Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-15 / 270. szám, péntek
Hár ma E napokban emlékezünk meg három élvonalbeli kommunista halálának harmincadik évfordulójáról, akik egész életükben a dolgozók életfeltételeinek a javításáért küzdöttek. A žilinai születésií Anton Sedláéek Zilinán és környékén az osztályharc egyik fáradhatatlan szervezője volt. Már 11 éves korában kezdett doly ózni, nehéz körülmények között a žilinai cellulózgyárban. Az első világháború kirobbanása után elvesztette apját és a családról való gondoskodás eyész súlya reá, a legidősebb gyermekre nehezedett. A fiatal Anton a proletárcsalád nehéz életét lütva felismerte a nyomor oka it. Rádöbbent arra, hogy a sérelmek világát csak az változtathatja meg, ha a munkások egyesülnek és az orosz munkásoknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban mutatott példája szerint leszámolnak a kizsákmányolókkal. A tényleges katonai szolgálat után 1923 bán belépett a CSKP- be, a „Kréméi" pártsejt vezetője lett és segített párt sejteket építeni a Lietuvská Lúčka i cementgyárban. Ezért a tevékenységéért a burzsoázia gyakran üldözte, a trenčini börtönbe záratta. A CSKP V. kongresszusán (1929 februárja) Prágában a žilinai körzet küldötteként megválasztották a CSKP KB tagjává. Ezt követően már a CSKP soraiban harcolt fáradságot nem ismerve a csehszlovák nép felszabadításáért. 1941-ben hat hónapra bebörtönözték, majd 1942 ben az illegális pártmunka miatt további négyhónapi fegyházra ítélték. Amikor szabadlábra helyezték, azonnal bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésébe. 1944. szeptemberének derekán a második partizánbrigád politikai biztosa lett. Egy éjszaka fontos küldetésben járt, amelyről soha többet nem jött vissza. 1944. november 15-én a žilinai városi han gosbeszélő reggel óta hirdette a kommunista Anton Sedláček kivégzéséről szóló közleményt. A kegyetlenség tetőpontja volt, hogy erre a kivégzésre az iskolák tanulóit is kirendelték. Sedláčeket 13.00 órakor a város parkjában végezték ki, amely ma az esemény emlékére az Ánton Sedláček Parkja nevet viseli és a kivégzés helyszínén emlékmű áll. sí a hősö Ľudovít Rauch a Balaton melletti Nayyvázsonyban született. Nyolcéves korában veszítette el apját és a család Zilinára költözött. Az első világháború alatt cipészmesterséget tanult. Tizenhétévesként lépett be a Szociáldemokrata Párt žilinai szervezetébe, majd igen tevékenyen dolgozott a munkás testnevelési mozgalomban és a Vörös Szakszervezetekben. A CSKP be 1929-ben, az TU kongresszus ulán lépett be. A harmincas években megszervezte a žilinai munkanélküliek mozgalmát. A fasiszták 1940 ben bebörtönözték, majd 1941. 6. 22 én, röviddel szabadlábra helyezése után újra fogságba vitették. Az Havai koncentrációs táborba került, ahol a kínzások következtében majdnem egészen elveszítette hallását. Amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés kezdetén az ilavai börtön kiszabadított foglyai kijöttek a jegyházból, Ľudovít Rauch a rajeci völgyben csatlakozott a 2. pártizánbri- gádhoz. 1944. 11. 15 én, a Kfj- öera hegy alatt vívott harcokban esett el, tehát ugyanazon a napon, amikor Zilinán nyilvánosan kivégezték bajtársát, Anton Sedláčeket. Viliam Müller a Vyšné Med zev i kommunista élete sokban hasonlított társai életéhez. Az elemi iskola befejezése után rövid ideig bojtár volt, majd szabónak tamilt, dm itt sem volt munkája, mert a gazdagok másutt varrattak, a szegény nép pedig megelégedett az oi esőbb készruhával, vagy saját maga állította elő ruházatát, így tehát Viliam Müller tovább ra is idénymunkásként dolgozott. Szeretett tornászni és tisztséget vállalt a helyi és járási testnevelési egyletben is. Annak ellenére, hogy német nemzetiségű volt, nem adta be a derekát a német fasiszták soviniszta csábításainak és fiatal funkcionáriusként 1938 bán belépett az illegális Szlovákia Kommunista Pártjába, majd a gelnicei járásban megszervezte a „Jánošík csoportokat“. 1943 szeptemberében őrizetbe vették és Prešovban történt elítélése után Havába szállították. Müller elvtárs a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása és az ilavai fegyenrek kiszabadítása után Banská Bystricába ment azzal a szándékkal, hogy csat !< közül lakozik a felkeléshez. A párt szülőföldjére küldte, hogy összpontosítsa a volt Jánošík-cso- portot. Rövid idő alatt sikerült több mint 100-tagú csoportot szerveznie — a csoport nak Ernst Tlialmann, a német kommunista és antifasiszta nevét. adták. A csoport parancsnoka Viliam Müller lett. A Thülmann-brigád tagjai a Košice—Rožňava—Dobšina térsé gében harcoltak, később Marti nov őrnagy brigádjának részé vé váltak, amely Hanusovcétől a Gelnica vidékéig terjesztette ki tevékenységét. Martinov bri gádja 1944 október derekán parancsot kapott, hogy Morva országon keresztül Csehország ba helyezze át állomáshelyéi. Zvolen—Ziar nad Hronom— Vtáčnik térségén keresztül Va lašská Bélába csak éjszaka, rendkívül nehéz feltételek mel-K lett vonulhattak át. A brigád át akart jutni a Vág völgyén, ám a németek itt erős pozíciókkal rendelkeztek. Viliam Müller november 15-én, a őa- voji harcokban megsebesült. Gá pvl mellett a fasisztákkal vívott harcokban bekerítették őket a németek, számos anti fasiszta elesett, és itt fejelte be életét 1944. november 18-án Viliam Müller is. MARTA NÍZLOVÁ A strá/skói Chemko már 15 éva szállítja a Szovjetuniónak a Cheni- por nevű gumiipari duzzasztó- anyagot. Felvételünkön: Helena Cejková, a Klement Gottwald szó cialista munkabrigád tagja a Gheinpor-minták kromatográfiai vizsgálata közben. (Felvétel: A. Haščók — ČSTKj Fenntartják Azon az őszön, amikor a fasiszták túlereje ideiglenesen visszaszorította a felkelőket, nemcsak a hegyekben harcoló partizánok, de a hegyaljai falvakban élő segítőtársaik számúra is nehéz idők következtek. A Banská Bystricától nem messze fekvő Staré Hory partizánközség megbízható összekötői életüket kockáztatták, hogy a Krížna környékén tanyázó partizánoknak élelmiszert, gyógyszert szállítsanak, és a fasiszták erejének nagyságáról és tartózkodási helyéről hírt vigyenek. A parancsnok öröksége fozef Chladný, a Staré Ho ry-i villanyerőmü gépésze, annak idején éppen csak, hogy el tudta kerülni a fasiszták golyóit. A/ utolsó pillanatban sikerült a fenyőerdőbe menekülnie. Mindez valamikor 1945. februárjában történt. Sz. G. Morozov, a partizáncsoport parancsnoka, a „bosz- szüálló“ — ahogy neveztek annak idején hosszan elbeszélgetett vele. Úgy tűnt, a helyzet teljesen reménytelen, de a parancsnok akkor sem veszítette el derűlátását: „Sokáig már nem fog tartani fózsi, meglátod. Talán még egy hónap, lehet, hogy keťľó. Ňe felejtsd el, amit mondok: Fogok én még a gyerekeiddel és az unokáiddal gondtalanul szórakozni. Aztán majd fúrunk egyet Moszkvában, s nálatok otthon. Majd meglátod.“ Ma Jozef Chladný mosolyogva emlékezik vissza: parancsnokuknak igaza volt. Kél évvel ezelőtt Moszkvába mentünk kirándulni. Ö tudta, hogy az Osztankino szállóban szállásoltak el bennünket. Egyszer csak engem és szobatársamat — egy Kysuca vidéki mérnököt — taxiba ültettek és Morozov elvtárs lakására vittek, ahol sok barát és ismerős gyűlt ösz- sze. Akkora mulatást csaptunk, mint egy hivatalos kormányfogadáson. Én ugyanis aznap töltöttem be hatvanhatodik életevemet. Mindenki gratulált. A nyár végén, amikor az SZNF évfordulóját ünnepeltük, Morozov és Nyekrutyenko elvtársat, valamint Rajevszakja elvtársnőt Staré Hory lakói látták vendégül. S a változatosság kedvéért akkor éppen Morozov töltötte be 66. életévét. * Nemcsak harcostársai, hanem a falu minden lakója felköszöntölte. Még a kemény partizánparancsnok sem tudta visszafojtani könnyeit. Különö a barátságot sen akkor hatódott meg, amikor a gazdagon terített asztalnál ültek, és felhangzott a „Mnogo leta“ című ismert dal. A legszebb csipkét Tulöba küldik Vanda Babjakovának, Chladný eJvtárs hetedik osztályos unokájának érdekes hobbyja van: A falu idősebb asszonyaitól megtanulta, hogyan kell csipkét horgolni, s azóta gyönyörű csipkéket készít. Az utóbbi napokban ez a karcsú, fekete hajú lány újból és újból átnézte csipkéit. Tanulmányozta, összehasonlítgat- ta őket: a legszebbet kereste. Ezt akarta ugyanis Olga Moro- zovának, tulai barátnőjének elküldeni. A két lány a nyár folyamán a Banská Bystrica-1 pionírtáborban ismerkedett meg. Azóta leveleznek. Olga apja tanító, bátyja a szovjet hadsereg tisztje. A nyár óta már kapott néhány levelet Tűiéből, Amikor megkérdeztük, miért levelez a Szovjetunióba, ezt válaszolta: elsősorban azért, mert Olga nagyon szimpatikus és okos lány, és érdeklődik hazánk iránt. Bélyeget és képeslapot is cserélünk. Falumból nem én vagyok az egyedüli, aki a Szovjetunióba levelez. Iskolánkban éppen most alakítottuk meg az orosz nyelv barátainak érdekkörét. Eddig több mint tíz tanuló jelentkezett. Éppen most írtam meg Olgának, hogy küldjön további címeket. Ezen a módon megismerkedünk, és orosz nyelvtudásunkat is tökéletesítjük. Tudjuk, mekkora áldozatot hoztak a szovjet katonák hazánk felszabadításáért. Szüléink elbeszéléseiből ismerjük a partizán- harcok eseményeit is. Sohasem feledkezünk mey a szovjet emberekről. Időközben Vanda már elküldte a legszebb csipkét Tulába, Babjakék már elfogadták lányuk javaslatát, és Olga Moro- zovát a jövő nyárra meghívják Staré Horyba, hadd barátkozzanak a fiatalok. Ennek fog csak örülni a nagyapa. Ugyanis Babjak és Ciliik elvtárs és még több Staré Hory-i ellenálló — az SZNF évfordulójának ünnepségein — megegyeztek a a szovjet vendégekkel, hogy azt a barátságot, amelyet 30 évvel ezelőtt vérrel pecsételtek meg, gyermekeik és unokáik tovább folytatják. JÁN BARTÓK 1974. XI 15. A csehszlovák népgazdaság fejlett iparának és további ágazatainak építésében elért eddigi eredmények szorosan ösz- szefüggnek a tudomány és a kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazásával. A CSKP XIV. kongresszusának határozata értelmében a tudomány és a technika további fejlesztésére úgy kell tekintenünk, mint a népgazdaság mennyiségi és minőségi növelésének, s ezzel összefüggésben az élet- színvonal emelésének egyik döntő tényezőjére. A CSKP KB májusi plenáris ülése szintén hangsúlyozta, hogy a tudomány és technika eredményeinek gyors realizálása a munkaerő célszerű kihasználásának, s a munkatermelékenység növelésének egyik lényegesen fontos eszköze. Erre elsősorban azért van szükség, mert a korlátozott munkaerő- utánpótlás miatt az 1976-1980- as években a munkatermelékenység' növekedése lesz az ipari termelés további növelésének csaknem kizárólagos forrása. A tudomány és a kutatás állandóan növekvő feladataival összefüggésben gyakran felmerül az a kérdés, hogy vajon a kutatásnak eléggé hatékonyáé, illetve hogy a kutatás eredményei arányban vannak-e a reá fordított társadalmi költségekkel. Általában ugyanis az a vélemény alakult ki, hogy a tudomány, a kutatás és a fej- leztés eredményeinek a termelési gyakorlatba való bevezetése más fejlett ipari államokhoz hasonlítva túlságosan hosz- szú ideig tart. Egyik legnagyobb problémánk valóban az, hogy miként lehetne meggyorsítani a tudomány és a kutatás eredményeiHatékonyabban érvényesítsük a tudomány és technika eredményeit nek gyakorlati érvényesítését. Az idővel való versenyfutás ezen a területen az egész világra jellemző, s ha nem akarunk lemaradni, nekünk is meg kell nyernünk az idővel folytatott harcot. Nyíltan kijelenthetjük, hogy a két gazdasági rendszer mai. egyre jobban elmélyülő békés versengéséből nem azok az országok kerülnek ki győztesen, ahol a legtöbb feltalálás lát napvilágot, hanem azok, amelyek ezekből a legtöbbet és a legrövidebb időn belül képesek a gyakorlatban is hasznosítani, s érvényesíteni a bélés a külkereskedelem terén. Vajon melyek azok a tényezők, amelyek kedvezőtlenül hatnak az idővel folytatott harcra? Hogyan, milyen módszerekkel és intézkedésekkel lehet a tudományos és kutatási eredmények gyakori felhasználásához szükséges időt lényegesen lerövidíteni? Nem kétséges, hogy ebben az igyekezetünkben elsősorban akkor érhetünk el jó eredményeket, ha — csökkentjük a saját erőnkre háruló kutatási feladatok mennyiségét. Kutatási és fejlesztési alapunk körülbelül 1 százaléka az egész világ ilyen irányú kapacitásának. Ennek ellenére csaknem 2 százalékos részt vállalunk magunkra, sa kutatási feladatok teljes választékának 60—70 százalékában vagyunk érdekelve. Ez természetesen meghaladja erőinket és lehetőségeinket. Ilyen helyzetben, az erők és eszközök koncentráltságának jelen légi nagy igényessége mellett —• amelyre a bonyolult és nagy horderejű tudományosműszaki problémák megoldásához okvetlenül szükség van — objektíve képtelenek vagyunk a kutatás és fejlesztés feladatait olyan széles skálán ellátni, amely a nálunk gyártott termékek választékának teljesen megfelelne; — ha javítjuk és tökéletesítjük az alapvető kutatást, valamint a fejlesztés, a műszaki tervezés és a realizálás közötti kapcsolatokat; — ha a technológiai kutatást összhangba hozzuk a gépek fejlesztésével és gyártásával; — ha kedvező légkört te rémiünk, amely serkentően hat a kezdeményezésre ezen a területen, az anyagi ösztönzést is beleértve. Kutatásunk hatékonyabbá té telének forrását és reális lehetőségeit tehát az említett égetően fontos kérdésekben foglalhatjuk össze. Annak ellenére, hogy a ku tatási eredményekről szóló zá rójelentéseket magas elméleti szinten dolgozzuk ki, ezek többnyire nélkülözik a konkrét alkalmazás műszaki utalá sait. További jelentős hiba az, hogy hiányzanak az experimen tálás feladataira szolgáló "kapacitások, s a felelős dolgozók sem szívesen vállalják az új gépek kipróbálásával járó kockázatot a már bevált és meg bízhatóan működő, de alacsonyabb termelékenységi gépsorok helyett. A vegyiparban például a technológiai kutatás teljes mértékben a gépi fejlesztés és a termelési kapacitások függvénye, ezek pedig egyelőre népgazdaságunk szűk keresztmetszetű helyei. A vegyipari technológiai folyamatok azonban állandóan fejlődnek, ami tehát rendkívüli követelményeket támaszt nemcsak a kémiai kutatásra, hanem az illetékes gépipari ágazatokra is. Tapasztalataink szerint gépiparunk e tekintetben nem mutatkozik eléggé rugalmasnak. A vegyipar fő fejlesztési ágazat, melynek közvetítésével jelentős szerkezeti változásokat akarunk megvalósítani az iparban és az egész népgazdaságban. Ezzel összefüggésben főleg a távlati célokra irányuló kutatást kell támogatnunk, amihez viszont a képzett szak emberek s az anyagi eszközök jelentős koncentráltságára van szükség. . j. A vállalatok, a termelési- gazdasági egységek, s a központi. tervező szervek egyik legfőbb feladata az, hogy megteremtsék a tudományos kutatás és a gazdasági gyakorlat elválaszthatatlan kapcsolatát. A tudomány ugyanis társadalmi termelőerővé vált. Ezt az ötödik ötéves tervünk is bizonyítja, melynek értelmében a nemzeti jövedelem növekedési többletét 95 százalékban a munkatermelékenység növelésével kell létrehozni. Nem kétséges, hogy a munkatermelékenység növelésében a tudomány és a kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazása döntő szerepet játszik. Ezért meg kell találni az utakat az adott tudományos kutatási alapok optimális kihasználására, s az erőket a fő feladatok megoldására kell összpontosítani. Az állami alapvető kutatás feladatainak, valamint a műszaki fejlesztés programjának igényessége széles körű nemzetközi együttműködést követel. Fontos szerepe van itt a szocialista államok között sikeresen kibontakozó kooperá- lásnak. A Csehszlovák Tudományos Akadémia, a Szlovák Tudományos Akadémia, a kutatóintézetek és a főiskolák sokoldalú tevékenységet fejtenek ki, hogy elmélyítsék az együttműködést a Szovjetunió és a többi szocialista állam hasonló intézményeivel. Gyümölcsöző az együttműködés például az atomenergetikai kutatás, az atomerőművek építése, a számítógépek egységes rendszerének fejlesztése stb. terén. A KGST-tagállamokkal együtt körülbelül 2000 kutatási feladat megoldásában veszünk részt, s a műszaki dokumentációk kölcsönös cseréje állandóan bővül. A tudományos-technikai együttműködésből származó gazdasági haszon értékét néhány százmillió koronára becsülhetjük. Az elmélyülő együttműködés egyúttal vállalatainkat és egész termelési ágazatokat is előkészít a szocialista gazdasági integráció keretében megvalósuló nemzetközi termelési szakosításhoz. Ing. VINCENT BÁLÁZ, CSc.
