Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
Wa dolgozóit kezdeményezésére úgy tekintünk, mint népgazdaságunk és társadalmunk szokatlanul fontos tényezőjére. Az öntudat jele az, amikor a dolgozó kész cselekedni a terv jobb teljesítéséért. A szocialista meggyőződésből származó önkéntesség az az óriási erő, mely a szocialista társadalom erejében rejlik, s hatalmas értéket jelent ez népgazdaságunk számára. Szükséges, hogy a dolgozók kezdeményezését, versenyét, a párt szervei, a szakszervezet és az állami szervek támogassák — mondotta Husák elvtárs a CSKP KB novemberi plénumán. E szellemben értékelték a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Üzem 03-as számú Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) tojásgyűjtő részlegén a szocialista munkabrigád munkáját, amikor átnyújtották nekik az ezüstérmet. Az ezüstérmes szocialista munkabrigád vállalását túlteljesítve egymillió korona tiszta jövedelmet ért el üzeme számára. Mindez gondos munkájuk eredménye. Ez bizony nem csekélység, ha figyelembe vesszük, hogy egy tojás ára 50 fillér és 1,30 korona között mozog. Akarat, gondosság kell ahhoz, hogy ilyen eredményt érjenek el. Eredményeik titka felől faggatom a szocialista munkabrigád tagjait. Bakányi, Bíró és Pöthe Júliát, Danis Ibolyát, Csömör és Mazák Máriát, Nagy Irént, Csölle Herminát, Godány Évát, Matyó Erzsébetet és Tászli Olgát, ök azonban mosolyogva a brigád egyetlen férfitagjához és vezetőjéhez, Holocsi Rudolf elvtárshoz tanácsolnak. Hozzá fordulok kérdésemmel, jni is tulajdonképpen sikerük kulcsa, mert azt a kívülálló is megállapíthatta, hogy e nyáron nem kellett befogott orral szaladni az üzem előtt. Nem tört annyi tojás és még a vékony hé^ú, az elraktározásra alkalmatlan, olcsó tojás is frissen, egészben került a városiak konyhájára, — A ml üzemünkben a szocialista munkabrigádnak hagyománya van. Már 1967-ben versenyeztünk a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Jelenleg is a régi brigádtagok alkotják az ezüstérmesek magvát. A mi munkahelyünkön fontos a jó közérzet, a munkához való jő viszony. A durcás, kedvetlen munkás akaratlanul Is nagy kárt tehet a tojásokban. Az önzetlen munka is szükséges. Sok esetben azonnal kell osztályozni, csomagolni, szállítani az árut. Az üzletek munkaszüneti napokon sem állhatnak üresen. Mint minden termékre, a tojásra is van tervezett veszteség. A mi brigádunk 196 000 koronával csökkentette a selejtet. A helyes munkaidő kihasználásával és intenzív munkával 961 000 korona önköltségcsökkentést értek el — világosít fel Holocsi elvtárs. Az ezüstérmes szocialista munkabrigád kötelezettségvállalása még az elmondottaknál is többet mond. A Szlovák Nemzeti Felkelés és Csehszlovákia felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy a termelést az év végéig egymillió nyolcszázezer koronával túlteljesítik, minden 100 korona önköltséget 25 fillérrel csökkentenek, ezenkívül a selejtet 0,05 százalékkal csökkentik. A munkabrigád kötelezettségvállalása nem csupán gazdasági beállítottságú. A szocialista nevelésre, életformára is kiterjed. A brigád valamennyi tagja részt vesz a politikai oktatáson. A brigád két tagja — akiknek még nincs szakképzettségük — részt vesz az üzemi iskolázáson. A brigád tagjai rendszeresen látogatják a vrakúňi (várkonyi) gyermekotthont, hogy örömet szerezzenek azoknak a gyerekeknek, akik távol a szülői háztól nőnek fel, hogy ezek a gyerekek is érezzék; a szocialista társadalom tagjai nem feledkeznek el róluk. A tizenkét tagú brigád további nyolc taggal gyarapítja létszámát. A brigád tagjai havonta egyszer elbeszélgetnek a baromfirészleg dolgozóival, hogy munkatapasztalataikat átadják nekik, s tovább mé lyítsék a munkahelyi jó viszonyt. Az üzemi pártbizottság különös figyelmet szentel az ezüstérmes szocialista munkabrigád további fejlődésének. Steckler Borbála elvtársnő, a részleg ökonómusa, az üzemi pártbizottság tagja a brigád minden ülésén részt vesz. Az üzemi párt- alapszervezet kommunistái ezúton is teljesítik a párt határozatát, különös gondot fordítanak a dolgozók önkéntes versenyére, kezdeményezésére. LÉVAY ERZSÉBET Járásszerte nagyon jól ismerik. Soksok éven át a Trpbišovi Járási Nemzeti Bizottság építésügyi osztályának jogászaként — csaknem naponta — rokkantan járta a falvakat, hogy érvényt szerezzen a törvényességnek és igazságot szolgáltasson a vitás vagyonjogi kérdésekben. Ez a munkakör közel állt Štefan Kačala elvtárs- hoz, hiszen a területi átszervezést megelőzően, hat esztendőn keresztül látta el Királyhelmecen a járásbíró ság elnöki tisztségét. Jelenleg a Rokkantak Szlovákiai Szövetsége trebišovi járási bizottságának titkára. Az SZNF idején harcolt a fasiszták ellen s később a szovjet hadsereg oldalán harcoló csehszlovák egységek katonájaként részt vett az ország felszabadításában is. Az akkori eseményekre emlé kezve elmondta, hogy több mint harminc esztendővel ezelőtt Martinban a páncélos hadosztály kötelékében szolgált. Itt már augusztus 26 án megkezdődött a felkelés ... Hogy is történt? — Egységünk zöme úgy határozott, hogy a puskánk csövét a fasiszták ellen fordítjuk. A kaszárnyánkban székelő vezérkart — amely makacs ellenállást tanúsított — a helyszínen felszámoltuk. Elhatározásunk híre eljutott az SZNF szervező és Irányítíí központjába és számítottak reánk. Az utasításoknak megfelelően már a felkelés első napján Zilinára indultunk három tankkal és egy löveggel, hogy elfoglaljuk a katonai parancsnokság épületét. A volt parancsnoknak nem volt szándékában a partizánok és a felkelők oldalára állnia, de estére így is kezünkbe került a parancsnok- sági épület és a kaszárnya. Másnap megrohamoztuk a pénzügyi palotát, ahol a fasiszták székeltek. Könyörtelen harc árán innen is kifüstöltük az ellenséget. Kačala elvtárs szinte újra átéli az eseményeket. — A cellulózgyár kéményébe golyószórós fasiszták fészkelték be magukat. Célba vettük őket is, kettélőttük a gyárkéményt. A fasiszták eszeveszetten menekültek a gyárból. Egy részük a csatornába rejtőzött, itt több foglyot is ejtettünk. Később alakulatunk Dolný Kubin térségében, majd az istebnéi< téglagyárnál foglalt el hadállást. A német tankok erős ellenállása folytán Dolný Kubin a németek kezére került,, de csak rövid időre. Az elszánt, nagyon bátor szovjet partizánok áldozatkész segítségével kizavartuk a fasisztákat a városból. Még arra sem volt idejük, hogy magukkal vigyék azt a katonai hangszórós autót, amellyel a Szlovák Nemzeti Felkelés ellen szították a lakosságot. — Tapasztalatai szerint voltak olyanok, akik felültek az ellenséges propagandának? — Sajnos, ilyenek is akadtak. Még ma is jól emlékszem egyre. Nem tudom, hova való volt. Parasztembernek álcázva, kapával a vállán gyakran elsétált tüzelőállásaink körül. Eleinte nem keltett gyanút, de amikor egyre gyakrabban jelentkezett, az illetékes katonai szervek jobban utánanéztek, s.megállapították, hogy a fasisztáknak kémkedett. Egyik ilyen útjáról aztán nem tért haza, letette a kapát örökre... Az ő műve volt, hogy a németek pontosan tudták, hol állnak a tankjaink, s reggel hatalmas túlerővel támadtak ránk... Heves golyózápor közepette, a ködös hajnal leple alatt sikerült bejutnunk az erdőbe. Itt csatlakoztunk a partizánokhoz. Csak néhány hónap múlva kerültünk ki a sűrű hegyi erdőkből; ott töltöttük az újesztendőt is. Fázva, gyakran éhezve, meleg ruházat és élelem nélkül teljesítettük a partizánokra háruló feladatokat. — Mikor csatlakoztak a felszabadító csehszlovák egységekhez? — Amikor a szovjet hadsereg oldalán harcoló csehszlovák felszabadító egységek elérték a Tátra vidékét, megkönnyebbülten fellélegeztünk. Olyan nagy volt az örömünk, hogy egyáltalán nem gondoltunk a hazatérésre. Magam is jelentkeztem a csehszlovák hadseregbe, Poprádon öltöttem magamra a hadsereg egyenruháját. Fájó emlék, hogy nem sokáig harcolhattam. Másnap este felderítés közben német akna robbant a lábam alatt, s a fél lábam elveszítettem .... Az igaz ügyet, amelyért fegyverrel harcolt, azóta rokkantan is szolgálja. (kulikI Az ezüstérmes szocialista uuiukabrigád. Az üzemi pártbizottság tagja, a részleg ökonúmusa is örül a szép eredményeknek. TÖTHPÄL GYULA FELVÉTELEI’ . m— i I I 1 m I I £ m i I ÜGYET SZOLGÁIVÁ
