Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
a tömegtájékoztatási eszközök gyakran adnak olyan véleményeknek helyet, amelyben az újságolvasók, televíziónézők, rádióhallgatók a kereskedelmet, a kereskedelemben dolgozókat bírálják. Egyikük arra panaszkodik, hogy régóta nem kap ilyen vagy olyan árucikket, mások azt kifogásolják, hogy rövid ideig vannak nyitva az üzletek, vagy hogy nem elég szolgálatkészek, nem kedvesek az elárusítónők. Ezt a kérdést most a másik táborhoz tartozók — a kereskedelemben dolgozók szemszögéből vizsgáljuk. Párás, őszi reggel v*»n. A szürkületből elősejlenek a házak, s néhány ablakban felvillan a fény. Bratisla- vában, a 056-01-es számú élelmiszerüzlet Is ki van már világítva. Előtte tucatnyi ember álldogál. A nyitásra várnak. Az üvegfalakon túl fehér köpenyes eladók hajladoznak. Rendezgetik az árut a polcokon. Pár perc múlva lesz fél hét. — Ej, de pontosak. Egy másodperccel sem nyitnának ki előbb — zsörtölődik valaki. De már csikordul Is a zárban a kulcs, és a várakozók beözönlenek az üzletbe. Legtöbbjük kapkodva kiflit dobál a kosárba, egy két üveg tejet vesz, és ntáris a pénztárnál terem. Sietnek. A pénztáros is siet. Tudja, hogy a vásárlók legtöbbje a reggelinek valót viszi haza, csak .azután megy munkába. Minden percük ki van Lukács Erzsébet az árukicsomagolásnál dolgozik. Manek Erzsébet, ha délelőtti műszakban dolgozik, hajnali négykor kel. «zámítva. Meg reggel különben Is olyan morcosak az emberek, jobb, ha minél előbb kijutnak az üzletből. A 056-01-es számú üzlet a Potraviny nemzeti vállalat 01-es bratislavai üzemének kimutatásai szerint a „jó“ üzletek közé tartozik. Az üzletvezető, Simon Mravec, rátermettsége folytán élelmiszer é9 egyéb áru bő választékban kapható. Még egyetlen egyszer sem találtak leltárhiányt az üzletben, s a pénztárosnők sem éltek vissza a rájuk bízott pénzzel. Az elárusítónők is lelkiismeretesek. Mégis többször szem- és fültanúi lehettünk kisebb-nagyobb nézeteltéréseknek, hangosabb szóváltásnak, amire a vevők és eladók, illetve pénztárosok között került sor ebben az üzletben. — önnek is volt már nézeteltérése valamelyik vevővel? — kérdezem Lukács Erzsébetet, az egyik el- árusítónőt. — Már több esetben is — válaszolja. — Amikor három évvel ezelőtt idejöttem dolgozni, húst mértem. Mindenki engem szidott, hogy kövér a hús. Pedig én csak olyat adhattam, amilyet a vágóhídról hoztak. A Potraviny nemzeti vállalat 01-es üzemének igazgatóságán egy alkalommal elbeszélgettünk a húskérdésről Július Sándorral, az ellenőrző osztály vezetőjével. Elmondotta, hogy ha kövér a hús, arról nem az elárusító, hanem a hústermelés és a húsfeldolgozó ipar tehet. A húsfeldolgozó ipar az utóbbi időben a vártnál zsírosabb hú9t ad a kereskedelemnek. Pedig 1971. április 1 óta érvényben van a 576 510-es számú csehszlovák norma, amely szerint a marhahúson csak 1 cm vastagságú faggyú lehet. A húsfeldolgozó ipar tehát minőségileg jól feldarabolt húst lenne köteles az üzletekbe juttatni. Ehhez szakemberekkel és technikai felszereléssel is jól el van látva. A valóságban azonban nem így van. Ha az üzletvezető el akarja látni a vevőket hússal, kénytelen sokszor hiányosan feldarabolt húst átvenni, s a faggyút az üzlet alkalmazottaival leszedetnl. Ezt a húsfeldolgozó iparnak azután kilónként 15 koronáért vissza kellene venni. Csakhogy ezt az érvényben levő rendeletet nem tartják tiszteletben Brati- slavában. Ami a sertéshúst illeti, szintén zsírosabb a kelleténél. Ez pedig azért van, mert a mezőgazdasági üzemek 95—105 kilós, vagy még ennél is nehezebb súlyú sertéseket adnak el. Ekkorra azonban már több zsír rakódott le az állatok szervezetében a kívántnál. Erről a problémáról a közelmúltban a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottsága képviselői is tárgyaltak. Olyan Javaslatban állapodtak meg, hogy kisebb súlyban vágják le a sertéseket. Lukácsné most az árukicsomagolásnál dolgozik. Amint mondja, itt is tettek neki már néhányszor szemrehányást. Hónapok óta hiánycikk például az élesztő. A múltkor az egyik vevő hozzáfordult, és haragosan megjegyezte: „azért nem kapni élesztőt, mert maguknak nem érdekük, hogy legyen“. Igazságtalannak tartotta a vádat, hiszen nem náluk, hanem az élesztőgyártás körül van a hiba. Megfigyeltük azt is, hogy fizetésnél is előfordulnak nézeteltérésék. — Mit szól ehhez Manek Erzsébet? — 1971-ben jöttem ide dolgozni — mondja —, de még egyszer sem tévedtem a számolásnál. Reklamáció, az volt, de eddig mindig a vevő figyelmetlenségéből. — Én egy alkalommal a hétfokos sör ára helyett 10 fokos árát számítottam fel — kapcsolódik be a beszélgetésbe Bugár Erzsébet —, s 1 korona 40 fillérrel kevesebb pénzt adtam vissza. Szinte egyszerre vettük észre a vevővel a hibát, és én belátva tévedésemet, bocsánatot kértem, mire ő gorombán megjegyezte: „Maga csak ne tévedjen!“ Éreztem, azt hitte, hogy be akartam csapni. Nem értem, miért gondolnak mindjárt a legrosszabbra az emberek. Jozef Kopecký, a Potraviny nemzeti vállalat vezérigazgatóságának főellenőre ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „A sok reklamáció azért van, mert az emberek tudatába már belerögződtek bizonyos előítéletek. Hallották vagy saját magük is tapasztalták, hogy vannak üzletvezetők és pénztárosok, akik visz- szaélnek a rájuk bízott értékekkel. Erre előbb vagv utóbb úgyis rájövünk, és nem jelenti azt, hogy minden üzletvezető, pénztáros lop. Különben Is, ilyen pénztárakkal felszerelt üzletekben mint a 056-01-es üzlet is, nem érdeke a pénztárosnőnek, hogy valakit becsapjon. Hiszen, ha így is lenne, a pénzt nem vehetné ki a kasszából, mert este elszámolásnál a pénztár megmutatja, hogy mennyit tettek bele, és nekik ugyan annyit kell leadni., — Ila rosszul ad vissza, annak rendszerint más az oka, mondotta annak idején Sándor elvtárs. Egy-egy pénztárosnőnek naponta 15—20 métermázsa áru megy keresztül a kezén. S annak kb. a 40 százalékán nincs feltüntetve az ár. Sok az olyan cikk Is, amelyen olyan ár van, amely már nincs érvényben Az árak gyakori megváltoztatása nemcsak a pénztárosnőknek, de nekünk, az igazgatóság dolgozóinak is sok problémát okoz. Annál inkább is, mert 10—20 filléres változtatásokról van szó, s nincs az a lángész, aki 2000-féle árat a fejében tudna tartani. Abból is adódhat tévedés, hogy a pénztárosnők fizikailag és szellemileg is megerőltető munkát végeznek. Sok ember között, zajban, nagyon nehéz az összpontosítás. Ezt az igényes munkát sok vevő nem tudja értékelni, és bizonyos esetekben otthoni sérelmeiket, apró bosszúságaikat az eladókon, pénztárosnőkön akarják kitölteni. — Azonban azt sem lehet általánosítani, hogy minden vevő kötekedő, goromba — mondja Simon Mravec üzletvezető. Üzletünkben naponta 5—6000 vásárló fordul meg. De 5—6 van csak olyan, aki veszekszik. Viszont ez a pár ember megrontja az eladók és a vevők közötti jó viszonyt. — Nekem az az 5—6 ember annyi napomat megkeserítette már, hogy állást akartam változtatni — mondja Bugár Erzsébet. Azután Inkább orvoshoz for- iultam, aki idegcsillapítót írt elő. Bugár Erzsébet kitanult pék. Miután elvégezte a sütőipari szakmunkásképzőt, egy évig Samorínban (Somorján) dolgozott a pékségben. „Nappal kenyeret sütöttünk, éjjel kiflit. De nem bírtam ezt a munkát, főleg az éjjelezést, azért jöttem el“. Eleinte kicsomagoló volt. Csak később lett pénztáros, miután az üzletvezető látta, hogy ügyes, szorgalmas. Mikor odaültették a kasszához, két hétig egy másik pénztáros állt mellette. Azután már maga blokkolt. — Sokan viszont nemcsak tervezik, hanem valóban el Is mennek tőlünk — mondja az üzletvezető. Manek Erzsébet is elmenőben van. Trojnová Marta az üzlet egyik legkedvesebb eladója. KONTÁR GYULA felvételei — Talán a vevőkkel való néhányszori összezörre- nés miatt? — Nem, nem azért. A közelmúltban mentem férjhez, és a szülőfalumhoz közelebb szeretnék elhelyezkedni. Abrahámban ígérkezik számomra egy jobb állás. Van ott egy kis élelmiszerüzlet, amely reggel 8-tól délután 3-ig van nyitva. Ott lennék üzletvezető. — Nem sajnálja Itthagyni Bratlslavát? — A város kulturális életéből eddig sem volt sok hasznom, hiszen minden nap utaztam. Ahhoz, hogy felmondott, az Is hozzájárult, hogy a vásárlók közül sokan még akkor fordulnak a másik oldalukra, amikor ő már Sládkovičovóról (Diószegről] úton van a munkahelyére. Ha délelőtt dolgozik, akkor hajnali 4 órakor szólal meg éjjeliszekrényén az ébresztőóra csengője. Mikor fél hétkor fehér köpenyben odaül a számológép mellé, már 30 km-nyi út van a háta mögött. A vásárlók közül ez senkit sem érdekel. Csak azt várják, hogy minél gyorsabban és pontosabban számoljon.- Mások a szabad szombatok miatt hagyják ott az üzletet. Amíg a legtöbb munkahelyen minden szombat szabad, addig náluk csak minden második. S ha szombaton is nyitva tartanak, az alkalmazottak vasárnap végzik el a hétvégi nagytakarítást, és hétfőn fáradtan mennek dolgozni. A kisgyermekes anyák pedig a két műszak miatt mondanak fel. Az üzlet este 7-ig van nyitva, az óvodák, bölcsődék pedig csak fél ötig. Ez a sok felmondás azután munkaerő-vándorláshoz vezet. Ha meg tudnák oldani az alkalmazottak lakásproblémáját, ez enyhítem a jelenlegi helyzeten. Munkásszállásokra lenne szükség és arra, azokon a lakótelepeken, ahol 3—4000 lakás és 5—8 üzlet épül, 15—20 lakást a Potraviny nemzeti vállalat rendelkezésére bocsássanak. Ezek a gondok, eladót és vevőt egyaránt érintenek. Ezért ideje, hogy az élelmiszerárusításban jelentkező problémákat a felettes szervek minél előbb megoldják. Azt ts megállapíthatjuk, hogy az eladók — legalább is ebben az üzletben — a hiányosságok ellenére igyekeznek jól kiszolgálni a vevőket, azonban nekik sem véges a türelmük. S ha nem olyan kedvesek hozzánk, mtnt ahogy azt elvárnánk, akkor annak sokszor mi is okai vagyunk. Legalább Is néhányon közülünk, akik „elfeledkeznek" magukról. Mert az emberek közötti kapcsolat — még az üzletben is — a kölcsönös megbecsülésen alapszik. KOVÁCS ELVIRA 1974. X. 27. Bugár Erzsébet munka közben. A kereskedelemben dolgozók szemszögéből
