Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-06 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
Német Demokratikus Koztarsasag ll^liítiiráiíái! P. GY. uszonöt évvel ezelőtt alakult meg az első német munkás-paraszt állam. Pergessük vissza az idő kerekét: a fasizmus tizenkét esztendős fizikai és szellemi terrorja után, a háborút követően indították el a szellemi vérkeringést is. Ma már negyed század távlatából elmondhatjuk, hogy a Német Szocialista Egységpárt és az NDK kormánya tiszteletet és elismerést érdemlő munkát végzett ezen a területen és az elmúlt esztendők alatt a szocialista német kultúra a páratlanul gazdag hagyományok folytatója és továbbfejlesztője lett. Nehéz a jelenkor szocialista német irodalmát ismertetni, mer' a legkiemelkedőbb alkotók — Anna Seghers, Bruno Apitz, Bertold Brecht, Willi Hre- del, Johannes R. Becher — mellett sok'ismert és elismert írót, alkotást kellene felsorolni. Említhetjük például Erik Neutsch „A béke kele ten” című több kötetes művét és a szocialista német irodalom olyan kiválóságait, mint Brigitte Rei mann, Zeno Zimmerling, Horst Deichfuss, Helmut Baierl, Walther Petri, Helga Schütz. 1949-ben 2000 művet adtak ki összesen 33,5 millió példányban, 1973-ban pedig 5330 irodalmi alkotást 120 millió példányban. Az írók középkorú és fiatal nemzedéke is a szocialista realizmus talaján áll: figyelme elsősorban a munkásosztály életének, sorsának alakulására irányul. Az NDK-beli írók megtalálták azt a hangot, amellyel kifejezhetik a munka líráját és nemcsak a hatalmas gépet látják, hanem a gép mögött álló, a gépet megteremtő embert is. Az irodalmi érdeklődés nemcsak „városi jelenség“. 924 kultúrház és klub, 9000 szakkör gondoskodik az irodalmi érdeklődés növeléséről az irodalmi ízlés fejlesztéséről. De szeretném hangsúlyozni azt is, hogy ezek a kultúrházak és szakkörök nemcsak „tessék-lássék“ dolgoznak, tevékenységük nem kampányszerű, hanem céltudatosan tervezett. 1973-ban 200 000 előadást és beszélgetést, 100 ezer művészeti rendezvényt, 70 000 társas összejö vetelt és 0000 kiállítást szerveztek és ezeken a rendezvényeken összesen 43 millió érdeklődő vett részt. Talán nem kell részletezni, hogy mit jelent ez, ha figyelembe vesszük, hogy az NDK-nak kb. 17 millió lakosa van. A képzőművészet fejlődése is külön terjedelmes tanulmányt igényelne. Jelenleg — éppen a 25. évforduló alkalmából — Otto Nagel kiállítása a legrangosabb képzőművészeti esemény. O. Nagel autodidakta német festő, az NDK egyik vezető művésze, szeptember 27-én ünnepelte H0. születésnapját. Pálya futását üvegfestő-segédként kezdte, majd újságszerkesztéssel és kiállításrendezéssel foglalkozott. Egész életében a munkásmozgalom harcosa volt és művészetét a proletariátus és a szocialista társadalom- építés szolgálatába állította. Külön kiemelést érdemel Lea Grundig harcos művészete. Lea Grundig, férjével Hans Grundiggal együtt az expresszív művészet fegyverével harcolt a fasizmus ellen és a 70. éve felé közeledő művészasszony most ismét harcos grafikai sorozattal tiltakozik az újfasizmus chilei rémtettei ellen. De tömegesen jelentkeznek a fiatal tehetségek is, amit bizonyít, hogy a drezdai kiállításon a berlini Képzőművészeti Főiskola, a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola és a drezdai Képző művészeti' Főiskola ebben az évben végzett 49 hallgatójának több mint 500 művét állították ki. Honnan jönnek ezek a tehetséges fiatalok? Néhány példával válaszolok: Manfred Hausmann kitanult lakatos, Frieder Heinze kőműves, Thomas Ziegler pedig állatgondozó, üt évig tanultak és tudják, hogy a diploma nem a szocialista művészpálya csúcsát, hanem a kezdetét jelenti. Olyan tehetségek jelentkeznek, mint Michael Hoffmann, vagy a drezdai Klaus Ulrich és a berhni Gisela Mossner, akik a szocialista realizmus eszközeivel nemcsak a hazájuk társadalmát mozgató erőket, hanem a proletár internacionalizmus eszméjének összefogó és átalakító erejét akarják ábrázolni. Gyors ütemben fejlődik a lakosság vizuális kultúrája, amit ismét matematikai adatokkal szeretnék bizonyítani: 1958-ban a IV. Német Művészeti Kiállításnak 120 ezer látogatója volt, 1972-ben a VII. kiállításon már 656 ezer ember gyönyörködött a bemutatott alkotásokban. De a Német Demokratikus Köztársaság művészei nemcsak a jelent rögzítik műveikben, hanem visszanyúlnak a borzalmas múltba is, hogy riasszák és figyelmeztessék az egész emberiségeti Fritz Cremer buchenwaldi és Will Lammert ravensbrücki plasztikái a fučíki emberféltő figyelmeztetés erejével hatnak. A rádió az NDK-ban legalább olyan közkedvelt mint a televízió. Ez sem véletlen, hanem a nagyon alapos, minden igényt mérlegelő müsorpolitika eredménye. Ebben az évben például műsorra tűzték az elmúlt 25 év legszebb rádiójátékait. A szerzők közül Ha7}s Weber (Utazás Oxanába), Ma'Aka Beck (Nehéz kezdet), Roland Neumann IA szülők látogatása), Barbara Winkler (Az utolsó ostoba a 2000. évből J nevét szeretném megemlíteni. És végül — beszéljünk a zenéről. Micsoda hatalmas zenei múltat kell ápolnia a Szocialista német jelennek! Talán egyetlen város suics az NDK-ban, ahol a zenerajongó ember nem találja meg valamelyik klasszikus óriás emlékidéző nyomait. ,,A jelen nagy öregje“ a 80 esztendős, kétszeres Nemzeti díjas Paul Dessau (Hegedű-concertinő — 1925, C-dúr szimfónia — 1926, No pasaran, harci tömegdalok — 1937, Quartettino No 5 — 1955). 1973-ban 81 állami és más zenekar 6882 hangversenyén 2,5 millió hallgató vett részt. 70 munkászeneszerző szakkör, 6000 kórus, 450 amatőr szim fonikus zenekar, 2000 dalkör és 2000 fúvószenekar működik az országban. A zene mindennap? szükséglet és egyre nő azok száma, akik kevésnek tartják a hallgató passzivitást, és aktív zenéléssel oldják fel munka után a nap feszültségét, a zenében keresik és találják meg a legtisztább, legeszményibb, legközvetlenebb hatású esztétikai élményt. A műkedvelő zenekarok közül szeretném megemlíteni a drezdai Haydn Kamarazene*•-rt, amelynek tagjai: orvosok, technikusok és munkások. A hivatásos szerzők közül a nemzetközileg is sikert aratot' Günther Kochan, Rolf Lukowsky, Gerd Natschin'iki érdemel kiemelést, de már jelentkeznek ezen a területen is a fiatalok — a jövő nagy ígéretei — Gerd Domhardt, Friedrich Goldmann, Georg Kalzer, Tilo Medek és Friedrich Schenker. A csehszlovákiai zenerajongók ismerik és értékelik az NDK zenei alkotóit és előadóit, mert a rádió, a televízió és a hanglemezek gazdag áttekintést adnak szomszédaink zenei életének rendkívül magas színvonaláról. A szocialista német állam 1952 ben 326 millió, 1962-ben 688 millió, 1973-ban pedig 1 milliárd 455 millió márkát fordított kulturális célokra. De a kultúra nemcsak művészet, hanem az, ahogyan az ember él. A kultúrához hozzátartozik a környezet- védelem is és talán nem érdektelen megemlíteni, hogy az NDK-ban minden millió márka építési költségből 5000 márkát kötelesek a környezet fejlesztésére fordítani. A kultúra nemcsak ünnepi, hanem mindennapi igény, életünket, tudatunkat formáló tényező és ezért nem hiányozhat az ilyen irányú mindennapi munka az NDK-ban egyetlen társadalmi szervezet, szakkör, munkaközösség városi, vagy falusi klub tevékenységéből sem. Németország Kommunista Pártja 1945. június 11- én kidolgozta a német nép megmentésének programját. E program utolsó pontja így hangzott: „Egy antifasiszta-demokratikus kultúra fejlesztése“ (Entwicklung einer antifaschistisch demokratischen Kultur). Az NSZEP és az NDK kormánya ezt a programpontot is maradéktalanul teljesítette. ! ® ! © I Q. [ u. I O ■M i 3 * I N 0) i— ■u < A korszerű könyvtarakban sokon művelődnek
