Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 X. 27. Még az év végéig 2000 Zaszta- va 1100-as kerül a hazai piacra, ami azt jelenti, hogy ismét bővült a választék. Mielőtt röviden bemutatjuk a piacújdonságot, ejtsünk néhány szót az autógyárról. A kragujevaci Crvena Zasztava Gépkocsigyár a legrégibb gépgyárak közé tartozik Jugoszláviában. A második világháború alatt szinte teljesen tönkrement. A háború előtt fegyvert gyártó vállalat a háború útán tért rá a gépkocsigyártásra — először a Willis amerikai licens alapján, később 1954 ben olasz licencia alapján megkezdték a Fiatok gyártását. Kezdetben a 600 és 750 kcm-es kiskocsik tömeggyártását szorgalmazták, amelyek egyben megteremtették a feltételeket Jugoszlávia motorizációjára is. Később új üzemegységeket építettek. A kragujevaci autógyárakban ma 25 000-en dolgoznak. Különben az ország területén működő Crvena Zasztava üzemek alkalmazottainak száma eléri a 120 00U-et. Évente 200 000 személy-, haszon és tehergépkocsi készül. A Zasztavák ma már sporteredményekkel is dicsekedhetnek. így például a Zaszta va 110Ú-as nyomban megszületése után abszolút győzelmet szerzett a jugoszláv bajnokságon, és a Tour d’Europe 17. nemzetközi rali yen géposztályában győztesként végzett. Értesüléseink szerint a Zasztava 1100-as rövidesen megjelenik a Monte-carlói Rallyen is. A kocsit több országba exportálják, így például Görögországba, Ausztriába, az NSZK-ba, Franciaországba, Hollandiába, Dániába, Finnországba, Belgiumba, Líbiába, Kolumbiába, Ecuadorba stb. S az idén a mi autósaink is megismerkedhetnek vele. A Zasztava 1100-as tetszetős kivitelezésű, 4—5 személy számára kellemes utazást nyújt. A négy szélesszögü ajtón kényelmes a be- és kiszállás. A hátsó, ötödik ajtó felfelé nyílik, s így B poggyásztér — melynek űrtartalma 325 dm2 — könnyen hozzáférhető. A hátsó ülések ledöntésével a kocsi kombi típusra változtatható, ebben az esetben a poggyásztér 1010 dm2-re növekszik. Vázszerkezete biztonságos — a kocsi eleje ütközés . esetén deformálódik, s elnyeli az ütközési erőt. A biztonságot növeli a kétkörös fékrendszer, a radiális gumiabroncs, a biztonsági kormánymű és a nagy ablakok, amelyek jó kilátást biztosítanak. A műszerek két körbe áttekinthetően csoportosulnak. A sebességváltókar, az ütemszabályozott ablaktörlő kapcsolója, a szeliőztető- és fűtőberendezés kapcsolója, a kesztyűtartó és a belső fényelnyelő visszapillantó tükör könyA Zasztava 1100-as elölről. Bővült a választék a hazai piscsn Könnyen hozzáférhető a poggyásztér. A hátsó lánipacsoport elhelyezése. nyen hozzáférhető a „leöve- zett“ gépkocsivezető számára Is. Az orrmotoros, elsőkerék- meghajtásos kocsi megfelelően rugalmas. Sebességváltója Porsche rendszerű, az előremeneti áttételek szinkronizáltak. A licencia alapján gyártott Zasztava 1100 (Fiat 128) néhány műszaki adata: ötajtós limuzin, üressúlya 835 kg, hasznos terhelése 380 kg; a négyhengeres motor köbtartalma 1116 kcm, maximális teljesítménye 55 LE 6000 ford/percnél. A hűtőtartály 6,5 literes, önhordozó karosszéria, kétkörös fékrendszer, (elöl tárcsa, hátul dobfék), a kézifék a hátsó kerekekre hat. Az üzemanyagtartály 38 literes. Hossza 383,5 cm, szélessége 159 cm, magassága 142 cm. Legnagyobb sebessége 140 km/ó, gyorsulása 0-ról 100 km-re 19,1 másodperc alatt. Üzemanyagfogyasztása 8—10 liter szuper- benzin 100 kilométerre. Ára 67 500 korona. (k) Az autóbuszhálózat fejlődése Moszkvában Moszkvában az első rendszeres autóbuszjárat 50 évvel ezelőtt indult meg. Az útvonal hossza 7,5 km volt. A forgalmat a 61 lóerős, 28 férőhelyes angol Leyland típusok bonyolították le, amelyek 30 kilométeres maximális sebességet értek el. Ezeket azonban rövidesen felváltották az első szovjet gyártmányú autóbuszok. A Jaroslavban gyártott JA-6 típusú buszok 29 személyt szállíthattak, s a 93 lóerős motor legnagyobb sebessége meghaladta a 45 kilométeres óránkénti sebességet. A második világháború előtt még több autóbusz-típus megjelent az utakon. A fejlődést jól szemléltetik az alábbi adatok: 1924- ben Moszkvában 24 autóbusz közlekedett, közvetlen a háború előtt — 1940-ben — ez a szám már 1280-ra emelkedett. Az autóbuszközlekedés rendkívül gyors ütemű fejlődése azonban az utóbbi tizenöt évben indult meg. 1963-ban Moszkvában és környékén 3353 autóbusz közlekedett — az idén ez a szám közel megkétszereződött. Ugyanakkor nem csupán mennyiségi változásokról van szó, a moszkvai autóbuszparkot folyamatosan korszerűsítik, főleg a legújabb szovjet gyártmányú LAZ-677- esek és a magyar Ikarusok üzemeltetésével. ■ A Fiat-gyár dízelmotoros személygépkocsikat állít hamarosan forgalomba. Az 1300 és 1600 kcm-es motorok teljesítménye 70, illetve 80 LE, a kocsik legnagyobb sebessége óránként 150 és 160 km lesz. ■ Darmstadtot, azt a várost, ahol az NSZK ban legnagyobb az autósűrüség, szemelték ki egy új, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi szempontból fontos jelzőberendezés kipróbálására. A város egyik forgalmas kereszteződésénél még ebben az évben felállítanak egy ún. kipufogógáz-ellenőrző lámpát, amelynek segítségével állandóan figyelemmel kísérik a levegő szénmonoxid-tartalmát. Egy bizonyos érték elérésekor az erre tartó jármüveket automatikusan el akarják terelni más irányba. Ha a levegő újra tisztább lesz, a lámpák ismét szabad utat mutatnak. A hároméves kipróbálásra szánt rendszer 2,5—3 millió márkába kerül. Amennnyiben a kísérlet bevált, a város egyéb 300 veszélyezett pontján is felállítják majd. JOGI TÁJÉKOZTATÓ *' -' • A hátramaradottak kártérítési igénye Az új polgári törvénykönyv az egészségben okozott károk esetén a kártalanítás mértékét illetően általában az érvényes munkajogi előírásokat veszi át. Lényegében ez vonatkozik arra az esetre is, ha a károsult a károkozás következtében életét vesztette. (Lásd a Ptk 448—449. § §-ait). Halál okozás esetén járadék formájában kell megtéríteni azon hátramaradottak eltartási költségeit, akiket az elhalálozott tényleg eltartott, vagy a törvény szerint köteles volt eltartani. Pl. az elhalálozott a törvény szerint gyermekeit és feleségét volt köteles eltartani, esetleg ráutalt szüleit, de ténylegesen eltartotta beteg, munkaképtelen testvérét isEz az eltartás csak akkor illeti meg a hátramaradottakat, ha a társadalombiztosítótól kapott járadékuk, melyet az eltartó halála után kapnak, nem fedezi azt a tartást, melyben az elhalálozott őket életében részesítette. A térítés kiszámításánál a Tt 1973/67 sz. módosítás óta az elhalálozott személy átlagkeresetéből kell kiindulni, de maximálisan csak 2.500,— korona összeg erejéig. Kivételt csak a szándékos halálokozás esete képez (pl. halálos kimenetelű súlyos testi sértés), amely esetben a bíróság magasabb havi összeget is megállapíthat, ha a magasabb összeg meg nem ítélése a szocialista együttélés szabályaival ellenkeznék. Az elesett tartás mértékét az utóbbi évek bírósági gyakorlata szerint az érvényes családi jog szempontjai szerint kell megítélni. Abból a fikcióból kell kiindulni, mennyi tartásdíjat kellett volna az elhúnyt károsultnak még életében különélés esetén gyermekére, ill. feleségére fizetnie. Ebből le kell vonni az özvegyi, ill. árvajáradékot és így megállapítani az elesett tartás mértékét (lásd az R 1968/87 és 1973/14 sz. döntvényeket). Az egészségben okozott kár esetében a gyógykezeléssel kapcsolatban felmerült célszerű költségeket is köteles a károkozó megtéríteni, természetesen még akkor is, ha a károsult meghalt. (Ezek legnagyobb részét a károsult mint a betegbiztosítás Juttatást kapja, de néha célszerű külföldi orvosság beszerzése is.) Halál okozása esetén meg kell téríteni a temetkezéssel kapcsolatos költségeket is, ha azokat nem lehetett teljes mértékben a betegbiztosítás juttatásaként folyósított temetési segélyből fedezni. A temetési költségek közé számítanak a temetkezési vállalat számlája, temetői illeték, az esetleges egyházi szertartás költségei, utazási költségek, a sírkő felállításának költségei és a hátramaradottak gyászruházata 1/3-ának megtérítése. Szlovákiában a bíróságok eddig a helyi szokásoknak megfelelően a halotti tor méltányos költségeit is megítélték. A sírkő költségei címén 5000,— koronánál magasabb összeg nem ítélhető meg. Az új polgári törvénykönyv fontos új előírása, (95 § 2- bek.), hogy a fájdalomdíj és a társadalmi érvényesülés megnehezedé- séért járó térítés — ha az nem került kifizetésre még a károsult életében — nem száll át a károsult hátramaradottaira. Ezeket az igényeket csak maga a károsult érvényesítheti. Mindkét említett térítésnek a törvény szerint ugyanis az a célja, hogy maga a károsult jusson pénz formájában bizonyos mértékű elégtételhez, olyan lehetőséghez, amely némi örömet, szórakozást, vagy nagyobb kényelmet tud számára biztosítani. Az említett rendelkezéssel összefügg a polgári törvénykönyv azon rendelkezése is, hogy a károsult életében jogérvényesen nem engedményezheti másnak a fájdalomdíjat, ill. a társadalmi érvényesülés megnehezedéséért járó térítést. Itt kell megemlíteni, hogy az üzemi baleset során elhunyt dolgozó után annak özvegyét 3000,— korona, gyermekeit —• ha árvajáradékra jogosultak — egyenként 5000,— korona és kivételes esetekben az elhunyt szüleit Is együttesen 3000,— korona összegű egyszeri kártalanítás illeti meg a vállalattal szemben. Ez az igény nem illeti meg a nem üzemi baleset során elhunyt károsult hátramaradottait, és az elhunyt károsult munkaadó vállalata abban az esetben, ha az ilyen üzemi balesetet kártalanította és ennek keretében kifizette a hátramaradottaknak az egyszeri kártalanítási összegeket, visszkövetelési joga címén nem követelheti a károkozótól ezen összegek megtérítését, mivel a károkozó polgári személy csak a polgári törvénykönyv alapján felelős és a polgári törvénykönyv nem ismeri ezen egyszeri kártalanítási juttatásokat. Dr. FÜLDES JÓZSEF
