottság tag­ja vezet. A CSKP Központi Bi­zottságának küldöttségét, amely a Román Kommunista Párl Központi Bizottságának meghí­vására részt vesz a Román Kom­munista Párt XI. kongresszusán Peter Colotka, a CSKP Közpon­ti Bizottsága Elnökségének tag­ja vezeti. Küldöttségünk továb­bi tagjai: Lubislava Fialová, a CSKP közép-csehországi kerü­leti bizottságának titkára, és Miroslav Sulek, hazánk romá­niai rendkívüli meghatalmazott nagykövete, Moszkva — A Szovjetunió Kommunista Pártja üdvözletét intézett a Román Kommunista Párt kongresszusához. Az üd­vözlet megállapítja: „A testvé­ri országok akcióegysége az ííj társadalom megteremtésében és a szocializmus vívmányainak védelmében, kezdeményező po­litikájuk a nemzetközi színté­ren a kommunista mozgalom erősödő egységével és a nem­zeti felszabadító erők növeke­désével együttesen mind erő­sebb befolyással van a világ politikai helyzetére, segíti az enyhülési folyamatot, a béke és a társadalmi haladás ügyé­nek magabiztos előretörését“. Az üdvözlet rámutat, hogy az SZKP következetesen síkraszáil a két országban élő népek, a két kommunista párt barátsá­gának szilárdításáért, az együttműködésért, a szocializ­mus és a kommunizmus építé­sében szerzett tapasztalatok kölcsönös tanulmányozásáért, a nemzetközi színtéren kifejtett erőfeszítések szoros összehan­golásáért. „A kommunista párt vezette román munkásosztály, a szö­vetkezeti parasztság és a népi értelmiség alkotó munkája, a Román Szocialista Köztársaság és a testvéri szocialista orszá­gok kapcsolatainak szilárdítá­sa és szoros együttműködésé­nek kiszélesítése, a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításában való aktív részvétel — a szo­cialista Románia további felvi­rágzásának záloga“ — írta üd­vözletében az SZKP Központi Bizottsága. A kongresszus a megnyitást követően egyhangúlag elfogad­ta a napirendet, amely a kö­vetkező 7 pontból áll: 1. a köz­ponti bizottság beszámolója a X. kongresszus óta végzett munkáról ós a jövendő felada­tokról; 2. a központi revíziós bizottság beszámolója; 3. a párt programtervezete; 4. a következő ötéves terv és a táv­lati fejlesztési iránytervezet; 5. a szakszervezeti szabályzat bi­zonyos módosításai; ö. a szo­cialista etika és méltányosság normái; 7. a vezető testületek és a párt főtitkárának megvá­lasztása. Ezután Nicolae Ceausescu főtitkár lépett az emelvényre és felolvasta a központi bi­zottság jelentését. Kissinger Pekingberi Tokió — Kissinger amerikai külügyminiszter a vlngyivosz- toki csúcstalálkozó befejezté­vel Tokióban megbeszélést folytatott japán kollégájával, Kimura Tosióval. Kissinger tá­jékoztatta partnerét Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford vla- gyivosztoki találkozójáról. Hét főn délután négynapos látoga­tásra Pekingbe érkezett. Hen­ry Kissinger, az Egyesült Ál­lamok külügyminisztere, az amerikai elnök nemzetbiztonsá­gi főtanácsadója,. A vendéget, aki most jár he­tedszer Kínában, a főváros re­pülőterén az éppen két héttel ezelőtt beiktatott űj külügymi­niszter, Csiao Kuan hua fogad­ta. Az Egyesült Államok pekingi összekötő hivatalához közel álló források szerint Kissinger elsősorban kétoldalú (politikai és kereskedelmi kapcsolatok), másfelől a délkelet-ázsiai tér­ség feszültséggócairól (Indokí­na, Korea) tárgyal majd ven­déglátóival. Úgy hírlik, hogy a kínai fél ezen felül tájékozta­tást kap az amerikai külügymi­nisztertől a Vlagyivosztokban megtartott szovjet—amerikai csúcstalálkozóról. Kissinger november 29-ig időzik Kínában, majd ismét visszatér Japánba. FORD: NYIKOLAJ FAGGYEJEV, a KGST titkára Kurt Waldheim ENSZ-tőtitkár meghívására New Yorkba utazott. Faggyejev be kapcsolódik az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakának munkájába, annak a közgyűlési döntésnek az értelmében, hogy megfigye­lői státust biztosítanak a világ- szervezetben a KGST-nek. HOÍST S1NDERMANN, az NDK Minisztertanácsának elnö­ke hivatalos szíriai látogatásá­nak befejeztével Indiába uta­zott. SAFIK AL-HUT, a Palesztínai Felszabadítási Szervezet New York-i szóvivője kijelentette, hogy az arab országok a jövő­ben fokozni fogják politikai és gazdasági nyomásukat az Egye­sült Államokra annak érdeké­ben, hogy az módosítsa a pa­lesztinokkal szembeni „ellensé­ges magatartást“. MILOS MINICS, a jugoszláv külügyminisztérium szövetségi titkára Londonba érkezett, ahol a brit kormány több miniszte­rével az európai biztonság és együttműködés, valamint a Kö­zel-Kelet több kérdéséről foly: tat megbeszéléseket. GORDON PLENNERNEK, a szovjet—brit kereskedelmi ka­mara végrehajtó tanácsa elnö­kének vezetésével angol nagy­iparosokból és pénzemberekből álló küldöttség érkezeti Moszk­vába. HAVANNÁBAN megnyílt a a szocialista országok sajtóiro­dáinak találkozója, melyen a latin-amerikai kontinens jelen­legi problémáit vitatják meg. ALOIZ FREYT, az oswieczimi koncentrációs tábor volt SS-pa- rancsnokát a frankfurti bíróság „megfelelő bizonyítékok hiá­nyában“ felmentette a vád alól. Freyt többszörös gyilkossággal vádolták. Waldheim a Közel-Keleten Párizs — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára megérkezett kö­zel-keleti kőrútjára, amelynek első állomása Damaszkusz. A napokban Szíriában, Izraelben és Egyiptomban tájékozódik az illető országok vezetőinek a közel-keleti helyzetre vonatko­zó véleményéről, az ENSZ kü- zel-keleti békefenntartó szere­péről, valamint a Golan-fennsí- kon állomásozó ENSZ-erök mandátumának meghosszabbí­tásáról is szó lesz. Az ENSZ- egységek megbízatása november 30-án jár le. Väagyivoszíak kezdet és egyberí foSytatás is .A szovjet — amerikai találkozó visszhangja 1974 XI. 26. Washington — Gerald Ford elnök Vlagyivosztokból Wa­shingtonba visszatérve nyilatko­zott a Leonyid Brezsnyevvel folytatott tárgyalásainak ered­ményeiről. „Megelégedéssel kö­zölhetem, hogy kedvezően folyt le találkozásom Leonyid Brezs- nyelvvel — mondotta Ford. — Ez a találkozás kezdet és egy­ben folytatás is. Kezdete an­nak, hogy — mint remélem — termékenyek lesznek személyes kapcsolataim Leonyid Brezs­nyevvel. Feltételezéseim szerint mindketten a kölcsönös tiszte­iét érzésével és azzal a közös eltöké'tséggel hagytuk el Vla­gyivosztokot, hogy folytatjuk a béke keresését. A találkozás folytatás is volt, mert biztosítottuk kapcsola­taink három évvel ezelőtt meg­kezdett szüntelen javulásának folyamatát.“ Gerald Ford kijelentette, hogy a találkozás során megvi­tatták a Közel-Kelet és az euró­pai biztonság problémáit, vala­mint a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. „Gyakran egyetértet­tünk, de nem mindig. Amikor nem értettünk egyet, teljes nyíltsággal kifejtettük ellenté­tes véleményünket“ — mondot­ta az elnök. „Az azonban nyilvánvaló, bogy a szovjet és az amerikai nép előtt álló legfontosabb kér­désben, a stratégiai fegyverzet további korlátozásának kérdé­sében nagy mértékben egyetér­tésre jutottunk. Kimerítően megvitattuk ezt a kérdést és végső fokon lefektettük egy olyan új megállapodás egész­séges alapját, amely feltartóz­tatja majd katonai versengé­sünket az elkövetkezendő év­tizedben — hangsúlyozta az el­nök. Az általunk elért kölcsö­nös megértés azoknak az inten­zív tárgyalásoknak volt az ered­ménye, amelyek jogosnak is­merték el azt, hogy a két fél gondot fordít biztonságára. A megállapodás, amely szolgálni fogja az Egyesült Államok és a Szovjetunió érdekeit, már kö­zel van.“ Moszkva — Vlagyivosztok­ban véget ért a negyedik szov­jet—amerikai csúcstalálkozó. Sokmillió újságoldalt, több ezer kilométernyi telex-szalagot tesz ki az esemény visszhangja, üszegezve az alapvetőt, a leg­fontosabbakból, amiről a világ beszél, amikor megvitatja a tár­gyalások negyedik fordulójá­nak eredményeit, teljes joggal állapíthatjuk meg: ezeket a tár­gyalásokat mindenütt úgy érté­kelik, mint óriási lépést afelé, hogy a nemzetközi kapcsola­tokban meghonosodjanak a bé­kés egymás mellett élés elvei, amelyekért szívósan és követ­kezetesen küzd a Szovjetunió, valamennyi testvéri szocialista ország. A szovjet—amerikai kapcso­latok fő iránya: együttes intéz­kedések foganatosítása a hábo­rús veszély elhárítására, a fegy­verkezési hajsza megfékezésé­re. Az utóbbi két-hároan évben nem kevés történt ennek érde­kében. Elegendő emlékeztetni az olyan alapvető fontosságú dokumentumokra, mint a szov­jet—amerikai kapcsolatok alap­jairól szóló okmány, vagy a nukleáris háború elhárítására vonatkozó szovjet—amerikai megállapodás. A két államnak a hadászati támadó fegyverek korlátozására irányuló további lépései is a béke megszilárdí­tását hivatottak szolgálni. A Szovjetuniónak meggyőző­dése, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a béke érde­keit vezérelve és más békesze­rető államokkal együttműködve aktívan elősegítheti és elő is kell, bogy segítse minden még megoldatlan, kjélezelt nemzet­közi probléma rendezését, a veszélyes feszültséggócok és konfliktusok felszámolását. Tel­jes mértékben demonstrálta ezt a megközelítést Vlagyivosztok­ban is, az időszerű nemzetközi problémák megvitatásánál. A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG FÉL ÉVSZÁZADA A mongol néppel együtt a testvéri szocialista országok két történelmi jelentőségű eseményről emlékeznek meg e napokban: a Mongol Népi Forradalmi Párt III. kongresszusának és a Mongol Népköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójáról. A 111. kongresszus és a Mongol Népköztársaság kikiáltása óta eltelt évek a mongol nép harcának és győzelmének esztendei voltak, s nagy eredményes születtek a szocialista fejlődés so­rán. A MNFP III. kongresszusa értékelte Mongólia társadalmi­gazdasági fejlődését a forradalom utáni időszakban és kitűzte a forradalom további távlatait. A kongresszus határozata alap­ján megalakult az első Nagy Népi Hurál, amely 1924. november 26-án jóváhagyta a népi állam első alkotmányát és kikiáltotta a Mongol Népköztársaságot. ' < Az eltelt lél évszázad alatt a mongol nép marxista—leninísta pártjának vezetésével alapvető forradalmi és társadalmi gazda­sági átalakításokat valósított meg, és felépítette új szocialista gazdaságát. Történelmileg rövid idő alatt a Mongol Népköztár­saság elmaradott feudális és gyarmati országból sikeresen fej­lődő szocialista országgá alakult át. Alapjaiban megváltozott a lakosság osztály-összetétele. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a munkások és alkalmazottak a lakosság 56,4 százalé­kát, a földművesszövetkezetek tagjai pedig 43,5 százalékát al­kotják. Mongóliában a népgazdaság valamennyi területén győ­zedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok. A mongol ipar jelenleg 50 nap alatt termel annyit, amennyit 1940 ben egész évben. Az elmúlt három évben az ipari termelés 34 százalékkal növekedett. Ezzel fontos lépést tettek afelé, hogy fejlett ipari-agrár országgá váljék Mongólia. Csupán az utóbbi évben az ország ipara 30 létesítménnyel gazdagodott. Három nagy ipari-gazdasági központ létesült: az ulánbátori, a darhan-szelengei és a Keleti. Itt összpontosulnak az energetikai, a tüzelőanyag-ipari, a bányászati, a gépipari és fémipari, az erdészeti, a faipari, a könnyű- és élelmiszeripari létesítmények. A népgazdaság eredményei következtében gyors ütemben fej­lődik a korszerű közlekedés — a gépkocsi-, a vasúti és a légi­forgalom. Az ipar szolgáltatja ma a társadalmi össztermék 60 százalékát és a nemzeti jövedelem több mint 40 százalékát, összehasonlításképpen rámutathatunk, hogy 1919-ben a nemzeti jövedelem 90 százaléka a mezőgazdaságból származott. Nagy fejlődésen ment át az elmúlt évtizedek alatt a mongol mezőgazdaság is. A több százezer arat (paraszt) gazdaság he­lyett 267 nagy kollektív gazdaság' (földművesszövetkezet) és 36 állami gazdaság létesült. A mezőgazdaság hatékonyságának to­vábbi növelését elősegíti a termelés összpontosításának sikeres folyamata. A mezőgazdasági termelés 1973-ban az 1919-es év­hez viszonyítva 4,7-szeresére növekedett, a gazdasági állatok száma ugyanakkor 2,4-szeresére emelkedett. Gyors ütemben fej­lődik a mongol mezőgazdaság viszonylag új ágazata — a növé­nyi termelés. A népi uralom éveiben végbement nagy szocialista átalakulá­sokat a mongol dolgozók élet- és kulturális színvonalának emel­kedése kíséri. Az utóbbi években a dolgozók reálbére 1,6-szo- rosára, a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak a jövedelme pedig kétszeresére növekedett. A lakosság pénzjövedelmének és vásárlóerejének állandó emelkedése következtében gyorsan nö­vekszik a kiskereskedelmi forgalom, amely 1925-től 1973-ig 25- szörösére emelkedett. Nagy fejlődést ért el különösen a lakás­építés: az új városok, a városi jellegű lakótelepek és állandó mezőgazdasági települések egész sora jött létre. Szinte szédü­letes az a fejlődés, amely az egykor oly elmaradott ország kulturális életében ment végbe. A Mongol Népi Forradalmi Párt leninísta, internacionalista irányvonalának köszönhetően világszerte megnőtt a Mongol Népköztársaság tekintélye. Jelenleg a világ 70 államával tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, tagja az ENSZ-nek, és számos országgal létesített kulturális, gazdasági kapcsolatokat. A KGST keretében kialakított nemzetközi együttműködése hozzájárul az ország további fejlődésének meggyorsításához. Erősödik együtt­működése a testvéri szocialista államokkal, s ez megmutatko­zik fejlődő és szélesedő gazdasági és kulturális kapcsolataiban. A szocializmus építésében elért sikereivel és békeszerető kül­politikájával a Mongol Népköztársaság tiszteletet és megbecsü­lést szerzett a nemzetközi életben. Teljes jogú tagja a szocia* lista közösségnek s a Szovjetunióval s a többi testvéri ország­gal együtt a béke és a népek közötti barátság politikáját foly­tatva megvalósítja a szocialista külpolitika fő alapelveit. A népi Mongólia 1924 óta végbement egész fejlődése a gyakorlatban erősítette meg annak a marxi—lenini tanításnak a helyességét, hogy az elmaradott országok a tőkés fejlődési szakasz elkerü­lésével elérhetnek a szocializmusba. Ebből a szempontból a Mongol Népköztársaság tapasztalatai nemzetközi jelentőségűek is. P. J. AZ ÚJ TŐRÜK KORMÁNY PROGRAMJA Ankara — Sadi Irmák török miniszterelnök a parlamentben ismertette az új kormány prog­ramját. Beszédében hangsúlyoz­ta: Törökország továbbra is ha­tározottan kiveszi részét a fe­szültség-csökkentés politikájá­ból, amely az utóbbi években a nemzetközi élet jellemzőjévé vált. Ezzel kapcsolatban rámu­tatott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mie­lőbbi sikeres befejezésének fon­tosságára. A miniszterelnök ugyanakkor állást foglalt a NATO-val való együttműködés mellett. A török—szovjet kapcsolatok­ról szólva Irmák megállapítot­ta, hogy azokat a jószomszéd­ság jellemzi és kifejezte remé­nyét, hogy a kapcsolatok a jö­vőben tovább fejlődnek. Sadi Irmák Törökországnak Ciprus kérdésében elfoglalt ál­láspontját elemezve elmondot­ta, hogy országa nem törekszik Ciprus bekebelezésére, mert ez ellentmondana az ország kül­politikai alapelveinek. ÖSSZEFÜGG A KÍNAI KÜLÜGYMINISZTER CSERE ÉS TANAKA TÁVOZÁSA? Tokió — A Sukan Sineso cí­mű tokiói folyóirat a kínai kül­ügyminisztérium élén történt hirtelen változást kommentál­ta. A lap érdekes elmélettel állt elő, amikor rámutatott, kapcsolat lehet a kínai kül­ügyminiszteri változás és. Ta­naka japán miniszterelnök im­már bizonyos bukása között. Tokiói „Kína-megfigyelőkre“ hivatkozva a lap azt írta, Csi Peng-Fej volt kínai külügymi­niszter azt az álláspontot kép­viselte, hogy Tanaka elég hosszú ideig hatalmon marad ahhoz, hogy megkösse e japán —kínai béke és barátsági szer­ződést. Ez a jóslat helytelen­nek bizonyult és Csi Peng-Fejt felváltották Csiao Kuan-huával. Más megfigyelők szerint a külügyminiszter-csere annak a hatalmi harcnak következmé­nye, amely Csou En-laj minisz­terelnök és Mao Ce-tung fele­sége, Csiang Csing között fo­lyik. A japán folyóirat nem ért egyet azokkal, akik szerint az új külügyminiszter Csou En-laj frakciójához tartozik. Rámutat, hogy Csiao Kpan-hua előző fe­lesége Csou En-laj titkárnője volt, de időközben elváltak és Csiao Kuan-hua Van Han-jan- got vette feleségül, aki Mao Ce-tung rokona. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy Csi Peng-fej Csou En-laj védence volt.

Next

/
Thumbnails
Contents