Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-25 / 253. szám, péntek

Vitéz lélek Tamási Áron színmüve a MATESZ Thália Színpadán Ha plsiiili/psztik' a kiemelt tantárgyakat Ilii ,111111111111111.1111 illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH Még mindig kevés a szakképzett pedagógus? Pártunk Központi Bizottsága — mint tudjuk — 1973. júliusi határozatában kiemelt tantárgy­ként jelölte meg az anyanyel­vet, orosz nyelvet, matematikát, fizikát, a magyar tanítási nyel­vű iskolákban ezeken kívül a szlovák nyelvet. Felhívta a pe­dagógusok és oktatásügyi dol­gozók figyelmét arra, hogy e tárgyak tanítására különös, az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítani. Ezzel a ténnyel mi is totó- szőr találkoztunk már lapunk hasábjain, kiemelve a szóban forgó tárgyak fontos szerepét. A különböző fokú oktatási szervek és intézmények vezetői — ide értve az iskolaigazgatókat is — szintén szem előtt tartják ós hangsúlyozzák ennek az öt tan­tárgynak a fontosságát, s elvár­ják a pedagógusoktól, hogy ele­get tegyenek a határozatban ki­fejtet/t követelményeknek. Több mint egy év telt már el e határozat megjelenése óta; a második iskolai évet kezdtük meg: indokolt tehát, hogy meg­nézzük, hogyan tesznek eleget az alap- és középiskolák e kí­vánalmaknak. Nem valamiféle mélyreható elemezést akarunk végezni, amelynek során — az eredmények felmérésére tá­maszkodva — következtetéseket vonhatnánk le és ezeknek meg­felelő javaslatokat adhatnánk oktatásügyi szerveinknek. Ez ta­lán még korai volna. Eléged­jünk meg egyelőre azzal, hogy egy tájékozódó pillantást ves­sünk iskoláinkra, s megállapít­suk, megteremtették-e minde­nütt legalább a feltételét a ha­tározat megvalósításának: azon kívül, hogy az iskolai munka­tervekben és a pedagógiai ta­nácsüléseken hangsúlyozzák a feladat fontosságát, megtették-e mindenütt a legalapvetőbb szer­vezési intézkedéseket e feladat teljesítésére. Közelebbről: biz­tosították-e legalább azt, hogy ezt az öt tantárgyat megfelelő szakos pedagógus tanítsa. A gimnáziumokban általában igen; legfeljebb olyan esetek­kel találkozhatunk, hogy a pe­dagógus képzettsége megfelel ugyan a szaknak, de nem felel meg a középiskolai fokozatnak. Pontosabban: az alapiskolák VI —IX. osztályára képesített ma­gyar, matematika—fizika vagy szlovák szakos látja el a gimná­ziumi tanári teendőket. Ez a helyzet talán menthető, ha te­kintetbe vesszük, hogy egyrészt matematika—fizika és szlovák szakos tanárból még hiány mu­tatkozik a középiskolákban (magyar szakos van ugyan elég, de esetleg a tanár a kombiná­ciója másik szakját kénytelen iskolai érdekből tanítani), más­részt rendszerint jó eredmé­nyeket felmutató pedagógusok­kal töitlk be ezeket a helye­ket, s lehetővé teszik nekik a fokozatnak megfelelő képesítés megszerzését. (A szakközép- és iparitanuló-iskolákról nem szó­lunk most, mert ezekről pilla­natnyi! j nincsenek adataink.) Az alapiskola VI—IX. osztá­lyában szinten találkozunk olyan esetekkel, hogy az alap­iskola alsó tagozatára képesí­tett pedagógus tanítja a szóban forgó öt tantárgy valamelyikét. Itt már nemcsak arról van szó, hogy az illető képesítése a ta­nítási fokozatnak nem felel meg, hanem arról is, hogy a A ljEMADOK Központi Bizott­sága és seneci (szenei) helyi szer­vezete a Seneci Városi Nemzeti Bizottsággal karöltve október 26- án és 27-én megrendezi az idei Szenczi Molnár Albert napokat. A kétnapos rendezvény műsora 26-án délelőtt 9 órakor a városi művelődési otthonban irodalmi ve­télkedővel kezdődik. Ezt követően a városi pártbizottság előadóter­mében megnyitják NAGY JÓZSEF festőművész és grafikus kiállítá­sát, majd a magyar tannyelvű ki­lencéves iskola klubhelyiségében könyvkiállítással egybekötött író— olvasó találkozót rendeznek. Es­te a városi művelődési otthonban irodalmi színpadok és szavalók mutatkoznak be. Többek között láthatják az idei Jókai-napok díj­szakasznak megfelelő képzettsé­ge is hiányzik. Az alsó tagozat­ra képesített pedagógusokat ál­talában minden itt szereplő tan­tárgyból felkészítik ugyan a pe­dagógusi munka ellátására, de éppen ezért e hallgatók egy- egy tantárgy megismerésével nem foglalkozhatnak olyan ala­posan, mint a két-három szako­sak a szaktárgyaikéval. (Kivé­telt csak azok képeznek, akik az utóbbi időben úgy szerezték vagy szerzik képesítésüket, hogy az alsó fok tantárgyaihoz egy ún. főszakot is felvettek, amelyet a VI—IX. osztályban taníthatnak.) Mivel rendszerint itt is jó eredményeket felmutató jjeda- gógusokról van szó, még a fen­tebb vázolt esetek fölött is na­pirendre lehetne térni, ha a pedagógus továbbképezi ma­gát, továbbtanul valamelyik pedagógiai kar levelezőtagoza­tán. Sajnos, némely esetben ez a biztató körülmény sem áll fenn. Ennél azonban sokkal súlyo­sabb esetek is előfordulnak, olyanok, amelyeket nem a meg­felelő szakos hiánya okozta kényszer szül, hanem az igaz­gatók helytelen felfogása és a felügyeleti szervek engedékeny magatartása: a kiemelt tantár­gyak valamelyikét a VI—IX. osztályra, de nem a megfelelő szakra képzett pedagógus tanít­ja. Nézzük csak meg ezeket az eseteket közelebbről Is! Nem egy alapiskolában jóval több pedagógus „halmozódik fel“ bizonyos szakosok közül a kelleténél, elsősorban a biológia, kémia, földrajz, műhelymun­ka slb. tantárgyak alkotta kom­binációkkal. Valószínűleg ennek nem az az oka, hogy az említett szakosok képzését helytelenül tervezték volna, hanem talán inkább az, hogy egyes pedagó­gusok „helyhez kötötté“ váltak és válnak: némelyeket a családi ház, másokat (elsősorban asszo­nyokat) a háztartás foglalkozá­sa helyhez köt. Mindenekelőtt a városokban, nagyobb közsé­gekben lehetünk ennek a jelen­ségnek szemtanúi, jó néhány kisebb község (esetleg szom­széd község) Iskolája meg sza­koshiánnyal küzd. Nemegyszer az iskolaigazgató és oktatásügyi szervek túlságosan megértő ma­gatartásának tudható be, hogy sor kerülhet ilyen helytelen munkaerő-elosztásra. S mit tesz a legtöbb iskolaigazgató ilyen helyzetben, amikor már a tantárgyak elosztásáról van szó? „A magyart minden peda­gógus tudja tanítani“ helytelen elv alapján elsősorban magyar órákat ad a kémia, biológia, földrajz és más szakosoknak. Az anyanyelvi tantárgyat tehát — a párthatározat ellenére — nem kiemelt, hanem kiegészítő tárgyként kezelik, s ugyanezt teszik sok helyen a VI. osztá­lyos mennyiségtannal is. Lehetséges, hogy még kevés a matematika szakos pedagógus, azért kényszerülnek e tantár­gyat illetően erre a megoldás­ra (ezt egyébként az egyes is­kolákra vonatkozólag külön- külön kellene megállapítani), de hogy képzett (vagy éppen képesítését most szerző) ma­gyar szakos általában van elég (legalábbis annyi, amennyi el tudja látni az anyanyelvi órá­nyertcs szavaiéit, prózamondóit és a Dunajská Streda-i (dunaszei-da- lielyi) Fókusz Irodalmi Színpadut is. A rendezvény második napján a „Slovnaft“ szenei üdülőjében tu­dományos konferenciát tartanak Szenczi Molnár Albert életművé­ről, valamint helytörténeti kérdé­sekről. Előadást tart dr. Csanda Sándor, Tőzsér Árpád, Benkő Lász­ló, Varga Erzsébet, Nagy Péter, dr. Párkány Antal, dr. Rudu Br- táü, Boris Bálent, dr. Richard Pra- žák és dr. Mózsi Ferenc. Este az „Elektrovod“ nagytermében ünnepi emlékestet tartanak a XVII. század nagy humanistája születésének 400. évfordulója al­kalmából. -ér­kat), ahhoz nemigen fór két­ség. Csakhogy rendszerint kom­binációjuk másik szakjával kö­tik el őket, hogy a magyar órá­kat szabaddá tegyék a felesle­gessé vált más szakosok szá­mára. Ha ez a másik szakjuk a szlovák vagy az orosz nyelv, akkor még nem kifogásolható a tantárgyelosztás, hiszen szin­tén kiemelt tárgyakat taníta­nak, de ha más, akkor helye­sebb az anyanyelvet adni nekik, és a kombinációjuk másik szak­jának megfelelő tárgy óráiból szétosztani kiegészítőként a rászorulóknak. Sőt az is elő­fordult, hogy a magyar szakos a kombinációja másik tárgyát tanítja, s mivel abból nem tel­jes az óraszáma, nem magyarét, hanem valamilyen kis óraszá­mú tantárgyat kap kiegészíté­sül. (Nem egy magyar szakos fájlalja, hogy csak egyik szak­tárgyát taníthatja, mert a ma­gyart kémikus, biológus vagy földrajzos kapta. 1 Ezen a gyakorlaton feltétle­nül változtatni kell. Természete­sen a munkaerők helyes elosz­tása lenne a megoldás legjobb és végleges formája. Ha azon­ban a körülmények lehetetlenné teszik a szakellátottság szem­pontjából az iskolájában feles­leges pedagógusnak az átköltö­zést, legalább az utazást vállal­ja más község iskolájába! Ha ez a lehetőség sem áll fenn, akkor az iskola igazgatója úgy ossza el a tantárgyakat, hogy az anyanyelv, szlovák és orosz nyelv, mennyiségtan és fizika ne kerüljön az óraszám-kiegé­szítő tárgyak sorába, ha elegen­dő ilyen szakos tanerő működik az iskolában. Nemcsak azért van erre szükség, mert a párt- határozat ezt a feladatot rója ránk, hanem azért is, mert ez az iskola, a tanulók és a társa­dalom érdeke — ezért rója ránk ezt a feladatot a pártha­tározat —, ugyanis „kulcstan- tárgyakról" van szó. Az anyanyelv és a mennyi­ségtan, fizika szakszerűtlen ta­nítása nemcsak az élethez, il­letve továbbtanuláshoz szüksé­ges ismereteket nem adja meg a tanulóknak, hanem pótolha­tatlanul elmulasztja e tárgyak nevelési hatóerejének érvénye­sítését is, mint például a logi­kus gondolkodás fejlesztése és egyebek. A szlovák nyelv szak­szerűtlen tanítása meg a társa­dalmi életbe való tevékeny be­kapcsolódás lehetőségéitől foszt­ja meg a tanulókat. De hiába tanítja a legjobb szlovák, illet­ve orosz szakos pedagógus a szlovák, illetve az orosz nyel­vet, nem érhet el jó eredményt, ha a magyar nyelv tanítása nem megfelelő kezekben van. Ugyanis nemcsak a gondolko­dás alapjainak megvetése vé­gett fontos az anyanyelv szak­szerű tanítása, hanem azért Is, mert ennek a tárgynak az óráin ismerkednek meg a tanulók azokkal a nyelvtani alapfogal­makkal, amelyekre a szlovák és az orosz (vagy bármely más) nyelv elsajátításához feltétlenül szükség van. A magyar nyelv ós nyelvtan alapos elsajátítása tehát — sok egyéb haszna mel­lett — a szlovák és az orosz nyelv elsajátításának is alapja, feltétele. Az igazgatóknak erkölcsi kö­telességük ós jól felfogott ér­dekük tehát, hogy mérlegeljék a helyzetet iskolájukban, s ha­ladéktalanul tegyék meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy az öt tantárgy valóban kiemelt tantárgy legyen. Ahhoz azonban, hogy egyes iskolákban ezt elérhessék, mindenekelőtt az óraszám-kiegészítő tantárgyak sorából kell „kiemelni“ ezeket. J. LELKES ILONA H Alfredo Varsla élvonalbeli brazil és latin-amerikai író a napokban ünnepelte 60. szüle­tésnapját. „Sötét folyó“ című irodalmi alkotása új korszakot nyitott a latin-amerikai iroda­lomban. Varela már évek óta a békemozgalom jeles harcosa. ■ Államdíjakat osztott ki a Szovjetunió Minisztertanácsá­Nem üres szójátéknak szá­nom, hanem több esztendős ta­pasztalat alapján írom le: tu­lajdonképpen akkor ér bennün­ket meglepetés, ha a MATESZ Thália Színpadának valamelyik évadjában nem ér bennünket meglepetés. Példaként a drama­turgiai és rendezői szempont­ból egyaránt Igényes Csongor és Tündét, a lírai szépségű Énekes madarat, s groteszk, modern hangvételű Kukuk Mar­cit említhetjük meg. Ebtón az évadban mindjárt az első Thá­lia színpadbeli bemutatón olyan előadást láthattunk, amelyre valószínűleg határainkon túl is felfigyelnek, s úgy hiszem azt sem nehéz megjósolni, hogy e produkció értékelésénél eléggé megoszlanak majd a vélemé­nyek. Tamási Áron színműve nem tartozik az ismert alkotásai kö­zé. Az egyik legjelesebb szé­kely író 1941-ben fejezte be ezt a művét, s röviddel ezután a budapesti Nemzeti Színház vit­te színre. A korabeli kritikák aránylag kedvezően írnak ugyan a Vitéz lélekről, de en­nek ellenére azóta egyszer sem mutatták be újra. Valószínűleg azért, mert minden színházi em­ber számára csábító, s ugyan­akkor különlegesen nehéz fel­adat egy-egy Tamási mű szín- revltele, s ha olykor megpró­bálkoztak vele, jórészt a csak látszólag „könnyebb“ Énekes madarat választották. A Vitéz lélek nyelvezete, s az első felvonás dramaturgiai felépítése sokban eltér a többi Tamási-műtől. Az első részben feszült légkör uralkodik a szín- pedon, s a szereplők tömör, szinte sistergő mondatai oly­kor Móricz legsikerültebb el­beszéléseit juttatják az eszünk­be. Véleményünk szerint igaza van Taxner-Tóth Ernőnek, a Tamási-monográfia szerzőjének, aki e színműt elemezve többek között megállapítja, hogy az első felvonás végéig a konflik­tus remekművet ígér, de utána különböző misztikus történetek beágyazásával az író mellékvá­gányokra tereli a cselekményt. Ez a tény pedig komoly fej­törést okozhat minden drama­turgnak és rendezőnek, s nyil­ván Beke Sándor is tudatosí­totta a darab erényeit és gyen­géit, amikor elhatározta a Vitéz lélek felújítását, de nem az eredeti változatban, hanem bi­zonyos szerkezeti módosítások­kal. Ezek a szerkezeti változások szinte állandó vitatémát jelen­tenek a színházi világban. Nincs módunkban részletezni a helyeslő, avagy az ellenvéle­ményeket, s ezért csupán azt szögezzük le, hogy szerintünk minden átdolgozás értékét az a bizonyos miért és a hogyan szabja meg, vagyis milyen cé­lok és szempontok alapján, s milyen formában hajtották vég­re a módosításokat. Beke Sándort minden bizony­nyal az a cél vezérelte, hogy több lényeges változtatással és néhány apróbb javítással dra- maturgiailag kiegyensúlyozot­tabb, s a mai nézőhöz szóló da­rabot kreáljon. A most látott Tamási darabnak az aránylag jól pergő, s humorral, poézis- sel, néhány esetben pedig jel­képekkel is átszőtt cselekmény­ből adódó összefüggésein túl van egy általános érvényű mon­danivalója is. Az átdolgozás ré­vén művészileg hitelesebbé vált a konfliktus, s a szereplők egy­más közötti kapcsolata is. Te­hát ha nem hibátlan, de egy­séges, jól ellenpontozott, mag­vas gondolatokat tartalmazó színmű kerekedett ki, s ezért tartjuk eredményesnek és fi­gyelemre méltónak Beke Sán­dor dramaturgiai munkáját. Természetesen akadnak bízó­nak különbizottsága az iroda­lom, a színművészet, a. filmmű­vészet, a képzőművészet és az építészet szakaszán. Díjat nyert például Geraszimov „Az embert szeretni kell“ című filmjéért, Sz. Narovcsatov és Szergej Or­lov verseiért, valamint P. Prosz- kurin „Sors“ című prózájáért. nyos kérdőjelek Is. Beke a Bab la Péter és a Kristóf közötti konfliktusban, amely lényegé­ben két életszemlélet összecsa­pása, egyértelműen az előbbi mellett teszi le a voksot, míg Ta­mási nyitva hagyja a kérdést, ugyanúgy, mint a Himnusz egy szamárral című novellájában. Tény, hogy ez az előadás nem egészen a már tudatunkba rög­ződött zengő nyeivezetű, lirizá- ló, misztikus és reális Tamásit idézi, viszont az eredeti darab hangvétele is feszesebb, kissé komorabb, mint a többi alkotá­sé. Kissé eltolódott — habár nem központi figura — Panna alakja, aki az eredeti változat­ban tipikus vénleány, itt vi­szont, főleg az első felvonás­ban szellemileg alig beszámít­ható típus jelenik meg. Beke Sándor rendezőként is értékes munkát végzett. Több­féle elemből ftragikus motívu­mok, humor, jelképek, reális és misztikus történetek) ötvöz­te egységessé és sokszínűvé a játékot. Sikerült a színpadon is kellőképpen kidolgoznia, s el­hitetnie az emberek közötti kapcsolatokat, ezáltal pedig a jellemeket is. Kifogásként azt róhatjuk föl, hogy a darab hangvétele jóval expresszívebb, hangosabb annál, amit egy Ta­mási-mű elbír. Főleg Lázár és Boróka jelenetére gondolok, amely a fülünket bántja indu­latos, szinte acsarkodó dialó­gusaival. Nikita figuráját is túl har­sánynak találom. Ez a hang­vétel nem jellemző a székely góbékra, akik bölcs meglátásai­kat, de vicceiket és fájdalmas érzéseiket is sokkal finomab­ban, csendesebben mondják el Tamási Áron műveiben. A színészek játékáról ezúttal is elsősorban jót mondhatunk. Csendes László Balla Pétere aprólékosan kidolgozott alakí­tás. Elfogadható a kezdetben szokatlannak tűnő dikclója is, habár nem vagyok biztos ab­ban, hogy okvetlenül szükséges ez az állandó nyomatékos hangsúlyozás. Élete első jelen­tősebb szerepében Mák Ildikó (Boróka) az előadás második részében győzött meg arról, hogy tehetséges, szép remé­nyekre jogosító színésznő. Az est egyik figyelemre méltó tel­jesítményét szerintem Gyurko- vics Mihály nyújtotta, aki Amb­rus szerepében egyszerre tudott fájdalmasan konkrét és titok­zatos emberré lenni. Sikeres karakteralakítás Várady Béla (Büllents) és Lengyel Ferenc (plébános) játéka is. Elisme­réssel szólhatunk Gombos Ilona (Sári), Köoesdi Szabó Marika (Rozáli) és Érsek György (Kristóf) teljesítményéről is. Horváth Lajos újra bizonyítot­ta sokoldalúságát és tehetsé­gét. Ideje lenne már őt „felfe­dezni“ az eddigieknél igénye­sebb szerepekben is. Kovács József (Lázár), László Géza (Niktta) és Tamás Jolán (Pan­na) a már említett harsányabb hangvétel ellenére — amely nemcsak az ő hibájuk — ,színé- szileg aránylag jól kidolgozott figurákat keltettek életre. Külön elismerés illeti Kopócs Tibor művészi munkáját, aki a hagyományoknak mondható szé­kely motívumokból, korszerű eszközökkel a színpadi játék szempontjából és vizuálisan is magas fokú elismerést érdemlő díszleteket tervezett. SZILVÄSSY JÓZSEF JUBILEUMI ÜNNEPSÉG A hét végéin rendezik meg a Szenczi Molnár Albert napokat KULTURÁLIS HÍREK Mák Ildikó és Csendes László a színmű egyik jelenetében. (Bodnár Géza felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents