Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-31 / 257. szám, csütörtök
A társadalom Összefogásával a kommunista nevelés hatékonyságáért Tiszta szívve — Azokban az időkben, amelyik fiatal érzett mayában egy kis tehetséget, érettséget, az — általában — nagy terveket szőtt, nagy célokat tűzött maga elé. Népmegváltó akart lenni, javítani szeretett volna a nép jogi, szociális és kulturális helyzetén egyaránt. Volt tennivaló bőven, különösen a háború vúl ságos éveiben. Az akkori falusi helyzet meg családunk sza- kadotlan küzdelme a megél hetésért olyan pálya felé te relte az én figyelmemet is. ahol tehetek valamit a népért. Szüleim akarata ellenére beiratkoztam a polgári is- kolá'm. Tanító akartam lenni. A háború végére, nehéz körülmények között ugyan, de sikerült befejeznem a képzőt. Míg ezeket mondja HAJDÓK GÉZA, akt már huszonötödik éve t ásít fa Bodrogköz fiait, lányait a magyar nyelv sze- retetére, kérdőívek jutnak eszembe, melyeket néhány évvel ezelőtt töltöttek ki fiatal főiskolai hallgatójelöltek. Kérdés: miért akar pedagógus lenni? Néhány a válaszokból: mert szeretem a gyerekeket; mert nagyon szeretem a gyerekeket. mert szeretek a gye rekekkel foglalkozni... A háború után sokáig kellet várnia, míg osztály elé állhatott. Szülőfalujában, Szentesen gazdálkodott — mint sokasi mások, akik hasonló nagy álmokkal, tervekkel vágtak neki az életnek. A faluban erős volt a pártszervezet, magját bányászok alkották. Látott, tanult tőlük is, és negyvennyolcban belépett soraikba. Két év múlva aztán elkezdhette pedagógusi tevékenységét, amelyre már gyerekkora óta annyira vágyott. Pályafutásának állomásai: szülőfaluja, Veľký Horeš (Nagygéres), Pribeník (Perbe- nyiicf, Királyhelmec. Perbe- syiken ötvennégytől hatvanig gimnáziumi tanárként működött. Azóta a királyhelmeci alapiskola tanítója. Munkájáról, önmagáról, a hivatástudatról beszél: A pedagógusnál elsődleges a lelkiismeretesség. Végtelen felelősséggel igyekszem ezt a munkát végezni, éppen amiatt, ami tanítóvá tett. Petőfi Apostola már gyermekkoromban döntően hatott világnézetemre, és falum életviszonyai ugyancsak azt diktálták, hogy Hajdúk Géza a lehető legtöbbet legyem. És teszem ezt az irodalom segítségével. Mindazt az eszmét, amit az irodalom magába sűrít, mint tanító, szeretném átültetni a fiatalokba, hogy jel- lemes, felelősségtudó emberek váljanak belőlük. — Igaz az a hír Önről, hogy kívülről tudja Petőfi és Ady költeményeit? — Ez egy kicsit túlzás, de valóban nagyon sok verset tudok, nemcsak tőlük. Igyekszem a gyerekekkel is minél többet elsajátíttatni. Még soha nem adtam fel olyan verset, amit magam is ne tudtam volr.u. Nem hanyagolom el a stilisztikai elemzést sem, mert ha erről az oldaláról a tanuló nem ismeri a költeményt, nem Jelenthet számára élményt, sót meg sem érti. Hajdók Gézát nemcsak azok ismerik, akik óráin éveken át ismerkedtek a magyar nyelvvel és irodalommal, hanem azok is, akik talán soha nem jártuk iskolába. Ugyanis Bodrogköz ismert népművelője is. — A művelődés, a népművelés mindig időszerű. Mindenkinek szüksége van a továbbfejlődésre. Hát még az egyszerű falusi népnek, amelynek nagyobb része letette a könyvet. A szocializmus ugrásszerűen megváltoztatta életmódját, de szellemi színvonala korántsem éri el azt a szintet, amit a szociális. Ezért tartom foltosnak a kulturális munkát falun és városon egyaránt. Már negyedszázada minden évben szervez, rendez irodalmi esteket, ismeretterjesztő előadásokaf, irodalmi színpadi bemutatókat. Különböző formákban ismertette meg közönségével a magyar irodalom nagyjait, a felvilágosodástól napjainkig, a világirodalom néhány alkotását, népdalokat, balladákat. A CSEMA- DOK járási szervezetének kezdettől fogva aktín tagja. Szavalt, rendezettJ színdarabot. Sorolhatnánk tovább. Iskolában és iskolán kívül végzi azt, amire feltette életét. Tehetségéhez mérten tanítja a népet, amelyből kinőtt, amely őt tanítójának fogadta. Szenvedélyesen, pátosszal tud beszélni közéleti kérdésekről, oktatásügyünk problémáiról, Fáb- ryról, irodalmi életünkről. Öt- ver.i felé közeledik, lendülete azonban a húsz éves fiatalemberekéhez hasonlatos. Miig beszélgetünk, aranynál tisztább borgyöngyök szikráznak poharunkban. Kiváló borszakértő, szép háza fölött szőlője fut a hegynek. Sok benne a dolog, de nem tudott lemondani ősei örökségéről, a fizikai munkáról. Ez a pihenése. Örök panasza: időhiány. — Mit jelent az Ön számára, ha eqy-eqy régi diákjával találkozik? — A legtöbbjükre emlékszem, ismerem őket. Örülök annak, hogy helytállnak az életben, jó érzés velük találkozni, a munkánk továbbvi- vőit látom bennük. BODNÁR GYULA AKTÍV GIMNAZISTÁK EGY NAGYSZERŰ ISKOLAI LAPRÖL A szocialista társadalomban nem élünk egyik napról a másikra, hanem tervszerűen dolgozunk s az elért eredményekre építve haladunk előre. Nincs ez másképp az oktatás- és művelődésügy terén sem. Megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben a nevelés szempontjából rendkívül kedvező feltételek teremtődtek, elsősorban azért, mert az oktatás és a nevelés kérdéseivel felelősségteljesen foglalkoztak a párt- és az állami szervek, illetve a társadalmi szervezetek. A párt múlt évi júliusi plenáris ülésén elfogadott határozatok valóra váltására bekapcsolódott egész társadalmunk s az 5. ötéves terv teljesítése során elért sikerek is kedvezően befolyásolták az oktatásügyi dolgozók munkáját s megteremtették a továbbfejlődés feltételeit. A párt múlt évi júliusi plenáris ülésén elfogadott határozatokból eredő egyik legfontosabb feladat a kommunista nevelés egységes rendszerének kidolgozása. Arról van szó, hogy az oktatásban, az iskolán kívüli munkában — valamennyi iskolatípusban és iskolai intézményben egyaránt — következetesen valóra váltsuk a kommunista nevelés feladatait és célkitűzéseit. Nem kisebb fontosságú feladat az oktatási rendszer távlati tervének kidolgozása sem, továbbá az oktatásügy demokratizmusának elmélyítése, mely által lehetővé válik, hogy fiatalságunk zöme teljes középiskolai végzettséget szerezhessen. Az iskolákban és az oktatásügyi intézményekben elért számos eredmény ellenére nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy egyes pedagógusok megelégszenek az átlagos színvonallal és aránylag Igénytelenek nemcsak a saját munkájukkal, hanem a növendékekkel szemben is, nem törekszenek arra, hogy növeljék a mércét az oktatásban és a nevelésben. Holott a módosított osztályozási rendszer a tanulók értékelésében megnyilvánuló aránytalanságok kiküszöbölését célozza, s elsősorban a szocialista humanizmusra, a pedagógiai optimizmusra, a komplex értékelésre, a tanulókkal szemben tanúsított egyéni bánásmódra helyezi a fő súlyt, természetesen szem előtt tartva szociális körülményeiket is. A jobb eredmények elérésére való serkentés azonban nem jelentheti azt, hogy a tanulókat túlterheljük, házi feladatokkal halmozzuk el, hiszen köztudott, az iskola elsőrendű feladata, hogy tanítson és megtanítson, nem pedig, hogy a feladatokat átruházza a szülőkre. Az alap- és középiskolások számára kiadott új iskolai rendtartás, a polgári nevelés koncepciójának módosítása lehetővé tette, hogy elmélyítsük az ifjúság erkölcsi nevelését s ezáltal hatékonyabban harcoljunk a fiatalkorúak bűnözése ellen. Az említett intézkedések, valamint az iskola és a szülők közti együttműködés elmélyítésének eredményeként 1973-ban csökkent a fiatalkorúak bűnözésének száma. Az elkövetkező hónapokban még jobban kell dolgoznunk, hogy a párt XV. kongresszusáig teljesítsük az iskolákra háruló feladatokat. Az iskolák és oktatásügyi intézmények munkáját addig a XIV. kongresszus, valamint a júliusi plenáris ülés határozatai segítik. A pedagógusok tevékenységének segítése érdekében az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma a korábbi évekhez hasonlóan erre a tanévre is utasításokat bocsátott a pedagógusok rendelkezésére. Ezek szerint az iskolák munkáját úgy kell tervezni, szervezni és ellenőrizni, hogy a helyi körülményeket és lehetőségeket figyelembe véve valamennyi intézmény egységesen haladjon a közös cél felé vezető úton. Rendkívüli figyelmet kell fordítani a párt vezető szerepének elmélyítésére, szocialista iskolarendszerünk politikai-nevelési és oktatási célkitűzéseinek a megszervezésére, arra kell törekedni, hogy a szülők mellett valamennyi társadalmi szervezet bekapcsolódjon az ifjú nemzedék nevelésébe, jobb anyagi és gazdasági feltételeket kell teremteni az iskolák számára, új iskolák építésével, illetve ko -szerűsítésével harcolnunk kell a kétváltásos oktatás ellen s nagyobb gondot kell fordítani az összevont iskolák munkájára is. Ezek természetesen a legfontosabb irányelvek közül csak a legégetőbb s mielőbb megoldásra váró kérdések. Ezenkívül előtérbe kerül a tanulók iskolán kívüli tevékenysége is. S persze, nem feledkezhetünk meg a történelmi jelentősévű évfordulók, kiváltképp hazánk felszabadulásának közelgő 30. jubileumának a nevelésben és oktatásban való hasznosításáról sem. Továbbra is arra kell törekednünk, hogy fiataljaink fegyelmezettek legyenek, tiszteljék a szocialista törvényességet, becsüljék a szocializmus vívmányait és értékeljék a kétkezi munkát. Ebben a bt névben az oktató- nevelő munkában még nagyobb hangsúlyt kapott a politechnikai nevelés, mert csak általa válik lehetővé, hogy egyre több fiatal válasszon és tanuljon műszaki jellegű szakmát. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerül az ifjúság pályaválasztásának' a kérdése is; fontos, hogy a tizenötévesek és az érettségizők közül minél többen műszaki pályát válasszanak. Kissé paradox ugyanis, hogy a tudományos-technikai forradalom térhódítása idején szocialista feltételeink közepette a fiatalok százai és ezrei a humán irányzatú főiskolákat valósággal megrohamozzák s ezekre esetenként ötszörös a túljelentkezés, míg az egy-egy műszaki karra vagy természettudományi ágazatra jelentkezők száma nem fedi a tervszámot. Elsősorban az iskolák és a szülők feladata, hogy az ifjúsági és más tömegszervezetekkel közösen az aránytalanságok megszüntetésére törekedjenek s fiataljainkat a népgazdaság szempontjából fontos területekre irányítsák. Nem túlozunk, ha azt . állítjuk, hogy ebben a tanévben számos igényes feladat hárul az iskolákra, melyek azonban hozzájárulnak az ifjú nemzedék helyes neveléséhez és műveltségi színvonalának növeléséhez. A szocialista oktatás és nevelés nem szakadhat el a társadalmi eseményektől és nem is szigetelődhet el a szocialista közösségtől. Ellenkezőleg, csakis a társadalom összefogásával érhetjük el, hogy fiataljaink olyan egyéniségekké nevelődjenek, mint ami lyeneket a kommunista nevelés megkövetel. Ezért semmiképpen sem hangzik szólamként, ha azt mondjuk, minél fejlettebb, gazdagabb és kulturáltabb országgá akarunk válni, annál jobban kell valamennyiünknek bekapcsolódnunk a fiatalok életre való felkészítésébe. Hiszen egy ország jövője nagy mértékben attól függ, hogyan gondoskodik az ifjú nemzedékről, milyen műveltség elérését teszi számára lehetővé, s milyen nevelésben részesíti. Mivel a jövő társadalma elsősorban a nevelés és a művelődés színvonalától függ, érthető, hogy az iskoláknak és az oktatásügyi intézményeknek alapvető és döntő a feladatuk, ezekre hárul, hogy formálják, neveljék a jövő munkásosztályát és szocialista értelmiségét. ĽUDOVÍT SZABŰ Le a kalappal! — tört kí belőlem az elismerés, amikor átlapoztam a frissiben kézbesített nagyméretű füzetet, a Galantai Magyar Tannyelvű Gimnázium iskolai folyóiratának, az Alkotó Ifjúságnak a Kodály nyomában címet viselő különszámát. Tematikus számuk tárgya a néprajz s ezen belül is főleg a népköltés. A lap tanúsága szerint a galántai gimnazistákban tudatosult a hagyományőrzés és mentés fontossága, a népi kultúra értékeinek a megbecsülése. Erőt, ihletet, lelkesedést merítenek iskolájuk közvetlen hagyományából, abból a tényből, h )gy Kodály Zoltán, nagy népzenekutatónk egykor Galántán diákoskodott, innen indult 1905-ben első népzene- gyűjtő ú'jára, s mátyusföldi zenei motívumokból alkotta meg világhírű művét, a Galántai Táncokat. „Iskolánk néprajzi köre példaképének tekinti Kodály Zoltán és nyomdokain haladva lelkes gyűjtőmunkát végez ..." — olvashatjuk a diáklap előszavában Mórocz Károly, a néprajzi szakkör vezetője a hagyomány elevenségéről, a szülőföld- és népszere- tetről, a népi kultúra értékeinek a megbecsüléséről közöl szép gondolatokat (Élő hagyomány). A gimnázium tanárainak a szava jó talajba hullott. Ékesen bizonyítja ezt a diáklap különszáma, amelyet nagyszerű vállalkozásnak kell tartanunk. Több szempontból is. Egyrészt mert — szinte az utolsó pillanatokban — felkutatja, dokumentálja, s az utókornak is megőrzi a népköltés mindinkább fogyó-vesző értékeit, másrészt mert elmélyíti a diákokban ennek a kultúrkincsnek az ismeretét és szeretetét. Az értékmentésen túl tehát oktatóinevelői szempontból is csak dicsérhető az Alkotó Ifjúság. A gimnazisták gyűjtőmunkájának az eredménye gazdag és változatos. A füzet tizennégy népballadát, hét népdalt és hét munkásfolklór-darabot tartalmaz; szerepel benne hat népmese és monda, köztük olyan szép, kerek (némi átfésüléssel egy hazai magyar mesegyűjteménybe kívánkozó) darabok, mint A buta Kata és az ura, meg A molnár és a tündér. A balladák között találunk klasszikus témájúakat és újabb- koriakat. Két-kér változattal szerepel A halálra táncoltatott lány. A szégyenbe esett lány és a Rózsa Sándor. Az újabb balladáknál (Szendrő báró leánya, A cséplőgépbe esett lány) ezek mindenképpen értékesebbek, szövegük tömör és csiszolt. Lássunk egy példát: Fecském, édes fecském, Vidd el levelecském, Királyfi úrfinak, Az én galambomnak. Ha délben érsz oda, Tedd a tányérjára, Ha este érsz oda, Tedd a díványára. Délben értem oda, Tányérjára tettem, Olvasta leveled Gyászos, könnyes szemmel. Külön érdeme a füzetnek-, hogy felfigyel a forradalmi hagyományokban gazdag Mátyus- föld munkásfolklórjára. A népköltésnek ezt a területét, lévén újabbkorl képződmény, kevésbé tárták fel, mint a klasszikus folklórt, így hát minden adalék becsesnek számít. A mátyusföldi munkásdalokban a nép keserve, bánata kap hangot: „Vörös téglás udvara van a pesti fogháznak, / Kommunista rabok minden reggel ott sétálnak. / Kenyér és víz az ebédjük, nincsen vacsorájuk, Helyette hát minden proli gondoljon majd rájuk.“ A mátyusföldi munkásfolklór két legkerekebb darabja a Fölszántatom, fölszán tatom a kosúti főutcát és a Fölszántották csendőrgolyók a kosúti főutcát kezdetű adalék. Az Alkotó Ifjúság érinti a népi hitvilágot (Lucaszék, A Iáddá változott boszorkány}, sőt mi több: kipillant a tárgyi néprajz felé is: a Parasztház Farkasdon című tanulmányocs- ka írásban ás rajzban örökíti meg egy hagyományos paraszti porta formáját, külső-belső a’akját és berendezését. Egy másik rajz a feketevízi vízimalmot ■ ábrázolja. S ha már a rajzoknál tartunk: dicséret illeti a diáklap illusztrációit, a felhasznált népművészeti motívumok gazdagságát, a népi életből ellesett hangulatos pillanatképeket (legelő ménes, vágtató csikós, pásztor, halászok stb.). A galántai gimnázium néprajzi szakkörének tagjaira valóban illik a diáklap címe: Alkotó Ifjúság.-bai dogckmy Géza felvétele
