Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-14 / 269. szám, csütörtök
I TALLÓS PROHÁSZKA ISTVÁN ] JU^.II.11 •'",JMB'MWfMnTHTÍi—iMľ I Ilii’ 1 " IH l*H— M Koszo ú helyett ••• 1896, november 8-án született Somarján és 1974. november 9-ről 10-re virradó éjjel 78 éves korában a rónafői szanatóriumban meghalt Tallós Prohászka István festőművész. Ma temetik az óvári temetőben. Milyen rpvid, száraz, de kegyetlen hír adja tudtunkra, hogy a burzsoá Csehszlovák Köztársaság, a két világháború közti magyar kisebbségi élet egyik legkiemelkedőbb alakja, Csallóköz szegény életének reális ábrázolója, probászkn István örökre eltávozott az élők sorából. Nehéz elhinni, hogy ez a tiszta lelkű ember, jóbarát és kiváló művész nincs többé. A fiatal Prohászkát behívó várja Somorján, a szülői házbari, hogy vegyen részt az első világháborúban. Bevonul és végigkóborolja a világháborút, nem végigharcolja mint mások, csak végigkóburolja, nem tudja miért, ez világosan kiderült, mikor Hašek tollára kínálkozó színes frontélményeiről mesélt. Hazatérve a román fogságból későn, frontot járt férfiként jelentkezik a budapesti Iparművészeti Iskolára, felveszik. Itt kapja meg művészi pályájához az első alapismereteket. A Magyar Tanácsköztársaság idején aktívan részt vesz a forradalmi megmozdulásokban, harci jeleneteket rajzol. Megrajzolja a forradalom egyszerű szereplőit, a hétköznapok hőseit azzal a szimpátiával és szeretettel, amellyel a világháború után egy jobb, békés jövő születését fogadta, s melynek élete végéig elkötelezettje lett. A Tanácsköztársaság megbukott — használhatnánk enyhébb kifejezést is, hogy leverték vagy hasonlót —, de Prohászka Istvánban tovább élt, mint a szegények igaza, igazságuk győzelmének reménye. így lett műnincs Annak idején örömmel vettük tudomásul, hogy a Nitrai Pedagó giai Fakultás magyar tagozatán Is lehetőség nyílik érettségizőink számára egy újabb Idegen nyelv, az angol elsajátítására. Mindjárt az első, az 1969—70-es tanévben a felvételire jelenkezők nagy száma bizonyította, bogy Oktatásügyi Minisztériumunk döntése helyes volt. Az érdeklődés a következő években sem csökkent, és részben a megszaporodott létszám miatt a Fakultás vezetősége rövid időn belől áj, fiatal okta tőkkai erősítette meg a tanszéket. A jőszándék és a lelkes igyekezet azonban — ágy tűnik — nem érte el célját. Most eltekintünk annak elemzé sétől, hogy egy-egy idegen nyelvnek milyen jelentősége van a modern társadalomban, a modern ember, sőt, a nemzetiség életében is. Pusztán egy nehezen érthető jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az 197Z—73-as tanév végén hét magyar—angol szakos hallgató fejezte be sikeresen tanulmányait á Nitrai Pedagógiai Fakultáson, amely — közismert — az alapiskolák számára képez tanerőket. A hét végzősből, tudomásom szerint, mindössze egy tanít angol nyelvet, az is középiskolában. Már az előjelek és előzetes információk sem biztatták sok jó- yal az államvizsgák előtt álló hallgatókat. Az alapiskolákból érkező visszautasító válaszok már nem is keltettek meglepetést — legfeljebb növelték a bizonytalanságot. Ainlg más szakosok aránylag könnyen és hamar találtak iskolát, ök még június végén is ott álltak állás nélkül, oklevéllel a kezükben. Az idén végzett öt „angolos“ sem járt nagyobb sikerrel, sőt, van olyan, akiből pionírvezető lett . . . Tudjuk, nemzetiségi iskoláinkban sok még a megoldatlan prob léma, de nem hiszem, hogy ezek miatt maradt „idegen“ nyelv az angol. Inkább a rugalmasság, a bátor kísérletező szellem és bizonyos mértékben a szervezőkészség hiánya miatt. Fényűzés és felelőtlenség így sáfárkodni lehetőségeinkkel, értékeinkkel és nem utolsósorban azzal az összeggel, amelyet államunk a pedagógusok szakképzésére fordít. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Fakultás magyar tagozatán már második éve nem nyitottak angol szakot. Hogy hasznát ki látja, nem tudom, de ikárát mindnyájan, az biztos. BODNÁR GYULA .vészetében is ennek prófétája, a csallóközi szegénység festője. Élete, embersége és művészete elválaszthatatlan egységet jelentett. Fakó, meszes-fehérbe ágyazott színei messziről árasztották a szegénység szagát, de formáinak lázadó ziláltsága, ereje, annak tarthatatlanságát is, és ez volt a lényeg Prohász- ka művészetében. P. István, így, vezeték nélkül írta alá egyik legfelejthetetlenebb képét, a Földnyúzót. Miért csak P. István? Talán szerénységből, talán azért, hogy minden Istvánnak, Jánosnak ezt kell látni, ezt kell megmutatni, a földnyúzó szegény parasztot, ahogy teljes testsúlyával nyomja mélyebbre az ekét, hogy többet adjon a föld, nyomja előre is, hogy gebe-lovának segítsen, hiszen világító oldalbordái, izomtalan csontjai erőtlenek, csak nehéz, nagy föidre- lógó feje húzza előbbre magát ezt a lócsontvázat is. Állat, ember, táj egyformán szegény és szenvedő P. István képein. A görcsös csallóközi fűzfák, a körtvélyesi útkanyar, a trágyahordó szekér, a rőzsehordók, a városmajor, a csölösztői fahasábok, egyforma meggyőző erővel fejezik ki a múlt Csallóközének realitását és mutatják be Prohászka István művészi profilját, megbecsülendő értékét. Kár, hogy sok műve elkallódott, így többek között a Petőfi által ihletett A bőség asztalánál című hatalmas méretű vászna is. Eltűnt a „lovastengerésznek“ hallatlan kritikai erővel, leleplező realizmussal lefestett portréja, bár ez nagyobb bírálat volt, mint a legjobban megírt életrajz. 1947-ben, amikor búcsúsorait megkaptam, már nem találtam a somorjai műtermében, de a Csallóközben mindig ott éreztem jelenlétét a görbe fűzfák, nyúzott akácok, útkanyarok, faluvégek alján. Prohászka István szervesen beletartozott a csallóközi tájik, összeforrott ezzel a tájjal, egy volt Csallóköz népével. Hiányzott, de irtott megtalálható volt — élt. Fájó kimondani: élt. Azt mondják, a művész alkotásaiban tovább él, velünk van. Lehet. A jóbarát, a harcos társ viszont elment, örökre eltávozott. A búcsú nehéz és fájó, ha megőrzendő emléke még oly szép is. L. GY. Követésre méltó aktivitás Egy szovjetbarát klub munkájáról Az idei tanévben működésének immár harmadik esztendejébe lépett a šahyi (ipolysági) magyar .gimnazisták szovjetbarát klubja. Az ifjú^szovjetbará- tok klubja új vezetőséggel az élen látott munkához. Az új elnök Lehocky Klári. Az első osztályosok részéről az idén is nagy érdeklődés mutatkozott a klub munkája iránt, így a tagok száma alig változott, hiszen az iskolából kikerülő negyedikesek helyébe az elsősök léptek. A tanév elején a klubot átszervezték. Keretében eddig hat kör (irodalmi, zenei, film, sajtó, lóvelező, sport) működött. Tekintettel arra, hogy a tagok közül sokan több kör munkája iránt is érdeklődtek, a fiatalok elhatározták, hogy a rokon jellegű köröket egyesítik, így az új tanévben csupán három kör kezdte el működését: az irodalmi és a filmkör, a sajtó- és levelezőkör, valamint a zenei kör. Az ifjú szovjetbarátok klubja a felszabadulás közelgő 30. évfordulójának jegyében kezdte el munkáját. Aktivitásukat nagy mértékben fokozta és ösztönözte az az örvendetes tény, hogy a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási vezetősége az ipolysági gimnazisták és a levi- cei közgazdasági középiskola klubját a levicei (lévai) járás két legjobb szovjetbarát klubjának minősítette. A két klub október végén Le vicén bemutatót tartott a klubtevékenység különböző formáiból. Az ipoly- sági gimnazisták szovjetbarát klubja a rendezvényre az irodalmi és a filmkör tagjainak egy csoportját küldte el. A klub már a tanév eleje óta készül a város felszabadulása 30. évfordulójának méltó megünneplésére. Šahy (Ipolyság) városát 1944. december 13-án szabadították fel a szovjet hadsereg egységei. A jubileum alkalmából a klub nagyszabású ünnepi estet rendez, amelyen fellépnek a klub keretében működő Makszim Gorkij Irodalmi Színpad, a Bazsarózsa és a Ka linka táncegyüttes tagjai, hangszeres szólisták, vers- és prózamondók. Az ünnepi műsor keretében mutatkozik majd be a klub újonnan alakult zenei kisegyüttese, a Trojka és a Veszjolije gyevuskt (Vidám lányok] énekegyüttes; szovjet mozgalmi és táncdalokkal, illetve orosz népdalokkal fogják szórakoztatni a közönséget. HANGULATOS KAMARAEST A Szlovák Kamarazenekar hangversenye A Szlovák Kamarazenekar színes, változatos programmal lépett a közönség elé. A műsor első fele századunk nyelvén a mához szólt, második fele pedig érdekes ellentétet alkotva bizonyította, hogy a régi muzsika (különösen ha Bach örökéletű zenei fájának gyümölcse) mennyit nyújt a ma emberének, ha zenei őseink gondolat- és érzelemvilágát modoros stilizálás nélkül, emocionális fűtöttséggel, vagyis a stílushűség tágabban értelmezett keretein belül korunk érzéseivel tolmácsolják. Három csembalóművész, a prágai Zuzana Ružičková, a budapesti Sebestyén János, az olasz Luciami Sgrizzi, továbbá Jirí Reinberger professzor, prágai orgonaművész voltak az est vendégei. A kamarazenekar összetételében — mint már többször — újból jelentékeny személyi változások történtek, ami az együttes művészi kibontakozásában természetszerűen bizonyos átmeneti stagnálást jelent és a művészi vezetőtől a szokottnál is erőteljesebb irányítást kíván. De Bohdan Warchalná! intenzitásban nincs hiány. Prokofjev Andantéjának modern, jellegzetesen prokofjevi hangzásvilájga után a mai cseh zene egyik jelentős képviselőjének művével meg. Viktor Kalabis 1963-ban komponált vonóskart Kamaraze néje egészében igen jó benyomást keltett, színes hangulatvi lágot tárt elénk természetes harmóniai beágyazásban. A műsor második részében két Bach koncert hangzott el. éspedig a kél csembalóra és vonóskara írt c-moll, valamint a három csembalóra és vonós karra írt C-dúr verseny (BWV 1060 és BWV 1064). Zuzana Ružičková kifinomult művészetét már közelről ismerjük, két muzsikustársa, Sebestyén János és Luciano Sgrizzi is a csembaló hivatott művészének bizonyult. De ezúttal nem kimagasló egyéni teljesítményről volt szó. A három művész hangszín- és felfogásbeli összehangoltságban találkozott a pódiumon, a kamaramuzsika bensőséges hangulatában művészileg értékes értelmezéssel megvalósították a bachi „együtt- muzsikálás“ nemes szellemét. A kellemes estet František Xavér Brixl F-dúr Orgonaversenye fejezte be, amelynek szólóját Jirí Reinberger adta elő kitűnően, minden „korszerűsítő“ merevség nélkül. A pre- klasszicizmus cseh mesterének mozarti hangulatot árasztó alkotása a hallgatóság őszinte tetszésével találkozott. HAVAS MÄRTA A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére a klub irodalmi pályázatot ír ki „A felszabadítókra emlékezünk“ mottóval. Mint a klub ifjú vezetői elmondották, az irodalmi pályázatnak az a célja, hogy a diákok felkeressék azokat az embereket, akik közvetlenül átélték a felszabadulás élményét, emlékeznek a felszabadító hős szovjet katonákra és a pályaművekben a hősöknek állítanak majd emléket, hogy ezáltal is elmélyítsék és tovább ápolják a hagyományos csehszlovák- szovjet barátságot. A város fel- szabadulása 30. évfordulójának jegyében zajlanak az idei csehszlovák—szovjet barátsági hónap hagyományos rendezvényei is, mint például a szovjet ifjúsági könyvek és sajtótermékek kiállítása, a szovjet sajtó előfizetőinek toborzása, a szovjet sajtó olvasóinak találkozója* beszélgetések a meghívott szovjet vendégekkel és a Makszim Gorkij Irodalmi Színpad bemutatója. Nagyszabású rendezvényre kerül sor 1975. januárjában is. Az ipolysági gimnazisták körében nagy népszerűségnek örvend a Szovjetbarát című folyóirat, amit az is bizonyít, hogy az iskolában több mint 150 előfizetője van a lapnak. Az Ifjú olvasók januárban beszélgetésre hívják meg a folyóirat szerkesztő bizottságát, hogy megtudják, miként készül kedvelt lapjuk és elmondhassák véleményüket, javaslataikat, kéréseiket a lap tartalmával kapcsolatban. A vendégek tiszteletére a klub keretében működő irodalmi színpad, a táncegyüttesek és az énekegyüttes tarka műsort mutat majd be. A sajtó- és levelezőkör klubdélutánjain a kör tagjai a szovjet újságokon és folyóiratokon kívül a Szovjetbarát egy-egy számát is megvitatják és így készülnek a szerkesztőkkel való találkozásra. Nagy az érdeklődés a klub tagjai körében a zenei kör által kezdeményezett akció iránt is. Ennek keretében a diákok a legszebb szovjet mozgalmi és táncdalokkal, illetve orosz népdalokkal ismerkedhetnek meg. E klubdélutánokon nem csupán zenehallgatás, hanem daltanulás is folyik. A klubtagok rendkívül nagy örömmel fogadták a Pánton hanglemezgyártó és zeneműkiadó vállalat Piesne našich priateľov (Barátaink dalai) című lemezalbumát és a hozzá mellékelt könyvecskét a dalok eredeti (orosz) szövegével, valamint kottájával. Ez a lemezalbum igen nagy segítséget nyújt a zenei kör tagjainak a klubdélutánokon folyó zene- hallgatáshoz és dröanuláshoz is. A klub irodalmi és filmköre is hazánk felszabadulása 30. évfordulójának jegyében dolgozik. Klubdélutánjaik keretében a szovjet irodalom és filmművészet olyan alkotásaival foglalkoznak, melyek a Nagy Honvédő Háborúval, az Európa népének szabadságot hozó szovjet hősök harcaival, tetteivel kapcsolatosak. így például az irodalmi müvek közül megvitatják Solohov A hazáért harcnltak és Emberi sors című művét, Szi- monov Élők és holtak, Fagye- jev Az ifjú gárda című regényét. A filmek közül e művek filmváltozatai, továbbá a Ballada a katonáról és a Szállnak a darvak szerepelnek a kör munkaprogramjában. A klub idei munka tervében még további rendezvények is szerepelnek. Ilyenek például a találkozások és beszélgetések a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet egységek katonáival, a Puskin Emlékverseny néven ismert orosz nyelvű szavalóversenyen és A barátság dallamai elnevezésű orosz dalversenyen való részvétel, a sajtó- és levelezőkor kiállítása az orosz újságok olyan példányaiból, melyek a Nagy Honvédő Háborúról és hazánk felszabadításáról szóló írásokat és fényképeket tartalmaznak, a Hmel- nyickil ukrajnai város komszo- molistáival fenntartott baráti kapcsolatok további elmélyítése, esztrádműsorral egybekötött Télapó-est, melynek keretében megemlékeznek a Szovjetunió megalakulásának évfordulójáról is. — Amikor szeptember elején az első osztályosokat megismertettük klubunk eddigi tevékenységével, a klub keretében működő irodalmi színpad és a többi együttes munkájával, valamint az új tanévre szóló munkatervünkkel, új iskolatársaink tömegesen kérték felvételüket a klubba. Ügy gondolom, hogy ezt-az érdeklődést és lelkesedést klubunk jó munkájának, a tagság követésre méltó aktivitásának köszönhetjük — mondotta beszélgetésünk során Huszár Valika, a klub alelnöke. , Valóban, az ipolysági gimna zisták szovjetbarát klubjának aktív és lelkes tevékenysége dicséretre és követésre méltó. SÁGI TÖTH TIBOR 1974. XI. 14. DIÁKLÁNY Ifj. Gál László felvétele
