Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-27 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
Kiemelkedően fontos évfordulókat ünnepiünk, ötvenhat évvel ezelőtt 1918. október 28-án született meg az önálló csehszlovák állam megalakításáról szóló törvény, és kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. Huszonhét évvel később, a felszabadulás után, 1945. október 28-án az állam tulajdonába került a nagyipar. A harmadik fontos évforduló: a csehszlovák nemzetgyűlés öt éve, 1968. október 28-án fogadta el a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvényt. A cseheknek és a szlovákoknak az a törekvése, hogy együtt éljenek közös állampolitikai alakulatban, igen régi keletű. A Csehszlovák Köztársaság megalakulására azonban csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően került sor. A győztes forradalom mutatta meg a cseh és szlovák proletariátusnak is, hogy melyik az az út, amelyen haladva megteremthetik a dolgozók nemzeti es társadalmi felszabadulását. A dolgozók forradalmi mozgalmának hatására már a század elején formálódni kezdtek a dolgozók forradalmi szervei: a különféle népi bizottságok és a munkástanácsok. E szervek már a kezdetkor alapjaivá válhattak volna egy új, szocialista típusú államappaságl stratégia Irányvonalát, hogy az új társadalom építésének általános törvényszerűségeit alkotúan alkalmazta az iparilag fejlett Csehszlovákia feltételeire. A kétéves újjáépítési tervet (1946 — 1948) éles osztályharc közepette valósítottuk meg. A burzsoá képviselők fékezték a nemzeti vállalatok megszervezését. Gyakran azzal a követelménnyel léptek fel, hogy a szocializált üzemek kerüljenek vissza magánkézbe. A tőkések szándékosan elvonták és megdrágították a nyersanyagokat, megszegték az ár-, adó- és devizaelőírásokat, aláásták az állami bérpolitikát, drágították az árut és a magánkereskedőkkel együtt nagy kiterjedésű feketekereskedelmet létesítettek. Felforgató tevékenységük 1947 végén és 1948 elején érte el tetőfokát. A reakció mesterkedése azonban vereséget szenvedett. Csehszlovákia sorsának irányítását 1948 februárjában a kommunista párt vezette dolgozó nép vette a kezébe. A februári győzelem után a szocialista építés reményteljesen, nagy lendülettel, jól indult. Az első ötéves terv (1949—1953’ előirányozta a gazdaság arányos fejlesztését, és a növekedés megfelelő ütemét. Az 1953-as és az 1960-as időszakban hét alka' totta a revizionista koncepciókat, megszilárdította a szocializmusnak megfelelő gazdasági irányítási elveket. A szocialista építés sikere Az említett időszakban Csehszlovákia gazdasága állandóan és dinamikusan fejlődött. Látható ez egyebek között abból is, hogy a februári győzelem óta a társadalmi termék a CSSZSZK-ban mintegy az ötszörösére, az SZSZK-ban a hétszeresére növekedett. Gyorsan emelkedett a lakosság életszínvonala. Mezőgazdaságunk a hektárhozamokat és a minőségi mutatókat illetően az élenjáró, magas színvonalú mezőgazdasági termeléssel rendelkező fejlett országok közé tartozik. Az alkalmaztatottság szintén magas fokú. A CSSZSZK ban a népgazdaságnak 7,2 millió foglalkoztatottja, az SZSZK-ban pedig több mint 2 millió foglalkoztatottja van. Jelentős változások történtek a lakosság szakképzettségi, műveltségi és kulturális színvonalában. A szlovákiai kutatási hálózatban dolgozók mintegy 30 százalékának van főiskolai végzettsége és több mint 5,5 százalékának tudományos fokozata. rátusnak. A burzsoázia azonban mindent elkövetett, hogy megőrizze osz- tályuralmát, és az új köztársaság az ő céljainak megfelelően épüljön. A dolgozó nép igazi nemzeti és osztálycélja csak a felszabadulás után realizálódott. Az államosítás 1974. X. 27. Az 1945. október 28-án kihirdetett államosítás az ipari üzemeknek mintegy 16,6 százalékát érintette. Az államosítással megvalósultak a munkások régi vágyai, melyekért már 1918 után az önálló Csehszlovák Köztársaság első éveiben is harcoltak. A hatalomra jutott és fejlődő népi demokrácia feltételei között az államosítás a munkásosztály pozícióinak kiszélesítését és megszilárdítását, valamint azt jelentette, hogy döntően megerősödött az a folyamat, amelyik lehetővé tette, hogy a csehszlovák nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlődjék. Az államosított gyárak és üzemek a munkások erős fegyverévé váltak. Segítségükkel a dolgozó nép sikeresen vívta a burzsoázia elleni harcot, amely végül is 1948 februárjában győzelemmel végződött. A felszabadulástól máig eltelt években végzett munka bőven gyümölcsözött. Kimagasló sikereket értünk el az élet minden területén. Kiépült korszerű, szocialista iparunk, és a felaprózott mezőgazdasági termelést felváltotta a sikeresen fejlődő nagyüzemi, szövetkezeti termelés. Az életszínvonal emelkedését a kultúra, a művelődés és a tudomány kibontakozását tekintve Csehszlovákia a világ legfejlettebb országai közé tartozik. Győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok, megszilárdult a dolgozók politikai és erkölcsi egysége. A cseh és a szlovák nemzet, valamint a magyar, az ukrán, a lengyel, a német és a többi nemzetiség barátsága és testvéri együttmüködése megsokszorozza szocialista társadalmunk erejét. Békénket, fejlődésünket biztosítja a Szovjetunió vezette szocialista világrendszerhez fűződő szövetségünk. Sikereink ékesen bizonyítják, hogy mire képes az a nép, amelyik megszabadult a szociális és a nemzeti elnyomás bilincseitől és a szocializmus útjára lép. Eredményeink különösen akkor szembetűnőek, ha figyelembe vesszük, hogy az 1960-as évek derekán és végén számos nehézséggel is találkoztunk, számos akadályt kellett leküzdeni. A CSKP vezetésével A CSKP tevékenysége különböző szakaszaiban — mind a hatalomért vívott harc, mind a szocialista építés folyamán — úgy dolgozta ki a gazdalommal került sor a kiskereskedelmi árak leszállítására. Az intézkedés eredményeképpen a lakosság ezekben az években mintegy 19 milliárd koronát takarított meg. A második ötéves tervben (1956—1960) értük el a gazdaság legnagyobb arányú növekedését. A CSKP 1957—58-ban programot dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy a népgazdaság irányításának a szocialista építés kezdeti időszakára jellemző régi rendszerről, amelyben az adminisztrációs módszerek domináltak, áttérjünk a gazdasági-adminisztrációs irányítás rendszerére. Kitűzte a párt a műszaki haladás meggyorsításának a feladatát is. Ennek ellenére az 1960-as években a gazdasági fejlődést nem irányították ötéves tervek. A harmadik ötéves terv (1961— 1965) irreálisnak bizonyult. A negyedik ötéves terv kidolgozása elmaradt. A hatvanas években a népgazdaságot csak éves tervek irányították. Az akkori hib^k arra vezethetők vissza, hogy a nemzetközi helyzetnek az 1950-es években általánossá vált éleződése, az imperialista agresszió veszélye, valamint a hidegháború arra kényszerítette a párt- és az állami élet vezetőit, hogy rendkívüli intézkedéseket léptessenek életbe. A szocializmus megszilárdítása és védelme érdekében lényegesen gyorsítani kellett az ipari fejlesztés ütemét, ami szükségszerűen befolyásolta a bővített újratermelés hatékonyságát. A nehézségeket a revizionisták spekuláns célzattal megpróbálták kihasználni, és a maguk hatalmi törekvésének szolgálatába állítani. A gazdasági revizionizmus és opportunizmus kialakulása és elterjedése elsősorban azzal a két körülménynyel függ össze, hogy az említett időszakban az akkori vezetés szubjektivizmusa miatt fontos gazdaságpolitikai problémák megoldatlanok maradtak, ugyanakkor ezen a területen is érvényesült a gondosan és nagy „szakértelemmel“ végrehajtott ideológiai diverziő. A CSKP XIII. kongresszusa (1966) helyesen jelölte ki az időszerű problémák megoldását szolgáló fő teendőket. A kongresszusi határozatok gyakorlati végrehajtása során azonban az akkori vezetés nem állt szilárd elvi alapon, nem volt következetes, nem tudta mozgósítani a marxista—leninista erőket. Csak a CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi plénuma által megválasztott új párt- vezetőség intézkedései tették lehetővé, hogy kiküszöböljük a torzításokat, és megújuljon a tervgazdasági élet. A pártban és a társadalomban végbement konszolidációval új szakasz kezdődött Csehszlovákia fejlődésében. Kialakultak a sürgető problémák sikeres megoldásának feltételei. A XIV. kongresszus marxista alapon elemezte a gazdasági növekedés korszerű tényezőit, egyben leleplezte és elutasíA Csehszlovák Szocialista Köztársaság tapasztalatai teljes mértékben igazolták, hogy a szocializmus építésének törvényszerűségeiről szóló marxista—leninista tanítás egyetemes érvényű, és érvényes a többi között az iparilag fejlett országokra is. Ellenfeleink az ideológiai fellazítás időszakában ugyanis azt hangoztatták, hogy a szocializmus csak az agrárországoknak nyújthat valamit, de az iparilag fejlett országoknak nem felel meg. Később, amikor látták, milyen sikerek születtek Csehszlovákiában az új társadalmi építés során, eredményeinket azzal próbálták magyarázni, hogy mindez annak a nagy gazdasági fejlettségnek köszönhető, amelyet a kapitalizmustól örököltünk. De a burzsoá köztársaságtól örökölt és az akkori időkhöz képest valóban fejlett gazdaság sem szolgálhatott a szocialista fejlődés elégséges bázisául. Ráadásul a náci megszállás igen nagy károkat okozott az ország gazdaságának. A sikerek tényleges forrása a szocialista társadalmi rend és a dolgozó nép szorgalma, igyekezete. A CSKP IX. kongresszusa, amelynek szintén nemrég ünnepeltük negyed- százados évfordulóját egyik fő feladatként Szlovákia iparosodását jelölte meg. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy e program végrehajtása is nagyszerű eredményeket hozott. Szlovákia fejlődése Szlovákia ipari termelése 1948 óta csaknem tizennégyszeresére nőtt. A kapitalizmus idején a szlovák ipar részesedése az egész csehszlovák iparban 7—8 százalék körül mozgott. Most pedig 25 százalékra emelkedett. A vegyipar termelése 1948-hoz képest 35-szörösére, a gépgyártásé 30-szoro- sára nőtt. Szlovákiában körülbelül 300 nagy ipari üzem épült, a többi között a košicei Kohómű, a bratislavai Slovnaft, a komáromi hajógyár. Döntő jelentőségű változások történtek a mezőgazdaságban is. A megművelt földterületeknek 86,2 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. A háború előtti időkhöz viszonyítva a mezőgazdasági termelés megduplázódott. És érdemes elmondanunk, hogy Szlovákiában a szocialista fejlődés évei alatt 652 000 lakás épült, ami a jelenlegi lakásállomány közel 70 százalékának felel meg. Az egyéni fogyasztás 1948-hoz képest négyszeresére nőtt. A háború előtti Szlovákiában mindössze egy felsőfokú tanintézet működött, alig 2000 hallgatóval. Jelenleg Szlovákiában már 13 felsőfokú tanintézet van, s az itt tanuló diákok száma 52 000. Fellendült a kultúra és a művészet is. A bratislavai filmstúdió évente 8 játékfilmet és több tucat dokumentumfilmet, illetve híradót gyárt. Rangos a Nemzeti Színház, a Nemzeti Galéria mm és a Filharmónia. Szlovákia fővárosában már évek óta működik a televíziós központ, amelynek Košicén és Banská Bystricán kihelyezett szerkesztőségei vannak. A Szlovákiában megjelenő újságok egyszeri kiadásának összpéldányszáma 6 millió. A napilapok közel 1 millió példányban jelennek meg. A legutóbbi kimutatás szerint Szlovákiában közel 800 000 a rádió és mintegy 750 000 a televíziós készülékek tulajdonosainak a száma. (A CSKP KB és az SZLKP KB 1974 májusi plénumának adatai.) Nagyarányú átalakulások történtek a magyarlakta falvakban és városokban is. A fejlődést jelentősen befolyásolta az a tény, hogy a munkáshatalmat és Csehszlovákia Kommunista Pártjának marxista—leninista szellemű politikáját a magyar nemzetiségű dolgozók kezdettől fogva magukénak érzik és támogatják. A csehszlovákiai magyar nemzetiségű doigozók közül számosán részt vettek a februári eseményekben és ott álltak a népi milícia bölcsőjénél. Később, ahogy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, internacionalista egységben védték és védik a szocialista rendszert, a munkáshatalmat. A föderáció Fejlődésünknek igen fontos határköve a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvénynek az elfogadása, a föderáció megszületése, a cseh és szlovák nép kapcsolatának új államjogi rendezése. Az immár ötéves csehszlovák szocialista föderáció a marxista—lemi- nista elvek szellemében született meg. Célja: a nemzetek önrendelkezési jogának biztosítása, az egyenjogúság elvének megtartása, a nemzeti állam- alakulatok egyesítése, a szocialista nemzetköziség érvényesítése, a demokratikus centralizmusnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepének, valamint a nemzetek és nemzetiségek önrendelkezési jogának a biztosítása. A csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvénnyel egyidőben született meg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó alkotmánytörvény Is, amely egyebek között kimondja: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság mint a cseh és szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő nemzetiségek közös állama, a szocialista demokrácia és az internacionalizmus szellemében a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségeknek biztosítja a sokoldalú fejlődés lehetőségeit és eszközeit... A nemzetiségek létszámuknak megfelelően nyernek képviseletet a képviseleti testületekben és más választó szervekben... A magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségű állampolgároknak a nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelő terjedelemben és a törvények által megszabott feltételek között biztosítják: a saját nyelvükön való művelődés jogát, a sokoldalú kulturális fejlődés jogát, a hivatalos érintkezésben a saját nyelv használatát az illető nemzetiség lakta területeken, a nemzetiségi kulturális-társadalmi szervezetekben való társulás Jogát, a saját nyelvű sajtóra és tájékoztatásra való jogot... Minden állampolgár szabadon, saját meggyőződése szerint dönt nemzetiségéről... A bármilyen nemzetiséghez való tartozás egyetlen állampolgárnak sem lehet kárára a politikai, a gazdasági és a társadalmi életben való érvényesülést illetően ... Az elnemzetle- nítésre irányuló nyomás minden formája tilos.“ A Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív átszervezése és azoknak az alkotmányjogi elveknek a következetes érvényesítése, amelyekre a csehszlovák államszövetség épül, megbízható feltételeket teremt ahhoz, hogy a csehszlovák szocialista állam- szövetség a csehek, a szlovákok és az itt élő nemzetiségek korszerű és szilárd szocialista államaként fejlődjék és hasznos tagja legyen a szocialista világrendszernek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság új szövetségi rendszerű államjogi szervezetének helyességét és indokoltságát egyértelműen megerősítette a CSKP XIV'. kongresszusának határozata is, amely leszögezte: „Pártunk a nemzeteink közötti kapcsolatokban és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetének kérdésében a nemzetiségi politika lenini értelmezéséből indul ki.“ A két nemzetet és a nemzetiségeket tömörítő csehszlovák állam föderációs alapon történt átszervezése társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a nemzetiségi kérdés, és az önrendelkezési jog megoldásának optimális feltételét jelenti. Egyben lehetővé teszi, hogy tovább szilárduljon a két testvérnemzet és a nemzetiségek kapcsolata és barátsága. , BALÁZS BÉLA
