Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
A SZLOVÁK filharmónia jubileuma A KEZDETTŐL AZ EURÓPAI SZÍNVONALIG A munkásosztály 1948. évi februári győzelme megteremtette a kedvező feltételeket számos kulturális intézmény és művészegyüttes megalakulása számára is. Az egyik ilyen együttes a Szlovák Filharmónia, amelynek negyedszázados évfordulójáról éppen ezekben a napokban emlékezünk meg. Megalakulása a szlovák zenei élet szempontjából valóban történelmi jelentőségű volt, ugyanis régi óhaj volt olyan hivatásos zenekar alakítása, ami avatottan tolmácsolja a hazai és a külföldi szerzők müveit. A Szlovák Filharmónia feladatát az SZNT 1948. december 18-án elfogadott törvénye úgy határozta meg, hogy hivatott a dolgozók és különösen az Ifjúság körében népszerűsíteni a zenét, ismertetni a klasszikus alkotásokat és a kortárs szerzők legértékesebb műveit is. Az együttesnek tehát olyan színvonalat kellett elérnie, hogy méltóképpen reprezentálhassa — itthon és külföldön Is — népünk zeneművészetét. Hivatalosan 1949. szeptember 2-án kezdte meg működését, a zenekar tagjainak és dolgozóinak ünnepi gyűlésével. Nem egészen két hónap múlva, 1949. október 27-én tartotta első hangversenyét a Szlovák Nemzeti Színházban, ahol Alexander Moyzes A Vágón lefelé című szimfonikus szvitjét és Antonín Dvo'ŕák VIII. G-dúr szimfóniáját adta elő dr. Ľudovít Rajter vezényletével. Ez volt az első lépés, azonban az együttesnek sok akadályt, nehézséget kellett áthidalnia, ahhoz, hogy megkezdhesse a kulturális életünket gazdagító feladatai teljesítését. A legsúlyosabb probléma a kiválóan képzett muzsikusok hiánya volt. Bra- tislavában akkor nagyon kevés képzett, hivatásos zenész volt és ezek a rádió szimfonikus zenekarában, vagy a Szlovák Nemzeti Színház zenekarában játszottak. Zenészek hiányában a Szlovák Filharmónia, mint 48 tagú kamarazenekar kezdte meg a tevékenységét, Václav Talich világhírű cseh karmester vezetésével. Nagy szerencse, hogy az együttes bölcsőjénél olyan formátumú művész állt, mint Václav Talich, akinek kiváló művészi adottságai, pedagógiai és emberi tulajdonságai szinte előre meghatározták a sikeres fejlődést. Türelmes, fáradhatatlan és mindenek előtt ihletett művészi munkájával aránylag rövid idő alatt elérte, hogy a kamarazenekar — a mai Szlovák Filharmónia elődje — a légigénye sebb kamaradarabokat is művészi színvonalon tolmácsolta. A zenekari játék minden árnyalatát a hozzá legközelebb álló műveken — különösen a cseh és a szlovák szerzők, továbbá Mozart és Csajkovszkij szerzeményein tanította. A kamarazenekar első hangversenyén, 1949. november 18-án, Vi- tézslav Novák (Morvaszlovák szvit) és Novák szlovák tanítványai — A. Moyzes (Jánošík fiai-nyitány), Eugen Su- choň (dalsorozat a Nox et solitudó kíséretével), valamint Ián Cikker (Emlékek) szerzeményeit adták elő. A cseh és szlovák szerzők műveiből összeállított első műsor Talich további háromévi tevékenységének a jelképévé vált. A Szlovák Filharmónia a kamaradarabok mellett kezdettől kezdve együttműködött a rádió és a színház «zenekarával és dr. L. Rajter vezényletével nagy szimfonikus műveket is elő adott. Kezdetben tehát két zenekar dolgozott, két karmesterrel. Azonban egyik együttes sem volt teljes és sok zenész mindkettőben játszott. Ez különösen a szimfonikus nagyzenekart érintette, mert kénytelen volt rendszeresen segítséget kérni a rádiótól és a színháztól. De ennek ellenére a Szlovák Filharmónia már az első kon certidényben 50 hangversenyt adott, ami kétségtelenül jelentős eredmény. A további években az együttes kiépült és művészi fejlődése töretlenül ívelt a magasba. V. Talich távozása- után, 1952 ben egy évig Tibor FreSo vezette, majd 1953 októberében dr. l'.u dovtt Rajtért nevezték ki a Szlovák Filharmónia vezető karnagyának, aki alkotó módon fejlesztette tovább a Talich által kialakított hagyományokat. Vezetése alatt az együttes műsorában elsősorban a német klasszikusok — J. Haydn, W. A. Mozart és L. Beethoven —, valamint a romantikusok — F. Schubert, R. Schumann, H. Berlioz, Liszt F., P. I. Csajkovszkij, A. Dvofák és C. Franck szerzeményeire helyezték a hangsúlyt, de ugyanolyan magas színvonalon interpretálták a dirigens legkedvesebb szerzőinek — J. Brahms és R. Strauss — műveit is. Rajter érvényesítette született muzikalitását, stílusérzékét, bámulatra méltó emlékezőtehetségét és elegánsan könnyed dirigensi gesztusait. A Szlovák Filharmónia a klasszikusok bemutatása mellett soha nem feledkezett meg arról a legalapvetőbb kötelességéről, hogy a szlovák zeneművek hivatott előadója, népszerűsítője. E küldetés teljesítését éppen Ľ. Rajter szorgalmazta rendkívüli igyekezettel. A Szlovák Filharmónia az ő vezényletével adta elő Moyzes, Suchoň, Očenáš, Kresánek, Jurovský, Kardoš, Zimmer (Vs sok más szlovák szerző alkotását. Az ötvenes években a zenekar művészi fejlődéséhez jelentősen hozzájárult Zdenek Bílek karnagy munkája is. A Szlovák Filharmónia történetében fontos időpont az 1957. esztendő, amikor a 106 tagú zenekar már teljessé vált. 1957. Január 1-én a Csehszlovák Rádió vegyeskarával bővült. 1957 júniusában pedig sor került az együttes első külföldi — ausztriai — útjára és ez volt a nemzetközi sikerek kezdete. 1961 ben Ladislav Slovák karnagyot neveztek ki a Szlovák Filharmónia ideiglenes igazgatójának és művészeti vezetőjének. Slovák, a tapasztalt, szélös látókörű művész 15 évig működött a rádióban, először mint a vegyeskar, később mint a szimfonikus zenekar dirigense. Művészi és emberi egyéniségének súlyával, igényes munkájával és szigorú munkafegyelmével jelentősen hozzájárult a zenekar művészi továbbfejlesztéséhez és műsor- politikájában a kortárs alkotásokat részesítette előnyben. 1964 ben végle gesen kinevezték a zenekar igazgatójává és vezető karnagyává. Slovák is a szlovák szerzők müveinek interpretálását tekintette elsőrendű feladatának. Moyzes, Suchen. Cikker, Očenáš, Kardoš, Fsrenczy régi és legújabb szerzeményeinek, valamint a középkorú és legfiatalabb zeneszerző nemzedék müveinek előadása nemcsak Slovák karmesteri tehetségének, hanem a Szlovák Filharmónia interpretációs művészetének is a csúcsteljesítményei. Slovák művészi egyéniségéhez a 20. század zenéje áll a legközelebb, aminek úgyszólván egyedüli ismerője és szakértője. Ennek köszönhető, hogy a Szlovák Filharmónia éppen Sosztakovics és Prokofiev szimfonikus és szimfonikus-vokális szerzeményeinek előadásával bizonyította különösen magas fokú reprodukciós művészetét, de ugyanilyen szinten tolmácsolta Slovák betanításában Sztravinszkij, Bartók, Honne- ger, Orff, Britten és L. Janáček alkotásait is. Kiemelést érdemel, hogy Ladislav Slovák és dr. Ľudovít Rajter hosszú éveken át kifejtett rendszeres tevékenységgel elősegítették, hogy a Szlovák Filharmónia a szimfonikus zenekarok európai élvonalába kiizdje íel magát, kialakítsa sajátos interpretációs stílusát és meghatározza a szlovák szerzők szimfonikus alkotásainak előadási jellegét. Kétségtelen, hogy a Szlovák Filharmónia művészi színvonalának növekedéséhez számos kiváló cseh és külföldi karmester is hozzájárult. Ezek közül igen sokan — így például a cseh karnagyok közül dr. Václav Smetáček, Alois Klíma, Karel Šejna és Zdenék Košler, vagy a külföldiek közül Hermann Abendroth, Franz Konwitschny, Hans Swarowsky, Ferencsik János, George Georgescu, Witold Rewicki, Arvid Janson, Edgard Doneux, Carlo Zecchl, Antonio Pedro- ti, Dean Dixon, Aldo Ceccato, Roberto Benzi és mások, többször is álltak a Szlovák Filharmónia karmesteri emelvényén. A töretlen művészi fejlődés következtében az elmúlt években a Szlovák Filharmónia szervesen beilleszkedett 1974. X. 27. váciul) i aitcn, a szlodok mruirmuniu °lső karmestere. Bratislava kulturális életébe. Koncertjei egyre több zenekedvelőt vonzottak és ezért már az 1956/57. évi idénytől kezdve ismételni kellett a rendszeres heti hangversenyeket. Gondosan kidolgozott műsorpolitikájával, a kiváló hazai és külföldi karmestered, szólisták és zenekarok szerepeltetésével szerezte meg és növelte a zenei nyilvánosság bizalmát és elismerését és alakította ki hűséges látogatóinak táborát. De nem- feledkezett meg a jövendő hangversenylátogatók neveléséről sem. A „törzsvendégek“ számára megtartott rendszeres csütörtöki és pénteki koncerteken kívül számos nevelő hangversenyt adott a fiatalok számára és — többek között — igen nagy sikert aratott a bratislavai üzemek, vállalatok és hivatalok dolgozói számára rendezett „A ke- ringőtől a szimfóniáig“ című, népszerűén és közérthetően hangolt műsora is. Azonban azt is tudta, hogy nemcsak a bratislavai közönséget kell művészetével szolgálnia, hanem az egész ország népét. Szép hagyomány- nyá nemesedett, hogy minden idény kezdetén és végén országos körútra indul és bemutatja a szlovák és a cseh vidéknek is a legértékesebb zenei alkotásokat. Az együttes emellett számos kulturális-társadalmi rendezvényt gazdagít hangversenyével, rendszeres résztvevője a Prágai Tavasz, a Bratislavai Zenei Ünnepségek," a piešťanyi és Trenčianske Teplice-i nyári zenei fesztiválok rendezvénysorozatainak. 1967-ben az ausztriai Linzben mutatkozott be a közönségnek és attól kezdve megérdemelt sikert aratott a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, az NSZK-ban, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Angliában, Belgiumban és Dániában és külföldi hangversenykörútjain minden esetben népszerűsíti a szlovák és cseh szerzők művelt. A Szlovák Filharmónia a jubileumi évben számos új bemutatóra készül és olyan világhírű külföldi karmestereket és szólistákat lát vendégül, mint Aldo Ceccato, Dean Dixon, Antonio de Almeido, Witjried Betcher, Eduard Fischer, vagy Paul Kuentz, Shura Cherkassky, Fausto Zadra, Philippe Entremont, Andrej Korszakov. Az együttes eddigi eredményei bizonyítják, hogy a Szlovák Filharmónia maradéktalanul teljesíti a feladatait és magas művészi színvonalon szolgálja, gazdagítja az egész csehszlovák szocialista kultúrát. ALFREtt GABAÜER Ladislav Slovák, az együttes mai vezető karnagya. A Silóvá* Filharmónia művészegyüttese.
