Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-17 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

üabó Béta yszóval javítani koll a jelenlegi rülmén veken. segíteni kell az író- t. ör. C s a n d a : Valóban van vala- abban. hegy az írók közötti kap- álatok nem kielégítőek, néha pedig zott érzékenység tapasztalható né- jlyiküknél. Amit Szabó Béla emlí- t még. nevezetesen a már megje- it művek újrakiadását, tudtommal Madách Kiadó tervez egv könyvso- satot az első köztársaságbeli ma- ar írók legsikerültebb alkotásaiból. zt a sorozatot ki lehetne bővíteni, s ;y újra napvilágot láthatna cseh- slovákiai magvar szocialista irodal­muk néhány értékes alkotása is. Még egyszer az rodaimi Szemléről Síilvássy: Lapunkba« meg je­»t írásunkban, s a vita során Is ómutattunk az Irodalmi Szemle szel­epére irodalmi életünkben. Az érté- es publikációk mellett kifogásoltuk s mások is elmarasztalták néhány özlemény gyengébb színvonalát, s a Ita tárgyává tettük azt is. hogv va- on helyes-e, ha a korábbi évekhez éoest jóval kevesebb irodalmi anyag aleinik meg. Duba: Már a válaszomban, mely szintén megjelent az Oj Szó­tan, leírtam, hogv a bírálat nagy ré­zével egyetértünk, és levontuk a íiegfelelő következtetéseket. Ami a zépirodalmi anyagot illeti, sajnos jlyan kevés volt a beküldött s a meg- elelő próza, hogv egyszerűen nem udtunk igényesen szerkeszteni, ha- íem az volt a gondunk, hogy meg- öltsük a lapot. Konkrét leszek: A Szemlének szerencséje volt, hogy tácz Olivér írt egy noveliáskötetet, t mielőtt leadta a kiadónak, néhány rását elküldte hozzánk. így tudtunk I—10 Rácz-novellát közölni, S tulaj- ionképpen ez biztosította, hogy majd- íem minden számban volt novella. Jalnos, mások kevesen jelentkeznek. \z idősebb írók közül hamarjában íem Is tudnék valakit említeni, aki több jó novellát hozott volna be hoz­zánk. A fiatalok közül, akik a Fekete szél szerzői voltak. Kovács Magda nár évek óta nem hallat macáról, Wurczel Gábor, aki pedig sajátos hangú, eredeti tehetség, ugyancsak naivon ritkán jelentkezik írással. Még talán Berenk József a legaktí­vabb. Neki éppen most jelent meg íz első önálló novelláskötete. Első sorban azért következett be ez az iltolódás. mert próza hiányában az dméleti irodalom került túlsúlyba. Zalabai: Ha már Itt tartunk, rissé túlzottnak érzem azt a vita fo- yamán előfordult megállapítást, mi­szerint a Szemlének példánvszáma ilacsonv lenne. Szerintem, ha össze- lasontítjuk a hazai és a külföldi lapok éldánvszámaival. akkor 0.7. az arány zómunkra nagyon kedvező. Ez ter­mészetesem nem jelenti azt, hogy nem igyekeznénk újabb és újabb ol­vasókat szerezni. Szabó: Az összehasonlítás sze­rintem azért nem egészen helytálló, mert az említett országokban több az Irodalmi lap, mi pedig csak egyetlen irodalmi jellegű folyóirattal rendel­kezünk. Én megértem a szerkesztő­sig gondjait, éppen ezért az a véle­ményem, hogy a szerkesztők ne csafk három-négy író alkotásait közöljék. Építsenek ki országos hálózatot, s mind egykor Osváth, ők is szervez­zék Irodalmunkat. Ez másképp nem megy. Kopócs: A vita folyamán már elmondtam, hogy a Szemle formája, tipográfiád elrendezése elavult, a reprodukciók minősége pedig sokszor egészen kiábrándító. Nem akarok most szakmai kérdéseket részletezni, ezért csupán azt állapítom meg. hogy a papír minőségén, a publikációk el­rendezésén, főiét; pedig a reproduk­ciók minőségén sürgősen javítani kell. Javaslom, hogy egy-egy szám­nak legyen képzőművészeti mellék­lete, amelv megfelelő minőségű papí­ron közli valamelyik festő, grafikus vagy más művész alkotását, ló lenne, ha ugyanebben a számban olvashat­nánk színvonalas műelemzést Is. Dr. C s a n d a : Ha jól számolom, a Szemlével kapcsolatban 36 éve is­mételgetjük, hogy a nyomda, a meg­felelő nyomda hiánya. Ennél már töb­bet kell tennünk. Nem elég a panasz, a panaszos levél, ezt intézménye­sen, a legfelsőbb pártszervek és állami szervek bevonásával kell megoldanunk. Valamikor « Héttel voltak hasonlo problémák, s ma már ezek megszűntek. A Hét most már mindig időben és tetszetős külsővel jelenik meg. Azt hiszem, időszerű el­gondolkodnunk egy új hazai magyar művészeti folyóirat létrehozásán is, amelv felkarolná a kulturális és tu­dományos jellegű elemző írásokat, mert a Szemle feladata elsősorban az irodalmi alkotások, az irodalmJ vo­natkozású elméleti írások közlése. A tudományos irodalom szerepe .MW' S * i 1 v á s s y : Dubu említette az előbb, hogy megnövekedett az elmé­leti irodalom száma, főleg uz utóbbi időben. Annak ellenére, hogy — né­hány kivételtől eltekintve — elsősor­ban mennyiségi fejlődésről adhatunk számot, mégis ügy érzem, erről a kérdésről sem feledkezhetünk meg. Dr. Csanda: Szerintem már az is eredmény, hogy van tudományos irodalmunk. A jugoszláviai magyar Irodalomban például ez a legerősebb irodalmi műfaj. Nálunk látnunk kell azt, hogv az első köztársaság viszo­nyaival ellentétben, számos magyar nemzetiségű tudományos dolgozónk van, működik a magyar irodalom és nyelv tanszéke Bratislavában. Nitrán és Prágában. Természetes tehát, hogy ezek a dolgozók és mások is publikálnak. Más kérdés, hogy ez az elméleti irodalom néhány pozitív ki­vételtől eltekintve, nálunk még aránylag jjyenge színvonalú. Azt vi­szont nem lehet úgy beállítani, hogy ha majd lesz elegendő prózánk, ak­kor a tudományos irodalom kiszorul a Szemléből. Ezt a műfajt is pártolni kell. és többek között ezért javasol­tam az űj művészeti folyóirat meg­indítását. Zalabai: Néha az írószövetség szekciójának gyűlésein is elhangza­nak olyan hangok, amelyek lebecsü­lik a tudományos irodalom szerepét. Meggyőződésem, hogy egyetlen szel­lemiség. egyetlen kultúra sem lehet meg tudományos irodalom nélkül, sőt szerintem n társadalomtudomá­nyok azok, amelyek leginkább rögzí­tik egv nemzetnek vagy nemzetiség­nek az „itt és most“ keretei között folyó életét. Éppen ezért támogat­nunk kell — beleértve a Szemlét is — a tudományos irodalmat, s ezen belül a társadalomtudományok vala­mennyi ágazatát A Fóbry- hagyományról és stószi házáról Szilvássy: A vita során —• s neun véletlenül — sokszor idézték Fábryt, hivatkoztak érdemdús kritikai tevékenységére. Szó esett a Fábry- hagvománv megőrzéséről, s ezen be­lül stószi házának újjáépítéséről is. L 6 r i n c z Gyula: A vita során megjelent egyik cikk néhány mon­data, s más hazai magyar lapunkban napvilágot látott néhány írás félre­értésre adhat okot, s a beavatatlan olvasó azt hiheti, hogy a CSEMADOK semmit sem tett a ház rendbehozá- sáért, holotl az ellenkezője az igaz. Szövetségünk központi bizottsága el­határozta. hogv rend behozat ja Fábry Zoltán stószi házát, és mellé alkal­mas helyiségeket építtet a tudomá­nyos dolgozók számára. Hozzáférhe­tővé teszi Fábry könyveit, levelezéseit és más ránk hagyott dokumentumait. Sajnos, kérésünk és sürgetésünk el­lenére a Košice-vidéki Járási Építő­ipari Vállalat az előirányzott munká­kat még nem fejezte be. de ígéri, hogy az év végéig befejezi az új épü­letrészt. A Fábry-ház körül ez a helyzet, minden más csupán találga­tás, vagy rosszhiszemű híresztelés. Óriási munka volt Fábry könyvelt, kéziratait, levelezését leltározni, cso­portosítani. Ez is megtörtént. Az építkezés idejére Fábry ingóságai biz­tos helyen, szakszerűen el vannak raktározva. Színvonalasabb irodalmi életünkért %■(» Szilvássy: Beszélgetettünk vé­gén. mint már korábban is ein Itt et­tem, megpróbálhatnánk körvonalaz­ni a továbblépés lehetőségeit is. Az alapvető követelmény szerintem az — bármennyire is általánosan hangzik — hogy valamennyiünknek, tehát az író­szövetségben. a kiadóban, a szerkesz­tőségekben jóval igényesebb munkát kell végeznünk, át kell törnünk a jelenlegi passzivitás korlátadt. Per­sze, mindez az írók jóakarata, hiva­tástudata nélkül lehetetlen. Bot to György Balta: Jó lenne, ha ennek a vi­tának kézzel fogható eredménye is lenne, s ezért szeretném elmondand javaslatomat. Az eltelt egv év során 127 író—olvasó találkozón vettem részt. Végigjártam Dél-Szlovákia ma­gyarlakta vidékeinek szövetkezeteit, üzemeit és különböző típusú iskoláit. Nagyon sok még a kiaknázatlan le­hetőség. számos megoldás kínálkozik például könyveink terjesztése terén. Meggyőződésem, hogy falvai nk la­kossága igényli a nívós szocialista kultúrát, tehát a jó könyvet, a szín­házat és így tovább. Nekünk az a feladatunk, hogy megfelelő módsze­rekkel és megfelelő formában te­gyünk eleget ezeknek az igényeknek. Mindenképpen fel kell számolnunk az eddigi ösztön össéget. lavaslom, hogy a CSEMADOK, a Madách Kiadó, az írószövetség magyar szekciója és más intézmények Illetékeseiből ala­kuljon egy koordinációs bizottság, mely pártunk kultúrpolitikájának megfelelően, meghatározza irodalmi és kulturális életünk irányításának legfontosabb feladatait, megfelelő koncepciót dolgoz, ki a könyvek, s egyáltalán a kulturális értékek ter­jesztésére. a színvonalasabb vidéki művelődési és szórakozási lehetősé­gek megszervezésére. Zalabai: Az utóbbi években kevés olyan rendezvényre került sor az írószövetségben, a Madách Kiadó­ban vagv valamelyik szerkesztőség­ben, ahol rendszeres építőmunka ke­retében hosszabb távon elgondolkod­taflk volna Irodalmunk égető kérdései ről. Az ilyen találkozókat rendszere sítem kell. Batta legutóbbi írásában volt egy lényegre tapintó megállapí­tás. Méghozzá az, hogy irodalmunk­ból, szellemi életünkből jóformán hiányzik Dél-Szlovákia magyarlakta tájegységeinek a képe. hangulata Ezen kell változtatnunk, hogy az ol- vasók azt kapják, ami valóban ró luk, nekik szól. Meg kell szüntetnünk azt a légüres állapotot, amiben iro­dalmáraink egy része téblábolt. Ez már odáig vezetett, hogy szobatuaős példá|ára kialakult az ún. szobaíró típusa, aki mindenről tudomást vesz. csak a társadalmi kérdésekről s a társadalmi környezetről nem. Hiány zanak az ún. mozgékony publiciszti kai műfajok, a glosszák jegyzetek stb. Kevés az irodalmi riport is amelv szintén híven tflkrözh tné éle tünket, valóságunkat. Szilvássy: Beszélgetésünk se rán nem véletlenül esett sok szó a kritikáról. Itt az ideje, hogy ne sem mitmondó, langyos értékelések lássa nak napvilágot. hanem marxista szempontokat érvényesítő, építő jel legű és szókimondó bírálatok. Hazai magyar lapjainkban — például a szovjet folyóiratokhoz hasonlóan végre merjünk m-lv rprcfiyni és »>' marasztalni Dr. C s a n d a: Ügy vélem, író Ink aktivitásának egyik bizonyítéka ha részt vesznek különböző pályáza tokon. A múlttal ellentétben az utób- bi időben juvull a helyzet. Például a CSKP megalakulásának évfordulója ra kiírt pályázaton arányiul? soV~ 1 veitek részt. Ami n továbblépés le hetőségeit illeti, meggyőződésem, hogy tovább kell folytatni ideológiai offenzívánkat. s azon kell munkál kodnunk. hogv minél több elkötele­zett hazai magyar írás jelenjen meg. Lőrinc; Gyula Kerékasztal-be­szélgetésünk végén , fölöslegesnek lartok valamiféle zengzetes zárszót hiszen sok fontos kérdésre már meg találtuk a megfelelő választ. A 1« púnk hasábjain lezajlott vitát olva­sóink s íróink döntő többsége is po­zitívan értékelte. Legutóbb erről GP mörhorkán győződtem meg. ahol a*, ottani dolgozók élénken érdeklőd tek. és hozzáértőén szóltak irodai mánkról. Sok minden ben összhang ban volt a vitaindító cikk megállapí­tásaival a nitrai főiskolások és rüé sok véleménye is. Elérkezettnek lát tűk az időt ahhoz, hogy kissé fel pezsdítsük irodalmi életünket A vi ta és a mostani beszélgetés is bizo­nyította. hogv javítanivaló akad bő ven. Beszélgetésünk végén úgv ’ér­zem. nem árt hangsúlyozni, hogy a színvonalas és elkötelezett irodalo mért szállunk síkra Látnunk kell azonban azt is, hogy az irodalom, és egváltalán a művészet, rendkívül ér zékeny terület, tehát itt különösen óvatosan kell bánni az általánosítha­tó megállapításokkal s a mindent el­ítélő véleménnyel. Helytelen lenne, ha vulgarizálnánk az elkötelezettség fogalmát, s elfeledkeznénk az esz­meiség és a művészi színvonal egv- ségérő I. Nem egészséges dolog, ha irodal­munkkal kapcsolatban kisebbek lesz­nek az igényeink, és alacsonyabbra helyezzük a mércét. Hazai magyar képzőművészeinknek például nincs magvar szekciója, alkotásaikkal szem­ben azonban ugyanolyanok az igé nvek és az elvárások, mint « cseh vagy a szlovák képzőművészek ese Zalabai Zsigmond tében. És így van ez rendjén. Ogy vé^ lem, ez az irodalmunkban sem le hét másképp. Magunknak ártanánk, ha lebecsülnénk önmagunkat, és a felmerült problémákat azzal lgyekez nénk eltussolni, hogy „kis“ irodai műnk van. A szellemi életben, a kul túrában nincsenek ..kis“ és „nagy" irodalmak, csak jó, avagy sikertelen és hatástalan alkotások léteznek. Fi sősorban ezt kell tudatosítanunk, s ennek megfelelően kell munkálkod nunk a Jelenleginél színvonalasabb szocialista irodalmunkért. (A rajzokat Kopócs Tibor készítette) etosegeirol

Next

/
Thumbnails
Contents