Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-11 / 241. szám, péntek

Nagy falu kis otthona Látogatás egy szövetkezeti klubban Nemrég, amikor a Dvory nad Žitavou-i (Udvarát) Hnb irodá­iéba benyitottam, Béták József elnök éppen távozni készült. Miután bemutatkoztam, az órájára pillantott és sajnálkoz­va mentegetődzütt. — Mindössze fél óráig állha­tok a rendelkezésére, ugyanis Újvárba kell mennem. — Annyi talán elég lesz — feleltem. — Csupán a művelő­dési otthonról szeretnék né­hány szót hallani. A részlete­ket megtudom a vezetőjétől. — Szóval a szövetkezeti klub­ról — nézett rám félig kérdez­ve, félig magyarázva. — Arról — válaszoltam, meg­értve, hogy ebben a faluban a művelődési otthon szerepét a szövetkezeti klub tölti be. — A régi, úgynevezett kul- túrház nagyon öreg volt — vá­laszolta legyintve —, a tetőzet beázott, a falak nedvesek vol­tak, nem jót érezték benne magukat az emberek.' — S az új épület? Mennyibe került? — Körülbelül 3 millióba. A szövetkezet építette, de félmil­liót pótolt hozzá a járás is az­zal a céllal, hogy az egész falu művelődési otthona legyen. Közben elindultunk a szövet­kezeti klubba. Béták elvtárs az új mezőgazdasági iskolát, a ti­zenhét tantermes alapiskolát, a szolgáltatások házát, a több tíz kilométer hosszú járdát és a portalanított utcákat említette. Azokat a létesítményeket, ame­lyek az elmúlt évek során épültek. A szövetkezeti klub előtt, az utca jobb felén és bal felén is nagyon sok személyautó par­kolt. — A nagyteremben jelenleg iskolázás folyik — tájékozta­tott Szmatana Lajos, a klub ve­zetője már bent, az épületben. — Ebben az évben a helyi jel­legű iskolázásokkal együtt ez már a huszonhetedik. Iratokat keresett elő, majd a különböző akciókat kezdte so­rolni. — Szeptember 15-ig többek közölt 98 gyűlés, ti színielőadás, 3 kiállítás, 18 táncmulatság, 12 teaest és néhány lakodalom volt itt. A színdarabok közül négyet a Magyar Területi Szín­ház, kettőt a Nitrai Kerületi Színház művészei adtak elő. A kiállítások közül a legutóbbit, melyet a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 30. évfordulójának a tisz­A NÉPDAL ÜNNEPE A „Tavaszi szél vizet áraszt" döntője előtt Holnap rendezik meg a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának nagytermében a Tavaszi szél vizet áraszt elneve­zésű népdalverseny IV. országos döntőjét. A verseny iránt Országszerte komoly érdeklődés nyilvánul meg, s ezért kértük meg Dr. György Istvánt, a CSEMADOK KB titkárát, hogy vá­laszoljon néhány, olvasóinkat is bizonyára érdeklő kérdésünk­re. • Milyen eélt követnek az országos népdalverseny meg­rendezésekor? — A csehszlovákiai magyar amatőr népdalénekesek IV. or­szágos versenyének, amelyet szövetségünk a Szlovákiai Nő- szövetség Központi Bizottságá­val, a Szlovákiai Földművesek Szövetsége Központi Bizottsá­gával és a Népművelési Inté­zettel együttműködve rendez, kettős célja van. Először: nyil­vános fórumot biztosítunk amatőr népdalénekeseink szá­mára. ahol bizonyíthatják ké­pességeiket, népdalaink iránti szeretetüket. Másodszor: szeret­nénk hozzájárulni népúalkultú­ránk közkinccsé tételéhez, s azt a versenyzők műsora által űjabb, eddig ismeretlen népda­lokkal és népdalváltozatokkal gazdagítsuk. • Van e valamilyen újdon­ság az idei versenyen az elő­zővel szemben? — Fontos tényezőként említ­hetjük meg, hogy az egész moz­galomban, de különösen az éneklőcsoportok számában az előző versennyel szemben je­lentős növekedés észlelhető. Míg az előző versenyben össze­sen ezer énekes, éneklőcsoport, illetve szereplő vett részt, ad­dig az ez idei versenyben ösz- szesen 1786 szereplő indult. De nemcsak a szereplők szaporod­tak meg, hanem a járási elő­döntőkön és döntőkön, vala­mint a három kerületi vetélke­dőkön résztvevő közönség szá­ma Is növekedett. A két évvel ezelőtti harmadik országos népdalversenyben azok az éne­kesek és éneklöcsoportok, ame­lyek versenyszámaikat nem a saját tájegységük népzenei anyagából válogattál^, háttérbe szorultak azokkal szemben, akik saját dalkincsük néhány számát adták elő. Ezért az idei versenyben az eddigi két kate­góriát még kétfelé választottuk, így minden kategóriában (szó­ló és csoportos ének) külön versenyeznek azok, akik nem a földrajzi hovatartozás alap­ján állították össze műsorukat és azok is. akik saját dallam­világukból, falujuk, tájegysé­gük népzenei anyagából vá­lasztották az előadandó dalo­kat. A versenyzők produkció­jának elbírálásánál a bíráló bizottság az előadásmódot, a műsor megválasztását, az into­nációt és a versenyzők fellépé­sét, illetve a közönségre gya­korolt hatását vette és veszi az országos döntőn is figye­lembe. Az idei népdalverseny meghirdetésekor felhívtuk a versenyzők figyelmét a népdal­gyűjtés lehetőségére is. Az ed­dig ismeretlen, vagy a tájegy sóghez kötött, jellegzetes, ke vésbé ismert dalluinváltozato- kat, s amelyeket az éneke­sek maguk kutattak fel, a hí ráló bizottság egy-egy külön ponttal jutalmazta. • Kik vesznek részt az or­szágos döntőn? — Az országos döntőt, amely­re holnap kerül sor a bratis­lavai Kultúra és Pihenés Park­jában, három kerületi és szá­mos járási döntő előzte meg. Néhány járási bizottság, tekin tettel a verseny iránti rend kívüli érdeklődésre, lárási se lejtezőket és elődöntőket is szervezett. Az országos döntő­be a nyugat-, a közép- és ke­let-szlovákiai kerületi döntőn legtöbb ponlszámot elért nyolc éneklőcsü'port és hét énekes jutott be. Rajtuk kívül vendég­ként fellép több meghívott éneklőcsoport és népi hangsze­res, valamint egv szlovák népi hangszeres trió is. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége megalakulásának 25. évforduló­ja tiszteletére meghirdetett verseny újabb lépést jelent előre népdal kincsünk megőrzé­se és népszerűsítése terén. E szépen kibontakozó mozgalom további fejlődése érdekében a mostani országos döntőn meg­hirdetjük a csehszlovákiai ma­gyar amatőr népdalénekesek V. országos versenyét, melyre 1976-ban kerül sor. —ér­teleiére az agitácíós központ­ban rendeztünk, most is meg­tekinthető. — Hány klubhelyiségük van? — kérdeztem. — Egy — válaszolta. — Ti­zenhéttől 21 óráig tart nyitva. Ebben színes tévé és társasjá­tékok szolgálnak az emberek szórakozási igényeinek a kielé­gítésére. Ezután a helyi lakosság kul­turális munkájáról érdeklődöm. — Az emberek nálunk elég­gé kényelmesek — magyarázta a klub vezetője. — A hivatásos művészek előadásait aránylag kevesen látogatják, az öntevé­keny művészeti munka iránt is elég gyér az érdeklődés. Aztán itt van a helyiségprobléma is. Nagyon sok az akció, de a he­lyünk, az kevés. — A helyiségek száma — Irodahelyiség, nagyterem, két kisterem és két vendégszoba a hatezer lakoshoz mérten való­ban kevés — állapítottam meg —, de egy két kulturális cso­port tevékenységére van lehető­ség. — A CSEMADOK helyi szer­vezetének tánccsoportja és észt - rádcsoportja is van, de a szín­játszás stagnál. Inkább a tele­víziót nézik az emberek. — S a szövetkezet vezetősé­ge? Gondoskodik-e a kulturá­lis és szórakozási igények ki­elégítéséről? — Arra nem panaszkodha­tunk. Amikor hivatásos művé­szek látogatnak el hozzánk, a szövetkezet vásárolja meg az előadást. Ezenkívül nyáron és télen is kirándulásokat rendez­nek. A klub vezetőjétől elköszön­ve gondolatban mérlegre tet­tem a kulturális és szórakozási igények kielégítését, valamint az aktív tevékenységet. Szerin­tem az előbbi nehéznek, az utóbbi kissé könnyűnek találta­tott. TOZSÉR LAJOS AZ Á R V A I T Á J F E S T Ö J E MÄRIA MEDVECKÁ 60 ÉVES Mária Medveeká festőmű­vésznő, a ŽIVOT képzőművésze­ti csoport tagja, egyike volt azoknak, akik elsőként igye­keztek következetesen megva­lósítani nálunk az 1959-es szo­cialista kultúra kongresszusá­nak képzőművészetre vonatko­zó programját. E program lé­nyege abban rejlett, hogy hívei a különféle képzőművészeti ki­állításokat a lehető legszéle­sebb körben ismertették a nép­rétegekkel, s eljuttatták a log- eldugottal>b helyekre is. Mária Medveeká — a ma már állami dí­jas és nemzeti művész — jó pél­dát mutatott: művei sok szlovák Mária Medveeká: TÉL (olaj, 1961) kisvárost, üzemet jártak be, ké peit igyekezett nem magának megtartani, hanem inkább köz szemlének kitenni. Az említett csoport közös kiállításain kívül több önálló tárlatot is rende­zett, többek között 1960-ban Nitrán és 1965-ben Liptovský Mikuláson. A művésznő, aki eredetileg tanítóként működött, tanulmá­nyait a bratislavai Szlovák Mű szaki Főiskolán kezdte, majd a bécsi Képzőművészeti Akadé­mián folytatta. Műszaki felké szültsége és természetes von­zódása a tájkép-, csendélet- és zsánerfestészethez már 1945 előtt megmutatkozott. Képein kezdettől fogva szülőföldjének, Oravának volt a rabja. Ennek ellenére valószínűleg döntő be­folyással volt rá neves tanárai­nak — Mallý. Schurmann és Struhár — a példája. Struhár szinte kizárólagos tájfestésze­tével, Mallý pedig jellegzetes „impresszionista realizmusával“ Igézhette meg. Medveeká mun­kássága máig ennek az irány­zatnak a jegyében folyik, mind­végig a realizmus jegyében. Ez a valósághűség azonban nem dogmatikus, nem kopírozható jellegű, hanem az évek során fokozatosan lazuló és enyhén stilizáló. Érdeklődési körének köz­pontjában mind­máig az árvái táj áll, de gyak­ran jelentkezik olyan olajké- pekkel is, me­lyeken az em­beri alakot he­lyezi előtérbe. Figurális kom­pozícióin az oml>ert általá­ban homlokné­zetben jeleníti meg, mintegy a lélekábrázoló arckép és a hátteret kitöltő táj szoros kap­csolataként. Az árvái Medve- dzie faluban élő művésznő nem egyszer örökítette meg az ot­tani vidék népét, ahogy mun­kájában verejtékezve hajlong szeretett földjén. Mind arcké­pei (szívesen fest gyerekeket is), mind tájképei, az árvái em­berekhez és tájhoz fűződő in­tim kapcsolatából erednek. Táj­képeinek eredeti sürített kék­jeit, zöldjeit későbbi portréi­nak élénkebb színezete váltot­ta fel. Képeinek hangulatát „az ár- vai nép számára oly közeli ki* egyensúlyozott nyugalom és csendes bánat“ jellemzi. L. GÁLY TAMARA Sok színű vaiiomaso A XX. század francia festészete k Csemeték (Tóthpál Gyula felvétele) A népek kölcsönös megérté­sét művészetük közvetlen meg­ismerése hatékonyan segíti elő. Ennek az eszmének jegyében, a bővülő csehszlovák—francia kulturális kapcsolatok eredmé­nyeképpen nyílt meg a bratis­lavai Művészetek Házában a XX. század francia festészeté­nek tárlata. A Párizsi Modern Művészet Múzeuma a két világ­háború közötti évek figurális anyagából küldte el hozzánk mintegy 30 festő 60 alkotását. Századunk a legforradalmibb kísérletek kora a tudományos, technikai, társadalmi, szellemi és művészeti élet terén. A XIX. század francia művészei is for­ró meggyőződéssel harcoltak a szabadságért, s az emberhez méltó életért. Emlékezzünk Duumierra, Delacroira és Ma- net-TG. A humanizmusért, s a békéért emelnek szót utódaik, a mai franciák, valamint a Ke­let- és közép-európai, hitleriz- mus elől Párizsba menekült festők is, akik zömben az Eco- le de Paris tagjai. C. H. Rouault 1871-ben a Kommün ágyúinak dörgése köz­ijén született egy párizsi pin­cében. „A magányos vándor“ lesz a XX. század első felében a francia expresszionizmus legnagyobb képviselője. Közel marad a néphez, s együtt érez az ölesetekkel. Parasztokat, szegény munkásokat fest és hatalmukkal visszaélő bírákat. Érzékenyen gyűlöli a gőg min­den fajtáját. Erkölcsi és embe­ri érzés ad etikai nagyságot és szépséget müvének, melyben a középkor spiritizmusa, roman­tikus szenvedélye és a modern expresszionizmus találkoznak. Itt most csak egy képet, a le­nyugvó nap színeiben izzó táj­ban felvillanó vörös épületet s az előtérben néhány jellegzetes alakot láthatjuk. M. Gromaire, a primitívek, a román és gót stí­lus rajongója. Matisse útmuta­tását követi. A Somme nál megsebesül, majd megfesti a nagyhatású Háborút. A kemény arcú, sisakos katonák olyanok, mint a háború őrült mechaniz­musának gépemberei. Erőteljes realizmus, szigorú vonalas szer­kesztés. a formák monumentá­lis ereje jellemzi a „Villanyos­ban“ sok arcú tömegét, a Pa­rasztasszony kossárral című al­kotását és a szögletes mozdula- tú munkásokat, a Kaszát fenő férfit. Mélyen humánus hangja őszinte, stílusa modern. É. Georg Légiháborúja vérfagyasz­tó látomás. Fantasztikus for­máival, színeivel és fényeivel Boscli gyötrő vízióit idézi. A- Marguet a tenger s a kikötők festője. A partok és hajók mo­dern poézisét, különös légkörét tiszta rajzú, áttetsző színek­kel érzékelteti. A. Dóráin tisz­ta, intenzív színekkel, markáns vonásokkal, szabad kézírással dolgozik. A portré elhanyagolt műfajához, s a fényárnvék új­raalkalmazásához fordul. Plasz­tikus férfialakjai, s női arcmá­sának szellemes francia bája megragadó. Komplex művészete kora egyik legsajátosabb, Jelen­sége. R. Dufyt a művészet ra­gadja ki józan polgári foglal­kozásából. Kezdetben az imp­resszionizmus hatása alatt fest tengeri jeleneteket. Szellemes megfigyelő. Friss színű vász­nain szinte élnek a fellobogó­zott gőzösök, tengerparti ünne­pélyek, a rafináltan rajzolt nyüzsgő emberek. A francia íz­lés, színkultúrá és ötletesség újkori képviselője, F. Desnoyer, 1938-ban csehszlovák ösztön­díjjal országunkba is ellátogat. Sajátos látomásaiban csodála­tos képzelete, bensőséges líra, hazája folklórja oldott ragyogó színekben hajlékony vonalak­ban ötvöződik. Az Álom mese­beli poézise fölött az orosz táj egv darabja feszül. Neve, mű­ve világjelentőségű. Ch. Snu- tine keserves gyermekkorából kiszakadva eljut Párizsba. Ideáljai Rembrandt és Courbet. Első képei a nyomort idéző csendéletek. Miután a cukrász­fiút felfedezik, egyik napról a másikra híres lesz. Témái to­vábbra is népi figurák, és a lealacsonyító helyzetükben áb­rázolt szolgák. Arcuk gyötrő szomorúságában saját drámá­ját vetíti ki. Bár nem rendez kiállításokat, nevének nemzet­közi csengése van. Tárlatun­kon csupán egv groteszk ön­arcképéből árad a meggyötört lélek kínja. Tál Coat-ot a há­ború borzalmai ihletik a dina­mikus Vérengzés és a Gyil­kosság képbefog! ulása. Mi ©gy híres portréjával ismerkedünk meg, amelyen G. Stein, az ame­rikai és a korabeli festők pár­tolóját monumentális eszközök­kel örökítette meg. Utrillo a Montmnrtre festője. Megkapó kifejezésnek a Mártírok hegyé­nek vedlettfalú szegényes há­zai, ismétlődő fekete ablakso­rai, a magányos utcák. Megle­pő költészet árad egy-egy öreg kocsmából, finom líra a kis terek karcsú templomai­ból. Legszebb „fehér korszaká­nak“ levegősebb, havas képei. A maga idejében a modern vá­ros portréistáia, kit naív fes­tőként tartanak számon. S. Va­lódon volt utcai árus, artista, festők modellje. Degas és Tou- louse-Lautrec látták rajzait. S tehetséget érezvén bennük, bíztatták. Valadnn kitartással rajzol, modelljei fiatal lányok, szomszédasszonyok. Később csendéletet is fest, szigorúan körvonalazva, üdítő dekoratív színekben, amiről három szép vászna győz meg. B. Buffet 1928-ban született. A magányos szomorú, koraérett művész hamar hátat fordít a Szépművészeti Iskolának, s he­lyette Rembrandtot, az expresz- szionizmust tanulmányozza. A szorongás, a meghnsonlottság kifejezője lesz. Vásznainak ko­moly, hideg a tónusa, merev vonásai kérlelhe'etlenek. A há­borútól való irtózás teszi éles­sé grafikáit. Az egyedüllét, az elembertelenedés tipikus figu­rái: a Festő és modellje, az Álló akt és az Asztalnál ülő iszákos ember mintha Camus korai regényeiből léptek volna ki. BÁRKÁNY JENÖNÉ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents