Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-17 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
Pakisztán 6s a szakadár mozgalmak területei a beludzsok harcban álltak a központi hatalommal. A pakisztáni polgárháborút és Ali Bhutto hatalomra jutását követően Be- ludzsisztánban két ellenzéki párt — a Nemzeti Avami Párt és az „iszlám szocialista“ irányzatú Dzsamiatul Ulema Iszlam párt politikusai töltötték be a vezető tisztségeket. Mivel a kormányzat különféle ürüggyel elmozdította és bebörtönözte a beludzsisztá- ni ellenzéki vezetőket, a nép viharosan adott kifejezést elégedetlenségének. Négy pakisztáni hadosztály Tikka Khan parancsnoksága alatt bevonult Beludzsisztánba, hogy „paci- fikáljon“, mire felkelés tört ki. A beludzsok elégedetlensége két okbői fakadt. Egyrészt nem tudták elviselni, hogy Iszlámábádból oktrojáltak rájuk kormányzókat és más vezetőket, számukra idegen adminisztrációt vezettek be. Másodszor a pakisztáni hadsereg, amelynek parancsnoki posztjain — ugyanúgy, mint a politikai életben — túlsúlyban vannak a beludzsok „természetes ellenségei“, a pandzsábiak, a síkság lakói partizánok után kutatva, durva lélektani hibát követtek el. Házkutatásokat rendeztek, „feldúlták a beludzs otthonok békéjét“, márpedig a beludzsok ősi puritán erkölcsei szerint a ház, az otthon, a „magánélet“ szent és sérthetetlen, aki pedig az ellen vét, hetedíziglen, vagy még tovább is, életével fizet érte. Ebben az esetben az egymás között dívó vérbosszú, amely egyes beludzs családok teljes kipusztulását okozta, most „nemzeti felkelés“ formájában nyilvánul meg. A pathanok helyzete is hasonló, azzal a különbséggel, hogy Afganisztán közvetlen érdekeltsége miatt már „nemzetközi viszállyá“ fajult. 1947- ben, Pakisztán megalakulása után a pathanok is önálló Pustunisztán létrejöttében bizakodtak. 1961-től 1963-ig felszabadító harcot is vívtak. Pustunisztán kérdése az afganisztáni változások, a királyság eltörlése és Daud hatalomra jutása után vált ismét időszerűvé. HATALMI MOZGATÓEIRÖK A beludzsok és a pathanok szembefordulását Ali Bhutto központi kormányzatával nem könnyű megmagyarázni, mert a pakisztáni viszonyokra a jobb- és baloldali erők kiszámíthatatlan lépései jellemzőek. Hivatalosan a baloldalinak számító helyi kormányzat elmozdítása adott okot a beludzsok elégedetlenségére a viszonylag haladó politikát követő Ali Bhutto kormányával szemben, s amellett, hogy a Pakisztáni Néppárt bifán — ködkép vagy valóság? # Ellentétes áramlatok a két szomszéd, Afganisztán és Irán árnyékában Véget ér-e a belviszály? # BeludzsiszOktóber derekán váratlanul hatott Ali Bhutto pakisztáni állam- és kormányfő bejelentése, hogy azok a beludzsisztáni lázadók, akik december 15-ig megadják magukat a pakisztáni hadseregnek, közkegyelemben részesülnek. Az eredeti határidő október 15-ig szólt, de két hónappal meghosszabbították. A pakisztáni államfő azt is közölte, hogy eddig már ötezer beludzs harcos tette le a fegyvert és tért vissza bántat- lanul falujába. Bhutto bejelentése ismét Pakisztánra terelte a közvélemény figyelmét. Az 1971. évi pakisztáni—bangladesi, illetve indiai viszály óta Pakisztán helyzete fokozatosan rendeződik. Szakaszosan békés megoldást nyernek India és Pakisztán problémái, norma- lizálődik a viszony az elszakadt Bangladessel is. Tavaly augusztusban új alkotmányt kapott az ország, s ez erősen központosított hatalmat biztosít. a Bhutto-kormány fejleszti kapcsolatait és együttműködését a szocialista országokkal, az ország kivitelének tetemes - része ide irányul. Bhutto kormányzó pártja, a Pakisztáni Néppárt emellett az ipar fejlesz tésére, elsősorban a vezető iparágak államosítására, másrészt a hatásos nyolcmillió pathan él az Északnyugati Határtartományban, hétmillió pedig a szomszédos Afganisztánban, Be- ludzsisztánban egymillióra becsülik a beludzsok számát, viszont legalább hárommillió beludzs él az ugyancsak szomszéd Iránban. Afganisztánban a pustu nyelvet beszélő pathonokből tevődik össze a vezető réteg; Daud miniszterelnök is pathan a javából, így aztán Afganisztán hajlik arra a gondolatra, hogy az afganisztáni Pas- tunisztánból és a pakisztáni Észak- nyugati Határtartományból jöjjön létre egy pathan autonóm terület. Nem így Irán, melynek hadserege mindmáig féken tudta tartani a sivatagok és zord hegyek megzabolázatlan fiait, a beludzsokat, s a pakisztáni beludzsok mozgalmától, a ragadós példától a maga államrendjét is veszélyeztetve látja. A beludzsok Szíriából származtatják magukat, s ősük az Omajjád dinasztia tagja volt. Tény az, hogy a két fő törzs, a bugtik és marrik harcos nép hírében állott, tigrises zászlók alatt harcoltak már a XVI. században, s legendák keletkeztek vitézeikről. A törzsek klanokra, a klánok családokra, a családok pedig parókra zonyos körei megakadályozták a pat* hanok és a beludzsok ellenzéki politikusainak egyesülését, nagy népszerűségnek és köztisztehrtntek örvendő személyiségeket meggyilkoltattak, mint például Abdusz Szamasz Kliant, a „beludzs Gandhit“, vagy Ghaffart, a „Határtartomány Gandhiját“. A beludzsok elleni fellépést a szomszéd Irán sugallta. A jelszó, amelynek jegyében a pakisztáni, modern felszerelésű hadsereg fellépett a kezdetleges fegyverzetű, középkori taktikával orozva támadó beludzs partizánok ellen, az „ország integritása“ volt. Az integritás megvédésének szükségességét azonban nem Iszlamabadban találták ki, hanem Irán sugallta. Mint mondottuk, Teherán fél a maga beludzs lakosságától, és katonai segítség fejében vette rá Ali Bhuttót a partizánmozgalom elleni fegyveres fellépésre. A pakisztáni Turbatban, Kharanban, Khuzdarban és Nushkiban iráni helyőrséget létesítettek, s közös hadgyakorlatokat terveznek. Az iráni befolyás és katonai segítség (fegyverek és repülőgépek, helikopterek) mellett a pakisztáni belviszály elmérgesítésében — bizonyítékok alapján — szerepe volt a CIA amerikai hírszerző szolgálatnak, valamint a még ma is erősen érezhető pekingi maoista befolyásnak. Vannak erők, amelyek szeretnék, ha egy katonailag erős Pakisztán vezető szerepet játszana a már szinte végnapjait élő CENTO- tömörülésben. All Bhutto meghirdetett amnesztiája után felmerül a kérdés: elhallgatnak-e tartósan a fegyverek Belud- zsisztánban? Mohammad Akbar Khan Bugti beludzsisztáni kormányzó, aki tavaly februártól az idén októberig töltötte be tisztségét, így látja a helyzetet: „A beludzsok mindig csak egyet akartak: ne tekintsék őket szegény A jövő nemzedéke rokonoknak. Ne hadsereget küldjenek a nyakukra, amikor saját ügyeikben dönteni akarnak.“ A pakisztáni katonaság megjelenése ugyanis olyan hatást váltott ki, hogy megduplázódott a felkelők száma. Viszont az is igaz, hogy pakisztáni részről ritka a véres megtorlás. A pathanok arra panaszkodnak, hogy Ali Bhutto úgy viselkedik velük szemben, mintha ki akarná őket űzni. „A hadsereg átkutatja Jelvainkat, megpróbálja letartóztatni embereinket. Márpedig a Punkhtunwali kódex szerint a ház, az otthon szentség, menedékhely, és megsértésének meg- bosszulása kötelesség. Itt még nincs lövöldözés, mint Beludzsisztánban, de csak egy hajszál választ el tőle,“ — véli az Awami Párt elnökhelyettese. A pathanok, akiknek ősei a XVIII. században Kabultól Kasmírig és a tengerig húzódott birodalmat teremtettek, nosztalgiával gondolnak a történelmi időkre. Törekvéseiknek azonban reális alapja a szomszéd Afganisztán támogatása. Kibékül-e Ali Bhutto az autonomis- ta mozgalmakkal, vagy egy „mini- Bangladesnek néz elébe? — e kérdés megoldása lényeges lépés lesz Pakisztán további haladása szempontjából. , L. L. 1974. XI. 17. földreform végrehajtására törekszik, mert csak ez lehet alapja a lakosság életszínvonalának emelését célzó intézkedéseknek. Ez pedig a szó legszorosabb értelmében létfontosságú program, mert Pakisztánban minden évben tömeges jelenség az éhhalál. Mindennek elválaszthatatlan kísérőjele kell hogy legyen a belső élet és a gazdaság demokratizálásának folytatása. Pakisztán életében még mindig erősen hatnak a múlt csöke- vényei — a törzsi rendszer maradványai, felsőbb szinten pedig a „nagy családok" korlátlannak tartott uralma. így beszélnek 20, 22 és 37 család uralmáról. Bhutto legutóbbi gazdasági intézkedéseivel a „22 család“ uralmának üzent hadat — ezeké az ipar kétharmada, a banktőke 80 és a kereskedelmi tőke 97 százaléka. Ami azonban tavaly február óta különösképpen gondot okozott Bhutto kormányának és a két szomszédot is „érdekeltté“ tette — ez a beludzsok és a pathanok kérdése. NOMÄD ÉLET ÉS NOSZTALGIA A beludzsok és a pathanok Pakisztán négy közigazgatási területe körül a két nyugatiban — az Észak- nyugati Határtartományban és Beludzsisztánban élnek. Mivel még dívik a nomád élet, számuk csak megközelítően határozható meg: mintegy oszlanak. Ilyen társadalmi szervezetben élnek ma is a beludzsok. Valaha nagyobb közösségük is volt, a iu- mán, amelyhez mintegy tízezer ember tartozott. Bár a mohamedán vallás mindannyiukat egyesíti, nem ragaszkodnak olyan szigorúan a próféta törvényeihez, mint például az arabok. A törzsfő, a tumandar vagy szer- dár, a politikai, katonai és vallási hatalom megtestesítője egy személyben. A törzsek sem mind egyenrangúak. Előkelőbbek a bugtik és a mondranik. ök határozzák meg a törvényeket. A beludzsok nomádok, nem ismernek államhatárokat, s ezért is gyűlik meg gyakran a bajuk a hatóságokkal. Bizonyos puritán erkölcsök uralkodnak köztük. A vendégszeretet a legfőbb parancsolat, ennek visszautasítása viszont a legnagyobb sértés egy beludzs szemében. Az emberéletet azonban nem sokra értékelik a beludzsok, így kevés európainak sikerült közvetlen kapcsolatot teremteni velük. Egyébként nem egy kalandvágyó turistát találtak átlőtt koponyával és kifosztva a sivatagban. A nomád állattenyésztés, kezdetleges földművelés mellett egyébként gyakori foglalkozásuk a csempészés. A múlt századok történelmében a beludzsok gyakran hallattak magukról felkeléseikkel. A háború után önállósági törekvéseikkel jelentkeztek, s 1958-ig bizonyos önkormányzata volt Beludzsisztánnak. Később ezt felszámolták, s ekkor 1961-től 1963-ig Népi iparművész munka közben Iszlámábád — modern főváros
