Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-13 / 268. szám, szerda
n i i . . . i - t , , > ' Belpolitikai kom merita r Egy üzemnek két brigádja... Varrógépek monoton surro- gása tölti be a hatalmas termet. Ján Džavoronok mester elégedetten tekint körbe. A lányok szorgosan hajlonganak gépeik felett, figyelmüket teljesen leköti a munka. — Kitűnőek ezek a japán gépek. Mondják is a lányok, a Juki, az Juki — magyarázza a mester és büszkélkedve tekint végig a hosszú gépsoron. — Az az előnyük többek között, hogy nem kell ollóval elvágni a fonalat, a gép ezt önmaga végzi, automatikusan. Tulajdonképpen „semmiségnek“ tűnik, mégis érezhetően fokozzaa munka hatékonyságát, termeléken ységét. A Nálepka Ruhagyár svidníki üzemében több száz leány, fiatalasszony dolgozik. A munka üteme — főként a hajrában — gádunk, bronzérmesek vagyunk. Pillanatnyilag gyermeknadrágokat készítünk. A tervet egyenletesen teljesítjük. S a terv egyenletes teljesítésén túlmenően? Nos, a brigád valamennyi tagja tevékenyen részt vesz a SZISZ munkájában. A lányok kínosan ügyelnek a rendre, tisztaságra és általában mindarra, ami a szocialista életkörnyezet * kialakításával összefügg. fíurcáková Mária brigádja még nem szerezte meg a szocialista munkabrigád címet. Tekintélyes létszámú — hetven tagú — brigádról van szó. — Eleinte bizony problémát okozott ilyen nagy kollektíva összefogása, összetartása. Igaz 'ip'van. hoRV egv műhelyben Surrognak a varrógépek __ bi zony teljes embert, maximális összpontosítást igényel. Óránként például 48 kabát készül el Džavoronok mester részlegén, viszont a „tempót“ a szomszédoknak is tartaniuk kell, hiszen a kabátokhoz megfelelő mennyiségű nadrágra is szükség van. Ám mi történik, ha a szalagon valahol lemaradás, fennakadás, „anyagtorlódás“ mutatkozik. — Erre is számítunk — világosít fel bennünket Džavoronok elvtárs. — Minden részlegen, így például itt is készenlétben áll néhány úgynevezett „villám-ember“, ók mindent tudnak, bármelyik műveletet megfelelő színvonalon és valóban villámsebesen végzik. Fennakadás esetén, vagy ha kezdőket tanítunk be, rájuk támaszkodunk. Szinte pillanatokon belül képesek felszámolni a torlódást. Villám-emberek a ruhagyárban, lám ilyen is van! ... De nem csupán villám-emberek, villám-brigádok is akadnak. Az egyiknek Díupinová Helena a vezetője. — Harmincnégy tagú a brl(Foto: G. S.) dolgozunk valamennyien, jól megértjük egymást. A gyár kapuin kívül a brigád természetesen kisebb kollektívákra tagolódik, viszont elképzelhetetlen lenine, hogy hetven ember szabad idejét nap mint nap összehangoljuk. Burcáková Mária versenyben álló brigádja a kabátokat készíti, tehát Džupínováékkal közösen varrják az öltönyöket. így azután a versenyhez valóban Skarupnvá Mária ideális feltételek alakulnak kl. És nem kétséges, hogy... — ... hogy Burcáková elvtársnő brigádja is hamarosan elnyeri a szocialista munkabrigád címet — kapcsolódik a beszélgetésbe Skarupová Mária, a szakszervezet összüzemi bizottságának az elnöke. — És reméljük, hogy a közeljövőben egyre több olyan kollektívánk lesz, amely a szocialista munkaversenyben jól megállja majd a helyét. De nem csupán a szocialista munkaversenyben, hanem a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére indított kötelezettségvállalási mozgalomban is. — Üzemünkben a negyvenhárom kollektív és 865 egyéni kötelezettségvállalás értéke meghaladja az 1 millió 600 ezer koronát — mondja a szakszervezet üzemi bizottságának az elnöke. — Ez pedig a ml körülményeink között nagyon szép, nagyon értékes vállalás. Végezetül pedig csak annyit: él, dolgozik az üzem itt a duklai dombok, völgyek, erdők tövében. Él, dolgozik itt, ahol népeink szabadsága született és méltóképpen óhajtja valamennyi dolgozója megünnepelni e szabadság 30. születésnapját. (bpi) CÉLBA ÉRTEK A csehszlovák—szovjet barátság jelképévé vált Jaslovské Bohunice-i atomerőmű a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója tiszteletére teljesítette a villanyenergia gyártási tervét. A hasadóanyag magas fokú kihasználása, a technológiai berendezés nagyjavítási határidejének lerövidítése és a mintegy 30 szocialista munkabrigádba tömörült munkások, műszaki dolgozók és mérnökök elkötelezett kezdeményezése járult hozzá a legnagyobb mértékben a határidő előtti terv- teljesítés és a villanyenergla szolgáltatási terve túlteljesítésének eléréséhez. A bohunicei atomerőmű dolgozói a Nagy Október 57. érvfordulója és a CSSZSZK nemzetei számára jelentős jubileumi napok alkalmából kötelezték magukat, hogy az év végéig terven felül még 60 millió ki- lovattóra villanyenergiát termelnek. Vállalásukkal tőlük telhetőén hozzá akarnak járulni az energetikai helyzet javításához. KÉT KÖVETELMÉNY Az elmúlt hónapok mérlege a pozitív eredmények mellett jelzi a negatív jelenségeket is. Örvendetes, hogy az üzemek többségében a kollektívák már az első félévben teljesítették egész évi vállalásaikat. Ezt főként a dolgozók munkaaktivitása eredményezte. Ugyanakkor egy tucatnyi üzem nem teljesíti rendszeresen a havi tervét, sőt néhány a félévi, sőt a háromnegyed évi tervfeladatait sem. Statisztikai adatok bizonyítják, Szlovákiában az elmúlt háromnegyed évben az ipari üzemek 153 millió korona értékű termékkel maradtuk adósai a közösségnek. Nem kell különösebb matematikai felkészültség annak megértésére, hogy ez a kiesés további üzemekben — ahol várják a félkész árut, vagy egyéb termékeket — milyen gondot okoz. A kötelezettségvállalások teljesítésének nyilvános ellenőrzése során nem egy üzemben megállapították, hogy a gazdasági vezetők a vállalások készítésénél nem irányították a kezdeményezést a várható negatív hatások leküzdésére. Ma sem minden üzemben figyelik kielégítően a termékminőség és az anyagfogyasztás alakulását. Bár a háromnegyedévi tervet az üzemek döntő többsége túlteljesítette, de a termelés növekedésétől lassúbb ütemű, a termékek minőségének javulása. Ugyanakkor Szlovákiában az ipari üzemek alig több mint egyharmada járul hozzá az anyag és termelési költségek terven felüli csökkentéséhez. Márpedig a dolgozók, a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívák szinte minden üzemben vállaltak hasonló jellegű kötelezettségeket. S mivel ezek a kollektívák teljesítik vállalásaikat — ezt a nyilvános ellenőrzés is bizonyította — akkor feltételezhető, hogy amit ők megtakarítanak, azt más munkahelyeken fecsérlik el. Az ilyen „gazdálkodásért“ viszont már a gazdasági vezetőket kell felelősségre vonni. Az anyagtakarékosság nemcsak az idén és jövőre, de még hosz- szú évekig a szigorúan ellenőrzött feladatok közé fog tartozni. Követésre méltó néhány közép-szlovákiai üzem kezdeményezése, mivel az importált nyersanyagot hazaival helyettesítik. Ezáltal nem csökken a termékek minősége, sőt, többet termelnek és növelik exportjukat. Viszont az export növelésének minden üzemben alapvető feltétele a minőség javítása. Az utóbbi időben gyakran bírálják egyes közszükségleti termékeink minőségét. Azt nem mondhatjuk, hogy ezen termékek minősége rosszabb, mint az előző évben. Viszont a hazai piac ellátottsága egyre jobb, nagyobb a választék, nőnek az igények, a fogyasztók a jobb minőségű árut keresik. Felmérések bizonyítják a közszükségleti iparban lassú a gyártmányfejlesztés, a termékfelújítás és a minőség sem mindenütt éri el a kívánt szintet., Egyes üzemek lassan reagálnak a piac igényeire, egyrészt ezzel magyarázható készleteik növekedése Is. Ma már a fogyasztó válogat a piacon a termékek között, s ugyanezt teszi ajánlatainkkal a külföldi megrendelő is. Nagyon sok oka lehet annak, hogy az egyes termékek minősége nem éri el a megszabott szintet, de az esetek többségében a gondok forrása az emberi tényező, az illetékes gazdasági vezetők felelősségérzetének hiánya. Persze, az sem „apróság“, hogy a gazdasági vezetőnek, sőt a kollektívának is anyagilag még mindig előnyösebb túlteljesíteni a tervet silány áruval, mint „csupán“ teljesíteni, de kiváló minőségű áruval. A minőség növelésének követelményét jobban ki kellene domborítani az anyagi érdekeltségben, mert e téren csupán az erkölcsi és az anyagi ösztönzők együttes halasa hozhatja meg a várt eredményt. Nem véletlenül említettük éppen a közszükségleti cikkek minőségének javítása iránti igényt. Közszükségleti iparunk adja a Szovjetunió közszükségleti cikk importjának 13 százalékát. Kivitelünk fele lábbeli, majd konfekció, bútor, bőripari áru, porcelán és egyéb termék. Termékeink iránt nagy a kereslet. Ha idehaza kiderül, hogy a fogyasztó hibás árut vásárolt az üzletben, akkor bosszankodik, reklamál és rendszerint szidja a termelőt. Ha viszont a külföldi partner utólag észreveszi, hogy az áru minősége nem megfelelő, ez már iparunk nemzetközi hírnevét csorbítja. Néhány közszükségleti üzemben jobban kellene tudatosítaniuk, hogy a hazai fogyasztók és a külföldi parüt^reik elégedettsége nem az üzem magánügye. A minőség javításában és az anyagtakarékosságban csak akkor érhetünk el lényegesebb eredményt, ha a gazdasági vezetők — minden szinten — nagyobb anyagi felelősséget viselnek e két feladat teljesítéséért. —cs— Az élet javain elmélkedő ókori görög szellem teremtette meg az ókori mitológiát és a Phineusról szóló mondát. Akarva-akaratlan eszembe jutott ez a monda, amikor legutóbb a vakok levočai (lőcsei) Intézetébe látogattam. Kísérőim, Melicher Jozef elvtárs, a Rokkantak Szövetsége Központi Bizottságának titkára, Januška Pavel elvtárs, a vakok szekciójának vezetője, otthonosan jár- va-kelve a folyosókon, a termekben, lelkesen mutogatták, magyarázták az intézmény berendezését, küldetését. Közben makacsul, újra és újra visszatérően felidéződött bennem a monda. Phineust próbára tették az istenek, meg tudja-e becsülni szeme világát. Választást engedtek, mit akar inkább: nagyon hosszú ideig élni, de vakon, vagy rövid ideig élni, de látni. Phineus inkább a vakságot választotta, csak minél tovább élhessen. Mohó életvágyának botor döntését még vissza se vonhatta, s az istenek büntetésül a végtelenségig nyújtották életét. Már-már majdnem megkérdeztem Januška elvtárstól, hogy Ismeri-e a mondát, hogyan döntött volna Phineus helyzetében, amikor Mráz Juraj elvtárs, a vakok alapiskolájának igazgatója szegődött hozzánk, s ötletes javaslattal állt elő. — Az elmélkedés, a sajnálkozás mit sem segít a vakf»k helyzetén. Az utóbbi kimondottan elfogadhatatlan a számukra — TŐLÜK KÉRDEZZÜK MEG! magyarázta. — Adjunk inkább számot arról, hogy mit tettünk értük eddig, azután az újságíró egyedül, kíséret nélkül járja végig az intézetet, nézzen, kérdezősködjön, lásson! A SZOCIALISTA HUMANIZMUS elvének alkalmazása egyenjogú- vá tette a vakokat a látókkal. Azok, akik a kapitalizmusban könyöradományokra voltak utalva, az emberről való gondoskodás figyelmének központjába kerültek. Valamikor fehér botot, meg koldulási engedélyt nyomtak a vakok kezébe, s útjukra bocsátották őket. Csak a szánalomra számíthattak. És önmagukra. Arra a természet által adományozott lehetőségre, hogy ha megkárosodik az ember valamelyik érzékszerve, szinte kárpótlásul kifinomodik, érzékenyebbé válik a‘ többi. Hallásuk, tapintásuk finomodása nyomán muzsikusok, hangszerjavítók, kefekötők lettek. Ha jutott rá életerejük. így volt. Ezen a helyzeten csak úgy lehetett változtatni, hogy intézményesen törődtek életkörülményeik megjavításával. A vakok intézete nem egyszerűen csak jóléti intézmény, hanem olyan, mely előkészíti a vakokat az életre. Már óvodáskorban, hiszen az intézet óvodájában jelenleg is 24 gyermekkel foglalkoznak. Az alapiskolában 112 tanuló tervszerű, tudatosan oktató-nevelő munkáját szervezték meg. A pontírás elsajátítása után tartalmában és minőségében ugyanolyan tananyagot vesznek át a tanulókkal, mint az ország bármelyik iskolájában. Alapműveltségük tehát azonos a látókéval. Az intézet másik része szakiskola. Itt az általánosan ismert szaktanintézeti, vagyis lanonc- nevelés folyik. Néhány évfolyamát két évvel ezelőtt átszervezték egészségügyi szakközépiskolává. A gyakorlat, az élet ugyanis megmutatta, hogy a vakok, mint masszőrök, egészségügyi dolgozók, egészen jól érvényesülnek. Az intézethez tartozik a vakok nyomdája, mely tankönyvek, szépirodalmi és szakkönyvek, valamint két, speciálisan vakok számára készítendő újság nyomtatásával foglalkozik. A nyomda külön részlege a könyvtár. Természetesen ezek az intézmények csak az alapot adják. A tehetségesebb tanulók az előkészítési időszak után érdeklődésüknek megfelelően konzervatóriumban, főiskolákon tanulnak tovább. És hogy ez nemcsak lehetőség, bizonyítja néhány név, néhány adat: Ján Grga főiskolai tanár, Kovács Imre könyvtáros, legalább negyven vak szerzett tanári, tanítói képesítést az utóbbi tíz év folyamán. TUDÁST, SZAKMÁT ad az intézet a vakok számára. A Rokkanlak Szövetségének dolgozói pedig fáradhatatlanul keresik, kutatják azokat a munkahelyeket, ahol jól érvényesülhetnek a vakok. Az INTEGRA vállalat, a szövetség saját üzeme ilyen munkalehetőségeket biztosít a vakok számára: kosárfonók, kárpitosok, kefekötők, lakatosok, telefonkezelők, könyvkötők, gépkezelők. A vállalat dolgozóinak 16,8 százaléka vak. Átlagos havai keresetük 1446 korona. Külön figyelemre méltó Pa- luch Miklós elvtársnak, a vállalat igazgatójának jelentéséből ez a tény: Az egy főre eső munkatermelékenység értéke az utóbbi negyedévben a tervezett 32(14 korona helyett 4023 korona volt. Ez mindennél ékesebben, sokatmondóbban fejezi ki, hogy a vakok munkába állítása nem csak humánus, szociális intézkedés volt, hanem népgazdaságunk javát, hasznát szolgáló intézkedés. A vakok tehát nemcsak kapnak a társadalomtól, hanem adnak is a társadalomnak. A SZÄMADAS UTÁN kifelé indultam. Meglepett, hogy a fo lyosókon magabiztosan sétáltak, jártak-keltek a diákok. Ha közelükbe értem, rám köszöntek. Persze, persze, ők itt minden zugot ismernek, s ha nem is látnak, lépésem neszére felfigyelnek. Meglepett, hogy a tornateremből vezető folyosón áthaladva egy fürdőmedencéhez jutottam. Ügy lubickoltak, úszkáltak benne az intézet tanulói, minit azok, akik látnak. Az intézet előcsarnokában leültem, nézegettem az érkezőket, a távozókat. Már kivetettem szívemből a sajnálat érzését, inkább érteni, megérteni igyekeztem a vakok számomra ismeretien világát. Amott a csarnok túlsó felében nagyon szép az a pálma... De hát a vakok úgysem látják. Minek az? És választ kaptam a kérdésre, mert bejött egy tizenéves legényke, leült a pálma melletti padra, s néhány perces várakozás után olyan kedves, finoman tapogató mozdulattal nyúlt a pálma ága felé, amilyet még sohasem láttam. Még meg is simogatta azt a pálmaágat. Azóta hiszem, vallom: Sokat tettünk eddig is a vakokért, ha a jövőben igazán tenni akarunk valamit érdekükben, vessük ki szívünkből a sajnálatot. Valóban egyenrangúakhoz méltó, igaz, emberséges szóval tőlük kérdezzük meg: Mit cselekedjünk, barátom? HAJDŰ ANDRÁS 1974. -x XI. 13.
