Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-17 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
c.;-, Ä V«- S* <n v-íľ. szocialista országok kulturális életéről [ _ ................. 1974. A. 17. 1 1 Az elmúlt hetekben a szocialista testvérországok; kulturális életében is az együttműködés, a kölcsönösség dominált. A leningrádi ERMITÄZS vezetői megrendezték az ímpresz- szlonisták műveinek jubiláris kiállítását. Az október 17-én megnyílt kiállítás a stíluskorszak 69 legjelentősebb alkotását mutatja be, és az anyagot az Er- mitázs, a moszkvai Puskin Múzeum és a prágai Nemzeti Képtár gyűjteményéből állították össze. A kiállítás — mint jeleztük — Jubiláris. Ugyanis pontosan száz évvel ezelőtt — 1874-ben — nyílt meg Párizsban az impresz- szionisták első kollektív kiállítása, jóllehet az impresszionizmus története körülbelül húsz évvel korábban kezdődik. A festészet fejlődésének dinamikus folyamatában, statika és dinamika, rajz és szín, absztrakt rend és organikus élet váltakozásában a dinamikus fejlődési irányzat csúcspontja az impresszionizmus, de ugyanakkor a statikus középkori világkép teljes felbomlása is. Az impresszionizmushoz hasonló merész ugrást az eddigi fejlődés egyetlen szakasza sem ismert, és ,,az első impresszionista kiállítás döbbenetes hatása semmihez sem hasonlítható a művészeti újítások történetében“ — írja Arnold Hauser. A leningrá- idi jubiláris kiállítással a Szovjetunió ismét bebizonyította, bogy hűségesebb sáfára és át- örökítője az emberi szellem igazi értékeinek, mint például Franciaország, amely az impresszionizmus éltető bölcsője volt, de az első kiállítás 100. évfordulójáról megfeledkezett. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG kulturális életének kétségtelenül legjelentősebb eseménye egy színházi bemutató volt: a pécsi Nemzeti Színház mutatta be Illyés Gyula Dupla vagy semmi című legújabb drámáját. A mű tartalmáról a szerző így vallott: „Értelmes-e, érdemes-e az emberi lét? — felelősen erre bizony csak alapos tapasztalatok birtokában, vagyis akármiféle pályának a vége felé van módunk felelni. Viszont a feleletben ekkor már ítélet is van. Ha nincs értelem és érdem, akkor ezért az egy életért is kár volt; ha pedig van, akkor ide legalább még egy létet, hogy a tapasztalatot méltón hasznosíthassuk — köszönetül az eddigiekért.“ Eddig még nem láthattuk Ily- lyés legújabb művét, azonban tartalmáról beszámoltak a méltatások. A Bábjátékos a haláltól azért akarja kicsikarni az utolsó cselekvés lehetőségét, hogy a gyűlölködő, kiszolgáltatott, a lét szorongató szomorúságába zárt embereket önmagukra, az értelmes élet lehetőségeire megtanítsa. A Dupla vagy semmi értékét Sziládi János kritikus így fogalmazta meg: __ a „leggazdaga bb, a művészi élményt a legsokoldalúbb művészi eszközökkel megjelenítő Illyés-művek egyike“. Úgy látszik tehát, hogy a felmérés, számvetés, leltározás — ami a Kháron ladikján című kötettel kezdődött —, folytatódik. Illyés Gyula november 2-án töltötte be 72. évét, és reméljük, hogy — saját szavaival élve — legalább még egy létet kap a sorstól, hiszen ő mondta, hogy: „Minden filozófia — s minden költői — lobogó elszántan és következetesen a halál, a biztos vesztés — ellenében lobog. Oly kitartóan, hogy már-már reménnyel.“ A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG októberben az első német munkás-paraszt állam megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte. Az ünnepség- sorozat legkiemelkedőbb kulturális eseménye a Leningrádi Opera vendégjátéka volt. Csajkovszkij Pique Dame című operáját Vadim Kalentyev vezényelte merész dinamikával, gondosan ügyelve a legfinomabb árnyalatokra, az ariosóvá szélesedő dalszerűségre, az epikus-lírai elemek érvényesülésére is. Irina Bogácsévá a grófnő, Oan Glinszkaite Liza, Sztaniszlav Babesko Tomszkij gróf, NyikolaJ Majbroda Hermann, Arkagyij Volodos pedig Jeleckij herceg szerepében aratott megérdemelt sikert. A másik bemutatott mű Rimszkij-Korszakov A ~ cári menyasszony című operája volt. A beszámolók a legnagyobb elismerés hangján méltatják a leningrádi művészek — zenészek és énekesek, karmesterek és rendezők, díszlet- és kosztüm- tervezők — alkotó-interpretáló tehetségét. Ugyancsak a negyedszázados évforduló tiszteletére készült el a DEFA új dokumentumfilmje, amely Útitársak címmel mutatta be a szocializmus útjára lépett német nép huszonöt évi igyekezetét, erőfeszítését, minden akadályt leküzdő, új országot, új rendet építő akaraterejét. A 70 perces . film bemutatja, hogyan lesz az egyén munkájából milliók erőforrása, embereket és eseményeket idéz fel, politikusok, munkások, vezérigazgatók és tudósok jelentkeznek a múltból és a jelenből. Híradó- szerűen pontos, de ugyanakkor új tettekre, új győzelmekre lelkesítő lírai alkotás. A bevezetőben rámutattunk arra, hogy a Szovjetunió vezette szocialista közösség országainak kulturális életében az együttműködés dominált. Ennek egyik példamutató bizonyítására a ROMÁN SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN — Aradon — került sor. Az aradi Vesztőhelyen és az aradi Kultúrpalotában emlékeztek meg a vértanú- halált halt tizenhárom honvéd- tábornokról, a szabadságharc mártírjairól. A magyar kormányküldöttséget Orbán László, művelődési miniszter, a román kormányküldöttséget pedig Dumitru Popes- cu, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnöke vezette. A két küldöttség jelenlétében helyezték el a Vesztőhelyen épített kriptába a vértanúknak az idők során szétszóródott s most összegyűjtött földi maradványait. Orbán László magyar művelődési miniszter ünnepi beszédében kiemelte: „Az aradi tizenhárom névsora is bizonyítja, hogy az 1849-es szabadságharc nemcsak a magyaroké volt, hanem az európai népeké. Az Aradon kivégzett tábornokok nemcsak a magyar nép mártírjai voltak, hanem az európai szabadság- harcoké is.“ A Kultúrpalota színpadán Bessenyei Ferenc, Ungvári László, Keres Emil magyar művészek, Larisa Stase Muresan, Mariana Stere, Alexandru Fierescu, Mir- cea Gerdán, Sorin Lepa, Eugen Motäteanu és Ion Petrache, az Aradi Állami Színház művészei, valamint Koszta Gabriella és Rajhona Ádám, a Temesvári Állami Magyar Színház színészei idézték az 1848-as szabadságharc és forradalom emlékét Petőfi Sándor, Bem József, József Attila, Illyés Gyula, Nicolae Bälcescu, Alecu Russo, Vasile Alecsandri, Simonffy Lajos, Eugen Jebeleanu, Mihail Beniuc, Szemlér Ferenc, Ion Brad és Majtényi Erik szavaival. A Bukarestben megjelenő A HÉT című hetilap tudósítója (Szekernyés János) értékelésében rámutatott, hogy az előadott művek a forradalom nagyságáról, viharos valóságáról, Duna menti népek összefogásának, egymásrautaltságának szép hagyományairól vallottak. P. Gy. VARGA ERZSÉBET: Anyám, te todtad anyám te tudtad királylány vagyok tócsákban nem nézem magam ezüst patakvíz a tükröm s a szemem tó tenger tiszta kék csodálkozás anyám te tudtad s nem mondtad soha š hogy királylánynak égben élni illő maradtam hát a porban fehér szirmú csodálkozó-kék-szemű virág csak te szálltál királynőként a csillagos messzeségbe elszálltál és elfeledtél királylányod könnye lettél: harmatcsepp a porban nyíló fehér szirmú szép virágnak csodálkozó kék szemén NÉMETH ISTVÁN: Susil Weerarathina felvétele Fiunk helyett téged (RADNÓTI MIKLÓS EMLÉKÉRE) Lám. számadra is elég lett volna egy szó, egy kéz, pillantásnyi csönd. Ha megszólal égy kóbor kutya nyers vonítása, vagy ha követ hajítanak, a mocsárba. Ott a töltés oldalán talán még egy ugrás is megmenthetett volna. És mi mindnyájan, ha a gomolyog visszacsavarodna, ha előtted álltunk volna be a sorba, ha fiunk helyett téged akartunk volna. MÁTÉ IMRE: Szépül kertem, csodálnának vár a kertem: meséimnek harangvirág mese lánya, harangozná harmatgyöngyöt örömödet, fűznék néked, hogyha jönnél, hasonlítsál csodálnálak, az anyámra. Napszakok DÉL SZITÁSI FERENC: Viszonylagos idő ... a pékek a kemencéből kiszedik a határt, a téglák közül előkerült kőművesujjak eleresztik a kalapácsot.... megnézi mindenki a féltükörben, hogy mennyire teremtette újjá a világot. ESTE A szem tökéletes táj - : tükrében mozdulatlan madár, / nagyanyám hamu haja a habzó teknőtenger felett - - duzzadt ujjakkal mossa-vádolja ő a történelmet /. Csönd van -----gyökérnyelven énekelnek a fák a Kárpát-medencében.
