Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. X. 27. amit kizárólag Tésűs fonalból készítettek. A gyár első rekonstrukciója tehát jelentős gazdasági és termelési sikereket eredményezett. 1965-ben a Közszükségleti Ipari Mi- nisztéi'ium jóváhagyta a vállalat újabb rekonstrukciós tervét, amelyben szintén szerepelt a gyár kibővítése. A rekonstrukciós terv sikeres megvalósítása érdekében a vállalat két beruházási tervet dolgozott ki. Az egyik a meglevő részlegek rekonstrukcióját, a másik pedig a műszálak gyártására szolgáló új üzemegység felépítését tartalmazta. A beruházási tervek jóváhagyása után 1970-ben hozzáláttak azok megvalósításához. A beruházási akciókat fokozatosan, fontossági sorrendben hajtják végre, ami sok szervező munkát, kezdeményezést és türelmet igényel. Több fontos részleg korszerűsítését már befejezték, s megvalósították a műhelyek gépparkjainak felújítását is. A kővetkező ötéves tervidőszakra csak a műszálak gyártására szolgáló részleg építése marad hátra, jelenleg a gyár „acélszívének“, a hőerőműnek az építése folyik. Az eddig megvalósított beruházási akciók 328 millió korona költséget igényeltek, s ebből az összegből az új gépek és technológiai berendezések vásárlására több mint 212 millió koronát fordítottak. A trenčíni Merina nemzeti vállalat az egyetlen olyan gyapjúfeldolgozó üzem hazánkban, amelynek zárt termelési ciklusa van. A gyár rekonstrukciójával azonban nemcsak az egyre növekvő gazdasági és termelési feladatok teljesítéséhez járultak hozzá, hanem lényegesen megváltoztak a dolgozók munkakörülményei Is. A szövőrészlegen felszerelt új gépek munkatermelékenysége csaknem háromszorosa a régieknek. 1945-höz viszonyítva a Merina árutermelése csaknem hétszeresére növekedett, s erre az évre már 347 millió korona értékű áru termelését tervezték. Ha összehasonlítjuk az 1973-ban elért eredményeket az 1960- as és eredményeivel, világos képet nyerhetünk arról, hogy mit jelentett a vállalatnak a felújítási programok megvalósítása. Az említett időszak alatt a fésűs fonalak gyártása 36,1 százalékkal nőtt, a belőlük készült szövetek előállításában 71,5 százalékos, a foglalkoztatottságban 8,5 százalékos, a munkatermelékenységben 67,2 százalékos, a dolgozók átlagkeresetében pedig 60,2 százalékos növekedést értek el. A gyapjúfonalak és szövetek gyártása mellett egyre nagyobb választékban állítanak elő műszálas anyagokat. A korszerű kötőgépeken például szebbnél szebb mintázatú crimplen anyagok készülnek, amelyek a vásárlók körében nagyon közkedveltté váltak. A vállalat műszaki gárdája nagy gondot fordít a gyártmányfejlesztésre, amit az új gépek és az új alapanyagok használata nagymértékben elősegít. Ma a termelés nagy részét a 45 százalék gyapjú és 55 százalék poliészter keverékü fonalak és szövetek gyártása képezi. Az utóbbi években több terméküket sorolták a divatújdonságok közé. Hagyományos szereplői a hazai közszükségleti vásároknak, valamint a lipcsei vásárnak. Ezekről a kiállításokról általában kitüntetésekkel térnek haza. Az évi árutermelésből jelentős mennyiséget külföldre szállítanak, elsősorban a Szovjetunióba, az NSZK- ba és Svédországba. Legnagyobb ha zai partnereik a Trenčíni Ruhagyár és a Pieta Banská Štiavnica. Az elért sikerek és eredmények nem maguktól születtek. Matúš Drgo és társainak utódai megértették, hogy ha jól dolgoznak, ha többet termelnek a népgazdaság számára, több jut nekik is a közös kasszából. A vállalatban 63 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért, s ma már 14 kollektíva a „Szocialista munkabrigád“ büszke címet vallhatja magáénak. A szocialista munkaverseny különböző formáiba a vállalat dolgozóinak több mint 90 százaléka bekapcsolódott. Ezek száma állandóan növekszik, ugyanúgy, mint az újítók és a „százezresek“ száma. A jól összeforrott kollektíva becsületesen teljesíti az egyre növekvő feladatokat. A korszerű gépekről és berendezésekről lekerülő jó minőségi fonalak és szövetek öregbítik hazai textiliparunk hírnevét. A Merina vállalat vezetősége pedig azzal viszonozza dolgozóinak jó munkáját, hogy messzemenően gondoskodik az al kaim adottak munkakörülményeinek és lakásviszonyainak javításáról, továbbá az üdültetésükről, kulturális és sportolási igényeik kiel égi téséről. PAKOZDI gertrüd A gyár új, korszerű szövőgépei, amelyeket 1970 végétől üzemeltetnek. Az új szövőgépek munkatermelékenysége háromszorosa a régieknek. Otven év telt el azóta, hogy a trenčíni Tiberghien textilgyár — a mai Merina — munkásai sztrájkba léptek az alacsony bérek, a kapitalista önkény és a rossz munkaviszonyok ellen. Tiberghien francia „textilbáró“ 1907-ben alapította Trenčínben ezt a vállalatát, ahol olcsó áron kapott munkaerőt. A környék lakosai közül több százan jutottak munkához ebben a gyárban. A kapitalista kizsákmányolás azonban rányomta bélyegét a gyár dolgozóinak gondolkodására. Az első világháború után a munkások itt is szakszervezetbe tömörültek, hogy közösen harcolhassanak az igazságtalanság ellen, s közösen védhessék jógaikat. A kommunista párt megalakulása után a textilgyár munkásai közül egyre többen jelentkeztek az érdekeikért harcoló párt soraiba. A kommunisták irányításával védték az i lapvető jogaikat, hogy megkereshessék a családjuk fenntartásához szükséges pénzt. A gyár vezetői mindig többet kívántak a munkásoktól, de a béreket nem emelték. 1924 őszén azonban a gyár vezetősége olyan ellenállásba ütközött, amire nem számított. Az akkori eseményekről a dokumentumok és a szemtanúk így vallanak: „1924 szeptember elején a Tiberghien gyár nagyobb mennyiségű szövet szállítására kapott megrendelést. Ennek a rendelésnek csak úgy tehettek volna eleget, ha néhány részlegen Anna Ceruická, a szövőniühely szocial ista nuinkabrigádjának vezetője. hosszabbított műszakokban dolgoztak volna. A munkások beleegyeztek, de azzal a feltétellel, hogy béremelést kapnak. Az akkordbérben dolgozóknak a túlórákért ígértek ugyan 40— 50 százalékos béremelést, viszont a szakszervezeti megbízottak a gyár gazgatóságától minden egyes munkás számára megfelelő béremelést követeltek. Ezt a kérésüket természetesen elutasították. Szeptemlver 9-től már 10 órát kellett volna dolgozniuk, de nem így történt. A gyár vezetősége és a szakszervezeti küldöttségek közötti több hosszadalmas tárgyalás után sem változott a helyzet, sőt szeptember 20-án 280 dolgozót elbocsátottak. Ezek és a maguk védelmében szeptember 22-én a munkások az utolsó fegyverhez nyúltak: a Tiberghien gyár 1358 munkása letette a szerszámot, kikapcsolták a gépeket — sztrájkba léptek. A megalakult sztrájkbizottság szintén*többször tárgyalt a gyér vezetőségével, ugyancsak eredménytelenül. Az események gyorsan peregtek. Október 8-án 8 gyári muiiká^t letartóztattak s a csendőrök belelőttek a kiszabadításukra induló tömegbe. így vált ez a nap a sztrájk^ utolsó és legtragikusabb napjává. Többen megsebesültek, Matúš Drgo, a gyár 52 éves munkása pedig az életét vesztette.“ A sztrájkot ugyan megtörték, de ezek a napok mélyen belevésődtek a gyár munkásainak és a velük együtt érző dolgozók emlékezetébe. Az ő harcuk nem volt hiábavaló, s ezt a harcot a kommunisták vezetésével a fasizmus éveiben is folytatták. Számukra ugyanúgy, mint az egész ország számára a felszabadulás és az államosítás jelentette a legnagyobb örömöt. A gyár történetében is új korszak kezdődött. Az új vezetőség a kommunisták soraiból került ki. Ahogy teltek az évek, úgy fejlődött a gyár és rohamosan növekedett a termelés. A képen látható lakótömböket az üzem saját ápítőcsoportja építette. (CSTK felvételei] A Merina gyapjúfeldolgozó üzem el- ő felújítási és kibővítési terveinek megvalósítását 1958-ban kezdték meg, s 1964-ben a gyár új nyers- anyagraktárral, osztályozó és gyapjúmosó részleggel gazdagodott,^ több részleget pedig teljesen felújítottak. Megszűnt a fésűs fonalak vásárlása és a vállalat egy hatalmas gyapjúfeldolgozó kombináttá fejlődött, ahol az alapvető nyersanyagból fonalakat és szöveteket készítenek. Felszámolták azokat a részlegeket, ahol a termelés már nem volt kifizetődő, mint pl. a kártolt fonalak és szövetek gyártását. Termelési programjukban elsősorban a férfi felsőruházkodáshoz szükséges szövetek gyártása szerepelt,
