Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-11 / 241. szám, péntek

A fúrás, faragás, kalapácsolás kísérő jelensége a zűrzavar. Szanaszét heverő ládák, óriási papírtekercsek, magas létrák útvesztőjében botorkálok. A prágai J. Fuőík Kultúra és Pihenés Park kongresszusi palotájában sürgölődő iparosoknak, szerelőknek és munkásoknak van mit tenniük, hogy a „Szocialista Lengyelország harminc éve“ című kiállítás időben megnyíljon. Nem könnyű eligazodnom ebben a számomra szokatlan környezetijén, néhány perc múlva mégis megtalálom, akit keresek.

Wiktor Wojcziechowski, a kiállítás igazgatója már vár rám a tágas csarnok egyik bejáratánál, hogy a sajtóközpontnak berendezett csendes sarokba vezessen. Az asztalra készített iratkötegre mutatva felszólít; kérdezzek, szívesen válaszol kérdéseimre.

— Úgy tudom, a Lengyel Népköztársaság a prágaihoz hasonló nagyszabású kiállítást

— a moszkvai kivételével — külföldön még nem rendezett. Ezért is várja lakosságunk nagy érdeklődéssel a néhány nap múlva megnyíló expozíciót, melynek elsősorban a küldetése felől érdeklődöm.

— Az október 12 és 27 között megtekinthető prágai kiállításunk a szocialista Lengyelország mai életére, gazdasági, tudományos és műszaki téren elért eredményeire hívja fel a figyelmet — hangzik a válasz. — Arról Igyekszik meggyőzni a látogatót, hogy az elmúlt három évtized során nem ültünk ölhetett kézzel. Ennek köszönhető, hogy ma a világ legfejlettebb iparával rendelkező első tíz ország közé tartozunk. Több iparágunk korszerű termékei világviszonylatban is helytállnak.

Ezeket az eredményeket főleg a KGST-ben tömörült szocialista országok szoros együttműködésének, a tagországok kölcsönös támogatásának köszönhetjük. Kiállításunk a nemzetközi integráció keretében ezeket a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainkat is hangsúlyozza. Egyszersmind Lengyelország és Csehszlovákia fejlődő kooperációjára, a termelés szakosításának és a nemzetközi munkamegosztásnak az előnyeire is rámutat.

Évről évre növekvő árucsereforgalmunk is ennek az együttműködésnek az eredménye. Ellenértéke az 1971—73-as években meghaladta a 3,6 milliárd devizazlotyt, ami a terv 33 százalékos túlteljesítésének felel meg. Az idén további 20 százalékos emelkedést irányoz elő a terv, úgyhogy Csehszlovákia

— a Szovjetunió és az NDK után — ma Lengyelország harIntegráció a gyakorlatban

madik legnagyobb kereskedelmi partnere.

— Főleg milyen árucikkek cserélnek gazdát országaink között?

— Míg a háború utáni éveikben nyersanyagokat és tüzelőanyagokat szállítottunk Csehszlovákiába, az évek során iparunk fejlesztésével arányban a gépeink és berendezéseink iránti érdeklődés is állandóan fokozódott. Az árucsereforgalmat természetesen kedvezően befolyásolja a termelés szakosítása, melynek jóvoltából pl. a kénsav előállítására szolgáló berendezéseinknek, sőt komplett gyárainknak Csehszlovákiában is évek óta nagy megbecsülésben van részük.

Elektrogépiparunk termékeiért, cukorgyárainkért, feketeszenünkért, vagy . akár villanyáramunkért sörgyárakat, kohászati és és vegyipari gyártmányokat, számítástechnikai berendezéseket hozunk be Csehszlovákiából.

De ezen túlmenően is igyekszünk egymás segítségére' lenni. Lengyelország Csehszlovákiának többek között fémmegmunkáló gépeket, emelő- és

közlekedési berendezéseket, útépítő és mezőgazdasági gépeket, személygépkocsikat és nagy mennyiségű közszükségleti cikket is szállít. Minthogy pedig Csehszlovákiában kevés a munkaerő, 12 ipari üzem — pl. a tušimicei II. villanyerőmű, a prágai húskombinát, a nerato- vicei Spolana és a bratislaval Slovnaft újabb petrokémiai üzemei, sőt vízgátak építéséhez is segítséget nyújtunk.

Ezekkel az építkezésekkel korántsem mondtuk ki az utolsó szót. Dolgozóink a közutak és autősztrádák építéséből ugyancsak kiveszik részüket, és jóleső érzéssel közölhetem, hogy lelkiismeretes, színvonalas munkájuk általános elismerésnek örvend a csehszlovák szakemberek körében. Ezért rövidesen további 14 üzemet — pl. Nymburkbun vasúti műhelyeket, a zálužíi vegyi kombináthoz finomítót, Jablonecben csomagoló üzemet, Poőeradyn további erőművet stb. — kezdtünk építeni.

— Még milyen előnyei vannak a gyakorlatban az országaink közötti integrációnak?

— Együttmükődé'di'-'i' ma

már országaink népgazdaságának szinte valamennyi ágazatában érezteti áldásos hatását. Vonatkozik ez különösen az olyan nyersanyagokra, amelyekben Csehszlovákia nem bővelkedik. A lengyel rézérc és szén fejtésére vonatkozó szerződéseink, valamint a rézgyártó üzemek felépítése Lengyelországban csehszlovák segítséggel, mindkét fél részére rendkívüli előnyükkel jár. Csehszlovákia így hosszú évekre előre biztosít ja nyersanyagszükségletét és minthogy az országaink közötti távolság elenyésző, a szállítási költségek sem okoznak különösebb gondot.

Több hasonló példát is felhozhatnék még, melyek igazolják, hogy a két egymással szomszédos szocialista országnak a kulcsfontosságú gazdasági kérdések iránti érdeklődése a legigényesebb problémák hatókon vabb megoldását is lehetővé teszi. Ez az elv teljes egészében érvényes a lengyel— csehszlovák tudományos-műszaki együttműködésre is, melyet éppen ezért kormányaink is élénk figyelemmel kísérnek. A szakosítást és a kooperációt szabályozó szerződéseink alapján pl. a Lengyelországban előállított tengeri hajók motorjainak több alkatrészét Csehszlovákia gyártja. A traktorok, kombájnok, tehergépkocsik, építészeti gépek, a nagy teljesítményű villanymozdonyok, a konténerek stb. ma már ugyancsak közös munkánk eredményeinek köszönhetők.

— Kétségtelen, hogy még nem merítettük ki együttműködésünk lehetőségeit. Milyen

A revúcai Lykotex Üzem dolgozói az idei első nyolc hónapban sikeresen teljesítették tervfeladataikat. Az idén 450 ezer négyzetméter poliamid- szálból készült Rekos-szőnye- get gyártanak. Az üzemben műszaki célokat szolgáló lenvásznat is gyártanak, amelyből az idén több mint 2 millió négyzetméter késiül. A revúcai Lykotex Üzem az elért eredmények alapfán a kelet-szlovákiai kerület legsikeresebb üzemei közé sorolható. A sikerek nagy része a női dolgozók érdeme, akik az alkalmazottak 70 százalékát képezik. Felvételünkön: Mária

Koői'sová szövőnő, az ifjúsági szervezet tagja íjiunka közben.

(Felvétel:

A. Haščák — ČSTK)

hasznos formák bevezetése várható még?

— Nagy tartalékok mutatkoznak a lakásépítkezésekben. Elsősorban az új műszaki előírások egységesítésére, a köny- liyű konstrukciók bevezetésére, valamint bizonyos gépek gyártásának további szakosítására gondolok. A mezőgazdasági termelésben a fejlődés a vegyipar további szakosításával volna elérhető.

A gazdasági és tudományosműszaki egy ü t tműködésünket szabályozó lengyel—csehszlovák bizottságot jelenleg két probléma is foglalkoztatja. Az egyik az 1976—80-as évekre vonatkozó népgazdasági tervek koordinálása lesz. Eszerint cél* szerű volna, hu az országaink közötti árucsere üteme fokozódna, hogy az árucsere értéke évente elérje a 4 milliárd devizazlotyt. A már meglevő mezőgazdasági és megmunkáló gépek előállításának, a különböző fémek feldolgozásának, és több elektronikai mérőkészülék gyártásának szakosítási szerződéseit meghosszabbítjuk. További feladat az építőipari termelés programjának pontosabb koordinálása. Ez a gyors fejlődés biztosítása szempontjából elengedhetetten követelmény.

Még sok mindenről be*

szélhetnénk. Például a tran- zitszolgáltatásokról. Ez év

februárjában írtuk alá az erre vonatkozó hosszú lejáratú együttműködésünkről — a lengyel árunak Csehszlovákián keresztül, a csehszlovák árunak a lengyelországi kikötőkbe való szállításáról — szóló széf* ződést, mely 16 évig, pontosan 1990-ig marad érvényben. Tellát mindkét fél részére rendkívül előnyös.

A tudományos-műszaki együtt- iftüködés keretében gyakran tárgyalunk környezetünk védelméről. Ennek a problémának a megoldása közös érdek, hogy megakadályozzuk vagy megelőzzük folyóink és a levegő hibánkon kívül történő szeny- nyeződését.

— Feltételezhető tehát, hogy ez a kérdés sem kerüli el Illetékes szerveink figyelmét és mielőbb Javulás várható ezen a téren Is?

— Igen, meggyőződésem, hogy erre is mielőbb sor kerül. Az erre vonatkozó közös program kidolgozása — tudomásom szerint — mindkét ország sajátos körű 1 m én y el nek figyel entbevé- telével már folyamatban van. Erről egyébként — csakúgy, mint fenti tájékoztatásaim igazáról — a harminc esztendős múltúinkra visszapillantó, jelenünket is bemutató kiállításon mindenki személyesen is meggyőződhet. KARDOS MÁRTA

A

mint azt a csehszlovák népgazdaság tudományos-műszaki fejlesztésével kapcsolatban a CSKP KB és az SZLKP KB májusi plenáris ülésének határozata Is hangsúlyozza, a társadalmi munkatermelékenység további növelésének egyik legfontosabb eszköze a munka komplex szocialista racionalizálása. Az ésszerűsítési intézkedések egyrészt feltételeket, alapokat és források teremtenek a tudományos-technikai forradalomhoz, másrészt pe* dig számos ésszerűsítés annak eredményeként jöhet létre.

Konkrét példák bizonyítják, hogy az ésszerűsítéssel milliós megtakarításokat lehet elérni a termelésben és az irányításban. Az SZSZK Iparügyi Minisztériumához tartozó vállalatok például 1973-ban 3600 relatív dolgozót és 178 millió korona önköltségeit, az Építésügyi Minisztérium vállalatai pedig 5000 relatív dolgozót és 286 millió korona önköltséget takarítottak meg. Az utóbbi minisztérium ebbeai az évben 6200 relatív dolgozó és 280 millió korona önköltség megtakarítását irányozta elő.

Az önköltségek takarékosabb felhasználásában jelentős szerepe van a tüzelőanyag és az energia ésszerű felhasználására irányuló mozgalomnak. Ezt az elsődleges energetikai források hiánya is kikényszeríti, ami a kapitalista világban energiaválsággá csúcsosodott ki, melynek keretében a kőolaj, a földgáz és a villamos energia ára aránytalanul megnövekedőt!. Nálunk az energia gazdaságos felhasználásának szükségességéről csak az utóbbi időben kezdtünk beszélni. A pártszervek határozatai, valamint a tüzelőanyag- és energiafelhasználás állami ésszerűsítési programja úgy fogalmazzák, meg ezt a kérdést, mint napjaink kategorikus követelményét.

Eddig a tüzelőanyag- és energiamegtakarításban jobb eredményt értünk el, minit amilyent feltételeztünk. Minden jel arra mutat, hogy a tüzelőanyag- és energiafelhasználás állami ésszerűsítési programjában előirányzott feladatokat még ebkülönösén kedvezőtlen ez az arány.

• Ugyancsak jelentősek a gyártmányfejlesztéssel és a termelési programok felújításával kapcsolatos ésszerűsítési intézkedések. A becslések szerint gyártmányaink 30 százaléka eléri a világszínvonalat. A többinél korszerűsítésre, vagy műszaki szempontból új termékek gyártására van szükség. Az elavult termékek gyártására fordított munka drága pazarlás. Az ilyen

kodás javítását is érinteniük kell. A fémhulladékok felhasználása a mi feltételeink között nagy jelentőségű, mert nyersanyagalapunk korlátozott, arról nem is beszélve, hogy a hulladék f ém ekbő 1 összehasonl í tha tat- lanul olcsóbban termelhető új lém, mint az ércekből.

A komplex szocialista racionalizáció további jelentős szakasza a munkaszervezés és a munkamódszerek tökéletesítésé, valamint az új technika bevezeAz ésszerűsítés és a korszerűsítés állandó feladat

ben az évben teljesítjük. 1970- ben például 1 millió korona értékű bruttó termeléshez még 200,9 tonna átszámított fűtőanyagra volt szükség, 1973-ban viszont már csak 186,6 tonnát fogyasztottunk. Ehhez a sikerhez kisebb vagy nagyobb mértékben gyakorlatilag valameny- nyi termelési ágazat hozzájárult. A sviti Chemosvit vállalatban például megszilárdították a fő termékekre eső energiafogyasztás normáját, s ma az egy tonnányi termelésre a korábbi 1150 kWó helyett csak 1115 kWó-t fogyasztanak. A Piesoki Gépgyárban hasonló jó eredményt értek el az öntvények feldolgozásánál.

E sikerek ellenére tudatában vagyunk annak, hogy számos iparilag fejlett államban egyes termékek gyártásához sokkal kevesebb energiát fogyasztanak, mint nálunk. El kellene érni az energiafelhasználás világpara- m ét ereit az acélgyártásban, a vegyiparban és néhány további szakágazatban, ahol számunkra

hiányosságok kiküszöbölésére szolgáló beruházások nagyon hatékonyak, és hamar megtérülnek. A céltudatos gyártmányfejlesztés egyúttal a bel kereskedelem jobb ellátását, s a fogyasztók fokozottabb elégedettségét is lehetővé teszi.

A hagyományos gépipari tér melést folytató csehszlovák népgazdaságban rendkívüli jelentősége van továbbá a férnek takarékos, ésszerű felhasználásának. Közismert, hogy egyes termelési ágazatokban nálunk sokkal nagyobb a fém fel használás mint az iparilag fejlett államok összehasonlítható ágazataiban. Ugyanolyan termék gyártásához néha kétszer-háromszor több fémet használunk. Az ésszerűsítési intézkedések ezen a szakaszon nem vonatkozhatnak csupán a felhasznált fémek nt en n y i s ég é n ek csökkentésére a gyártott gépek és termékek használati tulajdonságainak megőrzése mellett, hanem magát a kohászati termelést és a fémhulladékokkal .való gazdállése az irányításba. Ezen a szakaszon meg kell teremteni az összhangot az ésszerűsítési irányzatok, valamint a tudományos munkaszervezés módszerei között. Ennek a közös igyekezetnek elsősorban a munkahelyek optimális elrendezésére, s a szükséges munkaidő maximális csökkentésére kell irányulnia. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szocialista ésszerűsítés egyik legfontosabb célja az emberi tényező teljes és sokoldalú kihasználása a termelésben, elsősorban a dolgozók szakképzettségének, ismereteinek, tapasztalatainak érvényesítése által.

Ezzel összefüggésben azt is hangsúlyozni kell, hogy a munkafolyamatok éss z erűsí t és ób en nemcsak a termelés intenzitásának növeléséről, társadalmi munkamegtakarításról van szó, hanem a nehéz és megterhelő munkák elhárításáról, az egészségtelen munkakörnyezet és az egyhangú, monoton munka felszámolásáról is. Ebben nyilvánul meg a szocialista ésszerűsítés humápus jellege. A termelékenység növelése és a gazdasági megtakarítások elérése mellett nem kevésbé fontos célunk a munka megkönnyítése és a munkakörnyezet feltételeinek a javítása.

Általában megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években jelentős eredményeket értünk el az alapvető munkafolyamatok gépesítésében és automatizálásában. Ennek ellenére a népgazdaság számos ágazatában egyes munkaszakaszokon még mindig alacsony fokú a gépesítés. A kisegítő munkák, a szállítások, a csomagolás és a raktározás szakaszán csaknem egymillió dolgozót foglalkoztatunk. A raktárgazdaságban 110 000 raktárunk van 385 ni2 átlagos alap- területtel, míg u világstandard 3 000 m2. Ennek következtében a mi raktárainkban kevés a technika, alacsony fokú a munka- szervezés, nehezen érvényesíthető a gépesítés és a számítástechnika segítségével végzett hatékony anyagmozgatás.

A komplex szocialista racionalizáció fejlesztésében és érvényesítésében a dolgozók széles rétegei vesznek részt. Ebben a közös munkában célszerűen össze kell kapcsolni az ésszerűsítésit a dolgozók munkakezde- ményezésével, mind az ésszerűsítési témák felkutatásában, mind pedig azok végrehajtásában. A dolgozók közvetlen és aktív részvétele elősegíti a termelési folyamatok minden láncszemében a munkák ésszerűsítését, az említett fogyatékosságok, különösen a gazdaságtalan termelés felszámolását.

JOZEF URMÍNSKY, mérnök