Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-24 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. XI. 24.

Az irodában Alekszandr Ivamovics Potapov, a vállalat igazgatója fogad. 1957 óla, tehát az építkezések megindításától kezdve áll a vállalat élén. Ezt megelőzőleg 18 évig az ukrajnai Krivoj Rogban dolgozott, s mint említette, az itt szerzett tapasztalatok nagy segítségére voltak jelenlegi munkakörében. A műszaki tudományok kandidátusa, s tagja a körzeti pártbizottságnak. Bevezetőül egy rögtönzött előadást tartót a KMA nép- gazdasági jelentőségéről, a város, a mihajlovkai bánya és az ércdúsító üzem építésének eddigi eredményeiről, valamint a fejlesztés távlatairól. Mint mondotta, a KMA mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a világ leggazdagabb vasérclelőhelye. A dúsabb vasércek vastartalma eléri a 60—70 százalékot, ezeket dúsítás nélkül szállítják a kohászati üzemekbe, főleg a legközelebb fekvő Lipecki Kohászati Kombinátba. A kitermelhető vasérc mennyisége a jelenlegi adatok alapján 60—70 milliárd tonnára tehető. A vasérc rétegei alatt azonban hatalmas mennyiségben fordulnak elő 30 —40 % vasat tartalmazó kvarcitok, amelyekből dúsítással 66—68 °/o-os koncentrátumot készítetnek.

Az elmúlt másfél évtized alatt a bányával együtt fejlődött Zselezno- gorszk is, a bányászok, a dúsítók és az építők városa. Jelenleg 55 ezer lakosa van, a fejlesztési tervek azonban 250 ezer lakossal számolnak. Az eddig felépített lakónegyedekben már a középületek, az iskolák, az üzletek, a szolgáltatási és kulturális intézmények épületei is állnak, a további lakónegyedek építése pedig folyamatban van. Hátra van még a repülőtér megépítése, amire azért is nagy szükség lenne, mert a szocialista országokból egyre több szakember vesz részt a KMA fejlesztésében, s a Jövőben ez az együttműködés jelentősein elmélyül.

Az igazgató a továbbiakban a KMA jövőjét is felvázolta. A szinte kiapadhatatlan érckészletek, a nagy teljesítményű és korlátlanul bővíthető külszíni fejtés, valamint a vasérc elsődleges feldolgozásában jelentkező új technológiai eljárások — a dúsított agglomerátumok és a fémesített pelletek készítése — teljesen új fejezet kezdetét jelenti nemcsak a KMA, hanem az egész szovjet vaskohászat további fejlesztésében. Az ipari vasérc kitermelése az évezred végére csupán a KMA övezetében elérheti a 167 millió tonnát. Az agglomerátumok és a fémesített pelletek gazdaságosabbá teszik mind a szállításokat, mind pedig magát a kohászati termelést is. Ez pedig a Szovjetunión belüli nagy távolságokra, az érc- és az energiaforrások eltérő elhelyezkedésére való tekintettel rendkívül fontos szempont. Azonban a többi szocialista országnak is elsődleges érdeke a KMA kincsének a legfejlettebb technológiai eljárások segítségével történő kiaknázása.

Az igazgató a fejlesztés távlataival kapcsolatban az atomenergia kohászati felhasználásának lehetőségeit is megemlítette. Nem rejtette véka alá, hogy ez számára is a legizgalmasabb kutatási feladatokat jelenti. Közismert dolog ugyanis, hogy a világ kokszolható széntelepei kimerülőben vannak, a tudományos-technikai forradalom viszont egyre több fémet, főleg kiváló minőségű acélt követel. A megoldást a dúsított vasérc gáznemű szénhidrogénekkel történő közvetlen redukálásában kell keresni. Az eljárás termékéből, a fémesített pelletből ívfényes kemencékben közvetlenül is készíthető acél, ebből a folyamatból tehát kimaradhatnak a a nagykohók, mellőzhető a koksz, de ugyanakkor nagy mennyiségű villamos energiára van szükség. Nem véletlen, hogy Európa egyik legnagyobb atomerőműve a kurszki körzetben, a bjelgorodi körzetben levő Sztarij Oszkol közelében épül. A Sztarij Osz- kol-i járásban van a sztojlói külszíni bánya, s a tervek szerint itt épül fel az a hatalmas kohászati kombinát, amely a KGST-tagállamok szükségleteit is jelentős mértékben fedezni fogja. Az igazgató azonban nemcsak a villamosenergia-termelésre gondol t, amikor az atomenergia kohászati felhasználását említette. A tudósokat már régen foglalkoztatja az a gondolat, hogy a maghasadásból származó hőt közvetlenül a vasérc redukálására használják fel. Ez persze még a távoli jövő zenéje, az emberiség számára mindenesetre perspektívát, a kutatók számára pedig közvetlen feladatot jelent.

Következik:

A bányában és a dúsítóban

A természet már késő őszi színekbe öltözött, amikor a Kurszkaja Pravda szerkesztőségi gépkocsiján az ősrégi Kurszkból a körzet legfiatalabb városa, Zseleznogorszk felé robogtunk. Az esőáztatta csernozjom végtelennek tűnő'koromfekete tábláin erősödött már az őszi vetés. A széltörő erdősávok sárga levelei itt-ott megcsillannak még a ködoszlató napsütésben, ,a fák többsége azonban már kopár, csak az országút mellett és a távolabbi domboldalakon elterülő hatalmas almáskertek őrzik még zöld lombozatukat. Az almát már régen leszüretelték, a cukorrépa és a többi őszi termény is lekerült már a földekről. Csupán a friss szántás emlékeztet rá, hogy nemrég még traktorok járták a mezőt.

A kurszkiak arra a legbüszkébbek, hogy a világon itt énekel a legszebben a pacsirta. Távoli országokból látogatnak ide ornitológusok, hogy a kurszki pacsirták csodálatos énekét feljátszhassák. Igazán nem lehet rajta csodálkozni, ha e csodálatosan szép tájon széttekintve dalos kedve támad. Persze, olyan időszak is volt a kurszki határban, amikor a pacsirtának is elment a kedve a nótázástól. Amikor a béke traktorai helyett ha- lálthozó tankok százai tiporták a fekete főidet, lángba borítva a falvakat és a mezőt a második világháború legnagyobb páncélos csatájában. Kurszk neve azóta intő fogalommá

vált, elválaszthatatlanul egybeforrott a Nagy Honvédő Háború egyik sorsdöntő küzdelmének a nevével, a „Lángoló ív“ hadművelettel.

Azonban egy másik fogalom is világhírűvé teszi Kurszk városának és az egész kerületnek a nevét: a kurszki mágneses anomália. A fekete földek alatt elterülő óriási mennyiségű mágneses vasérc furcsa tréfát űz itt azokkal, akik iránytű segítségével akarnak tájékozódni. Könnyen előfordulhat, hogy észak helyett dél felé vennék az irányt. Ez a rendellenesség bizonyára az említett csaták parancsnokait is megzavarta, akik itt csak a nap járása, vagy a csillagok állása szerint tudták megállapítani az égtájakat. Minket is ez a különleges mágnesesség vonzott ide, konkrétabban Zseleznogorszk városába, amely Kurszktól körülbelül 100 kilométernyire fekszik északi irányban. A mágneses anomália azonban a szomszédos bjelgorodi körzetre is kiterjed, ez a geológiai képződmény ugyanis észak—déli irányban több mint 800 km hosszú, és mintegy 250 km széles.

Leinin volt a kezdeményező

Amíg autónkkal a tizenöt éve épülő bányászváros felé tartottunk, vendéglátóink elmondtak egyet- mást a kurszki vasérc feltárásának eddigi történelméről. A mágneses rendtovábbi beruházásokra volt szükség, amelyek értéke a 9. ötéves tervidőszakban 592 millió rubelt tesz ki a megelőző ötéves tervidőszakban eszközölt 205 millió rubellel szemben. Az újabb beruházások keretében nagy teljesítményű ércdúsító üzemek is épülnek Lebegyiben és Mihajlovká- ban, amelyek első üzemegységeiben

1973-ban már el is kezdődött a termelés, a további üzemegységek építése jelenleg van folyamatban.

Tudomány, technika és perspektíva

Beszélgetés közben a kilométerek is fogytak, s az országút mellett egyre több jelét láttuk annak, hogy közeledünk a mihajlovkai bányához, illetve Zseleznogorszkhoz, az új bányavároshoz. Űj vasúti híd alatt haladtunk át, a pálya friss töltését még nem nőtte be a fű. Magas feszültségű villamos vezetékek keresztezték utunkat, s a távolban az ércdúsító üzem körvonalai is kirajzolódtak. Az országút széleit itt már téglavörösre festi az ércet szállító teherautókról és dömperekről aláhulló vasoxid. A város szélén egy vörösbarna vasérctömbből készített emlékmű mellett haladtunk el, s a modern épületekkel övezett tágas utcákban rövidesen megtaláltuk a mihajlovkai bánya- és városépítő kombinát igazgatóságát.

ellenesség már évtizedekkel ezelőtt magára vonta a geológusok figyelmét, s maga Lenin is nagy érdeklődést tanúsított az itteni vasérckészletek iránt. Javaslatára I. M. Gubkin, neves orosz geológus vezetésével egy kijelölt bizottság foglalkozott a KMA (kurszki mágneses anomália) vasérckészleteinek felkutatásával. Bár ez a felmérés nem volt és nem is lehetett teljes, hiszen még ma is folyamatban van a terület geológiai „leltározása“, a bizottság mégis kolosszális mennyiségű vasércről adhatott számot. Az első vasércet 1923. április 7-én, három nappal Lenin születésnapja előtt hozták a felszínre 163 m mélységből Kurszk közelében. Külszíni fejtésről abban az időben a nagy teljesítményű gépesítési eszközök hiányában még nem lehetett szó, a föld alatti bányászás számára viszont kedvezőtlenek voltak a feltéte- ’ek. elsősorban az érceket borító laza homokos rétegek beomlási veszélye és a föld alatti víz áramlásai miatt. Ezért az ipari kitermelés csak nagyon lassan bontakozhatott ki ebben az időben, egyesek úgy vélték, hogy a kurszki érckincs kiaknázha- tatlan marad. A harmincas években a bjelgorodi körzetben az I. M. Gubkin nevét viselő kísérleti bányában folytatták a fejtési módszerek kutatását, aminek azonban a második világháború véget vetett. A berendezés egy részét a bánya dolgozói keletre mentették, a többit a németek megsemmisítették. A háború előtti tervek megvalósítására így csak az ötvenes években kerülhetett sor, amikor már megfelelő anyagi-technikai bázis állt a szovjet állam rendelkezésére.

Az SZKP XX. kongresszusa határozatot fogadott el új külszíni bányák létesítésére a kurszki és a bjelgorodi körzetben. E határozat alapján 1956- ban elkezdődött a bjelgorodi körzetben a lebegyi bánya, majd 1957- ben a kurszki körzetben a mihajlovkai bánya építése. Az ércek feltárásához Mihajlovkában 9 millió, Lebegyiben 25 millió köbméter földet kellett kiemelni, ami sokkal több, mint a Volga— Don csatorna építésénél kiásott földmennyiség. Ezeket a külszíni bányákat a legkorszerűbb berendezésekkel szerelték fel, amelyek magas szintre emelték a fejtés hatékonyságát és gazdaságosságát. A lebegyi bánya 1959. december 26-án, a mihajlovkai pedig 1960. június 20-án (egy évvel a tervezett határidő előtt) adta az első gazdag vasércet a szovjet népgazdaságnak. A bjelgorodi körzetben 1961- ben kezdődött a sztojlói és a Luzsnije Lebegyi-1 külszíni bányák építése.

Az új bányák teljesítménye a bővítések és a műszaki fejlesztés eredményeként évről évre növekedett. A KMA fejlesztésében további jelentős állomás volt az SZKP XXIV. kongresszusa, amely erről a területről 1975-re évi 40 millió tonna érc kitermelését irányozta elő. E feladat teljesítéséhez

A külszíni fejtés legnehezebb munkája a vasércet borító földréteg eltávolítása. Ezt nagy teljesítményű exkavátorok, szinte a végtelenbe nyúló szállító- szalagok, különleges szállítóberendezések végzik. A lefejtett termőréteget külön tárolják, s a kimerült bánya feltöltésénél a rekultivációs munkáknál újból felhasználják.

MAKRAI MIKLÓS RIPORTSOROZATA. A SZOVJETUNIÓBÓL