Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-10 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
Egy délután az ukrán barokk városában A közelmúltban az osztrák polgári sajtó munkatársai is ellátogattak Ki- jevbe, és többször is megemlítették, hogy „véleményük szerint“ harminc évvel a háború befejezése után kár felhánytorgatni a múltat, megmutatni a mai fiataloknak a valóságot, feltépni a régi sebeket. Nemcsak ezek az osztrák széplelkek az egyedúliek, akik szeretnék, ha Kijev népe, a Szovjetunió népe, a haladás lobogói alatt menetelő emberiség elfelejtené a múltat. De lehet-e, szabad-e elfelejteni?! Lehet-e, szabad-e elfelejteni, hogy csak Kijevben 200 ezer embert öltek meg a náci megszállók, és további 100 ezer személyt koncentrációs táborba hurcoltak? Lehet-e, szabad-e elfelejteni, hogy a hitler-fasiszták felgyújtották az egyetemet és a lakónegyedeket, hogy pernyévé és hamuvá vált a Krescsatyik, és olyan műemlékeket robbantottak fel, mint a 11. századból származó Mária-székesegyház? Nem! A humanizmus, a szabadság és a demokrácia eszméje parancsolja, hogy ezt soha ne feledjék el, hogy az apák szájáról a fiúk, a jelen ajkáról a jövő is megtanulja! A várost ölelő dombok egyikén emelkedik az Örök Dicsőség Parkja, ahol egy karcsú gránitoszlop őrzi a házáért és az emberiség szabadságáért hősi halált halt harcosok örök nyugvóhelyét, és mint a város fölé magasodó felkiáltójel figyelmezteti a jelent a múltra. PILLANTÁS O DOMBTETŐRŐL Aki valamelyik domb tetején állva gyönyörködik a város panorámájában, az megállapítja, hogy Kijevnek sok arca van. A Hmelnyickij téren áll Bogdán Hmelnyickij, ukrán kozák hetman szobra. Hmelnyickij állt annak a felszabadító harcnak az élére, amit az ukrán nép a lengyel uralom ellen vívott 1648 és 1654 között. E harc eredRusz uralkodója (1019—1045) építtette, egy győztes csata emlékére, hogy hirdesse a győzelem nagyságát és a „Szent Bölcsességet“. Valójában azonban azzal az eszmei szándékkal épült, hogy a hercegek, uralkodók, főurak és a kereszténység örök uralmát hirdesse, és mintegy a bizánci világbirodalommal dacolva, a Kijevi Rusz hatalmát jelképezze. A székesegyházat a náci bombázók súlyosan megrongálták, de a restaurátorok szinte a béke első percében megkezdték a nagyon sokáig tartó és csillagászati összeget felemésztő felújítási munkát. A szovjet restaurátorok művészetét bizonyítja, hogy a székesegyház eredeti, ősi szépségében ragyog. A JELEN A JÖVŐ HÍDJA Igen, a jelen a jövőt ostromolja, egyre bátrabban, egyre merészebben. A nyár elején rendezték meg Kijevben az 1974. XI. 10. A KRESCSATYIK, Kijev főutcája 54 méter széles. Sokemeletes lakóházak, irodaépületek, szállodák, színházak és filmszínházak, múzeumok, üzletek, éttermek és kávéházak szegélyezik, de az épületek láncát megszakítják a zöldövezetek, parkok, emlékművek, és Moszkvához viszonyítva, mintha könnyedébb, játékosabb lenne. Sok külföldi érezte ezt, ha nem is tudta pontosan szavakba foglalni, és sokan kutatták már a jelenség okát. Pedig az nagyon egyszerű: Kijev területe majdnem akkora mint Moszkváé, de míg a Szovjetunió fővárosának jóval több mint 7 millió lakosa van, Kijev lakóinak száma csak 1,7 millió, és a város területének több mint a fele zöldövezet, közkert. Ami a múltat korhű környezetben akarja idézni, álljon meg a 11. században épült Szófia-székesegyház valamelyik kupolája alatt, és pergesse vissza gondolatban az évszázadokat. A KIJEVI RUSZ A 9. században a keleti szlávoknál létrejött az osztálytársadalom. Hosszan tartó belső fejlődési folyamat eredményeként kialakult a kora feudális orosz állam, a Kijevi Rusz, amelyben nemsokára az összes keleti szláv törzsek egyesültek. A Kijevi Rusz élén a fejedelem állt, aki kíséretével (druzsiná- jával) együtt hűbéri függésbe döntötte a szabad parasztokat (szmerdeket). 988-ban Vlagyimir nagy fejedelem idején a Kijevi Rusz felvette az ortodox keresztény vallást, és ezzel tovább erősödtek a hűbéri viszonyok. A 8—10. században jöttek létre az ősi orosz városok, amelyek közül a legjelentősebbek egyike Kijev. Azonban a 11. század közepén bekövetkezett a feudális széttagolódás, és az így meggyengült fejedelemségek nem tudták megakadályozni a mongol előnyomulást. 1236—1240-ben a tatár- mongolok elfoglalták csaknem az egész Kijevi Ruszt. Ez a múlt azonban nagyon távoli. Az Arany Horda pusztítása már csak történelem, adat, ami nem markolja meg a szíveket, nem tép fel behegedt, de soha be nem gyógyuló sebeket. És — az Arany Horda sem rombolt olyan kegyetlenül, nem gyilkolt olyan perverz, szadista gyönyörrel, nem gyújtogatott olyan minden Nérónál vadabb romboló őrülettel, mint sok évszázad múlva a „barna horda“. A SPORTPÁLYA A lhnamo Kijev labdarúgóklub bevonult a történelembe. 1941-ben a náci megszállók a klub pályáján gyűjtötték össze a kommunistákat, zsidókat és mindazokat, akiket megbízhatatlannak tartottak. Aztán felugattak a gépfegyverek ... A klub tagjai akkor már a Szovjet unió határain túl is híres játékosok voltak, és természetesen egytői-egyig a náci koncentrációs táborban várták kivégzésüket. De a germán szoldatesz- ka hiú volt, látványosan akarta erejét, nagyságát fitogtatni, ezért elrendelte, hogy a Dinamó együttese mérje össze erejét a náci légierő csapatával. A szovjet játékosokat figyelmeztették, ha győznek — meghalnak! A kijevi : lakosság a mérkőzés időpontjában elkerülte a pályát, ezért a nácik erőszakkal, ütlegek közepette hajszolták a lelátókra a „szurkolókat“. És amikor megkezdődött ez — a szovjet játékosok számára valóban halálos — mérkőzés, a lelátókon a lelkesedés legyűrte a félelmet, és az erőszakkal odahurcolt polgári lakosság egyre hangosabban, egyre bátrabban biztatta a kijevi fiúkat. De nemcsak azokat biztatta, hanem éltette a Vörös Hadsereget, a Szovjetuniót és a kommunista pártot. A nácik gépfegyverrel lőtték a népet. És mindezek ellenére: a kiéhezett, megkínzott, legyengült szovjet sportolók 5:3 arányban győzték le a dúsra zabáit germán tömeggyilkosok csapatát. A Dinamó kilenc játékosát az SS ek lelőtték, két játékosnak sikerült elmenekülnie. ménye volt az 1654. évi perejaszlavli szerződés, amely kimondta Ukrajna és Oroszország újraegyesülését. A dombokról látható a Sevcsenko Egyetem palotája, a vörös gránitból alkotott Lenin-emlékmű, és valamivel távolabb a 200 méter magas tévé-torony. Igen sok épület láttatja az ún. ukrán barokk stílusszépségét. A 17— 18. század uralkodó építészeti stílusának legkiemelkedőbb mesterei Sz. D. Kovnir, I. G. Barszkij és B. F. Rastrelli voltak. Eklektikus stílusban épült 1852—1896-ban a Vlagyimir-székesegy- ház, majd később az Opera- és Balettszínház, de Kijev nagyvárosi arculata csak az NOSZF után alakult ki. A jelen építészeti célkitűzéseit a Darnica nevű lakónegyed jellemzi, ahol már 300 ezer ember kapott új otthont, és a város- fejlesztés egyik legfontosabb mutatója, hogy évenként 20—25 ezer új lakás épül. Kétségtelen, hogy a múlt legidézőbb alkotása a Szófia-székesegyház. A legenda szerint Bölcs Jaroszláv, a Kijevi ukrán népgazdaság eredményeinek kiállítását. Jóllehet az országon az elmúlt félévszázad alatt a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború vihara söpört végig, pusztítva embert és az emberkéz alkotását, hogy szinte felmérhetetlen anyagi és szellemi erőfeszítést igényelt a háborús károk kijavítása, a veszteségek pótlása, Ukrajna az egykori félfeudális agrárország, fejlett ipari országgá fejlődött, ahol egyformán gyártanak hatalmas repülőgépeket és apró rádió-elektronikus műszereket, turbinákat, automatákat, földmunkagépeket, motorkerékpárokat, hűtő- és mosógépeket, bányakombájnokat és tévé-készülékeket. A szinte végeláthatatlan földeken megterem a búza, a cukorrépa, a burgonya, a főzelék, a gyümölcs és a bor — ma sokkal több mint valamikor a múltt- ban. Egy érdekes adat nagyon jól szemlélteti a fejlődés ütemét: Ukrajnában 1965-ben 82,9 millió tonna, 1973- ban pßdig 120,5 millió tonna vasat gyártottak. Kijev a tudomány és a tudósok városa is. Kijevi laboratóriumban dolgozták ki a „kozmikus hegesztés“ módszerét, amit gyakorlatilag a szovjet űrhajósok próbáltak ki a világűrben. A város 18 főiskoláján több mint 100 ezer diák tanul. De a háború emlékeit a tudósok is őrzik! 1941 nyarán és őszén Minszk, Kijev, Harkov, Leningrád és Moszkva tudományos intézeteinek a többségét evakuálták. Az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiáját Ufába telepítették, és hosszú időn át egy kis házban kapott helyet. Az akadémia sok intézetének csak egy-egy szoba jutott. „Az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának két ufai éve — írta később a Pravda Ukrajini című lap — a szovjet haza dicsőségéért és boldogságáért munkálkodó tudósok alkotó tevékenységének hőskölteménye. A háború legnehezebb esztendei voltak ezek. A tudósok hittek a győzelemben, mert hittek a bolsevik pártban.“ Barátságos emberek élnek ebben a városban, kapuk és szívek tárulnak a jó barát előtt, kamaszkorúak is részletesen és nagy szeretettel ismertetik a várost, mutogatják nevezetességeit, dicsekednek egész Ukrajna eredményeivel. És közben újra és újra hangsúlyozzák, hogy ez csak a szovjetek országában, a szocialista szövetségi köztársaságok testvéri tömörülésében, a kommunista párt vezetésével lehetséges. És nemcsak azt tudják, hogy mit szenvedett a második világháborúban Ukrajna, hanem ismerik az egész Szovjetunió szenvedését, hatalmas veszteségeit is: a lemészárolt milliókon kívül a fasiszták 1710 várost, több mint 70 000 falut, 31850 ipari létesítményt, 98 000 kolhozt, 65 000 kilométer hosszú vasútvonalat semmisítettek meg, számos iskolát, kórházat, múzeumot romboltak le és fosztottak ki. A megsemmisített és elrabolt javak értékét 679 milliárd rubelre becsülik, és további 1900 milliárd rubel kár származott abból, hogy át kellett állni a haditermelésre, óriási anyagi eszközöket kellett fordítani a hadviselésre. KIJEV a szocialista országépítés, a minden akadályt leküzdő emberi akarat jelképe! P. GY. Kijev főútvonala: a Krescsatyik Tisztelgés az elesett hősök emlékműve előtt
