Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

BOHUMIL RÍHA: Magyapo' áŠadof Gyakran beszélgetnek a há­ziállatokról Vítek és nagyapó: Nem fogytak le? Nem bete­gedtek meg? Nincs valami ba­juk? Anyuka is figyelt ezt a beszélgetést, bár úgy tesz, mint­ha nem hallaná. Ilonka csön­des, verset tanul, vagy az ab­lakból bámészkodik kifelé. A kis Béluska nem sokat szól be­le a beszélgetésbe, hiszen ö még csak kétéves. Most tanul beszélni, és az ő számára még mindegyik állat cica. Mindegyi­ket így szólít fa. Szóval gyakran beszélgetnek a háziállatokról Vítek és nagy­apó. A vége rendszerint a nagy kérdés: A meglévőkön kívül még milyen állatot kellene tar­tani? — Nos, melyikre gondolsz? — kérdi nagyapó. — PulykáraI — válaszol gyorsan Vítek, és megjegyzi, hogy valamire való háztáji gaz­daságból a pulyka nem hiá­nyozhat. — Ügy van! — helyesel nagyapó, de még hozzáteszi, hogy legalább egy pulykakas­ra, két tojóra és nyolc-tíz kis pulykára volna szükség. — Hová tennénk a pulyká­kat? — kérdi óvatosan anyu ka. — Még kacsánk sincs! — figyelmezteti Vítek. — Víz nélkül nem élhet — válaszol anyuka. — fis bárányunk? — kérdez vissza Vítek, és azon nyomban magyaráz: — Juhot, meg kost nem fontos tartani, de bárányt lehet... Nagyapó helyesel: — Úgy van! Vegyünk bá­rányt! Anyuka halkan kérdi: — És mivel fogjuk etetni? Erre nagyapó nem válaszol, hanem huncut mosollyal előbb Vítekre pillant, aztán anyuká­ra. — fis arról hallott atok-e, hogy ki volt az, aki összeterel­te a világon élő állatok mind­egyikének egy egy párját? Anyuka elsápad, Vítek elvö­rösödik, mert nem szívesen ha­zudik nagyapónak. — Ejnye, ejnye — mosolyog nagyapó, — hát az a bizonyos Nóé a vízözön előtt... Anyuka még sápadtabb. — Csak egy bárkája volt — mondja nagyapó, azután komo­lyan megjegyzi: — Nem volt olyan szép háza, udvara, kert­je, mint nekünk ... Vítek legyint: — Mesebeszéd az a Nőét Nem hiszem. Azután anyukához fordul: — Ugye nem volt igaz? Any- nyi állatot tartani egy bárká­ban . ..! Anyuka lehajtja a fejét és úgy válaszol: Nem hiszem én sem. Mesebe­széd az a Nóé ...! Fordította: HAJDO ANDRÁS PETRIK JÖZSEF: Őszi szél A bokorban ki lehet? Zörgeti a levelet. Hát az úton ki lohol? Nyomán sűrűn száll a por. Ez bizony az őszt szél, tőle reszket a levél. Felveri az út porát, száguld árkon-bokron át. „ iflrnl nif«f4ii{r s iwwaeptes Községünkben, Tvrdosov- cén (Tardoskedden) 1971­ben kezdték meg az új is­kola építésiét. Egyik nap, gondoltam, megnézem az építkezést. A munkások már befejezték munkájukat, ha­zatértek. de Vanya Gyula bácsi, az őr, megmutatta az építkezést és minden fonto­sat elmondott. Nem is akár­milyen iskola lesz, amit építenek. Olyan, amelyben a kilencedik évfolyam elvégzése után, mindjárt ott, helyben továbbtanulhat­nak majd a diákok. Szakképzett munkások­ként kerülnek majd ki. Szép, táigas tanterme­ket, éttermet, könyvtárat, laboratóriumokat, klulrhelyiségeket és két tornatermet is építe­nek. Egyetlen probléma, hogy lassan, nagyon lassan halad a munka. Tavaly úgy volt, hogy már az idén beköltözünk az új iskolába. Az­után ez elmaradt. Megkérdeztem: Mi ennek az oka? Az őr még erre is tudott választ: Ke- vés volt a munkás, így azután csak lassan haladt a munka. Bizony, lassan. Az idén csak nehezen tud­ták megoldani, hogy ne három, hanem csak két műszakban legyen tanítás. Kevés volt a munkás . .. Nem lehetett volna ezen a prob­lémán valahogy segíteni? A nyáron, még mi, a nagyobb diákok is elmentünk volna brigád­munkára. Es félő, hogy a télen sem lesz gyorsabb az építés üteme. Számunkra tehát csak a kí­vánság marad: Épülj, épülj iskola! T.ARAT HTIr A KERESTEK ÉS TALÁLTAK Barátokról, segítőtársakról van szó. A pionírcsapat munkájának, tevékenységének megszervezésekor ugyanis nem szabad csak saját erőnkre hagyatkoz­ni. Barátokat, segítőtársakat keli keresni. S a szó­lás-mondás tanítja: Aki keres, talál is. Példa erre a šafai (vágsellyei) alapiskola pionír­csapatának az esete. Szépe Edit nevelőnő, a csa­pat vezetője, kezdő pedagógus. Adamcsik Katalin, kilencedikes pionírlány is kezdő, mint a csapatta­nács elnöke, hiszen alig néhány héttel ezelőtt vá­lasztották meg. Amikor összeállították munkatervü­ket — mely igényes, hiszen az Expedíció 30 akció feladatainak teljesítése mellett a szakkörök megszer­vezéséről, az egységes nevelési rendszer alapján a Pionírlángok és Utak feladatainak teljesítéséről sem feledkeztek el — az volt az első dolguk, hogy se­gítőtársakat keressenek. Természetesen, a tantestület tagjai, az osztály- főnökök minden további nélkül készek voltak se­gíteni. Csifári Zoltán, tanító elvtárs, a volt csapat- vezető. Czuczor Ferenc tanító elvtárs, mint a párt­csoport küldötte. Még arra is vállalkoztak, hogy körvezetők lesznek. Akárcsak Zaicsek Gabriella ta­nítónő. Ez persze már szinte „hagyományosan“ ter­mészetes. Akárcsak az, hogy az .iskola volt növendékei, a csapat volt tagjai közül több, jelenleg középisko­lás diák is tisztséget, megbízatást vállalt. Más segítőtársakat is kerestek. A DUSLO nemzeti vállalat AMR részlegének dolgozói képviseletében Kadlečik Viliam és Komlósi János elvtársak jöttek el az iskolába. És védnökséget vállaltak a csapat fölött. A városi könyvtárban Tóth Mária könyvtáros­nő is szívesen fogadta a csapattanács kérését: Jöjjön a pionírok közé, azután megbeszélik majd, hogy miként segíthetnének a pajtások a könyvtárnak, és milyen viszonzásra számíthatnak. Azóta persze már a pionírok is ,,olthonosqk“ a könyvtárban, s gyakori a közös akció. ha). HONVÉDELMI JÁTÉK 0 Nagyon érdekes honvédelmi játékot rendeztek a vrbovkai (ijfolyvarból) alapiskola pionírjai a helyi közbiztonsági testület tagjainak részvételével, közre­működésével. Három csoport alakult. Az első cso­port tagjai voltak a „partizánok“, akik felkészültek a második csoport, azaz a „németek“ bevonulására. A harmadik csoport volt a „felszabadító hadsereg“. Feladatát minden csoport csaknem kifogástalanul teljesítette, de a győzelmet persze a harmadik cso­port szerezte meg. Nagyon tetszett >ez a honvédelmi játék a pioníroknak, ürömmel vettek benne részt. A játék nyomán határozták el többen is, hogy bene­veznek a honvédelmi versenybe. Ez valamivel ne­hezebb lesz, mert ez már nem játék. Terepfutésban, céllövésben, gránátdobásban és különféle akadályok leküzdésében kell bizonyítani, hogy készek vagyunk a haza védelmére is. LAVRÍK KLÄRA TÁNCLÉPÉSBEN Perdül a szoknya, dobbant huszonnégy tán­cos láb, magasba száll tizenkét színes labda. Táncpróbát tartanak a Nová Stráž-i (őrsújfalu- si] 1—5. évfolyamos alapiskola tánckörének tagjai. Vezetőjük, Kosztolányi Gáspárné taní­tónő egy-egy utasítására hátrafordulnak, gyor­san helyrehozzák a hibát. Azután a zene rit­musára peregnek-forognak tovább. A 12 tagú kis csoport a pionírcsapat, az is­kola minden rendezvényének részese. Fellépé­sük nélkül már el sem képzelhető egy-egy ünnepség. Sőt, a községi rendezvényekre, ün­nepélyekre is meghívják őket, hogy fellépésük­kel érdekessé, színessé tegyék a műsort. Legutóbb a nagyon jő ritmusú labdatáncot tanulták be. Kedves, látványos tánc ez. Vala­mennyiük véleménye szerint legszívesebben orosz népi táncokat szoktak táncolni. Miért? Sok-sok tapsot kaptak érte. A labdatáncért, meg a többiért még csak ez­után kapnak majd tapsot. Nem jóslás, csak szerény előrejelzés, hogy „vastapsot“ kapnak majd érte. —ás. fORO A K Jf I)' Ha nem ismered a képen látható állatot, csak ezt a rejtvényt kell megfejtened, s meg­tudod a nevét. Csak a vízszintes sorokat kell kitalálni. Utána a vastagon kihúzott részben megkapjátok az állat nevét. Beküldte: SCHMIDT LÁSZLÓ 1 T 2 T 3 T 4 T 5 T € T % T A vízszintes sorok: 1. hitrege, 2. ütközet, 3. a kertajtón is van, 4. ilyen ujjunk is van, 5. szű- kebb haza, 6. rejtélyes, 7. közlekedési hely. Beküldendő az állat neve. Az október 13-án közölt keresztrejtvény he­lyes megfejtése: „Ahogy ma dolgozunk, úgy élünk holnap.“ — 175 megfejtés érkezett. Sor­solással könyvjutalomban részesülnek: Molnár Sándor, Hubice (Gomba), Juhász Ildikó, Čier­na nad Tisou (Tiszacsernő), Varga Imre, De­dina Mládeže (Ifjúságfalva), Kankula Róbert, Dlhá Ves (Hosszúszó), Izsák Judit, Sala (Vág- sellye).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents