Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-06 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
A vulkán tetején Floride] [Honduta«~: britsnniquc V : oMatágalpa 0 >0.^ Grál ia ďá^I?$oK Salvador; PANAMA 100 km 1--------500 km---ur alma • „Holt lelkek” szavazatai (t Kísért a múlt Managuában ® Sandino A „szellemszavazatokkal“ alátámasztott szeptemberi elnökválasztás ismét „legálisan“ korlátlan hatalmat biztosított Tachitónak. Noha magas rangú tisztek már két évvel ezelőtt kísérletet tettek megbuktatására, mert már nagyon anakronisztikusnak és a ma4 világhelyzetben elviselhetetlennek tartották a Somozák 40 éve tartó családi uralmát. Somoza, amerikai katonai iskola végzett növendéke eddig dacolni tudott minden ellenzéki megnyilvánulással. Nyílván West Point-í amerikai barátai segítségére számít, azonkívül minden óvintézkedést megtesz: átlóhetet- len üvegű, páncélozott gépkocsival közlekedik és népes testőrség veszi körül. Ez érthető is, mert éppen a „választási kampány“ Idején többször is összecsaptak az FPLN gerillái a nemzeti gárda osztagaival. Somoza joggal tart egy partizánháborútól, annál Is inkább, mert a nép minden bizonnyal a felkelők oldalára állna. Somoza bűneire nincs más válasz, mint a nép izzó haragja, amelynek kitörésétől retteg is. Ha Nicaraguát vulkánországként jellemzik, ez nemcsak jelképes értelmű, hanem valóban a földrengések országa. 1972. december 24-én éjjel fél egykor borzalmas erejű földrengés döntötte romba a 350 ezer lakosú fővárost, Managuát, Mintegy 300 ezer ember vált hajléktalanná, nem számítva a sok ezer halottat. Az egész világ összefogott a szerencsétlenek megsegítéseire. A szeretetadományok azonba» nem jutottak el rendeltetési helyükre, a kormány visszatartott minden segítséget. Somoza azzal indokolta ezt, hogy ezzel akarja a romos főváros elhagyására kényszeríteni a managuaiakat. Sőt, a katonaság a romos hajlékaihoz ragaszkodó lakosságra még tüzelt is. Nemcsak fosztogatók, hanem szerencsétlen nincstelenek is életüket vesztették, mint az a 150 politikai fogoly is, akiket egyszerűen lemészároltak, aztán a hóhérok véres művüket a földrengésre fogták. Világszerte adakoztak Managua újjáépítésére. Somoza azonban nem tud elszámolni a milliókkal. Managua ugyanis még romokban hever, cs;ik az államfő apjának pazar lovasszobra díszeleg. Többre már nem futotta a pénzből... Managua a földrengés előtt. Mindez, az önkényuralom folytatódása fokozza n nép haragját és ellenállását. Már formálódnak az ellenzéki erők, csak nehezen valósul meg egységük. Állandó összecsapások vannak a földfoglaló nincstelen parasztok és a nagybirtokosok között. A diktatúra elleni harcban eredményt jelent, hogy a legalsó társadalmi rétegekhez egyes középső rétegek és haladó értelmiségiek is csatlakoznak és együtt küzdenek Somozáék családi uralma ellen. Sőt, az utóbbi években a katolikus egyház is elutasító magatartást tanúsít a diktatúrával szemben. Az ellenállást a legsúlyosabb üldöztetésnek kitett Nicaraguai Szocialista Párt (kommunista párt) vezeti. 1970-ben már sikerült Is létrehoznia a nemzeti ellenzék koalícióját, amely a baloldali centrista Független Liberális Pártból, a Szociális Keresztény Pártból és a Konzervatív Pártból kivált baloldali haladó szárnyból tevődik össze. A fokozott üldöztetés, a keresztényszocialisták árulása, a konzervatívok ingadozása folytán azonban felbomlott a koalíció. A nép ellenállása azonban fokozódik, az -ellenzéki erők kamatoztatják harci tapasztalataikat és távlatilag lehetséges egy kommunista vezetésű egységes nem- zeti front létrehozása. Somoza minden praktikájának érvényesítése mel* lett érzi ezt és eleve fél tőle, mert a nép számonkérése nem marad el. L. L» 1974. X. 6. Idegenforgalmi létesítmény a nicaraguai Corintában. Ismét Somoza * A családi klan 42 éves szelleme él eptember elsején választásokat tartotZ tak a latin-amerikai Nicaragua banánköztársaságban. A választások meglepetést tartogattak — nem a győztes elnökjelölt személyét illetően, mert iff. Anastasio Somoza megválasztása biztos volt —, hanem azzal, hogy még a választások hivatalos lezárása és a szavazatok megszámlálása előtt bejelentették a „pontos“ eredményeket.' Abban az országban, ahol a lakosság 65 százaléka analfabéta és rabszolgasorban tengődik, a rezsim „fölösleges luxusnak“ tarthatná választások tartását, a Somoza családnak azonban szüksége van önkényuralma „legalizálására“. Mi több, az idei elnökválasztást rendezték meg — ellenzéki részvétel nélkül. Nicaraguában ugyanis kilenc kényelmetlennek tartott pártot betiltottak, s egyetlen „ellenzék/“ pártként a Konzervatív Párt szerepelt, melynek vezetői eleve megegyeztek a kormányzó Nacionalista Liberális Párttal (Somoza pártjával), hogy 60:40 arányban osztoznak meg a mandátumokon. Ez az arányszám egyébként lényegtelen, hisz úgy is az történik, amit Somoza akar. A választásoknak még egy pikantériája volt: nem egyezett a leadott szavazatok száma a választási részvétellel, s a kabarénak is beillő managual választások enyhén szólva a „Holt lelkek“ légkörét idézték fel. Családi örökség Nicaragua XX. századi történelmét polgárháborús légkör és elnöki puccsok, valamint észak-amerikai imperialista beavatkozás jelzik. A nicaragual bábkormány 1914-ben olyan lealázó egyenlőtlen szerződést hagyott magára kényszeríteni Washington részéről, hogy ez még egyes amerikai szenátorokat is felháborított (1). 1926-ban ismét amerikai csapatok szálltak partra Nicaraguában, de a tisztikarban akadt egy tábornok, aki nem kapitulált, hanem fegyveres ellenállást szervezett a betolakodókkal szemben. A paraszti származású Augusto César Sandino tábornok csapatai hét éven át dacoltak az erős ellenféllel — 12 ezer főnyi amerikai tengerészgyalogság harcolt 7 ezer főnyi nicaraguai partizánhadsereggel. Amikor Sandino 1934. február 21-én az elnöki palotába érkezett fegyverszüneti tárgyalások kezdésére, Washington egynöke, a Taclio becenéven emlegetett Anastasio Somoza tábornok már megkapta az amerikai nagykövet utasításait: Sandino a palota közeléből tíz golyótól találva holtan rogyott össze. Ez a Somoza, a bűnöző múltú hamiskártyás és kalandor, akiről a néhai Roosevelt elnök is úgy nyilatkozott, hogy „nagy kurafi, de a mi emberünk“, aki mellesleg pénzhamisításért is ült, később külügyminiszter lett az egyik bábkormányban, majd az amerikai parancsnokság alatt álló nemzeti gárda feje lett. 1936-ban puccsal megdöntötte az elnököt és hét hónap múlva maga foglalta el az államfői széket. Anastasio Somoza dinasztiaalapító lett. Amikor rémuralma elleni tiltakozásul egy nicaraguai hazafi 1956- ban végzett vele, diktátori helyét legidősebb fia, Luis foglalta el, a befolyásos nemzeti gárda parancsnoka pedig fiatalabb fia, Anastasio Somoza „Tachito“ lett, aki 1967-ben a nemzeti gárda segítségével fegyverek árnyékában államelnökké választatta magát. „Az egész országra rávetődik a Somoza család árnyéka“ — így jellemezte a nicaraguai helyzetet egy tekintélyes francia lap. Az idősebb Somoza gyilkosságok árán is gyarapította vagyonát és erősítette hatalmát (vagyonos kereskedőkre ráfogta, hogy komjnunisták, s aztán végeztek velük. Az örökös minden esetben Somoza volt). A hagyományok szellemében Tachito apja örökébe lépett s mindent „a családi hagyományok“ szellemében intézett. A családi vagyont félmilliárd dollárra becsülik, a Somozáknak több száz gyáruk, légiforgalmi és hajótársaságok, rádióállomásuk és sportklubjuk van. övék a megművelhető földterületek egyharmada abban az országban, ahol az egy lakosra jutó évi jövedelem nem éri el a 300 dollárt. A szörnyű gazdasági és társadalmi állapotok a lakosság túlnyomó többségét a gyűlölt diktatúra képviselői, elsősorban a Somoza család ellen ingerelték. Tachitónak több politikai érzéke volt, mint dinasztia- alapító apjának, s ezért elhatározta, hogy egy időre lelép a színről, különösen azután, hogy közvetlen környezetében is ellenséges hangok hallatszottak. Ezért 1971 elején pártja, a Nacionalista Liberális Párt és a hivatalosan „ellenzéki“ Konzervatív Pért megállapodott, hogy az 1972-ben esedékes elnökválasztást 1974-re halasztják, s a kétéves interregnum idején ^ junta fog kormányozni. A juntát Roberta, Martinez Lacayo hadügyminiszter, Alfonso Lovo földművelésügyi miniszter és Fernando Ayüero, a konzervatívok vezére, alkotta. Elnökválasztás helyett ún. alkotmányozó gyűlési választásokat tartottak, hogy ez az intézmény új alkotmányt dolgozzék ki, illetve a régiből kihagyja a kényelmetlen cikkelyeket, például azt a cikkelyt, amely megtiltotta az elnök újraválasztását további időszakra. A Somoza odaadó híveiből álló junta teljesítette megbízatását, így az 1971. évi megállapodás alapján megtarthatták az elnökválasztást, amely az időközben a nemzeti gárda főparancsnoki tisztségét betöltő Anastasio Somoza „győzelmével“ végződött, s megszűnt a triumvirátus 30 hónapos kormányzása. Mint atombombázás után.
