Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-14 / 243. szám, hétfő
EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN A NAGY SIKEREK NEGYEDSZÁZADA Ezekben a napokban, pontosan október 7-én ünnepelte szomszédunk, a Német Demokratikus Köztársaság népe s vele együtt az egész szocialista közösség annak 25. évfordulóját, hogy német földön létrejött az első békeszerető, demokratikus állam, amelyben a hatalom a parasztsággal és a többi dolgozó réteggel szövetségben álló munkásosztály kezébe került. Tulajdonképpen ezt az évfordulót nemcsak mi ünnepeltük, hanem megemlékezhettek és meg is emlékeztek róla világszerte azok az erők is, amelyek ezt szívügyüknek, s ami nem kevesebb, létérdeknek, a béke megőrzése, a világ minden táján érvényes érdekének tekintik. Olyan földön jött létre ugyanis az új állam, amely századunkban két ízben Is tűzfészke volt a világon végigsöprő, mérhetetlen emberi és anyagi áldozatokkal járó háborúnak. Az NDK egész eddigi politikája arról tanúskodik, hogy innen már nem fenyeget veszély, sőt mi több, ez az ország szilárd alkotó eleme lett a szocializmus táborának, s így egyik fáklyavivője a béke ügyének. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az utóbbi időben rendkívül fontos szerződések aláírásával az alapvető kérdésekben normalizálódtak kapcsolataink a másik német állammal, az NSZK- val, akkor —? bár egy pillanatra sem feledkezünk meg a militarista és revansista erők hol leplezett, hol nyílt aknamunkájáról — nyugodtabban, derűsebben tekinthetünk a jő vő eJébe. A Német Demokratikus Köztársaság népe az ország fennállása óta jelentős sikereket ért el buktatókkal teli útján. Ezekhez a sikerekhez az ünnep alkalmából kifejezték sze- rencsekívőnataikal pártunk és államunk vezetői is. Husák és Štrougal elvtárs távirata a többi között leszögezi: „A CSKP, Csehszlovákia kormánya és népe továbbra is intenzíven fejleszteni fogja országaink barátságát és együttműködését a szocialista közösség egységének és felzárkózottságának további megerősítése, a világ haladása és békéje érdekében, két országunk népének javára.“ A LEGNAGYOBB ÁLDOZATOKAT VÄLLALÓ B AIR ÁT SÁG Hadd térjünk vissza legalább röviden a kárpát-duklai hadművelet 30. évfordulója alkalmából Svidníken megrendezett ünnejjséghez. Ez nyitotta meg ugyanis a hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadítása jubiláris megemlékezés-sorozatát. A duklai hágóért vívott, nagy áldozatokat követelő csata, amelynek győzelme után hazánk területére léptek a szovjet csapatok és a Szovjetunióban harcoló első csehszlovák hadtest katonái is, bizonyos értelemben szimbolikus jelentőségű. Jelképezi azt, hogy a Szovjetunió politikájában, s ez vonatkozik katonai politikájára is, a racionális elképzelések mellett szerephez jutottak olyan értelmi és érzelmi momentumok is, amelyek előterében az antifasiszta harcot, a nemzeti felszabadító küzdelmet vállaló népek megsegítésének törekvése állt. Konkrét esetben, a kárpát- duklai hadművelet esetében ez a momentum lett a meghatározó tényező. Többen és több ízben hangsúlyozták ezt már, legutóbb éppen Svidníken egy szovjet katonaember, P. F. Batyieklj, a Szovjetunió mar- sallja, az ünnepségen résztvevő szovjet katonai küldöttség vezetője. Nem kellett érzelmi húrokat pengetnie, ennél többet mondtak a csak látszólag száraznak tűnő tények. Batyickij marsall hangsúlyozta, hogy a szovjet főparancsnokság eredetileg nem tervezett a Keleti-Kárpátokban támadó hadműveletet. Csehszlovákiát úgy akarta felszabadítani, hogy északról, Krakkó és Moravská Ostrava, illetve Magyarország felől, Bratislava és Brno irányában bekerítő hadművelettel vagy visszavonulásra, vagy teljes felszámolásra ítélte volna a Csehszlovákia egész keleti részében védelmi állásokat elfoglaló jelentős német erőket. Románia kiválása a háborúból és a Visztulái hídfőállások elfoglalása megteremtette ennek a feltételezett hadműveletnek kedvező kiindulópontját. A szovjet vezérkar azonban tekintetbe vette, hogy Szlovákiában a nép tömegei a kommunisták vezetésével fegyvert fogtak, s elkezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés. Változtatott hadműveleti tervein és 1944. szeptember 8-án az előző offenzí- va veszteségeit és fáradalmait még teljesen ki nem hevert csapatokkal támadásba lendült a Kárpátokban. „A háború volt résztvevői emlékeznek arra — mondotta Batyickij marsall —, hogy a kár- páf-duklal hadművelet nehéz hegyi, erdős terepen, őszi esőzésekben bontakozódott ki, amikor az utak járhatatlanok. Az ellenfél, aki előre elkészített védelmi állásokra támaszkodott, ádáz ellenállást tanúsított. A testvéri barátság érzéseitől és az internacionalista szolidaritás eszméitől lelkesített szovjet katonák feltartóztathatatlanul előre törtek a Duiklai-hágó irányában... Az ellenség megsemmisítő vereséget szenvedett és kiűztük a Duklai-hágóból. 1944. október 6-án az első csehszlovák hadtest katonái, vállvetve a szovjet 38. hadsereg harcosaival, Csehszlovákia területére léptek és megkezdték a harcot végleges felszabadításáért.“ GAZDASÁGI ÉS TUDOMÁNYOS MŰSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉS Az elmúlt héten a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége látogatott el hazánkba Huszár István, az MNK Minisztertanácsa alelnükének vezetésével. Prágában majd Bratislavában részt vett a magyar gazdaság és technika napjai megnyitásán, amelyeket közösen szervezett a magyar és a csehszlovák kereskedelmi kamara. E napok keretében csak Prágában mintegy 50 előadás hangzott el, elsősorban a gépipar, a számítótechnika, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kérdéseiről. A csehszlovák szakemberek rendkívül nagy érdeklődést tanúsítottak az előadások iránt, több mint 650 műszaki dolgozónk, kutatómunkásunk és termelésszervezőnk vett részt rajtuk. A magyar miniszterelnökhelyettest különben többek közölt fogadta Ľubomír Štrougal, csehszlovák miniszterelnök is. Számos kérdést megvitattak, főleg a két ország kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködése további elmélyítésével kapcsolatban. Szlovákiai látogatása során Huszár elvtársat fogadta Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke is, s ezen a találkozón szó esett a dunai közös vizierőmű építésének előkészületeiről. Különben ez a téma nagy szerepet vitt a csehszlovák—magyar gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyesbizottság ülésén Is. Ezen kívül foglalkoztak a gépipari, és általában a gazdasági valamint a tudományos-technikai együttműködés kérdéseivel. Nem vitás, hogy ez a látogatás, az élénk elvtársi és baráti eszmecsere és a magyar gazdaság és technika nagyon tartalmas napjai is hozzájárulnak a két ország együttműködésének további megszilárdításához. (gály) TFR "ťg TBC TF8 ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI NEMCSAK EMLÉK... Mindannyian jól tudjuk, mit jelent számunkra és nemzeteink számára 1944. október 6-a. Ezen a történelmi napon, a kárpát-duklai hadművelet véres harcai közt a Szovjetunióban megalakult katonai egység hazai földre lépett. Most, harminc év után, a duklai harcok közvetlen résztvevői felelevenítik a súlyos harcok emlékeit. Emlékeztetik a fiatal nemzedéket, hogyan függ össze népünknek a II. világháború idején folytatott harcit a szocialista mával. Viktor Candrák tiszt, a duklai harcok közvetlen résztvevője így emlékezik az átélt súlyos harcokra: „1943-ban egységünket beosztották az ún. biztosító hadosztályba és kiküldték a keleti frontra. Egyikünk sem akart harcolni a szovjet hadsereg ellen. Már akkor tudtuk, hogy a Szovjetunió területén létrejött a csehszlovák katonai egység. Arra törekedtünk, hogy mielőbb eljussunk ehhez uz alakulathoz és így közvetlenül segítsük hazánk felszabadítását. Az a szándékunk, hogy átmegyünk, a szovjet hadsereg oldalára, csak 1944 áprilisában sikerült. Ágyúinkat főállásokban hagytuk, és mint gyalogos alakulat mentünk át a szovjet hadsereghez. Nem tartott sokáig és egységünket beosztották a III. csehszlovák dandárba. Kamenyec-Podolszkij térségében és később Sadagora térségében (Lengyel Népköztársaság) tábori kiképzést kaptunk, felkészültünk a harci bevetésre. Erre 1944. szeptember 8-án került sor, amikor mint tüzér üteget bevetettek minket a Krosznov melletti harcokba. A dicső és hős szovjet hadsereggel együtt arattuk az első har- . ci sikert. Ogy tűnt nekünk, hogy ilyen sikerekkel háromnégy nap alatt PreSovban leszünk. Ebben tévedtünk. A németek a Duklai-hágóban erős védelmi állást építettek ki, és megállították előnyomulásunkat. Súlyos, elkeseredett harc kezdődött. Minden darab földet a mi és a szovjet katonák vére öntözött. A szívósság és a harciasság azonban nem ismert határokat. Az otthon, a haza szabadsága iránti vágy nagy erővel űzött előre. A szovjet katonák és a mieink is elszántan harcoltak. Tudtuk, hogy egyedül a Duklai-hágőn keresztül hozhatjuk meg hazánk szabadságát. > A tüzérek számára Itt különösen súlyos harcok voltak. Az utak járhatatlanok és az egész hágó szűk. Ágyúinkat, a 122 mm- es szovjet tarackokat fától fáig, tisztástól tisztásig helyez- getlük át. Ilyen tüzelőállásokból semmisítettük meg azután a németek állásait, géppuskafészkeit, Bujtársatm tízezrei vesztették életüket ebben a súlyos harcban. A csehszlovák és a szovjet katonák közös harcban, közösen ontott vérrel pecsételték meg nemzeteink hűségét, és súlyos áldozatok árén hozták meg nekünk a szabadságot. Viktor Candrák tiszt nehéz harcokon ment keresztül a Dukiai-hágó környékén, ahol szabadságunk született. Derekas helytállásáért a Vörös Zászló Érdemrend és hét további kitüntetés és érem tulajdonosit lett. Mint a CSKP KB tagja, ma is a duklai harcok, a Szovjetunió és a haza iránti szeretet szellemében neveli az ifjú nemzedéket, hogy helyesen értelmezzék október 6-ának nagy történelmi jelentőségét. —gf^ Nevük, hősiességük örökké él Dukla. Mennyi fájdalom és öröm rejlik e szóban. Magában foglalja a múltat, a jelent, és a jövőt. A szabadságunk kapuja. A 80 napig tartó harcokban a szovjet hadsereg halottakban és sebesültekben 86 000, és az első csehszlovák hadosztály 6300 katonát vesztett. A 20 km széles és 80 km mély fronton patakokban folyt a vér. A csehszlovák és szovjet katonák harci, s a két nép igazi barátsága itt vérrel pecsételődött meg. A csehszlovák katonák közül, akik Szokolovtói űzték az ellenséget, sokan az államhatár közvetlen közelében estek el. Testük hazai földben pihen. Az ő nevüket, hősiességüket és a szovjet nép segítségét őrzi a duklai emlékmű, szabadságunk kapujának bástyája. A kommunista Jasiok Szilárd jellemű, vidám kedvű, rátermett parancsnok volt. A Fryšták mellett született 1919. február 8-án. A Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységhez 1942 tavaszán érkezett meg. Amikor először indultak a frontra, gyűjtést rendeztek, hogy saját harckocsit vásárolhassanak. Jasiok az ösz- szes pénzét odaadta azzal a kikötéssel, hogy abban a tankban majd ő Is helyet kap. A parancsnok megígérte. Amikor a szokolovói harcok után harckocsikat kaptak, Jasiok tankos lett. A kijevi harcokban egy tigris páncélost, négy géppuska- fészket és három páncéltörő ágyút semmisített meg. Bár harckocsija találatot kapott, tovább folytatta a harcot. A duklai hadműveletekben mint az első harckocsi század parancsnoka vett részt. Az utolsó harcát az 578-as magaslaton vívta. Századának gépeit harc- képtelenné tették a német aknák és a mély mocsaras talaj. Jasiok harckocsija azonban feltartóztathatatlanul tört előre, ötven méterre az ellenség állásától, 300 méterre a csehszlovák államhatártól két találatot kapott. A parancsnok az égő harckocsiban lelte halálát. In memoriam a CSSZSZK Hőse címmel tüntették ki, és századossá léptették elő. Teljesítette katoinai esküjét Csak néhány hetet töltött a hadosztály első dandárjának élén, de ez alatt az idő alatt is bebizonyította parancsnoki rátermettségét. Jaroslav Vedral Sázavský tábornokot saját kérésére küldték a keleti frontra, ahol beosztását szeptember 19- éin foglalta el. Amikor a dandár második zászlóaljának felderítő! — akiknek Nebiljak szakaszvezető volt a parancsnoka —, október 6-a reggelén elérték az államhaLárt és kitűzték a nemzeti zászlót, Sázavský tábornok a helyszínre sietett. Valamivel később autóba ült, hogy elfoglalja új parancsnoki figyelőállását és irányítsa a harcokat. Az államhatár elhagyása után mintegy 150 méterre gépkocsija aknára futott. A tábornok hazai földön vesztette életét Az interbjrigadista hadnagy Vendelín Opatrný nem tartozott a legfiatalabbak közé, mégis mindenütt személyes példamutatással járt az élen. Harcolt a spanyol polgárháborúban, Szokolovónál, Kijevnél, és a Duklán, ahol a géppuskás századnak volt a parancsnoka. Bátor, kommunista helytállását, hősiességét különösen az 534-es magaslaton mutatta meg, ahol több ellentámadást vert vissza századával. Géppuskásai bátran és hősiesen harcoltak a Duklalhágó, Vyšný Komámik és Kraj* ná Porúbka elfoglalásánál, ahol századpurancsnokuk édetét kiöl* totta az ellenség golyója. A kijevi harcokért hadike1 resztet kapott, halála után pe* dig a CSSZSZK Hőse címmel tüntették ki. I A zászlóaljiparaincsnoik Jozef Kholl törzsszázados Közép-Keleten harcolt. Saját ké= résére 1943-ban a Szovjetunióban megalakult csehszlovák ka^ tonai egységbe osztották be. A kijevi harcokban mint az elsfj zászlóalj parancsnoka vett részt* s parancsnoki rátermettségéről jó tanúbizonyságot tett. Zászló1 alja, amely a fő Irányban támadott, elsők között ért ki á Dnyeperhez. Egysége ar 534-es magaslaton. Is derekasan helytállt. A Hirov* hegy (Hyrowu Góru) elfoglalásáért indított támadásban hő* siességével, példamutatásával vitte rohamra zászlóalját. Á csúcsot elfoglalták, de a zászló* aljparancsnok életét egy gránátszilánk kioltotta. Halála utáii a CSSZSZK Hőse címet kapta» —né-* Hazai földön
