Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-10 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
SZABAD ESZTENDŐ A trebišovi (töketerebesi) járás a kelet szlovákiai síkság déli részén, a csehszlovák— szovjet és a magyar államhatárok találkozásánál terül el. A járás túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű, s kerületi viszonylatban ők termesztik a legtöbb gabonát és cukorrépát. A felszabadulás óta eltelt 30 évben a járás fejlődésére nagy hatással volt a csehszlovák—szovjet árucsere-forgalom növekedése. Ennek következtében építették ki a Čierna nad Tisou-i (ágcsernyöi) vasúti átrakóállomást, s a vojanyi hőerőmű is szovjet nyersanyagbázison dolgozik. A szocialista iparosítási folyamat lehetővé tette a valamikori trebišovi cukorgyár korszerű élelmiszeripari kombináttá való kiépítését is. A járásban a felsoroltakon kívül még több kisebb üzem működik, s a jövőben újabbak építésével számolnak. így a mezőgazdasági termelés korszerűsítése következtében felszabaduló munkaerők az új ipari üzemekben találhatnak alkalmazást. ľub EGY BOLDOG t PÉLDÁS AKARÁSSAL Beszélgetés VERES JÁNOSSAL, a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság alelnökével • Három évtized mérleget megvonni a társadalmi fejlődés valamennyi szintjén, nem köny nyű feladat. Mégis, ha tömören akarnák válaszolni, melyek e fejlődés legfőbb jellemzői? — Mindenekelőtt gazdasági jellegű kérdéseket érintenék. Tulajdonképpen ,,új járásban“ élünk, hiszen a lakóházak hetvenöt százaléka 1948 után épült fel. És okkoT nem szólot- tunk az ipar szinte szédületes fejlődéséről. Ugyanis ne feled jük, hogy a felszabadulásig egyetlen komolyabb jelentőségű gyár, a trebišovi cukorgyár működött járásunk területén, amelyet még Andrássy gróf »lapított 1913-ben. Az ipartelepítés üteme az ötvenes évek elején gyorsult fel. A Čierna nad Tisou 1 (ágcsernyöi) átra- káállomás csupán a kezdetet Jelentette. Következett a vojanyi (vajáni) energetikai komplexum, majd a Slovnaft kőolajfel dől gozó-üzeme, hogy csupán a legfontosabbakat említsem. • A tények ismeretében te hát leszögezhetjük, hogy az Ipartelepítés mindenekelőtt a csehszlovák—szovjet gazdasági együttműködésen alapszik, ez biztosítja lendületes fejlődését. — Pontosan így van!... A Královský Chlmec-i (királyheU meci) bútorgyár, amely valószínűleg a következő ötéves tervben készül el, javarészt szintén — Jelenünk, jövőnk kovácsai mi vagyunk. szovjet nyersanyagot dolgoz majd fel. ® Nyilván nem ünneprontás, ha rákérdezünk: pillanatnyilag milyen problémákkal kell szembenézniük? — Járásunknak öt városa van. Elsőrendű problémánk a közművesítés. Aligha szükséges hozzá bővebb magyarázat, hogy e nélkül nem léphetünk tovább. Az elkövetkező időszakban tehát erre összpontosítunk, hogy még több korszerű lakónegyedet építhessünk, hogy kibővft- hessük a szolgáltatások hálózatát. • Ogy véljük, hogy ezt a problémakört felöleli a választási program is? — Természetesen. Viszont a választási program körül paradox helyzet alakult ki. Ma ott tartunk, hogy a járás községeinek mintegy ötven százaléka kéri a választási program mó dosítását • Vajon miért? — Szeretnék bővíteni. Talán úgy is lehetne mondani: kevésnek tűnik számukra mindaz, amit négy esztendővel ezelőtt célul tűztek ki, mindenképpen a fejlődés ütemének felgyorsítását kívánják. Egyetlen példát említek csupán: évről évre emelkedik a falu- és városfejlesztési akció beruházási kerete. Ez a tény mindennél többet bizonyít! ... • A járás területén több nagyüzem létesült. Részt vállalnak-e, segítenek e az egyes községeknek a választási program teljesítésében? — A falu- és városfejlesztési akcióhoz tizennyolc üzem tizenegy millió korona értékben járul hozzá. Nyugodt lel- kiismeretlel jelenthetem ki, hogy ebben a tekintetben valóban példás együttműködésnek lehetünk a tanúi. Falvalnk gyors ütemben haladnak a városiasodás felé, persze sok, rengeteg függ a funkcionáriusoktól, a helyi tisztségviselőktől... • A helyi tisztségviselők jó munkája a képviselők, illetve a képviselő-testületek aktivitásának, kezdeményezésének a függvénye. Ebben a vonatkozásban miről adhat számot a járási nemzeti bizottság alel- nöke? — Mi, a magunk részéről a legmagasabb szinten kezdjük ... Rendszeres időközökben tanácskozunk a Szövetségi Gyűlés képviselőivel, a kerületi nemzeti bizottság képviselőivel. Ilyenkor tájékoztatjuk őket a felmerülő problémákról, több esetben segítségüket kérjük. Hasonló módszert alkalmazunk járási és helyi szinten is. Véleményem szerint ez a módszer bevált, tárgyilagos munkalégkört eredményez. Ugyanakkor rendszeresen értékeljük a képviselők munkáját, s őszintén meg kell mondanom: a fogyatékosságokat sem rejtjük véka alá... 0 Tagadhatatlan, hogy az elmúlt három évtizedben gyökeresen megváltozott a járás arculata. De megváltozott az emberek gondolkodásmódja is, hiszen ezt példázza számos tény, amely beszélgetésünk során elhangzott. Mégis, szeretnénk valamit a távolabbi tervekről, a távlatokról hallanil... — A hatodik ötéves tervben feltétlenül emelni fogjuk a foglalkoztatottságot. Három nagyüzem építése van kilátásban. Trebišovban vagongyárat, acélkonstrukciót készítő üzemet, Veiké Kapušanyban szövőgyárat szeretnénk létesíteni. Ezen túlmenően számos kisebb jelentőségű ipari létesítmény felépítésével is számolunk. Mondhatnám, mindez a jövő titka ... Mégse mondom! Jelenünk, jövőnk kovácsai mi vagyunk. Rajtunk múlik!... Minden rajtunk múlik... © Köszönjük a beszélgetést! A halottak álmaikat is magukkal vitték a sírba. A túlélőknek új álmokat kellett szőniük. — Ha eszembe jut a háború, nagyon fáj, hogy éppen akkor voltam fiatal. Tanulni szerettem volna, nem lehetett. Ezt nem bocsátom meg a háborúnak soha, sóba. A kistárkányi Dobó Gáborné Ifjúságának emlékképei komor felhőkként vonulnak át a szobán. Egyt pillanatig csendben ülünk— árnyéiban. Aztán hamar kiderül. Dobóné arca mosolyba öltözik, olykor jókedvűen fel-felnevet. Szíve fűti a szavakat. — Az élet szép. Egyszerű, kis lakásunk van; egészséges, békés családi otthonunk. A fériem huszonhét éve vasutas, kiváló, aranyos ember. Nem engedett dolgozni, amíg a gyermekeink fel nem nőttek. Három derék fiam van, rendes, becsületes emberek. — Most már hatodik' éve vagyok vöröskeresztes nővér. Ha valakin segíthetek, vagy ha valakit megvigasztalhatok: többet ér mindennél. Bár nem lettem pedagógus, mégis megtaláltam az élet értelmét. Mert mindenütt ott van, ahol segítségre van szükség, ahol tenni lehet valamit az emberi közösségért. Ezért gyűjtött csak Kistárkányban negyven önkéntes véradót; ezért vezetett főzőtanfolyamot cigánygyerekek részére: ezért nem feledkezett meg a tragikus sorsú chilei gyermekekről sem — tíz asz- szony társasőgában járt házról házra; ezért tagja csaknem valamennyi tömegszervezetnek és a CSEMADOK Központi Bizottságának. Húsz éve szerei>e Csehszl találko zett. A rási la frásalvi Iái közt íme minden A tú! lett sz álmait — M ~olni, ki járjoi hoz, utazni, is kell ni őke Béke mára, osztja lentősé — Ö a plllí badság akkor nem 1< Harn És az hetnek szebb — A vásárri könnyi lánya nagy, Dobť vacská lék. eg*- Ctazi tő, mc A k ben ej — 1 hatom ni.' HÁROK ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL IGÉN 1944. november tizenkilencedikét írt a naptár. A front elcsendesült, puskalövés sem dördült. Nyomasztó, sötét éjszaka borult a tájra. Az emberek otthonaikban, javarészt az óvóhelyieken kuporogtak. Akinek módja volt rá, rádiókészüléke mellett Ült, leste, várta a híreket. Ezt tette Jáger István, Bysztrai Júlia, id. Tóth János, Van caa Péter és íd. Rapács György is. Míg aztán úgy éjféltájt Filip Jánosnak sikerült rátalálnia a megfelelő hullámhosszra. Felhangzott az ismert szignál, majd a bemondó hangja: „Jövünk, és hozzuk a népek sza- badsőgátl“ Pirkadatkor a nagy-nagy csend még nyomasztóbbá vált Maťovce (Matyóc) községben. Az emberek ki-ki lestek a lefüggöny- zött ablakok mögül, és csakhamar „felfedezték“, hogy a fasiszta betolakodók elhagyták állásaikat. Mindebből arra lehetett következtetni, hogy a német megszállók „feladják“ a falut. Így is történt. Hajnal tájt Palló község felől megérkezett a felszabadító szovjet hadsereg előőrse, amelyet később nagyobb egységek követtek. Az utcák csakhamar benépesedtek. Az emberek elő merészkedtek búvóhelyükről, örömkönnyekkel a szemükben ölelték keblükre felszabadítóikat. A fáradt harcosokat, felszabadítóikat szerényen megvendégelték, életre szóló barátságok születtek ezekben a pillanatokban. Attól a bizonyos esős novemberi naptól immár harminc esztendő telt el. Matyóc lakosai nem feledkeztek meg felszabadítóikról, a hős szovjet katonákról. Nagy lelkesedéssel láttak hozzá a falu újjáépítéséhez, a háború nyomainak eltüntetéséhez. Az élen Bysztrai Júlia, Jáger István, Cap János és sokan mások haladtak, akik később a megalakuló pártszervezet magvát is alkották. Emberfeletti munkát vállaltak, de nem riadtak vissza a nehézségektől. Mindenekelőtt a közrend helyreállítását, a lakosság ellátásénak biztosítását tűzték ki óéiul. S bizony sokat köszönhetnek a szovjet katonák önzetlen segítségének, amelynek híján aligha oldhatták volna meg feladataikat. Helytálltak a matyócíak! ... A békés épftőmuukában olyan eredményeket értek el, amelyek gyökeresen megváltoztatták a falu arculatát, az emberek életkörülményeit. A munkásosztály februári győzelmét követően földmű vessző vetkezetet alakítottak. Többen különböző üzemekben helyezkedtek el. Tömören: mindenki megtalálta a számítását. A földművesszövetkezet 1961-ig működött, ekkor ugyanis a tagság úgy döntött, hogy csatlakozik az állami gazdasághoz. Ma a matyóéi határ, amely az 1540 hektáros Veiké Kapušany-i Vetőmagtermesztő Állami Gazdasághoz tartozik, a környék legnagyobb terméshozamaival büszkélkedhet. A lakosság életszínvonalának állandó növekedését számos tény igazolja. Nyomtalanul eltűntek a zsúpfedeles házak, 108 teljesen új családi ház épült a községben, többet teljesen átépítettek, korszerűsítettek. Húsz személygépkocsi, 66 motorkerékpár van a faluban, minden házban televízió, rádió, hűtőszekrény, mosógép található. Épül, szépül a falu. Példás a lakosság társadalmi összefogása. A helyi nemzeti bizottság, Szalontay István elnökkel az éden járási méretben is nagyszerű eredményeket ér el. Gyalogjárókat építettek, portalanítot- ták az utakat, tatarozták a helyi iskolát, parkokat létesítettek. A község ma egy köz- igazgatási egységet alkot Vojkovcével (Vaj- kóc), ahol a múlt esztendőben új élelmiszerboltot és vendéglátó üzemet építettek. A lakosság példás igyekezetére magától értetődően a járási szervek is felfigyeltek. A nemzeti bizottságok versenyében legutóbb a harmadik helyen végeztek. S ez tán mindennél ékesebben bizonyítja, hogy ebben a községben tettekben nyilvánul meg a szocialista hazafiság, a párthoz való hűség. Ma, amikor a trebišovi járás első felszabadított községének lakossága a békés építés kezdetének a harmincadik évfordulóját ünnepli, bátran elmondhatjuk: az itt élő emberek beilleszkedtek szocialista társadalmunkba, tudatosították, hogy a harminc esztendeje elhozott szabadság igazi szabadságunkat jelenti. Dócs László, a Malý Horeš-i (Kisgéres J Helyi Nemzeti Bizottság elnöke mondotta: „Járási méretben aligha találnak olyan községet, amelyik annyit fejlődött volna, mint a mienk...“ ... Megállapítását tényszerű adatok felsorolása követte. Lakáskultúra, falufejlesztés!... Bennünket mégis más, úgy is mondhatnánk: több érdekelt. Pontosabban az, amit Berta elvtárs, a földművesszövetkezet elnöke, a kerületi pártbizottság tagja így fogalmazott meg: a falu fejlődését ma már nem az új házsorok, az összkomfortos lakások jelzik elsősorban, hanem az igények, amelyek a társadalmi élet valamennyi szintjén ugrásszerűen megnövekedtek. Igények... Igények, amelyek nem csupán anyagi vonatkozásban jelentkeznek, amelyek az életkörnyezet valamennyi vonatkozását felölelik. A kisgéresi emberek szinte közmondásos szorgalma, munkaszeretete az idők folyamán mit sem változott. Munkás hétköznapjaik kitartó akarása mégis az utóbbi három évtizedben érlelte meg első gyümölcseit. Az emlékek? Nyomasztóak! Nyolc, tíz, sőt tizenkét család lakott egy udvarban, egy házban. És ma? ... ... akad a faluban több olyan ház is, amelynek nincs lakója. Régi, nagyon régi házak. Lassan-lassan gondot okoznakl... — Jegyzi meg Berta elvtárs, kissé elgondolkodik, majd hozzáfűzi — ... előbb-utóbb le kell bontani őket. A szokatlanul hideg koraflszi szél arcunkba vágja az esőcseppeket. Jár juk a falut. Meg-megállunk, kattan a fényképezőgép lencséje. Később rádöbbenünk vállalkozásunk képtelenségére. Múltat, jelent, a sarjadó jövőt Itt, ebben a faluban aligha rögzíthetjük néhány tollvonással, tucatnyi fényképfelvétellel. Mert a múlt, a jelen, a jövő benn, az emberekben lakik, látható jelei nem elég kifeje- zőek, magas homlokú házak .csupán“ ... Lázár János családjának val«imeny- nyi tagja a szövetkezetben dolgozik. Ö maga nemrégen vonult nyugdíjba. Tőle kérdezzük: mit hozott a harminc esztendő? ... — Tizennégy éves koromban már kaszáltam! Nem mondom, rendesen megé'tíink a múltban is, de ezt nem lehet összehasonlítani. ba tel há tel ke há fé va zá ba la ta m Lé Lá h< zi ní Cf h< de ke <a MÜLTIDEZÖ
