Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-26 / 254. szám, szombat
Világ proletárjai, egyesüljetek1 SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1974. október 26. SZOMBAT BRATISLAVA % 254. szán XXVII. ÉVFOLYAM Ars 50 Ölül A IflVŐ NEMZEDÉKEK SZÁMÁRA IS A hetven óv körüliek biztosan jól emlékeznek az 56 évvel ezelőtt lejátszódott eseményekre. Hírek jöttek Oroszországból, hogy a munkások, parasztok és katonák megvalósították a szovjetek uralmát. Az Osztrák—Magyar Monarchia romjain új önálló államok alakultak. 1918. október 28-án kihirdették a Csehszlovák Köztársaság megalakulását. Egymást követték a történelmi jelentőségű események. Nem urunk már többé a csá szár; saját köztársaságunk van — hangzott a szónoki emelvényekről. S ebben a „saját“ köztársaságban elrendelték, hogy október 28-át, mint a szabadság napját ünnepeljük. Csakhogy gyorsan elpárolgott az örömmámor. A nép valódi szabadságra vágyott, olyanra, amilyen Szovjet-Oroszországban volt, ahelyett a bankosok, gyárosok, nagybirtokosok, végrehajtók kancsukája alatt találta magát... A császárt a tőke váltotta fel a hatalomban. És még kegyetlenebből kifacsarta a dolgozókat, mint a feudális urak. A nemzet szabadsága szintén csak vágy maradt. Szlovákia félgyarmati állapotban és Csehszlovákia mint az európai imperialista hatalmak, különösen Franciaország csatlósa — hol volt mindez attól a szabadságtól, amiről hírek érkeztek Oroszországból?! S az urak azt akarták, hogy ünnepeljük meg a „szabadság napját“. Micsoda szabadságot kel lett ünnepelnünk, amikor munka nélkül, a karaj kenyérért el kellett menni a világba, s a végrehajtó csaknem gyakrabban meglátogatott, mint a szomszéd. És így a több mint fél évszázad előtt ígérgetett és nem teljesített vívmányok helyett fel kellett sorakozni a kommunista párt zászlai alatt, felsorakozni az oszályharc frontján folyó harcba a burzsoázia uralnia, a szociális és a politikai elnyomás ellen, a szocializmusért vívott harcban. Át kellett élű a második világháborút, amelyben a fel szabadító szerepét következetesen teljesítette a világ első szocialista állama, a Szovjetunió, hogy megéljük az igazi szabadságot: a szociális és a nemzeti szabadságot. A harc rendkívül nehéz volt — a háborúban, és röviddel utána is. A kommunisták és vezetésükkel a dolgozó tömegek okulva az első köztár saságból, a burzsoázia szégyenletes árulásából München idején, — az új Csehszlovákiáért harcoltak. Jan Šverma, a Szlovák Nemzeti Felkelés hőse, a CSKP moszkvaj vezetőségének tagja 1944. október 5-én egyebek között ezt írta a felkelők újságjába, a Pravdába: „Ma világos: új köztársaságunkat úgy kell építeni, hogy dolgozó népünk, amely sohasem árulta el nemzetét és a legtöbbet szenvedett e nemzetért, gazda legyen a szabad hazában... Ami a szlovák kérdést illeti... a szlovák nemzet önálló szláv nemzet. Mint minden szláv nemzetnek joga van, hogy gazda legyen saját országában... mindannyian tudatában vagyunk, hogy a felszabadulás után nem mehetünk egyszerűen vissza, hogy előre kell mennünk..., hogy az új Csehszlovák Köztársaságnak valóban újnak, demok- ratikusabbnak, szociálisan és nemzetiségileg igazságosabbnak, jobbnak kell lennie ...“ Ezek voltak a célok, amelyek kifejezték a dolgozók igazi vágyait, amelyekért a CSKP vezetésével eltökélten harcba indultak a fasizmus ellen s a reakciós burzsoázia ellen is az 1945—48-as években. És már nemcsak a hetven, de a negyven év körüliek is élénken emlékezhetnek a 25 év előtti történelmi eseményre: az államosításra. 1945. október 28-án jelentek meg a törvény- erejű rendeletek a kulcsipar, a bankok és a biztosítók államosításáról. Azoknak karmaiból, akik elrendelték nekünk a „szabadság napjának“ ünneplését, akik a köztársaságot eladták Hitlernek, a dolgozó nép már az államosítás első szakaszában, több mint 3000 iparvállalatot tépett ki. Ehhez hasonló első ízben történt meg a történelem folyamán egy iparilag fejlett államban. Az a tény, hogy az államosítás nálunk az első effajta forradalmi tettek közé sorakozott fel a népi demokratikus országokban, éspedig olyan terjedelemben, amelynek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idejétől egészen máig nincsen hasonmása az európai szárazföldön, tanúskodik ennek valóban történelmi jelentőségéről. A dolgozó nép már nemcsak valamiféle szimbolikus, hanem valódi gazda lett a szabad hazában. Ezért teljes joggal ünnepeljük október 28-át. az államosítás napját, mint rendkívül jelentős eseményt. Olyan mérföldkő ez, amely lerakta a dolgozó nép gazdasági és szociális szabadságának alapjait. Hogy mit jelent az ilyen szabadság, azt megmutatja nekünk az összehasonlítás. Az első köztársaság idején Masaryk, Beneš és a „szabad köztársaság“ más urai szerint a munkásoknak, kisparasztok- nak, egyszóval a dolgozóknak harcolniuk kellett a munkából való elbocsátás, a korlátlan kizsákmányolás, a járási főnökök, jegyzők, csendőrök, végrehajtók, burzsoá bíróságok önkénye ellen, „demokratikusan“ lövöldöztek beléjük a tüntetéseknél {Vráble, Trenčín, Certižné, Duchcov, Košúty...), sztrájkolniuk, tüntetniük kellett a legalapvetőbbért — a kenyérért és a munkáért. Most? Dolgos népünk bevált mint kiváló gazdálkodó. Szocialista hazánk sohasem látott gazdasági fejlődése, különösen Szlovákiáé, az állampolgárok anyagi és kulturális jólétének emelkedése egyre igényesebb gazdasági feladatokat hoz magával. És társadalmunk ezeket nemcsak teljesíti, hanem számos esetben túlszárnyalja. Mert például csak az ipari dől gozók kötelezték magukat, hogy terven felül több mint fél milliárd korona értékű terméket állítanak elő. Az anyag- és energiamegtakarítás a jelen időszakban társadalmunk érdeklődésének homlokterében áll. A dolgozók visszhangja? A košicei Kelet-szlovákiai Vasműben több mint 12 millió korona anyagi költséget takarítanak meg. A Salai Duslóban 10, a Bratislavai Georgi Dimitrov Vegyi Művekben 8 millió koronát, a Bratislavai Slovnaft 3 millió koronát takarított meg fűtőanyag- és energiaköltségeken, a Nyugat-szlovákiai Áramszolgáltató Vállalat több mint 2 milliót stb. No, mondják meg, hallott valaki valami hasonlót a München előtti köztársaság idején? Nos, hisz dolgozni a mienken, miértünk, ez egészen más, mint robotolni a gyárosnak és közben még félteni a munkát. Egyszó(Folytatás a 2. oldalon) Hősies küzdelem a földeken A talajviszonyoktól függetlenül folyik a termésbetakarítás • Helytállás mindenütt • Nemcsak a próbatétel közös, az érdek is Ai időjárástól és a talajviszonyoktól függetlenül, szokatlanul mostoha körülmények között, hősies helytállással végzik mindenütt az őszi mezőgazdasá gi munkákat. Jelentős segítséget nyújt ehhez az a széles körű társadalmi megmozdulás, amely a CSKP KB, a kormány és a Nemzeti Front Központi Bizottsága felhívása nyomán a mezőgazdaság megsegítésére országszerte kialakult. Szép példái születnek ezekben a napokban a munkás paraszt összefogásnak, mert ilyen nagy mértékben egy esztendőben sem torlódott ösz- sze a munka. Ez az utóbbi évtizedek legnehezebb ősze. elakadtak. Mezőgazdasági üzemeink nagy része ezért kézi munkaerőt vett igényije. Az elmúlt hét végén több mint 20 ezer társadalmi munkás dolgozott a földeken. E hét elején annyira rosszabbodott a helyzet, hogy a szűnni nem akaró eső teljesen megbénította az ígéretesen haladó munkákat. Ezért a CSKP KB, a kormány és a Nemzeti Front Központi Bizottsága felhívása nyomán csatasorba állítottuk az üzemek és a hivatalok dolgozóit, a középiskolásokat, akik a mezőgazda- sági üzemek dolgozóival, a falu társadalmi munkásaival vállvetve szerda óta nagy erőfeszítéssel dolgoznak a földeken. Az önkéntes brigádosok a betakarítás befejezéséig nagy segítséget nyújtanak a termés A Dubnicai Efsz dolgozói a cukorrépa begyűjtésére fordítják minden erejüket. Felvételünkön a földművesszövetkezet női dolgozói a kiszedett répát tisztítják. (Felvétel: J. Alexy) EZREK SEGÍTENEK Ennek a véleményének adott kifejezést Anton Hulmann elvtárs, a trnavai pártbizottság mezőgazdasági titkára, amikor a napokban az őszi munkák menetéről érdeklődtünk. — A rendkívüli időjárás — hangsúlyozta — rendkívüli intézkedéseket követelt. Járás- szerte annyira felázott a talaj, hogy a súlyos gépekkel a legtapasztaltabb traktorosok is megmentése érdekében. Üzemeink e támogatásukat tegnap további 20 tehergépkocsival toldották meg, amelyek a terményszállításban kaptak jelentős feladatokat. ÖSSZEFOGÁS A TERMÉSÉRT ÉS A KENYÉRÉRT Sártenger a határ a nitrai járásban is, ami a hosszan tartó esőzések következménye. Ez a tény egyszerre veszélyezte*ti az idei termés egy részét és a jövő évi kenyerünket Is* A járás mezőgazdasági üzemel a belső erők mozgósításával és a nagyarányú külső segítséggel igyekeznek pótolni az időjárás mulasztásait. Ivánka prl Nít- rán, a Cabaji Május Elseje Társult Szövetkezet határában, d Vrábleí Béke Efsz földjein, valamint a Sládečkovcel Haladás Efsz-ben a termésbetakarítással egyidőben a búzavetést is eredményesen folytatják. Ivan Hacher mérnöknek, a Mojtmírovcei Efsz agronómusá- nak újítása nyomán úgy alakították át a vetőgépeket a járásiján, hogy azok ilyen talaj- viszonyok közepette is 8 cm mélyen teszik földbe a magot, így meggyorsult a vetés üteme, s a hét végéig több mint 1500 hektárral gyarapodott a bevetett terület nagysága. Járási szemlénk során A Hosfovcei Csehszlovák—Szovjet Barátság Társult Efsz-be is ellátogattunk. Jozef Chren elvtárs, a pártszervezet elnöke örömmel újságolta: e héten kedden, szerdán verőfényes napsütés árasztotta el határukat. Ez a kedvező alkalom az efsz tagjain kívül több mint 250 brigádmunkást csábított ki a földekre. A középiskola diákjai, mintegy 50-en, a szőlőt szüretelték, 200-an pedig egy 80 ha-os cukorrépatáblán kézi erővel szedték a jól fejlett termést. A traktorosok e két nap alatt a megkésett vetés befejezésén fáradoztak, a többiek pedig a mélyszántással voltak elfoglalva. Tegnap, bár szemerkélt az eső, a határ képe nem változott. A megmaradt 20 ha-nyi répával ezúttal a SZISZ helyi szervezetének 70-tagú brigádja dolgozott. Egy népviseletbe öltözött idősebb néni alakja emelkedett ki a csoportból. — Vrábelová Mária vagyok — mondotta —az unokám SZISZ- tag, de betegsége miatt otthon kellett maradnia. Ezért én jöttem helyette. A 72 éves Mári néni — ahogy az unokája barátai szólították — szinte versenyt dolgozott a fiatalokkal. Sarlóval a kezében szaporán fejelte a rópatö- veket. (Folytatás a 2. oldalon/ A Bodrog mentén tart a készültség... (Tudósítónktól) — Kelet- Szlovákiában az utóbbi néhány nap alatt jóformán nem esett az eső, így a folyók vize nem emelkedett, hanem kerületszer- te apadt, s normális az állapot a víztárolóknál is. Egyedül a Bodrog mentén nem javult a helyzet — állapította meg tegnapi ülésén a kerületi árvíz- védelmi bizottság. A folyó szintje tegnap reggelre tovább emelkedett, s elérte a 880 centimétert. Személyesen ellátogattunk Somotor (Szomotor—Vécs) községbe, ahol a kiáradt Bodrog vize szinte a közeli családi házak alatt verődik a töltés falába. Itt legalább ötven-hatvan zsák homok hever a töltés oldalán. — Szivárgott, sőt még most is szivárog a víz a töltésen ... — tájékoztatott az egyik gáton Illés Sándor bácsi. — Még az a szerencse, hogy délnyugati és nem északkeleti szél fúj, mert akkor az esetleges hullámverés katasztrófához vezetne. Ha még fél métert emelkedne a víz szintje, félreverhetnénk a harangot. Az meg, tudja, mit jelent? — Az a jó, hogy pár óra alatt néhány centit apadt a víz — veszi át a szót Muli- drany József, aki Ágcsernyőn dolgozik. Szabadságot vett ki, és a nyugdíjas Illés bácsi társaként teljesít őrszolgálatot ezen a közel három kilométeres töltésszakaszon. Czinke László irányítása alatt éjjel-nappal működik itt egy szivattyú: a töltésen átszivárgó vizet szívja vissza a töltés másik oldalára. A Bodrogra alig lehet ráismerni, úgy nézi ki most, mint egy hatalmas tó. Vizét a felduzzadt Tisza nem fogadja be, ezért szinte egy helyben áli. Ladmovce és Véč (Lodmóc és Vécs) között eléri a csaknem ötkilométeres szélességet. A töltésen találkoztunk Lokša Tibor elvtárssal, a Szomoto- ri Magtermesztő Állami Gazdaság pártbizottságának elnökével. — Naponta többször Is kijövünk megnézni a vízállást — közölte. — Igen rosszul járnánk, ha ezt a töltést Is átszakítaná a Bodrog. Hiszen így is közel hétszázhúsz hektár területen víz borítja határunkat, negyven hektáron az őszi vetés, harminc hektáron a siló- kukorica áll víz alatt, harminc hektáron a cukorrépa, közel száz hektáron a magkukorica vár begyűjtésre. Egy sétapálcás nyugdíjas szegődik hozzánk, Rácz István. — Születésem óta itt élek — mondta —, de ilyen nagy árvízre nem emlékszem. Sem 1908-ban, sem 1924-ben nem volt ilyen súlyos a helyzet. Csak meg ne forduljon a szél, mert akkor a töltés nem bírja el a hullámveréssel megerősödött nyomást. Távolabb néphadseregünk katonáival találkoztunk, akik itt tartanak szolgálatot. Társaik közül egy harminc főnyi cso/Folytatás a 2. oldalonj
