Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-17 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

Q Ivo Novák az Utolsó bál n rožňovi uszodában című film­jét befejezve, megkezdi A világ végén című film előkészületi munkált. A drámai történet az 1950-es években játszódik, s té­máját a határőrség életéből meríli. ★ □ Kiskatona a címe Václav Vorlíček filmjének. A szellemes^ vígjáték egy fiúról szól, akit a kötelező katonai szolgálat formál igazi férfivá. ★ O Négyrészes levefilm ke^ szült a Leníilra műtermeiben a Garin mérnök hiperboloidja című Alekszej Tolsztoj-regény- ből. Leonyid Kvlnihidze rendez­te a sorozatot. Az egyik fősze­repet. Mihail Volkov, a lenin­grádi Gorkij Színház művé­sze alakítja. Ö játszotta annak idején A „Saturnus“ csapdájá­ban főszerepét is. * □ Sofia Loren nemcsak Az utazás című filmet forgatta Ri­chard Burtonnel, hanem Noel Coward egyik szkeptlkus-lróni- kus szerelmi komédiájának filmadaptációját, a Rövid talál­kozást is. Ez utóbbi felvételeit Angliában, Brockenlnirstban ké­szítették. ★ Q Ken Russel angol rende­ző szívesen foglalkozik zenés témákkal. Csajkovszkij és Mahler életének megfilmesítése után Liszt Ferenc alakjára gondolt. A Gente című lap sze­rint furcsa főszereplőt válasz­tott : Miek Jaggert, a Rolling Stones együttes vezetőjét. ★ □ Prágában február 20—27. közötti napokban rendezik meg a hazai filmek fesztiválját. A cseh és a szlovák filmek szem­léje felszabadulásunk 30. év­fordulója jegyében zajlik majd le, s célja, hogy értékelje ez évi filmtermésünket. A nemzeti fesztivál keretében szemináriu­mokat, vitaelőadásokat is tar­tanak. ★ Két portré IWNtotyij Szmoktunavszkij Hamlet és Csajkovszkij alakítójaként él még ma is emlékezetünkben, jólle­het azóta több mai témájú filmben is vállalt szerepet. Legutóbb Szergej Ge- raszimov Anyák—lányok című alkotá­sában, A vágyak teljesülnek című Ka- verin-regény filmváltozatúban és And rej Mihalkov Koncsalovszkij A szerel­mesek románcában állt felvevőgép elé. Az utóbbit — a barátsági hónap film- bemutatói során — mi is láthattuk. Te­kintetével, arcjátékával egy egész sor sót és drámai akaratot tud varázsolni a figurákba, önmagával teszi teljessé a szerepeket. Játéka így válik élmény- szerűvé, varázslatossá és meggyőzővé. Történelmi személyiségek, kiemelke­dő egyéniségek és mai emberek — így jellemezhető Innokentyij Szníoktunov szkij színészi profilja. S hogy az élen­járó szovjet művész miként tudja egyeztetni napjaink figuráit a törté­nelmi személyiségekkel, s hogyan vé lekedik ezek kapcsolatairól, illetve kii lönbö'zőségéről, erről így vall: — Ha történelmi személyiséget aló kítok, a szerepben kortársunk maga­tartását,{ jellemét és életérzését is sü rítem, hiszen véleményem szerint pél dául egy Shakespeare hős államtó, örök, tehát élő emberi problémák hor dozója, olyanoké, melyek mindennem zedéket foglalkoztatnak. Szerintem az ember mindig is arra törekedett, hogy felemelkedjen az ót körülvevő ingo- ványból, iszapból, újra ember akar len ni, önmagát keresi. Az ehhez vezető út néha göröngyös, kövekkel szegélye zeit, esetenként zökkenőmentes, de sohasem könnyű. Az ember, legyen bár diktátor vagy munkás, különféle prob­lémák előtt áll, akár napjainkban él, akár öt évszázaddal ezelőtt élt. A tör­ténelmi személyiségekben, így a Ham- leiben is, elsősorban napjaink Hamlet jéi látom. — A klasszikus szerzők — folytatta nyilatkozatát I. Szmoktunovszkij — ta­karékosabban fogalmaztak, gondolatai­kat tömörebben és színesebben, válto­zatosabban fejezték ki. Ebből arra kö­vet kézi el hetnénk, hogy az így megírt szerep könnyebben megformálható; meglehet, ám sokkal n^igi/obb a szí­nész felelőssége. Hiszen mindenki tud ja, milyen figuráról van szó. A közön- ségnek saját elképzelése van a hősről. A Csajkovszkij szerep esetében például meghatványozódott a felelőssegem, hi szén mindenki ismeri a nagy orosz ze neszerző müveit, s ebből adódóan igé nyesebb munka hárult rám, nagyobbak voltak az elvárások. Mindamellett tör ténelmi személyiséget alakítani hálás feladat, mert nagy egyéniségek gondo latait, nézeteit kell átadni a közönség nek. Kétségtelen, hogy egy mai embert könnyebb megformálni. Az ember ön magát játszhatja, bár kérdés, hogy ez leköti e a többiek figyelmét, gazdagít­ja e őket. A kortárs-durubok legna gyobb hibája azonban a sekélyes szö­veg, a felszínes párbeszédek, a mély gondolatok hiánya. Emiatt a mű sokut veszít értékéből, a hős arculata elszür kiíl, a nézőt peilig nagy élményektől fosztjuk meg. Az az érzésem, hogy a kortársmüvekben elvési - az e m bér. Arra a kérdésre, hogy életének dön­tö eseményei a színházhoz, avagy a filmhez kapcsolódik-e, Innokentyij Szmoktunovszkij ezeket mondotta: — Pályafutásom úgy alakult, hogy csaknem valamennyi szerepben párbe­szédet folytattam a közönséggel az alapvető „örök“ kérdésekről. Vlagyimir Iljics és Hamlet, Mozart és Gyetocskin, Miskin herceg és h jodor cár . .. Terveiről, munkájáról szólva Szmo'k- tunovszkij elmondotta, legfőbb óhaja, hogy állandóan dolgozhasson. Szeren­csés helyzetben van, mert számos sze­rep közül választhat. A színpad, a fil­mezés, a rádió és a tévé várja. Véle­ménye szerint Ideális lenne, ha valami­képpen össze lehetne kapcsolni a szín­házat a filmmel, erről a két fórumról ugyanis meggyőzően lehet szólni a közönséghez, kapcsolatot lehet vele te­remteni, hatni lehet a szívére és az értelmére. A művész nem tagadta, hogy személy szerint jelenleg többet vár a filmtől, a forgatással kapcsolatos ter­veitől, mint a színháztól. voltam, amikor szerepet kaptam Kulid- zsanov említett filmjében. Ezt a szere­pet aztán újabbak követték. • Ön fiatal kora ellenére máris az OSZSZSZK nemzeti művésze. A meg­tisztelő cím mit jelent az ön számára? — Tömören válaszolok: sokkal na­gyobb felelősséget. S hogy túl fiatalon kaptam ezt a címet? Szergej Bondar- csuk fiatalabb volt, mint én, amikor nemzeti művésszé nyilvánították. Ná­lunk mostanában fiatal művészeknek is gyakran adományoznak megtisztelő címet, hiszen kezdeti sikereik arra en­gednek következtetni, hogy újabb ered­ményekről adnak majd számot. S azt hiszem, ez így helyes. • Ha egyszerre két forgatókönyvet is kapna, s az egyik komédia, a másik dráma lenne, melyiket választaná? — Biztosan a komédiát. A magánélet­iemben ugyanis vígkedélyű vagyok, ámbár a megjelenésem ezt nem árulja el. Az első szerepeket filmdrámákban kaptam, s amint az már lenni szokott, a rendezők azóta csakis „komoly" sze­repekkel bíznak meg. S ha egy szí­nészt egyszer „beskatulyáznak“, nehéz kitörnie a megszokott szerepkörből. • Hogyan fogalmazná m'eg emberi hitvallását? — Emberi és művészeti hitvalláso­mat a fesztivál jelszavával rokoníta- nám: a népek neme6 kapcsolatáért, a becsületes és az egymást kölcsönösen tisztelő emberek közötti szép kapcso­latokért. —ym— (Z. Mináöová felv.) Ljmtmüa Csűrsz na A Csehszlovák Televízió a közelmúlt­ban mutatta be az Oleszja című szovjet filmet, melynek főszerepét Ljudmila Csurszína játssza. A népszerű színész­nő a nyár folyamán hazánkban járt, a szovjet küldöttség tagjaként részt vett a Karlovy Vary-i nemzetközi f-ilmfeszti válón. Az újságírókkal találkozva, az Oleszja címszerepéről az alábbiakat mondotta: — Az Oleszja a legkedvesebb szere pem. őszintén szólva, nem szeretem, ha arról faggatnak, milyen szerepeket alakítanék szívesen, azt viszont el­mondhatom, minden vágyam volt, hogy ed játszhassam az Oleszját. Életre kelté­se azonban nem volt egyszerű feladat. Annál inkább is, mert a film forgatá­sát több ízben is abba kellett hagyni. Hol a forgatókönyv nem volt megfele lő, hol a rendező megbetegedett, s ne kém már az volt az érzésem, hogy „ki­nőttem“ a szerepből. Azonban új lehe tőség kínálkozott, s számomra a sze rep oly vonzó volt, hogy nem tudtam róla lemondani. # Milyen emlékei fűződnek első filmszerepéhez? — Erre nem szívesen emlékezem. Lev Kulidzsanov Akkor a fák nagyok voltak című filmjében álltam először felvevőgép elé. Mindössze három mon­datos szerepem volt, s bár a jelenetet többször is megismételtük, én képtelen voltam a szöveget helyesen visszaadni. • Hogyan jutott tulajdonkeppen kap esolatba a filmmel? — A színészek erre a kérdésre álta­lában rendkívüli történeteket találnak ki. fin azonban nagyon banálisai! vá­laszolok: a színművészeti intézet nö­vendéke. az első évfolyam hallgatója □ Agónia címmel film készül a MÜSZFILM-stúdióban Rasz- putyinról, II. Miklós cár udvari tanácsosáról. A kalandos életű szerzetes, német ügynök szemé­lyiségét sok-sok legenda övezi, a történészeknek még máig sem sikerült fényt deríteniük számos körülményre. A kétré­szes film, melyet Elem Klimov rendez, dokumentumanyag fel­dolgozásával készül s a kaland- és életrajzfilm-elemek ötvöze­téből látványos közönségfilm kerekedik majd. A főszerepet Alekszej Petrenko, leningrádi színész játssza. ★ □ Cukor György az ABC tv- társaság számára rendezi a Sze­relem a romok között című fil­met. Főszereplők: Katherine Hepburn és Laurence Olivier. * O Az Így jöttem című korai Jancsó-filmből ismert Szergej Nyikonyenko (Szergej Geraszi- mov tanítványa) filmet rende­zett Madarak a város fölött címmel. JURIJ VISIIMSZKIJ szovjet rendező Óce­án címmel lélektani filmet forgat. A tör­ténet három tenger­nagyról, munkájuk­ról és magánéletük­ről szól. A főbb sze­repeket B. Gusza- kov, N. Belohvosz- tyikova, Ny. Oljalin és T. Szamojľova játssza. A képein: Nyikolaj Oljalin (kö­zépen) a hajóskapi­tány szerepében. 1974. XI. 17. 10

Next

/
Thumbnails
Contents