Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-04 / 235. szám, péntek
ukla afa S harminc esztendővel ezelőtt a duklai szorosan keresztül érkeztek hazánkba — a közös ellenség ellen folytatott ádáz harc közepette — az 1. ukrán front 38. hadseregének és a Ludvík Svoboda hadseregtábornok által irányított csehszlovák katonai egységek harcosai. Véres küzdelem árán itt nyílt meg szabadságunk kapuja, A harcban több mint nyolcvanhatezer szovjet, illetve csehszlovák hős áldozta életét. » * » Duklának és az alatta elterülő vidék központjának, Svidníka ek neve azóta közös fogalommá vált, hiszen a duklai felszabadító harcokat követően indult meg az a rohamos fejlődés. amilyenre a syitíriíki járásban eddig mér; nem'volt pél- da; A közel nyolcszázötvenhat négyzetkilométer területű svid- níki járás két városában és kilencvenhat községében har- mincnyolcezer, túlnyomórészt ukrán—ruszin nemzetiségű lakos él. Az itt élő nép .wAžuá- sági és szQCiíUrt helyzetére év- aX&zníJoííon át a nyomor, a munkanélküliség nyomta rá bélyegét. Ennek következménye volt a tömeges kivándorlás. A burzsoá köztársaság Idején sem fordult kedvezőbbre a helyzet. A Dukla alól folytatódott a külföldre vándorlás, munkakeresés. A felszabadulást követő években — hála a CSKP helyes gazdaságpolitikájának — lehetőség nyílt arra, hogy a hősök vérétől áztatott Dukla alatti vidék és egész Kelet-Sziová- kia népe hozzálásson a háború okozta károk következményeinek felszámolásához és boldogabb jövőjének építéséhez. A svidníki járásban 1945-ig Jóformán nem létezett ipar, néhány kisebb fűrésztelep, téglagyár, szeszfőzde kivételével. Ezekben mindössze százhatvan ember talált munkaalkalomra. Jelentősebb ipari fejlődés 1960 után következett be. Abban az időben épült fel Svidníken az 1383 embert foglalkoztató ruhagyár és Stropkovon — a járás másik városában — a TESLA telefongyár 1803 embernek nyújt munkalehetőséget. Ezekben az üzemekben többnyire nők dolgoznak. Svidníken élelmiszeripari gépüzem épül, amely újabb 1500 embert foglalkoztat majd. A lakások jelent^ része a háború folyamit elpusztult, illetve megrongálódott. A fel- szabadulást követően csaknem háromezerháromszáz új lakás épült a járásban. Az ötödik ötéves terv időszakában 1648 lakás építését tervezik. Az 1945/46-os iskolai évet nyolcvanhét alapiskolában két polgári iskolában kéZuYé'k el a .svidniJji járásban, százhar- mtorKiŕít: tanítóval, ideiglenesen létesített iskolai épületekben. Az utóbbi két évtized alatt több óvodát, bölcsődét, negyvenöt különböző iskolát építettek a járás területén. Míg 1945-ben szúzhuszonkét tanterem állt rendelkezésre, ezek száma az idén háromszáztízre emelkedett. A járás területén két gimnázium működik, egyik Svidníken, a másik Stropkovon. Jelentősen fejlődött a járásban az egészségügyi ellátás. A burzsoá köztársaság idején két orvos — az egyik a járásszékhelyén, a másik Stropkovon — gondoskodott a kezelésre szoruló betegekről. Egy-egy orvosra közel húszezer ember jutott. A felszabadulást követően — Ludvík Svoboda elvtárs kezdemó- nyezésére — azonnal létesítettek Svidníken egy barakk-kórházat. 1951-ben fejezték he a „TBC-pavilon“ építését, egy évvel később Stropkovon felépült egy új poliklinika. Hasonló intézményt adtak át rendeltetésének 1963-ban Svidníken. Jelenleg két poliklinika, tizenegy körzeti, két üzemi egészségügyi központ működik a járásban. Ma már csak ötszáznyolcvanöt ember jut átlagosan egy e£ý orvosra. Mindez még t^ysém kiJán Stupák, a vnh titkára elégítő. Ezért az illetékes felsőbb szervek döntése alapján egy kétszáznegyven ágyas új kórház épül Svidníken. Az ötödik ötéves tervidőszakban több mint egymilliárd korona értékű beruházásra kerül sor ebben a járásban. A fejlesztési terv — amint erre beszélgetésünk folyamán Jozef GRŰS mérnök, a svidníki Jnb elnöke utalt — igen sokrétű. Három esztendő alatt több mint hat- százmillió koronát felhasználtak a fejlesztési költségekből. Sviduí'k madártávlatból Surkala Jaroslav felvételei A város kulturális központja Míg például 1969-ben a csaknem 368 km hosszú állami utak 58,8 százalékát portalanították, jövőre az egész járás úthálózatát portalanítják. Talán ‘kevesen tudják- hogy a svidníki járás-fiák nincs vas- útyijrwla. A tömeges személy- SSállliást naponta ötvennégy autóbusz látja el. 34 autóbusz- vonalon. A kiskereskedelmi forgalomból egy-egy lakosra 1967-ben 4485 korona, tavaly pedig ennek csaknem kétszerese jutott. A felszabadulás előtt mozija csak Stropkovnak volt a járásban, könyvtára egy sem. jelenleg tizenegy mozi, egy járási, öt körzeti könyvtár működik a járás területén, és minden, községnek van helyi népkönyvtára. A svidníki járás, tekintettel természeti adottságaira, nem tartozik a fejlett mezőgazdasági területek közé. A sok erdő és hegy közti törpe mezőgazdasági üzemek szocialista átépítése itt szinte lehetetlen. Ezért jutott szóhoz ebben a járásban, az 1973- január 1-én megalakult erdő- mezőgazdasági üzem, amely 5700 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A járásban végbemenő fejlődés ezen a szakaszon is felmérhető. Michal Jancura főmérnöktől megtudtuk, hogy régebben erről a vidékről évente közel 20 ezer liter tej került a közellátásiéi, tavaly több mint 1,2 millió liter tejet adtak el, s az idén 1,4 millió liter tej értékesítésével számolnak. Húsból a magángazdák évente alig 12 vagonra valót adtak el, tavaly innen közel 31 vagonra való hús került piacra. Jelentős, átgondolt beruházások segítségével további rohamos fejlődés várható a svidníki járásban a mezőgazdasági termelés szakaszán Is. A járás székhelyének, Svid- níknek arculata az elmúlt harminc esztendő alatt igen kedvezően megváltozott. Amikor a szovjet és csehszlovák katonák^ felszabadították a városi-^vid- iiíken jóformán esetien ép ház állt, a JŐbbít elpusztította a Ií5b"örú. Ma az ötezer lakost számláló városka új lakónegyedeiben, a felszabadulás után felépített és Jó munkalehetőséget nyújtó üzemekbeft' boldog emberek élnek. Ján STUPÁK elvtárs a vnb titkára, örömmel sorolta a városfejlesztésben már elért és várható eredményeket. — Túlzás nélkül mondhatom, városunk napról napra szebbé válik. — A hajdan alig nyolcszáz lakosú, elhanyagolt községből modern városka nőtt, melynek minden polgára új lakásban él. Ebben a jubileumi esztendőben száznegyven új lakást adunk át s ugyanannyi építését elkezdjük. Nem olyan régen még igen sok problémát okozott nálunk a lakáshiány, a munkalehetőségek biztosítása, iskolák és egyéb középületek építése. És ma? Van elég lakás, megvan a megfelelő munkahely, mindenki számára van kereseti lehetőség. Például csupán a Nálepka kapitány Ruhagyárban közel 1400 ember talált munkára, A titkár nagyra értékeli á lakosságnak a város fejlesztése, szépítése iránt megnyilvánuló igyekezetét. Tavaly kilencvenezer órát dolgoztak le társadalmi munkában, amivel közel négymillió korona értéket teremtettek. A jelentős történelmi évfordulók tiszteletére 88 kollektív és 515 egyéni felajánlást tettek. Ezek értéke megközelíti a 9,5 millió koronát, amit eddig már 10 millió koronán felüli értékben teljesítettek .., Svidník város és lakossága méltóan felkészült a hősies harcok jubileumára. Ünnepi köntöst öltve, kiváló munkasikerekkel juttatja kifejezésre azt, hogy a Dukla alatt új, szocialista élet lüktet. KULIK GELLÉRT Tudományos-technikai forradalom és a személyiség fejlődése 1974. X. 4. (A tanulmány első részét az Üj Szó tegnapi szániában közöltük.) A szocializmus és a tudományos-technikai haladás A konkrét társadalmi-gazdasági viszonyoktól elszigetelt, absztrakt ember marxi—lenini bírálata nem akarja az ember problematikáját helyettesíteni a „mozgás legáltalánosabb törvényeivel", amint azt a revi- zionisták állítják, hanem ellenkezőleg, e törvények ismeretét az emberi lót megértése és megoldása tudományos módszerévé avatja. Az ember vizsgálatának tudományos kiindulópontját nem képezhetik a vele kapcsolatos aprióri konstrukciók — e tekintetben nagyon nagy az önkényesség — hanem az empirikusan megállapítható tények, vagyis a reális történelmi gyakorlat, amely az ember jelleme és léte feltárásának kulcsa. Marx már a Hegeli filozófia bírálatának bevezetőjében kifejezte azt a gondolatot, hogy az ember nem más, mint az ember világa, az állam, a társadalom. A Német ideológiában pedig Engeisszel együtt megállapítja, hogy: „A feltételek, amelyekből kiindulunk, nem önkényesek, nem dogmák ... Ezek valóban individumok, tevékenységük és életük anyagi feltételei, amelyek már előttünk léteztek, valamint azok is, amelyeket ezek az individumok maguk teremtettek meg saját tevékenységükkel“ (Marx—Engels Művei, III. kötet, Prága, Állami Politikai Könyvkiadó 1958; 34. oldal, cseh nyelven]. A marxizmust megelőző gondolkodás képtelen volt megoldani az ember és a világ viszonyúnak kérdéseit, mivel azokat elszigetelte egymástól. Marx, Engels és Lenin bebizonyították, hogy az ember valóban akkor válik emberré, amikor átalakítja a világot, azáltal, hogy tárgyiasul és a világ, amelyben él, az ember tár- gyiasulásának a világa. Az ember tehát nemcsak belső, szellemi életében ember, hanem egyben és elsősorban annak a világnak a tárgyaiban, amelyben él, a másik oldalon pedig ennek a világnak tárgyai bizonyos mértékben emberiesülő valóságot képeznek. Az ember tárgyiasulásának és a világ emberiesülésének folyamata kölcsönös kapcsolatban áll. Az ember, amint arra rámutattak a marxizmus—leninizmus klasszikusai, elsősorban a munkában, a természet (termelőerők s azoknak részét képező technika) iránti viszonyában, a más emberek iránti viszonyában (termelési viszonyok) tárgyiasul. Ezeknek a viszonyoknak az egysége határozza meg a társadalmi valóság más területein is az ember tárgyiasulásának a Jellegét. Ezért az ember tárgyiasulásának vizsgálata alapvető feltétele annak, hogy megválaszolhassuk a kérdést, milyen az ember és hogyan fejlődik, sokoldalú fejlődésének mi az útja-niódju. Amint azl Lenin hangsúlyozta, az embert csak a társadalmi viszonyok tanulmányozása útján lehet tanulmányozni. „A materialista szociológus — írja Lenin a narodnyíkokkal folytatott vitában —, aki ez emberek bizonyos meghatározott viszonyait teszí tanulmányozás tárgyává, ezzel már egyben a valóságos egyéneket is tanulmányozza, akiknek tetteiből ezek a viszonyok összetevődnek“. (Lenin Művei, I. köt., 429. oldal). Ez a tanulmányozás a marxizmus—lenlnizmusnak lehetővé tette annak a megin- doklását, hogy az ember, aki drámájának szerzője és szereplője és a történelmi fejlődésnek szubjektuma, valamint objektuma, túljuthat a társadalmi fejlődésnek azon a szakaszán, amelyben az emberek saját müvük foglyai lettek (osztói yantagonista társadalom], és elérheti azt a fokot, amelyben a tárgyiasult világ fejlődése szavatolja minden egyén fejlődését (kommunizmus]. Az ember ilyen tárgyiasulása és a tárgyak emberiesülése lehetőségével kapcsolatos meggyőződés az emberről és a fejlődéséről szóló marxi—lenini elmélet tengelye. ? A szocializmus előnye Realitását igazolja a szocializmus építése és a szocialista társadalom fejlődése. Persze a marxisták—leninisták nem becsülik túl a szocialista rendszer sikereit és történelmi lehetőségeit, mivel a szocializmus teljesen még nem tüntette el a kapitalizmus „anyaje- gyeit“. Aki azonban a szocializmus akár objektív, akár szubjektív csökevényei szemszögéből tekint, az nem érti meg a legfontosabbat, hogy ugyanis a szocializmus megszünteti a termelőeszközök magántulajdonát, megteremti a termelés alapvetően áj módját, és a tömegeket aktivizálja az új társadalom mind öntudatosabb építésére. Az egyén fejlődésének elsőrendű feltétele, hogy a marxi—lenini párt vezetésével, az osztályok, a rétegek és a csoportok gyakorlati tevékenysége útján hogyan szilárdul és fejlődik a szocializmus társadalmi rendszere. A szocializmusban a dolgozók öntudatosan kezdik formálni történelmüket, életük folyamát, az ember megszabadulása a szociális elnyomás minden formájától és a társadalmi fejlődés ösztönös erőinek uralása, a szocialista társadalom által megoldásra kerülő legbonyolultabb történelmi feladata. A termelőeszközök társadalmi tulajdonának és a társadalom elmélyülő egységének köszönhetően szociális területen növekszik a szubjektív tényezőnek, a kommunista pártnak, a munkásosztálynak, a többi dolgozónak, a társadalom minden tagjának szerepe, bővülnek tevékenységük funkciói az egész társadalom fejlődése viszonylatában, ami minden egyén fejlődésének feltétele. A szocializmusban az egyén első ízben nem fejlődik mások kárára, hanem ez az egész társadalom fejlődésének következménye. A szocializmusban az egyén és az egész társadalom elsősorban a mindennapos munka, saját éleiének formálása, a társadalmi ügyek igazgatásában szervezett részvétele folyamatában fejlődik. Az egész korábbi történelemhez hasonlóan a fejlődés a szocialista társadalomban is végső soron az anyagi termelés, a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésétől függ. Különbözik viszont abban, hogy a szocialista gazdaság fejlődésének célja nemcsak az egész társadalom anyagi szükségleteinek kielégítése, hanem ^egyben az egyén sokoldalú fejlődése is. Természetesen nem vélekedhetünk úgy, hogy a társadalom gazdasági fejlődéséből automatikusan következik, az egyén indivduális fejlődése. Ezt a folyamatot számos tényező közvetíti, mégpedig a szocialista demokrácia, a tudatos tevékenység, a műveltség, a kultúra, az értékesen kitöltött szabad idő, a marxi — lenini világnézet és nem utolsósorban a társadalomirányítás szervei, elsősorban a kommunista párt. „Az emberek magas fokú kulturáltsága, műveltsége, társadalmi öntudata és belső érettsége híján — mondotta nagyon találóan L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára az SZKP XXIV. kongresszusán — a kommunizmus éppúgy elképzelhetetlen, mint ahogyan el~ képzelhetetlen a megfelelő anyagi-technikai bázis nélkül“ (Az SZKP Központi Bizottsága* tevékenységéről szóló jelentés a (Folytatás a 6. oldalon) >
