Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

A fenyőfák magas csúcsán áttörő napsugár furcsa árnyékokat rajzolt az útra. Ahogy a szellőben hajladoznak a fák, az árnyak i(le-oda ugráltak, mintha ki akarnának térni az ösvényen haladó férfi léptei elől. A csendet olykor csak a madarak dala, vagy szárnycsattogásának zaja törte meg. S miután meggyőződtek, hogy nem fenyegeti őket veszély, ismét az ágakra ültek.

Ondro Falus nem sietett. Az erdészlaktól, ahová igyekszik, már csak félórás út választja el. S bár csupán három órányira van a falutól, néha hetekbe Is beletelik, amíg útra kel. Felsóhajt. Hát Igen, gyakrabban kellene. De a faluban sok most a munka. Alighogy befejezték az iskolát, máris üzlet építésébe kezdenek. A fiatalok kul- túrházat akarnak. Az Idősebbek viszont jobb köz- vüáeítást. Ondrej tanító a faluban, de mindenütt segít, ahol szükség van rá. Most éppen szünidő van, de pihenésről szó sem lehet. Szeptemberben az új iskolában kezdik a tanítást. Mennyi munkával járt a takarítás, hurcolkodás és a tantermek berendezése. Legyint a kezével, mintha tolakodó darazsat akarna elhessegetni. Egy kis tisztásra ér, ahonnan már látni az erdészlakot, amelyben született. Hányszor hívta már apját a falubal Hiszen új háza is van. De ő hallani sem akar róla. Azt mondja, a faluban minden megváltozott, nehezen szokna meg. És ha látni akarja, mi újdonság van a faluban, elég felmennie a Fekete hegyre, odáig hallani a helyi hangszórót.

Ondriš minden fát ismer itt az erdőben, A faluból senki sem tette meg annyiszor ezt a tisztáson át vezető utat, mint ő. Erre járt iskolába. Az erdészlak felé tekint. Az erdő szélén áll, előtte foghíjas léckerítés, amely valamikor vaddisznóktól védte a krumplit. A kéményből kékes füstcsík száll a magasba. Az öreg Paluš az ajtóban állva várja a fiát. Ond- rel ismeri ezt a képet. Apja minden vasárnap Így várja. Ha meglátja őt a tisztás szélén, elindul fáért a ház mögötti kis sopába. Mindig Így van. ölében illatos fahasábokkal visszatérve, a ház ajtajában szokott találkozni a fiával.

— Üdvözöllek, fiam. Eljöttél? — szól az öreg Ondrejhoz, hunyorítva a napsütésben.

— Eljöttem, apám. Rég jártam Itt, de sok volt a dolgom. Befejeztük az Iskolát, s egyéb munka Is összejött...

Lassan beszélnek, mint az a hegyilakókhoz illik. S bár Ondrej az Iskolában már másként szokott, az erdőben mintha visszatérne a múltba. Aztán bemennek a házba. Ondrej a sarokba ül a padra, amely fölé egy tizennégy ágú agancs van felakasztva. Itt, a pádon ült mindig, ez volt Ondrel helye már gyerekkora óta. Az apja kenyeret, szalonnát és egy darab kolbászt tesz az asztalra. Evés után önt a pohár- kákba.

— Igyál — kínálja a flát. — Itt Járt Martin. Tudod, a Jámbor. Hozott egy üveggel. Férjhez adta a lányát. Említette Is, hogy költözködtök az új iskolába. Kaptatok traktort a szövetkezettől?

— Igen. Segítettek. — Ondrel Iszik. A szil- vórium kellemesen felmelegíti. Kinyújtja karját a pad támlájára, s hátraveti a fejét. Ismeri Martin Jámbort. Évekkel ezelőtt Martin bácsinak szólította. Egyike volt azon partizánoknak, akik apja házában rejtőzködtek.

A csendet apja töri meg. — És milyen az iskola? Mondd!

— Hát, csak olyan. Mint az Iskola. Tiszta fehér, piros tetővel. Nagy udvara van, és játszótere. A fiúk már gyalulják a fát, kapunak. Hat osztály van benne, tantestületi szoba és kabinet. Az Iskolához lakás Is tartozik. A pedellus, Brezina fog benne lakni. Az, akinek a németek felgyújtották a házát.

Az öreg egy kis ideig elgondolkozik. — Melyik Brezina? A sánta?

— Az, az — bólint Ondrej, miközben levág egy darab kolbászt.

— Tehát az. Ismerem, persze hogy Ismerem. Az öszekötőnk volt. Mennyit Járt szegény azzal a lábával ide az erdészlakliozl A falun végig éppen hogy csak vonszolta magát a mankókon, mihelyt azonban beért az erdőbe, a botokat bedobta a bokorba, és uzsgyl, őt a bozóton... Nem egy esetben túljárt Így a németek eszén ...

* A Pravda Irodalmi pályázatának egyik díjnyertes alkotása.

— egy pillanatra abbahagyta a beszédet s hör- pintett a pohárból. Aztán folytatta. — Míg végül valaki meglátta. Öt ugyan nem kerítették kézre, de a házát felgyújtották. így volt — bólintott a fejével, mintegy igazolásként, hogy Jól emlékszik.

— Hoztam cigarettát — nyújt át neki az asztal felett Ondrej egy dobozzal.

— Nem kellett volna. Van még dohányom — mondja az apja, de elveszi s rögtön rá is gyújt Nagyot szippant, s mintha valami eszébe jutna, arca felragyog, majdnem nevetve kérdi:

— No, és a kis Péter? Mikor megy iskolába a gyerkőc?

— Már most. Az újba.

— Bizony, az újba — az öreg ismét elgondolkodik, majd az üveg után nyúl és önt.

— Apa, az iskolának nevet Is adtunk. Mišo Bednár nevét viseli.

Az erdész felhúzza a szemöldökét, mintha nem értené. Ondrej tehát folytatja. Így döntöttünk a gyűlésen. Ott volt az egész falu. A Kubiš is azt mondta, hogy így lesz a leghelyesebb. Most ő a hnb elnöke. Annak idején parancsnok volt a hegyekben s az emberek most Is hallgatnak a szavára... Kubiš nevének hallatára az öreg mintha megnyugodott volna.

— Miško jó tanító volt. Megérdemli — szívott egy utolsót a cigarettából, aztán eloltotta a csikket. — Hiszen téged is tanított. Ott, azon a réten. Emlékszel? — Felállt és az ablakhoz ment. — Partizánnak Is jó volt — mondta csak úgy magának, aztán hangosabban megkérdezte:

— Itt maradsz éjszakára?

— Maradok. Holnap felmegyek a Sziklára. Délre visszajövök. Maga nem jön?

Az öreg nemet intett a fejével. — Menj. Nekem az már magas. És dolgom is van Itthon.

• • •

Már harmadik napja esett az eső. Az égen sötét felhők gomolyogtak, mint az égő avar füstje.

Jožo Kubiš, aki annak a kis partizáncsapatnak volt a parancsnoka, amely a felkelés hegyekbe való visszaszorítása után az erdészlakban rejtőzött, pislogó petróleumlámpa mellett ült s a legközelebbi akció tervén dolgozott. Jól fel kellett készülnie. Az a lőszerrel megrakott vonat, amit a fasiszták orra előtt röpítettek a levegőbe, bizonyára nem hagyja őket nyugodtan aludni. Pár perccel ezelőtt hagyta el az erdészlakot Brezina bácsi. Szalonnát, kenyeret és zsírt hozott a partizánoknak. És természetesen híreket. A fasiszták a faluban vannak s minden házat átkutatnak. Már tudják, hogy valahol a közelben partizánok vannak. Néhány napon belül bizonyára feljönnek a hegyekbe. A parancsnok .szétnézett a férfiakon. Néhányan a pádon, többiek a földön aludtak. Beszőrösödve, géppisztolyaik, puskáik a kezük ügyében. Kevesen vagyunk. Hacsak... A hegyeken át közeledett egy jóval népesebb és jól felszerelt partizáncsoport. Néhány nappal ezelőtt ejtőernyőn fegyvert, lőszert és gyógyszert kaptak. Ha előbb sikerülne ide érniük, mint a fasisztáknak ... Akkor szembeszállhatnánk velük. Még egyszer a térkép fölé hajolt s közelebb húzta a petróleumlámpát. Itt, ezen a helyen, a Sziklán várnák be őket. Ceruzával kört rajzolt a térképre. Nincs messzire Innét. Jó hely, és nehezen közelíthető meg. Ha lenne legalább két-három nehézgéppuskánk, akkor az egész völgyet tudnánk tartani. Gondolataiból valami kintről jövő zaj zavarta fel. Az ajtó kitárult s a Halamov-fivérek közül a fiatalabb lépett be rajta, aki azon az éjszakán őrszolgálatot teljesített.

— Parancsnok elvtárs, egy férfi van itt. Azt óllítja, hogy tanító és önnel akar beszélni.

— Vezesd Ide — szólt, aztán feljebb srófolta a lámpa kanócát és összehajtogatta a térképet.

A helyiségbe fiatal férfi lépett be. Csupán nadrág volt rajta, s az is teljesen átázva, Kubiš felállt és lámpával a kezében az Ismeretlenhez lépett. Ügy tűnt neki, ismeri.

— Tanító vagy, ugye? Mondd meg, hogy hívnak és mit akarsz?

— Michal Bednár vagyok. A helyi Iskola tanítója. Ma délután németek költöztek az iskolába. Ott hallgatták ki a lakosságot. A partizánok felől érdeklődtek. Azt mondják, mindenkit lelőnek, aki segít nekik — elhallgatott, s karjával átfogta a vállát.

tlzán érkezett a házba na vették gondozásba esi kérdésekre pán a harc még tart. Ma é kos Jožo Kubiš egység fasiszták háta mögé. H oldalról közrefogják ő

Másnap a kis Ondrej magasabb fenyő tetején nokat. Délután két óra elsők. Aztán jöttek a tö lyakból készített horc bajtársaikat támogatták, kantak a tisztáson, Om szott le a fáról, hogy zsolta. Győztek a parti sült, többen elestek a németek vallomásai pár ról, hogy a közelgő Vöi re nyugat felé tolja a tölti el a fasisztákat, partizánok között és ki besültek között nem vt kát ástak az elesettekn Gallyakon feküdt. Ingé puskasorozat hasította

— Miért, miért csiná tott fel a gyerek.

Az egyik partizán £ és vitte az erdészlak fel

— Ha megnövök — 6zek. És mindet agyor ták! — mondta zokogva

— Ha te nagy leszel partizánokra, AMasiszt De tanító, az bizony neki nyugodt hangon a

A gyerek abbahagyta redzkedett. Elindult e? ba, s valamiről erősen

Amikor Ondro Paluš még aludt. Jobb most, tűz a nap. A Szikla n út állandóan felfelé h; pihent meg. Megszokta ment lassan, de nem i

Amikor a tetőre ért, tott a fenyők mögül, elöntötték az első sug£ fű úgy ragyogott, mint: messze, két domb közt házat a tető szerint j Az a cinkbádogos, ame óriás tükör, a 6zövetk< regpiros, a helyi nemz az a világospjros a fal

Még egy kis ideig közelebb ment a fehé van rajta, felirattal: „ fel életüket szabadsági vek. Sok név. Közöttük a tanítóé. Ondro az út rágcsokrot a sziklára ül így a csenďB?n,“s g

— Hát mégis felépíti teteje van s mellette ji jük benne a tanítást..

Valami közeledő nes ki jön. Még nem látja gését. Ondro feláll, és lag felfelé az utacskán.

— Elfelejtetted a kf Nehéz a levegő... — szorítva a kezét. Aztán Iának és néz a völgybe.

A nap forró napsuge gyet, hogy a fák, a hullámzanak, mintha r tarkaszínű tenger.

Sfi

— Ülj a tűz mellé — Intett neki Kubiš a szemével. — Rögtön csinálok teát. — Vizet öntött a kannába és felakasztotta a tűz fölé. — És még mit mondanak? A vonatról semmit sem hallottál?

— Hallottam. Erősítésre és lőszerre várnak. Amíg azonban nem javítják meg a vágányokat, semmire sem számíthatnak. Beletelik tizennégy napba is. Addig nem merészkednek a hegyekbe — mondta tűz felé nyiújtva a kezét.

— És te hogy kerültél ide?

— Az erdész fia, Ondrej hozzám Járt Iskolába. Néhányszor egészen idáig kirándultunk. Ismerem jól a környező hegyeket. A németek bezártak az iskolába, de sikerült az ablakon át megszöknöm. Szívesen csatlakoznék önökhöz — nézett kérdőn Kubišra.

— Melegedj meg, aztán aludd ki magad. Reggel kapsz kabátot és fegyvert. Fent a szénán alszik a ki6 Ondrej. Ott meleg van, s elég hely Is.

Két nap múlva megérkezett az erősítés. A partizáncsoport most már több mint hatvan főből állott, volt ott nehéz- és néhány könnyűgéppuskájuk, gránátjuk, leadójuk és elegendő lőszerük. A partizánok föld alatti fedezékeket ástak és kunyhókat építettek az erdőben. Az erdészlakban minden este tanácskozott a két parancsnok. Jožko Kubiš gyakran ment el az új parancsnokával — egy középkorú, jól megtermett orosszal, akit mindenki csak Vajszomnak szólított —. hogy megszemléljék a közelgő harcok színhelyét. Tanácskoztak, hová helyezzék el a géppuskákat, hová összpontosítsák a partizánok erejét, és hol legyen az az egység, amelynek feladata az ellenség falu felé való visszavonulásának, vagy az erősítés ldeérkezé- sének megakadályozása lesz. így teltek a na- , pok.

A faluból származó hírek, amelyeket Brezina bácsi hozott, arról tanúskodtak, hogy a fasiszták készülődnek ugyan a hegyekbe, a vasúti vágányok azonban még mindig nincsenek készen. Erősítés nélkül pedig félnek.

A kis Ondrej Paluš leggyakrabban Mišo Bodnárral volt látható. Együtt szoktak ülni a fenyőfák alatti mohán. Bár Ondrej szívesebben futkosott volna a fedezékben, az öreg ládából azonban elő kellett szedni a könyveit, és olvasni a tanítójuknak. Máskor fenyőtobozokat számolt, rakosgatott egyik helyről a másikra, összeadott, kivont. A mellettük elmenő partizánok gyakran ugratták a kis Ondrejt:

— Tanulj Ondriš, mert be leszel zárval

Amikor Ondrík eltette a könyveket, a tanítónak arról kellett neki mesélni, hogyan lesz majd azután, ha a fasisztákat kiűzik a faluból és az egész országból. Közösen álmodoztak egy új Iskoláról. Piros háztetős iskoláról, játszótérrel. Olyanról, mint amilyen a kis Ondro ábécéskönyvének első oldalán látható. Ondro Paluš nagyon szívesen jár majd az új iskolába. Büszke lesz rá. Mert az összes gyerek közül ő tudta elsőként, hogy az új iskolát egyszer felépítik. A tanítója mondta neki, aki a háború után az úl Iskolában fogja őt tanítani.

Brezina bácsi a szokottnál jobban sietett az ösvényen. És ami gyanús volt, nem volt hátizsákja sem. Amikor a parancsnokhoz ért, szinte hadarva mondta:

— Holnap, de a legkésőbb két nap múlva elkezdődik. Néhány órával ezelőtt három teherautó érkezett, megrakodva fasisztákkal. És egy lőszerrel. Mondhaton, forró dolog lesz. Ma már vissza sem mehetek, mert az erdő szélén őrség áll. Talán meg is láttak.

A parancsnok azonnal intézkedett, hogy mindnyájan készülődjenek az útra. Este elindultak a Szikla Irányában. Az erdészlakban csupán Ondrej maradt, apjával és Brezina bácsival.

Már másnap reggel elkezdődött a harc és éjjelig tartott. Este két sebesülttel néhány parKönc