Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-10 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
SSZONY amatör színpadokon, vák—szovjet barátsági >kat, akciókat rendezem plén i Szó című já- külső munkatársa, de másutt Ss gyakran tatunk. g y asszony. Mennyi elférhet egy életben, löknek új álmokat kel- íiük. Dobó Gáborrué út a lósággá szőtte. st azt szeretném kihar- 3)?y 6^?y körzeti orvos az öregekhez. Azok- ci.k már nem tudnak így kis, tiszta helyiség legyen hol megvizsgálván. Egy asszony szá- iki ily önfeláldozóan zét magát, különös legel bír. ikké ünnepelni kell azt atot, amelyben a sza- megszületett. És amit reztünk, azt szavakban et kifejezni, ne év telt el azóta, 'ltelt idő értékének le- j az örömkönnyeknél itelesítői. likőr a legutóbbi lipcsei indultam, apám szeme lett. Megértette, hogy külföldre utazik, egy emzetközi vásárra, lé szemébe csillogó ta- varázsol a kedves emeste van és béke. Él tékára serkentő béke. siny, hófehér rendel ő- r boldog asszony, i megöregszem, elmond- hogy érdemes volt ólmikm KELET! KAPUJÁBAN A Čierna nad Tisou-1 (ágcsernyöi) vas- úti árakóállomást a környék lakosain kívül mindenki ismeri, aki a Szovjetunióba vonaton utazott. Az átrakóállomást gyakran „szárazföldi kikötőként“ emlegetik. Ez a‘ fogalom meg is felel a valóságnak, hiszen az átrakóállomáson a vasúti szállítókocsik úgy sorakoznak, mint tengeri kikötőkben a hajók. A szovjet államhatártól csaknem 4 kilométerra fekvő átrakóállomás építését 1947 januárjában kezdték meg. Erre nagy szükség volt, mert a felszabadulás utáni években rohamosan növekedni kezdett a hazánk és a Szovjetunió közötti árucsere-forgalom. Bizonyára sokan emlékeznek még az 1947-es nagy szárazságra. Hazánk kisegítésére ebben az évben a Szovjetunióból nagyobb mennyiségű gabonaszállítmányt kellett kapnunk, ezért meggyorsították a rakodóállomás építését. Az átrakodás ekkor még csak kizáró lag kézi erővel történt, legfontosabb munkaeszköz a lapát és a csákány volt. Ez volt a kezdet. Ahogy az évek folyamán növekedett a csehszlovák—szovjet árucsere-forgalom, úgy szaporodtak itt is a széles és normális nyomtávú vasúti sínpárok. Hamarosan megjelentek az első emelődaruk, baggerek, emelő targoncák. Ezek a gépek a lapátot és a csákányt ugyan nem szorították ki teljesen a munkaeszközök közül, de lényegesen megkönnyítették és meggyorsították a rakodómunkások nehéz fizikai munkáját. A kezdetben sok gondot okozott az átrakóállomás vezetőségének \ a nagy munkaerő vándorlás, ami a gépesítés és a szociális körülmények javítása után lényegesen csökkent. Ma több mint 3000 dolgozó gondoskodik a legkülönbözőbb áruk átrakodásának zavartalan menetéről. Naponta átlagosan 650 vagont tudnak fogadni. A napi, megközelítőleg 25 ezer tonna áru átrakását a szoviet vagonokból a saját vasúti szállító kocsia- inkba csaknem 600 ember végzi. Sűrűn érkeznek az átrakóállomásra az áruval megrakott szer el vények. A Szovjetunióból leggyakrabban vasérc, kőolaj, különböző műtrágyák és gabona érkezik a széles nyomtávú sínpárokon. Mi pedig a kapott fontos nyersanyagokért általában kész áruval fizetünk. Aki az álrakóállomáson dolgozik, az nap mint nap meggyőződhet a Szovjetunió és hazánk közti szoros gazdasági együttműködés eredményeiről. A felszabadulás tehát a tr ebi š ovi |to- keterebesij járás legkeletibb csücskében is megváltoztatta az életet, amit elsősorban a hatalmas forgalmat lebonyolító átrakóállomás kiépítésének köszön- hetnek. Bodnár Béla, aki pontosan 25 éve csaknem megszakítás nélkül dolgozik az átrakóállomáson, egyszerű szavakkal fogalmazta meg a változást: — 1949-ben, 19 éves koromban rakodómunkásként kezdtem dolgozni az akkoriban létesített átrakóállomáson. Én is, csak úgy, mint a közeli falvakból bejáró többi dolgozó, naponta több kilométert gyalogoltam, hogy eljuthassak munkába. Autóbuszjárat akkor még nem volt. Hiányoztak az öltözők és a zuhanyozók, tehát ugyanabban a ruhában jártunk munkába és haza, amelyben dolgoztunk. Ma már teljesen más a helyzet. Autóbusz-összeköttetés van, é« a speciális berendezések Is kifogástalanok. Említettem már, hogy rakodómunkásként kezdtem dolgozni. Az 1951—54-es években Kassán elvégeztem a gépipari középiskolát, s ezután a karbantartó részleghez kerültem. Középiskolai tanulmányaim folytatása közben a nyári szünidőket mint brigádmunkás szintén mindig itt töltöttem. így szemtanúja lehettem a munka fokozatos gépesítésének, a munkakörülmények megváHozásának és a felszabadulás előtt alig pár házból álló Ágcsernyő kiépítésének. A kezdeti nehézségek után, ahogy javultak a munkakörülmények, javultak a kereseti lehetőségek is. 1962-től mint darutechnikus dolgozom, s munkakörömbe az emelőberendezések feletti műszaki felügyelet tartozik. Azt, hogy ilt maradtam, és nem mentem máshová dolgozni, egyáltalán nem bántam meg. Itt kezdtem a munkát, és innen Is szeretnék nyugdíjba vonulni. A vajáni hőerőmű füstölgő tornyai PifaatMvétel a ltőe«ten Esős őszünk október közepére tengerré duzzasztotta a Laborcot és a. Latorcát. A nagy víz tükrében a vajáni hőerőmű eget karcoló két kéménye nézegeti magát. Füstből font hosszú hajukat széllel fésültetik. És. míg uk büszkén feszítenek a határtalan tükörben, lábuk tövében emberek dolgoznak — kétezren. Építők, akik mész sziről jöttek, akik messzire térnek meg; és állandó munkások, akiket talán hosszú évtizedekre magához köt a hőerőmű, életfik tartalmának meghatározója. Vajon, mi fér el e tartalomban? Van e mód a művelődésre, (kulturális tevékenységre. — Sajnos nincs üzemi klubja az erőműnek — mondja Toniko József elvtárs, a pártszervezet elnöke. — De a nagykaposi művelődési otthonnal felvettük a kapcsolatot, és dolgozóink ilyen irányú igényeit segítségükkel igyekszünk kielégíteni. Sok rendezvény, különösen a színházi előadások iránt igen nagy az érdeklődés. — Persze, lehetőségeik szűkre szabottak. Mar csak azért is, mert az emberek műszakban dolgoznak, és nem egy helyen, egy városban laknak. Ennek ellenére azonban szerveztünk jól sikerült kirándulásokat és sportversenyeket. A SZISZ és a szocialista munkabrigádok is megtesznek mindent azért — említett lehetőségeinkhez mérten —, hogy tartalmasabbá tegyék dolgozóink életét. Ez a munkához való hozzáállásukban is visszatükröződik. Gépekkel dolgozunk, és elég gyakoriak a hibák. Segítségükkel még a legbonyolultabbak elhárítása is könnyebben megy. Nagyon sok esetben munkaidőn túl vállalnak munkát, javításokat. Tomko elvtárs szavaiból kiérződött, hogy ezen a téren még nagy a lemaradás. Reméljük, ha a hőerőmű teljes kiépítése befejeződik, napirendre kerül a munkásművelődés kérdése is, hiszen ez napjaink egyik égető problémája. fm, El ETEK em lehet? em. öt család lakott egy udvar- Lázárékkal együtt. Aztán „épí- \ Egy szoba, konyha — takaros kó. Kuporgatni kellett rá, egy >n is gazdát cserélt, amíg tető alá kit. Most kicsinek bizonyul az ú] Zoli fia „külön megy* — nem ek el benne. • Hát igen, kevés a hely, szűkén runk — mondja szerényen Lá- Zoltán — építkezünk. Az új ház- tizenkét helyiség lesz... Nagy ház — csúszik ki óhatat- 1 szánkon a megjegyzés, válasz? odálkozó pillantás, majd: Nem nagy azl... Nem nagyi... Mert hiába mond- hogy egy-két méteren már nem k — vet korholó pillantást fiára r János. el, ital kerül az asztaíra. És a f család, amelyet felkerestünk, múltját és jelenét feltérképez- egyszeriben összeolvad a falu családjával. Mert hiszen nem án a Lázár család problémája, ’ új óvoda, új Iskola, új művelőotthon, könyvtár, filmszínház ne. így azután ismét ott tartunk. ahol kezdtük. A falu fejlődése leginkább igényein keresztül mérhető le .., Az emberek gondolkodásán! — Párttagjelölt vagyok, izgatnak ezek a kérdések — jelenti ki talán kissé erélyesen Lázár Zoltán. — És vagyunk néhányan, akik többet akarunk. Még többet, és mindig többet... A falu, a földművesszövetkezet vezetőivel jól megértjük egymást, ök is többet akarnak, ők is mindig többet akarnak. Nem, nem a saját hasznukat lesik, a falu, az itt élő nép hasznát, javát akarják. Ml, fiatalok segíteni akarunk nekik. É9 úgy gondolom, hogy a párt tagjaként többet segíthetek! Néhány pillanatra előbukkan a nap. Aztán ismét megered az eső, arcunkba mar a süvítő szél. Bandukolunk az új házsorok között, csendesen, fázósan, szótlanul. Abban a hitben, hogy valamit, valami keveset mégis sikerült meglátnunk, mégis sikerült megtudnunk erről a faluról, a mely „megnyitotta kapuit“ a világ felé, ahol ma őszinte szóval, nyílt tekintettel, nem szerénykedő, hanem jogos büszkeséggel fogadják az ide vetődő „idegent“ ... .„„ÉS EZ MAR A JELEN Kraeni berendezések és szakképzett fiatalok Hamarosan ez lesz a legjellemzőbb vonása a Streda nad Bodrogom-i (bodrogszerdahe- lyi) Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdasága címet viselő mezőgazdasági üzemnek — ahogy azt ott jártunkkor tapasztaltuk. Az állami gazdaság ban —, amelyet a Bndrogszer dahelyl Állami Gazdaság és a környék három elmaradott sző- vetkezet ének összevonásává I 1965-ben hoztak létre — 3800 hektáron gazdálkodnak. — Az „örökség“, amivel kezdtük — mondta Csáji László, a bodrogszerdabelyi részleg gazdasági vezetője —, nem volt sok. Korszerűtlen gazdasági épületek, elhanyagolt földek, kezdetleges gépállomány — 1965-ben ilyen volt az alapeszköz-állományunk. Ma már az állami gazdaság egy munkására 110 ezer korona értékű alap- aszköz-állomány esik. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt a legkorszerűbb gépekkel dolgozunk. — 1972-ben nálunk is előtérbe került a koncentráció és a specializáció alapján való gazdálkodás. A zempléni gazdaságunkban például nővendékmar- ha-, juh- és sertéstenyésztésre szakosodnak. Ezen a részlegen Jövőre egy 250 férőhelyes, korszerű anyasertés-istálló és egy ezer férőhelyes sertésnevelde építését kezdjük meg. A bevezető beszélgetés után Csáji László vezetésével körülnéztünk a gazdaságban. — Ez a gazdasági udvar, ahol most vagyunk — tájékoztat —, már nem sokáig szolgál bennünket. Elavultak a gazdasági épületek, a gépjavító műhelyek, az istállók, ötvennégy millió korona beruházási költséggel egy teljesen új gazdasági udvart építünk, ahol az egyes termelési részlegeket a BÜKÜS KI.APA legkorszerűbb gépi berendezésekkel szereljük fel. Csáji László a rövid „tanulmányi séta" közben elmondotta, hogy mi is készül itt tulajdonképpen. 1975-ben adják át. az egyik 550 férőhelyes tömbösített tehénistállót, a másikat pedig 1976-ban. Az új Istállóban csupán négy dolgozóra lesz szükség az 550 tehén gondozásához és ellátásához, mert a takarmányadagolástól kezdve az istálló takarításáig szinte minden munkafolyamat automatizált lesz. A gondozók létszámát így csaknem 70 százalékkal csökkenthetik. Az új objektumok felépítése után pedig az egész állami gazdaságban 32 régi istálló működését teljesen tHJszüntethetik. — A jó eredményeket nemcsak annak köszönhetjük, hogy az elmúlt években rohamosan gépesítettük az állattenyésztést és a növénytermesztést — mondotta Csáji László, miután visz- szatértünk az irodába. — Fiatal, szakképzett munkaerőkkel dolgozunk. Eddig a gazdaságban 7 főiskolát és több, szakközépiskolát végzett szakemberünk van. Itt van például Bu- kus Klára zootechnikus is — mutatott egy kék szemű fiatal lányra —, aki szintén az irodában tartózkodott. Kíváncsian kérdeztük meg a fiatal zootechnikust, hogy miért választotta r-'t a nem éppen nőnek való pályát. — A Veľké Kapušany-i Mezőgazdasági Műszaki Középiskola növénytermesztési és állat- tenyésztési szakán végeztem, 1973-ban — válaszolta mosolyogva. — Ide kerültem dolgozni, ahol mindjárt tíz ember került a kezem alá. A felelősség nagy, mivel két istálló állatállományának teljes ellátásáról kell. gondoskodnom. Kicsit fárasztó a bejárás és a korai kelés, de az állami gazdaság vezetőségétől a többi fiatallal együtt minden segítséget megkapok. így könnyebb a munka. Búcsúzóul a gazdaság vezetője elmondotta, hogy 1972-ben megkapták a Csehszlovák— Szovjet Barátság Állami Gazdasága címet, s az idei szlovákiai aratóünnepélyen pedig a „Szocializmus építésében szerzett érdemekért“ című kitüntetést vehették át. Az oldalt írták és szerkesztették; BALOGH P. IMRE PÁKÖZD! GERTRÜD KASZONYI ISTVÁN, a Szó vezető szeikodfe>|e A felvételeket tötihpál GYULA készítetté I! (I ] I [ 11É iiTnTiľííjlKhU]
