Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-22 / 276. szám, péntek

LEONYID BREZSNYEV ÚTBAN VLAGYIVOSZTOKBA NÉHÁNY Habarovszk — A távol-keleti Habarovszkba érkezett Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára, Andrej Gromiko az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter és a Brezsnyevet kísérő többi hivatalos személyiség. Brezsnyev november 23—24- én munkamegbeszélést tart Vlagyivosztokban Gerald Ford amerikai elnökkel a kölcsönös érdeklődésre számottartó kér­désekről. Az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára találkozott a tá­vol-keleti határterületi és te­rületi pártbizottságok első tit­káraival. A találkozó alkalmával kiala­kult barátságos elvtársi beszél­getés során megvitatták a tá­vol-keleti határterületek és te­rületek pártéletét, az itt folyó gazdasági és kulturális építést, többi között a Bajkál—Amur vasútvonal építkezésének előre­haladását. « • « Vlagyivosztok kikötőváros, melynek térségében kerül sor a szovjet—amerikai csúcstalálko­zóra, a szovjet Távol-Kelet je­lentős ipari és tudományos köz­pontja. A mintegy fél milliós város pillanatnyilag több mint száz ipari üzemmel rendelke­zik. A jelenlegi ötéves terv fo­lyamán itt építik fel a Szov­jetunió tudományos akadémiá­jának távol-keleti központját. Vlagyivosztok jelentős kikö­tő és az öbölbe befutó hajók tartják fenn a kereskedelmi kapcsolatokat többek között az Egyesült Államokkal, japánnal és több más országgal. Jelen­tőségét növeli az a tény, hogy itt ér véget az Európába vezető transz-szibériai vasúti magiszt- rálé. Más SORBAN MEGALAKULT AZ ÚJ GÖRÖG KORMÁNY Ford ma Szöulba látogat Tokió — Tegnap délelőtt el­búcsúztatták Tokióban Ford amerikai elnököt, aki három napot töltött a japán főváros­ban és hivatalos tárgyalásokat folytatott Tanaka miniszterel­nökkel. Ezzel lényegében befejező­dött a japán—amerikai csúcsta­lálkozó. Ford elnök tegnap Kyotóba utazott, majd ma Osa- kából indul kőrútjának követ­kező állomására, a dél-koreai Szöulba. Kissinger külügyminiszter han­goztatta, hogy a látogatás új fejezetet nyit a két ország tör­ténetében. A külügyminiszter szerint mindkét fél egyetértett abban, hogy Dél-Korea „bizton­sága“ egyformán fontos Japán és az Egyesült Államok számá­ra. Kijelentette, nincs olyan terv, hogy csökkentsék a Dél- Korcában állomásozó amerikai csapatok létszámát. Megismételte az amerikai ál­láspontot, amely szerint az Egyesült Államok megérti a ja­pánok „nukleáris érzékenysé­gét“, de ezt a kérdést csak a japán—amerikai biztonsági szerződés keretében hajlandó megvitatni. A japán ellenzéki pártok éle­sen bírálták a Tanaka—Ford találkozóról kiadott közös köz­leményt. Rámutatnak: a két kor­mány vezetői nem oszlatták el azt a gyanút, bogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket szállít Japánba. A Japán Szocia­lista Párt hangsúlyozta, hogy a csúcstalálkozó valódi célja a japán,—amerikai katonai szö­vetség megerősítése és az ame­rikai „nukleáris pajzs“ fenn­tartása volt. A szocialisták vé­leménye szerint éppen ezért a csúcstalálkozó haszontalannak bizonyult a két ország népeinek baráti kapcsolatai szempontjá­ból. A Japán Kommunista Párt szerint is a katonai szövetség megszilárdítása volt a cél, és a csúcstalálkozó főszereplői ar­ra törekedtek, hogy elkenjék az amerikai nukleáris fegyverek Japánban való jelenlétének lé­nyeges kérdését. Már Tanaka utódját keresik? A Ford-látogatás hivatalos ré­szének lebonyolítása után ismét megélénkült a japán belpoliti­ka. Egymás után tartják ülései­ket a konzervatív párt külön­böző frakciói, hogy eldöntsék, ki legyen Tanaka pártelnök és miniszterelnök utóda. A minisz­terelnökhöz közelálló források szerint Tanaka elhatározta, hogy hétfőn vagy kedden beje­lenti lemondási szándékát. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP főtitkára 1975. január­jának második felében hivata­los baráti látogatásra Irakba utazik. BOHUSLAV KUČERA, a Cseh­szlovák Szocialista Párt Elnök­ségének elnöke, a Szövetségi Gyűlés alelnöke pártja küldött­ségének élén néhánynapos lá­togatásra Berlinbe érkezett az NDK Liberáldemokrata Pártjá­nak meghívására. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke Pahlavi iráni ural­kodó meghívására tegnap hiva­talos látogatásra Iránba érke­zett. FOCK JENŐ, az MNK Minisz­tertanácsának elnöke hivatalos látogatásra Indiába érkezett. Delhiben Fock Jenő Indira Gandhi miniszterelnökkel foly­tat megbeszéléseket. STANISLAW GUEWA elnökle­tével plenáris ülést tartott a lengyel szejm. A napirenden a .15 éves (1990-ig terjedő) len­gyel közélelmezési és mezőgaz- daságfejlesztési távlati prog­ram megvitatása és az 1975-ös népgazdasági terv megtárgyalá­sa szerepelt. MIHAIL Z1MIANYINOVOT, a moszkvai Pravda főszerkesztő­jét 60. születésnapja alkalmá­ból a „Szocialista Munka Hő­se“ címmel tüntették ki. Zimi- anyin 1965 szeptemberétől a Pravda főszerkesztője és egy­ben a szovjet újságírószövetség elnöke is. ZAID RJFÁI jordán kormány­fő tegnap benyújtotta lemondá­sát Husszein jordániai király­nak. AI.DO MORO kijelölt olasz kereszténydemokrata miniszter­elnök bejelentette, hogy a ke­reszténydemokraták és repub­likánusok részvételével kisebb­ségi kormányt alakít, melyet a parlamentben a szocialisták és a szociáldemokraták is tá­mogatni fognak. Moro bejelen­tésével véget ért a 49 napig tartó olasz kormányválság. SZVARAN SZING Indiai had­ügyminiszter a parlament alsó­háza előtt tartott beszédében kijelentette, hogy nem egyeztet­hető össze az enyhülés folya­matával a CENTO-tömb nagy­szabású haditengerészeti gya­korlata az Indiai-óceán északi részében. Athén — Csütörtökön délben Konsztantin Karamanlisz elnök­letével megalakult az új görög kormány. A 19 miniszterből és 16 államtitkárból álló új vég­rehajtó testület nyomban meg­alakulása után letette a hiva­tali esküt Fedőn Gizikisz köz- társasági elnök és Szerafim ér­sek, Görögország prímása előtt. Az új Karamanlisz kormány csaknem kivétel nélkül a no­vember 17 i parlamenti válasz­tásokon győzelmet aratott párt­nak, az Űj Demokráciának a képviselőiből tevődik össze. A legfontosabb miniszteri tár­cák tulajdonosai: a miniszter- elnök Konsztaíin Karamanlisz, a külügyminiszter Dimitriosz Blciosz, hadügyminiszter Evan geios Averoff, gazdaság- és tervegyeztetési miniszter Pana- jotisz Papaligurasz, igazságügy- miniszter Konsztantin Sztefana- ktsz, közoktatásügyi miniszter Panajotisz Zepposz és a köz­biztonságügyi miniszter Szolon Ghikasz. FAHMI: Izrael fél a békeéríekezletföl Kairó — Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter az Al Musszavar című magazinnak adott interjújában kiemelte, hogy az egyiptomi—szovjet kapcsolatok húsz éves múltra tekintenek vissza és az egyip­tomi válság minden területén éreztetik hatásukat. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy semmi sem akadályozza e kapcsolatok fejlődését. Bizony­ság erre Brezsnyev januárra tervezett kairói látogatása, amelyben az az eltökélt szán­dék fejeződik ki, hogy a Szov­jetunió továbbra is jó kapcso­latokat kíván fenntartani Egyiptommal. Az egyiptomi—amerikai kap­csolatokról szólva kifejtette, hogy Egyiptomnak nem áll ér­dekében az Egyesült Államok mellőzése, figyelembe véve an­nak nemzetközi súlyát és Izra­elre gyakorolt befolyását, ezért akkor sem szakadt meg az érintkezés, amikor nem volt diplomáciai kapcsolat a két or­szág között. Egy újabb Izraeli—arab há­ború valószínűségét mérlegelve a külügyminiszter kijelentette, hogy az izraeli politika ismere­tében számolni kell ezzel a le­hetőséggel. „Ogy tetszik —? mondta — az izraeli vezetők nem hisznek abban, hogy a bé- ke biztosíthatja országuk jövő­jét, s ezért nem törekednek a béke megvalósítására. Erről ta­núskodik az a tény, hogy fél­nek a békeértekezlettől, hogy nem beszélnek sem békéről, sem tárgyalásokról, sem Geaií- ről ... igazi békéről csak ak­kor lehet szó a térségben, ha Izrael megváltoztatja politikai filozófiáját. A béke feltétele egyfelől a megszállt arab te­rületek teljes kiürítése, más­felől a palesztinai egziszten­cia izraeli elismerése. Izrael* nek be kell bizonyítani, hogy hajlandó a béke megvalósításé* ra és ki kell nyilvánítania, hogy hajlandó elmenni Genfbe“, NEM NYUGSZIK A PORTUGÁL REAKCIÓ Lisszabon — „Többszáz al- bernoai földműves munkanélkü­li, miközben nagy földbirtokok parlagon hevernek, mert tulaj­donosaik nem akarják megmű­velni őket“ — írtak a portu­gállal Alentejo-megye községé­nek földművesei a polgári kor­mányzóhoz intézett levelükben. Az alentejői földesurak mes­terséges munkanélküliséget te­remtve akarják kiélezni a tár­sadalmi feszültséget és a de­mokratikus kormány ellen han­golni a parasztokat, — mulat­tak rá levelükben az albernoai földművesek. A dolgozók olyan intézkedéseket követelnek a ha­tóságoktól, amelyekkel rákény­szerítheti k a nagybirtokosokat a termelésre. A gyarmati rendszer felszá­molása és a gyarmati háborúk megszűntetése miatt vádolta a portugál kormányt a Szociálde­mokrata Centrumpártnak (CDS), a finánctőke egyik legjobban szervezett politikai csoportosu­lásának több aktivistája az or­szág különböző vidékein tart- tott összejöveteleken. PÁRIZSBAN december 9-én és 10-én tartják meg a Közös Piac csúcsértekezletét. Ezt meg­előzőleg november 25-én kül­ügyminiszteri szinten előké­szítő ülést tartanak. 1974. XI. 22. A negyedik legújabbkori szovjet—amerikai csúcs- találkozó helyszíne — a szov­jet Távol-Kelet legfontosabb ipari központja és kikötője — önmagában Is elég nagy vonz­erőt jelent az újságírók szá­mára. Vlagyivosztok azonban ráadásul még a legnagyobb szovjet hadikikötők közé Is tartozik. Valószínűleg ezzel függ össze azoknak a tudósí­tóknak a csalódása, akik ezút­tal nem lehetnek jelen a nem­zetközi diplomáciai élet e fon­tos eseményének színhelyén. Ebben a szerencsében a felek közötti megállapodás alapján most csak negyven szovjet és negyven amerikai újságíró ré­szesül. Leonyid ■ Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke Vla­gyivosztok mellett, az Amuri öböl partján, fenyőligetek közé épült szanatóriumi övezet vil­láiban találkozik szombaton, november 23-án. A „mini csúcs“, amint ezt a találkozót elke­resztelte a világsajtó, valóban rövid lesz, mindössze 24 óráig — délutántól-délutánig — tart majd. Éppen ezért érdemel fi­gyelmet az a körülmény, hogy a „sok hűhó semmiért“ gyanú­ja, mely pedig már nem egy esetben kísértett a nyugati saj­tóban a szovjet—amerikai csúcstalálkozók előtt, most fel som merült. A szovjet—amerikai közeledés politikája már túlon­túl sokat adott a nemzetközi enyhülés politikájának ahhoz, hogy meg lehessen kérdőjelez­ni a folytatására irányuló tö­rekvések létjogosultságát. Ezen kívül a vlagyivosztoki talál­kozónak pontos és határozott funkciói vannak. Minthogy a szovjet—amerikai közeledés politikájának folya­matosságát a Nixon—Ford őr­ségváltás után szóban (s mint az amerikai külügyminiszter há­rom héttel korábbi moszkvai látogatása mutatta) a gyakor­latban Is mindkét fél megerősí­pontjából kedvezőtlen eredmé­nyeket hoztak. A legutóbbi csúcstalálkozó eredményei azonban éppen azt példázták, hogy az amerikai belpolitikai harcok nem befo­lyásolják lényegesen az elnök külpolitikai ténykedését, mely mindkét párt részéről támoga­tást élvez. Mindenesetre szov­MOSZKVAI TUDÓSÍTÁS Folytatás Vlagyivosztokban tette a tét most kimondottan a személyes rokonszenv. Mindkét partner arról kíván meggyőződ­ni, hogy a másik fél személyes tulajdonságai, diplomáciai, ál­lamférfiúi felkészültsége, poli­tikai nézetei és képességei megfelelőek-e a Brezsnyev és Nixon viszonylatában már egy­szer kiépített és kipróbált mun­kakapcsolat fenntartására. Ebben a tekintetben — Ford személye tekintetében — a szovjet diplomáciának két. bi­zonyos fokig egymással ellen­tétes tényezővel kell számol­nia. Az egyik Ford egyéni ma­gatartása, amelyet a Moszkvá­ban kialakult vélemény szerint a Nixon-vonal folytatásának őszinte szándéka jellemez, s ez a tényező feltételezi, hogy az új elnököt teljes bizalommal fogadják szovjet földön. A má­sik az elnök belpolitikai hely­zete, melyre kétségkívül hatás­sal voltak az Egyesült Államok folyamatosan súlyosbodó belső gazdasági és szociális problé­mái, a Fehér Házat érő bírála­tok, s a legutóbbi választások, melyek a kormánypárt széni­jét részről az amerikai belpo­litikai kérdéseket tudatosan ki­rekesztik a két ország viszo­nyainak meghatározó elemei közül, jóllehet magától értető­dőnek tekintik, hogy az Egye­sült Államok elnöke nem köz­társaságpárti érdekek képvise­letében tárgyal az SZKP főtit­kárával, aki egyébként maga is a Szovjet Legfelső Tanács El­nökségének tagjaként és az El­nökség meghatalmazásával kép­viseli a szovjet népet (s nem csupán a 15 millió szovjet kom­munistát) a békeoffenzíva kor­szakának diplomáciai csúcstár­gyalásain. A csúcstalálkozó közeledtével sokasodó nyilatkozatokból, a szovjet kommentárokból bizo­nyosra vehető, hogy a munka- megbeszélés egyes számú té­mája a hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozása lesz. Egy héttel Vlagyivosztok előtt Tolubko hadseregtábor­nok, a szovjet rakétacsapatok főparancsnoka, honvédelmi mi­niszterhelyettes újból megerősí­tette, hogy a Szovjetunió — szigorúan ragaszkodva az 1972­ben létrejött ideiglenes SALT- megáillapodás betűjéhez és szel­leméhez — az utóbbi két és fél évben egyetlen földbe épített rakétakilövőállást sem hozott létre, nem telepített újabb el­hárító rakétákat, nem fejleszt ki újabb interkontinentális bal­lisztikus rakétatípust, s nem tervezi mozgó kilövőállások épí­tését sem. Jóllehet Tolubko ezzel maga is cáfolta a szovjet rakétaépítő tevékenység fokozó­dásával kapcsolatos vádakat, egyben elismeréssel emlékezett meg arról, hogy ugyancsak Ford közelgő útjával összefüg­gésben ebhez hasonló cáfolatok hangzottak el a Pentagonban is. Ugyanakkor Ford elnök no­vember 15-1 sajtóértekezletén magabiztosan beszélt arról, hogy megvan a lehetőség a SALT-2 tárgyalások szélesebb alapokra helyezésére, miután a hatalomrajutűsa óta eltelt első három hónapban sikerült előre­haladást elérni a tárgyaláso­kon. A SALT-tárgyalások politikai támogatásának megerősítése (a legderűlátóbb értékelések sze­rint egy új, tízéves SALT-egyez- mény alapelveinek kidolgozá­sa) mellett a vlagyivosztoki csúcs napirendjén egész sor olyan kérdés szerepel majd, amelyekről a két államférfinak a rendelkezésre állő néhány órában érintőlegesen legalább véleménycserét kell folytatnia, részben a két ország kapcsola­taiban betöltött lényeges szere­pük (a gazdasági kapcsolatok helyzete általában, szovjet- Szibéria és a Távol-Kelet fej­lesztésének előmozdítása közös gazdasági vállalkozások segít­ségével, az amerikai kereske­delmi vámok eltörlése, a hitel- politika javítása), részben mind­két ország külpolitikájában el­foglalt kulcspozíciója (a közel- keleti rendezés lehetőségei az ENSZ palesztinai vitája és Kis­singer hetedik körútja után, az európai biztonsági konferencia harmadik szakaszával kapcso­latos álláspontok végleges tisz­tázása, a bécsi haderöcsökken- tési tárgyalások helyzetének át­tekintése) miatt. A világpolitikai kérdések, kü­lönösképpen a nemzetközi konf­liktusok esetében a főtitkár és az elnök közötti bizalom, s raj­tuk keresztül a fokozódó poli­tikai megértés és a béke javá­ra való együttműködés szándé­kának erősödése a két nagyha­talom között nem kevésbé fon­tos, mint maguk a politikai el­határozások, melyeknek több­ségükben amúgy is tovább kell érlelődniük az újabb találkozá­sig. Szovjet részről az enyhülés megmásíthatatlanságának köve­telményét egyébként sem csu­pán a nemzetközi konfliktus­helyzetek kiküszöbölésére ér­tik, hanem az újabb konfliktu­sok kialakulásának megakadá­lyozására is. A Novoje Vremja című moszkvai külpolitikai he­tilap ennek az álláspontnak a magyarázataként nemrégiben egyetértéssel idézte a New York Times vezércikkét, mely szerint 1973 őszén a szovjet— amerikai együttműködés erősí­tésének iráftyzata elősegítette a közel-keleti konfliktus visszafo­gását, de nem volt elég szilárd ahhoz, hogy a válságot teljesen meghiúsítsa. BOKOR PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents